Heves Megyei Hírlap, 2009. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
2009-03-30 / 75. szám
2 A NAP TEMAJA HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. MÁRCIUS 30., HÉTFŐ hitelválság A kapitalizmus marad, de nem lehet ott folytatni a dolgokat, mint korábban. Elviselhető egyensúlyra van szükség a robbanás elkerüléséhez. Nincs ingyenebéd. TANÚSÍTSON ÖNMÉRSÉKLETET A BANK! Dietz Gusztávné dr.: „Látja, hogy a társadalom milyen helyzetben van. A gazdasági realitásérzéke valós. Gond a bűnbakkeresés és a múlt kiigazításának kísérlete. Ami persze nem vezet sehová.” Kovács János- Nekünk a jelen problémáit kell megoldani némi jövőképpel. Nem világmegváltás kell, s nem a régi átmentése, hanem élhető új. Készültünk rá, hogy jönni fog a válság, de nem tudtuk, mikor, milyen formában, mennyire érint majd minket - fogalmaz Dietz Gusztávné dr., az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE) elnöke, aki a Fogyasztók Hete megyei nyitórendezvényén tartott előadást Egerben. A pénzügyi szakértő több országos és uniós fórumon, érdekegyeztető szervezetben is képviseli a hazai civil fogyasztóvédelmet. - Az eddig követett minta nem folytatható, ám még nincsenek modellek, csak félelmek, bizonytalanság és bizalomhiány. Ahogy az egyéni háztartások gazdálkodását, úgy az államét is át kell alakítani a hatalmas adósságtömeg miatt. Ennek súlyát a társadalom többsége viselni fogja. Elviselhető egyensúlyra van szükség ahhoz, hogy ez a folyamat fenntartható legyen, és ne vezessen robbanáshoz. Növelni kell a megtakarításokat, csak így lehet egészséges gazdasági és pénzügyi rendszert fenntartani. A hiteleket ki kell fizetni, az államnak, a lakosságnak és a gazdálkodóknak is. Átmeneti segítséget, lélegzetvételnyi könnyítéseket kaphatunk. De minden adósságot előbb vagy utóbb be fognak hajtani rajtunk. Nincs ingyenebéd. ■ - Mi lehet a szerepe a pénzügyi válságban a civü fogyasztóvédelemnek?- Ugyanaz, mint korábban. Először is a felvilágosítás. Akár a hatósági, akár a civil fogyasztóvédőknek oda kell állniuk a lakosság mellé, és segíteni, hogy eligazodjon, megoldhassa a gondjait. eJHHHBB WßKC SSL aM A piac sem mindenható. Az eladó és a vásárló tisztességes alkuján kell alapulnia minden ügyletnek az elkövetkező időszakban. Képünk illusztráció. Ahogy az egyéni háztartások gazdálkodását, úgy az államét is át kell alakítani a hatalmas adósságtömeg miatt. Hogy tudja, miként kell képviselni az érdekeit. Ez a mi szerepünk az egyik oldalról, a fogyasztók, a különféle pénzügyi szolgáltatásokat igénybe vevők, a hitelfelvevők felől. A másik oldalról pedig el kell érnünk azt a közös fellépéssel, hogy a gazdálkodók, esetünkben a bankok, hitelintézetek hogyan kezeljék a felmerülő helyzeteket, s valóban úgy is cselekedjenek. Mire gondolok? Igenis tanúsítsanak önmérsékletet abban, hogy milyen hasznot akarnak ebből a gazdaságból kihozni. Érezzenek társadalmi felelősséget, nem puszta emberbarátságból, hanem saját jól felfogott önös érdekből is. Hogy ne csak megmaradhasson a gazdasági működési terük, hanem bővüljön is. Keressék a megoldásokat, nem saját érdekeüt ellen, mert az irreális elvárás lenne, hanem figyeljenek a másik, a saját ügyfeleik, vásárlóik érdekeire is.- Igen, figyelhetnének. De mint látjuk, a bankok saját hatáskörű szerződésmódosításai esetében sem működött eddig az önkéntes belátás. Állami töryényi szabályozásra volt szükség ahhoz, hogy az ügyfeleik ne legyenek annyira kiszolgáltatottak.- Ha nincs kellő belátás, akkor a szabályokkal kell rávezetni a megfelelő útra a gazdálkodókat. Arra, hogy a szerződésekben a másik fél érdekeire is figyelemmel kell eljárni. A fogyasztóvédelemnek ellenőriznie, monitoroz- nia is kell, hogy ez miként valósul meg.- Sem az állami, sem a civil fogyasztóvédőknek nem hatáskörük legfelsőbb szinten a pénzügyi szféra ellenőrzése, hiszen erről a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete gondoskodik.- Nem a mi szűkén vett szakterületünk, de az igenis feladatunk, hogy megnézzük, mi az, ami nem reális, nem elfogadható, igazságtalan. S ezt jelezzük is. Azt, hogy igenis lépjen fel a szakhatóság, a kormány, az erre rendelt szervezetekkel együtt, s ez ne így folytatódjon tovább.- Lát arra esélyt, hogy a pénzügyi szféra saját belátása alapján, önként tanúsítson önmérsékletet?- Igen. Komoly ilyen irányú önkorrekciók jeleit látom újabban. Azt állítom ugyanis, hogy ez a mostani gazdasági és pénzügyi válság valamire rákénysze- rítette a világot. Szemben a korábbi állapottal, amikor azt mondhatta egy gazdálkodó, hogy én gazdálkodók, termelem a nyereséget és alkalmazlak téged. Te dolgozol nekem, és ezért megfizetlek annyival, amennyit ki tudsz alkudni a piacon. De alapvetően nem törődöm azzal, hogy mi van veled. Ez volt a korábbi helyzet. Most viszont egyértelműen azt lehet látni az összes intézkedésből, amit bárki kezdeményez - az Egyesült Államoktól az Európai Unióig -, hogy minden piaci szereplőnek van társadalmi felelőssége. Most már senki sem mondhatja azt: engem a többi nem érdekel, csak csinálom a magam kis üzletét. Kiderült: ez nem így van, mert neked az üzletedhez egy jól működő társadalomra van szükséged. Vagyis: egy csónakban evezünk. Felelősek vagyunk egymásért.- Ehhez kellett a világnak ez a sok mindent romba döntő válság, hogy erre a saját keserű tapasztalatából rájöjjön?- Igen. Amikor a világ egy ilyen megrázkódtatás után újraszervezi magát, nem lehet ott folytatni a dolgokat, mint ahogy annak előtte voltak. A kölcsön egyáltalán nem ördögtől való bűn, hanem nagyon fontos és hasznos pénzügyi eszköz manapság nálunk mindenki a felvett hiteltől, pontosabban a törlesztés terheitől retteg. Ez a súly egyként nyomja az állam és polgárai vállát, amit lehet, hogy át kell ütemezni, módosítani kell. S a felelősebb magatartásra ösztönzött bankok, hitelintézetek a válság kellős közepén is ugyanúgy hirdetik, szinte rátukmálják a kölcsönt az emberekre. Ebből élnek ugyanis. A pénzintézetek nem jótékonysági egyesületek, hanem olyan gazdálkodó szervezetek, amelyeknél egyedül az számít, hogy a bank hozzájusson a pénzéhez. Vagyis teljesüljenek a szerződésben vállalt feltételek: az adós rendben tör- lessze a hitelt. A pénzintézet nem pénzraktár, a bank a nála elhelyezett pénzt megpróbálDietz Gusztávné dr. a civil fogyasztóvédőknek tart előadást Egerben ja kihelyezni, a kamatkülönbségéből pedig a működést és a nyereségét biztosítani. Ez nem bűn. Az viszont igen, ha a kisbetűk rengetegében elvesző ügyfele nem kellő tájékozottságát kihasználja, s a maga rossz üzletpolitikai döntéseinek, helytelen működésének költségeit is vele akarja megfizettetni. Eta nincs valódi verseny és egyoldalúak a feltételek. Az nem a bank bűne, hogy a könnyen jött kölcsönpénzt valaki föléli, s a visszafizetése komoly nehézségekbe viszi. Nem az a baj, hogy. hitelt veszünk-vettünk föl, hanem az, hogy mire. Termelő beruházásra lehet, még ha bukunk is rajta, mert minden bukás egyfajta tanulás is. De csak azért hitelt fölvenni, hogy könnyebben éljünk, nagyobb házunk, szebb kocsink legyen, arra nem jó. Ezt csináltuk eddig. Ezt abba kell hagyni. A válság pont arra tanította meg a világot, hogy ez így nem megy. Mert a világ is így élt eddig. Kölcsönből. Sok-sok felesleges hitelből. S ez most csődöt mondott. Nem csak nálunk, mindenhol. Sok kínlódásba kerül, míg a mást és másként kérdésére megtaláljuk a választ - fogalmaz Dietz Gusztávné dr.- De az alapvető kapitalista berendezkedést nem fogja valami egészen új fölváltani?- Akár tetszik, akár nem, kapitalista berendezkedés van és lesz. De nem a mostani típusú. Az uralkodó kapitalizmus ettől a válságtól még maradni fog, csak lesznek bizonyos korrekciók. Egyszerűen azért, mert azt is tudomásul kell venni, hogy igenis a világ fejlődésének egyik legfontosabb feltétele a verseny. A verseny termeli újra és újra azt a szükségletet és az annak kielégítésére szolgáló igényt, amiben megjelenik valamilyen formában a fejlődés. Ez így lesz a jövőben is. Csak nem ugyanazzal a működéssel, szerepekkel, s elkülönüléssel. Mert a piac nem old meg mindent. Sokkal nagyobb szerepe lesz a társadalomnak abban, hogy ellenőrizzen és elosz- szon. Beleszóljon a megélhetésébe. Hogy gondolkodjon, s egyáltalán eldöntse, mit lehet megvenni és mennyiért, mit szorítson ki a piacról és mit hagyjon bent. Ami eddig nem volt. Ez, akár tetszik, akár nem, egyfajta rendszerváltás lesz, a gondolkodásban mindenképp. S ebben a fogyasztók védelmének, tudásának és felkészítésének, a civi- Jeknek is döntő feladatuk lesz.- A speciális magyar körülmények mennyire lehetnek meghatározók ebben, amikor Európában a legeladósodottabb államok közé tartozunk? Mit tudunk mi csinálni, hogyan legyünk okosabbak, ha az állam, a felelős gazdasági vezetés nem volt okosabb? Itt minden hitelből épült, mindenki hitelre építkezett.- Mégis legyünk okosabbak. Mert mindennek ellenére abban hiszek, hogy az emberek meg tudják oldani az élethelyzeteiket. Ne azt lessük folyton, hogy kitől várhatunk segítséget. Van egy nagy hiba Magyarországon, ez egyfajta csoda- és segítségvárás. Nekünk pedig nem kell érte semmit tenni, vagy legalábbis nem túl sokat.- De hát amikor nálunk mindenki a fölsőbb hatalomtól, az államtól várja a megoldást. S amikor az állam maga is csodát vár, más, külföldi fórumoktól, a Valutaalaptól, a Világbanktól, az Európai Uniótól.- E magatartással alapvetően szakítanunk kell, ha ez nyilvánvalóan blokkolja a hatékony cselekvést. Nincs más út előttünk. Ha saját magunk nem tudjuk átlendíteni ezen a kátyún ezt az országot, akkor ezt senki más nem fogja megtenni helyettünk.- Szüntessük meg az egyéni és kollektív felelőtlenséget?- Inkább arról van szó, a nagy várakozásban nem vesszük észre, hogy nem fognak a sült galambok repülni. Saját magunknak kell megteremteni a válságból való kikecmergés jobb feltételeit. Ez mindenkitől cselekvő közreműködést követel. Az egyéntől ugyanúgy, mint az államtól. Ha ezt felismerjük - és a magyar kreatív nép, akárki akármit mond is -, akkor elindulhat egy komoly fejlődés. Ehhez persze sok minden kell. Az, hogy az adófizető fizesse az indokoltan kivetett, reális mértékű, megfizethető adót. Az, hogy ne adóelkerülésből próbáljon valaki megélni, hanem a termelő, a gazdálkodó munkát végezzen, ne ügyeskedéssel akarjon boldogulni. Kezdjük megkeresni a saját értékeinket. Ez benne van a zsigereinkben. Csak a kis egyéni érdekérvényesítés miatt elfelejtettünk ezzel élni, vagy nem akartunk, mert azt mondtuk, az ügyeskedés a minden. Nem az. A világ újrarendezésében szerintem ma az a legfontosabb üzenet, hogy újra megtanít a munkához való viszony egy korábbi módjára, s ezt a munkát fölértékeli. Új értéktermelésre ösztönöz. S ha ebben a társadalomban ez működik, ha van szolidaritás, tisztességes boldogulás, akkor elmondhatjuk, hogy jó lesz itt élni. Ma nagyon sokak életérzése a magány, a rosszkedv, hogy nem jó itt élni. Szíve szerint elmenne bárhová. De meg kellene érteni, hogy másutt sem sokkal jobb. Mindenhol hasonló dolgokkal küzdenek. i- A politikusainktól nem várhatunk segítséget?- Nem hiszem, hogy ez lehet a megoldás. A válság kezelésében két nagy hibát követhetünk el. Az egyik az, ha az ember azt gondolja, hogy amit eddig csinált, azt jól csinálta, csak még jobban kell csinálnia. De most abból kell kiindulnunk, hogy nem jobban, hanem máshogyan kell csinálni. A másik hiba, amit elkövethetünk - s ez a politikusokra jellemző hogy visszatér valami régi formára. Például az állami irányítás fennhatósága jelenik meg a gondolkodásban. Vagy jellemzően az atyáskodó szocialisz- tikus állam megoldja minden problémánkat. Majd az állambácsi. Legfeljebb annyit vagyunk hajlandóak elismerni, hogy ma az államnak azért korlátozottak a lehetőségei. De még mindig nem zártuk be ezt a kaput. Ha ebben a társadalomban van szolidaritás, tisztességes boldogulás, akkor elmondhatjuk, hogy jó lesz itt élni. 4 í t
