Heves Megyei Hírlap, 2009. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

2009-03-03 / 52. szám

4 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. MÁRCIUS 3., KEDD INTERJÚ válság Az embereket rá kell nevelni a piacgazdaságra, végre ne higgyék azt, hogy csak valamelyik párt tud rajtuk segíteni. Véget kell vetni a politikai szédelgésnek, ígérgetésnek SAJNOS NEM VÁLTOZTUNK A VILÁGGAL A reform nem lehet nép- szavazási kérdés, mert ha nem lépjük meg a refor­mokat, nemcsak lemarad, hanem egy idő után ki is ürül majd az ország - mondta Gyöngyösön Demján Sándor, a Re­formszövetség alapító tag­ja, a Vállalkozók Orszá­gos Szövetségének (VOSZ) ügyvezető elnöke. Juhász Marianna- Jelenleg két elképzelés van arra vonatkozóan, hogy ho­gyan lehetne Magyarországot kivezetni a válságból. Ám az önök, illetve a miniszterelnök által készített csomag több lényeges ponton is eltér egy­mástól.- A Reformszövetség egy politikasemleges közösség, amelynek célja, hogy szakmai problémára, jelen esetben Ma­gyarország gazdasági válságára adjon egy olyan szakmai választ, amely nem politikai megfonto­lás alapján született. Fontosnak tartom hangsúlyozni: a Re­formszövetség és a kormány reformcso­magja nem ellenté­tes egymással, csupán más-más ütemben és mértékben képzel­jük el a tervek megvalósítását. Tulajdonképpen az a fontos, hogy az elérni kívánt végeredmény le­gyen ugyanaz, mert ha azt akar­ja Magyarország, hogy tisztessé­ges bérek, nyugdíjak és családi támogatások legyenek, akkor a reformokat minél előbb meg kell lépni. Jó példa erre Szlovákia, melynek ma már 35-40 száza­lékkal nagyobb a vásárlóereje, mint Magyarországnak, pedig pár évvel ezelőtt csak 70 százalé­ka volt a miénknek. Mindez azért van, mert északi szomszédaink csináltak egy reformot, ami igaz, nem találkozott a társadalom tet­szésével, sőt bele is bukott az ak­kori kormány, de a politikai elit és az értelmiség meghozta a fájdal­mas döntést. Nekünk is tudomá­sul kell vennünk, hogy a reform nem lehet népszavazási kérdés. Ha már az egész világ azt üzeni, változz meg Magyarország, és mi ennek ellenére sem teszünk sem­mit, nem fognak bennünket el­tartani, nem fognak bennünket megsegíteni. Ezt kell megérteni. Ön szerint nálunk is lehet­nek negatív társadalmi követ­kezményei annak, ha a Re­formszövetség radikális - első­sorban az állam működését, a nyugdíjat és a szociális rendszert érintő - kiadáscsök­kentést szorgalmazó csomagját valósítanák meg?- Már csak azért sem, mert az­zal egyet lehet érteni, hogy tény­leg az kapjon támogatást, példá­ul családi pótlékot, aki ténylege­sen rászorul, a jómódú pedig ne. Magyarország kötött egy jó hitel- szerződést az IMF-fel és az unió­val, ezzel elkerülte az államcső­döt. Ám ezek a pénzek is akkor je­lentenek fedezetet, ha azt jól költ­jük el. De ha a hiteleket rosszul használjuk fel, például a forint vé­delmében, akkor a külföldi spe­kulánsok zsebébe kerül a pénz, vagy elszórjuk támogatásra, ak­kor ez hosszú időre ellehetetlení­ti a helyzetünket. Végül lemarad, majd egy idő után kiürül az or­szág. Most hazánk léte a tét, de véleményem szerint még egy évig semmiképpen nem lesz ál­lamcsőd. Mindenkit meg kell nyugtatni, a magánszemélyeket és a külföldöt is. Ha a Reformszövetség gazda­ságélénkítő javaslatai valósul­nának meg, akkor is legalább 15 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy újból stabil és fejlődőképes le­gyen az ország. Nem lehet azt a társadalmi de­magógiát véghezvinni egy eny- nyire eladósodott országban, hogy ha csökken a gazdaság és a teljesítmény, akkor változaüanok maradhatnak a bérek. Persze mindenki úgy gondolja, hogy a másiktól kell elvenni. Az embere­ket rá kell nevelni a piacgazda­ságra: ne higgyék azt, hogy bár­melyik párt tud rajtuk segíteni, emellett kell, hogy legyen egy jó­zan megítélésük a politikai szé­delgésekkel, ígéretekkel szem­ben. Ha például Németországban az egyik párt azzal kampányolt volna, hogy ötven­százalékos béreme­lést csinál, vagy nem kell adót fizetni a munkavállalók felé­nek, akkor nem ke­rült volna be a parlamentbe, mert ezek mind-mind komolytalan ki­jelentések. Akkor lesz valós a tár­sadalmi igazságosság, ha véget tudunk vetni a szegénység továb­bi terjedésének.- Hogyan dönthető el, ki az, aki valóban rászorul a támo­gatásra? Hogyan szűrhetők ki azok, akik azért kapnak se­gélyt, mert nem akarnak dol­gozni?- Ehhez kell az önkormányzat felelőssége, hiszen ők tudják a legjobban, ki az, aki Mercedesz- szel megy el a segélyt felvenni, és ki az, akinek valóban szüksége van a segítségre. A pénzbeli tá­mogatást pályázattal nyilvános­sá kellene tenni, talán így is elér­hető, hogy ki lehessen szűrni azo­kat, akik ki akarják játszani a tör­vényt Az a legjobb megoldás, ha csak az kap támogatást az állam­tól, akinek valóban szüksége van rá. Ez kellene ahhoz, hogy most meggyógyuljon az ország. Ha nem, akkor belekerülünk egy olyan kómás állapotba, amitől Magyarország mozgásképtelen lesz. Jó példa erre a hatalmas, nyugdíj-kifizetésekkel kapcsola­tos hiány, ami azért duzzadt ek­korára, mert nem nyugdíjalapok­ba tették a pénzt, hanem ellopták az idősek pénzét. A nyugdíjak és az államadósság az a két teher, amely olyan, mint az ólomcsiz­ma, amivel a világban versenyez­nünk kell, és most bizony nagyon rosszul állunk. Az idén 220 ezer ember megy nyugdíjba, és csak 82 ezer aktív új munkavállaló lesz. A számokból már érezhető, hogy baj lesz, ezért kell a reform.- Az állami kiadások csökken­tését hogyan képzelik el?- A bürokratikus apparátust mindenképpen csökkentem kell. A kistérség az a gazdasági méret, amely ideális lehet, mert egyen­lő esélyeket biztosíthat a kis tele­pülésen élőknek, főleg a gyere­■ .Ahol a tisztes­ség megszűnik, ott kezdődik a politika.” Demján Sándor: „Most az kell, hogy meggyógyuljon az ország. Ha nem teszünk meg ennek érdekében mindent, akkor belekerülünk egy olyan kómás állapotba, amitől Magyarország hosszú ideig mozgásképtelen lesz.” keknek. A Reformszövetség vé­leménye éppen ezért az, hogy az iskolákat államosítani kell. Pél­dául minden egyetem tudna a ta­nárának uniós bért fizetni, ha egy oktatóra nem 14, hanem 24 hallgató jutna, mint Európában. Most az önkormányzati rendszer zagyva, hiszen az állam sok költ­séget áttol a helyhatóságokra, vagy éppen pénzt von el tőlük, de a feladatokat nem csökkenti. A Reformszövetség nem beszél lét­számleépítésről. Mi azt mond­juk, hogy van egy bértömeg-gaz­dálkodás, ami alapján a hivata­lok vezetője dönthet, mennyi em­bert foglalkoztat.- Miért gondolja azt, hogy az elkövetkezendő 15 évben a mi­énk lesz a legszegényebb or­szág Európában?- A helyzetünkért és a nehéz­ségeinkért csak saját magunkat okolhatjuk. Azért is tartunk ott, ahol tartunk, mert sokszor önbe­csapás, amit állítunk magunkról. Ilyen például, hogy mi sportnem­zet vagyunk. Nyolcszázezer rok­kantnyugdíjassal? Pedig minden­ki tudja, hogy ennek a fele meg­vette a papírokat, aminek az árát az adófizetők állják. Meg mi va­gyunk a legokosabbak... Pedig az összes statisztika már nem ezt mutatja, mert elrontottuk az ok­tatási rendszerünket. És hogy mi vagyunk a legszorgalmasabbak? Pedig a legkisebb aktivitású munkavállalói réteggel rendelke­zünk. Hajlandók vagyunk ma­gunkról olyanokat állítani, ami már rég nem igaz. Megváltozott a világ, de nem változott vele Ma­gyarország szemléletben és mo­rálban. Ez utóbbi most tragikus. Németh László regényében Ége­tő Eszternek van egy mondata a hatalmas csalódása után. Esze­rint a társadalmat családi alapo­kon kell újjáépíteni, s valóban er­ről van szó. Mert családban min­denki tud gondolkodni, hiszen a társadalom is olyan, mint egy nagy család, aminek főként a er­kölcsét kell megélnünk.- Miért van az, hogy ellentét­ben önnel, aki támogatja a te­hetséges és rászoruló embere­ket, a többi hazai milliárdos közül csak kevesen követik az ön példáját?- Mert az összes volt szocialis­ta országon belül a nemzeti tőke aránya toronymagasan Magyar- országon a legalacsonyabb, hi­szen a privatizáció a külföldiek­nek kedvezett, és a nagyobb beru­házásokhoz köthető közbeszerzé­si eljárásokon is csak kevés eset­ben nyerhet magyar cég. Én a jö­vedelmem döntő többségét nem Magyarországon, hanem külföl­dön szereztem. Tehát ahhoz, hogy a példámat követni lehessen, nemzeti tőkére lenne szükség.- Nem gondolja, hogy a több tízmilliárdos vagyont felhalmo­zóknak módot kellene találni­Milliók a legjobbaknak a magánvagyonból demján Sándor nevéhez fű­ződik a Príma Prímissima Díj megalapítása. Az üzletember 2003-ban felajánlotta, hogy évente százmillió forinttal tá­mogatja a díj átadását. Az öt­venezer eurós pénzjutalom­mal járó elismeiésta Vállal­kozók Országos Szövetségé­nek elnöksége ítéli oda nyolc kategóriában. Az elismeréssel a magyar irodalom, a szín­ház- és zeneművészet, a kép­zőművészet, a tudomány, az építészet és építőművészet, a pedagógia és köznevelés, az írott sajtó, valamint az elekt­ronikus sajtó területein ki­emelkedő eredményeket elért, példamutató életművel bíró és kimagasló teljesítményt nyúj­tó embereknek és jogi szemé­lyeknek fokozott erkölcsi elis­merést biztosítanak. uk arra, hogy nehéz helyzet­ben vállaljanak áldozatot az or­szág érdekében?- A tehetősebbek azért küzde­nek, hogy a cégeiket fenn tud­ják tartani. Ezzel teszik a legna­gyobb szolgálatot az ország érde­kében, hiszen sok embert foglal­koztatnak és sok adót fizetnek. A világon volt jó néhány olyan cég, amely milliárdokat jótékonyko­dott, majd jött egy gazdasági vál­ság, és összeomlott az egész. Vé­leményem szerint ha az üzlet­ben marad a pénz, akkor a tá­mogatást szolgáló alapítványok­nak is több marad. Én két hátrá­nyos helyzetű kistérségben, Sze­rencsen és Nyírbátorban 7500 gyereket támogatok az óvodától a középiskoláig. Emellett 2500 egyetemistát is segítek az álla­mi alapösztöndíj kétszeresével. Mindemellett ott van még a Príma Primissima Díj.- Sokan úgy vélik az ön életpá­lyáját ismerve, hogy hasznos lenne tisztséget vállalnia a le­endő magyar kormányban. Gondolkodott ezen, netán ka­pott már felkérést?- Szerintem ahol a tisztesség megszűnik, ott kezdődik a poli­tika. Ezzel nem a politikusokat akarom bántani, hiszen a politi­ka egy szükséges rossz, nélküle nincs fejlett társadalom. Én való­színűleg ocsmány és rossz poli­tikus lennék. Én nem tudnék po­litikusként érvényesülni, ezért soha nem is leszek az. Egész éle­tem során kapacitáltak rá, de há­la istennek, amikor kényszeríte­ni akartak, akkor is nemet tud­tam mondani. Annak idején Ká­dár akart belőlem belkereskedel­mi minisztert csinálni. Akkor azt mondtam neki, hogy elválla­lom a feladatot, de csak egy fel­tétellel, ha két belkereskedelmi miniszter lesz. Nem értette. Az­tán mondtam neki: azért, mert szeretném tudni, hogy én va­gyok-e a jobbik. f \ K

Next

/
Oldalképek
Tartalom