Heves Megyei Hírlap, 2009. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
2009-02-25 / 47. szám
4 PF. 2 3- OLVASÓINK ÍRTAK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. FEBRUAR 25., SZERDA Ha már virág nem jut nekünk, legalább a fákat kíméljék meg! Egerben az Olasz utca 9-15. szám alatti ház előtt igazán csodálatos kis park látványa üdíti fel az arra járót. A15-20 fából álló facsoport bizony elmúlt 30 éves, azt egyébként az ott lakók ültették, kizárólag saját szorgalomból. Ennyi év után persze egy-két fa elöregedett, azokat tehát galy- lyazni kell, hogy ne okozzanak kárt semmiben és senkiben. Ez tavaly ősszel végül meg is történt. Kétszer is jártak kinn a helyszínen az illetékesek. Nemrég újra jött a „furészes” és elvégezte a dolgát, de úgy, hogy ág sem maradt az agg fűzfán. Kihajt - mondják - 30 év múlva(?). Fotót csak azért nem mellékelek, mert a látvány anélkül is elég siralmas. Hallani olyan hangokat is, hogy egyesek parkolót akarnak építeni azon a helyen, s még a többi fa is „fűrész alá kerülhet”. A környéken negyven család lakik. Számoljanak azzal, hogy nem hagyjuk! Egyébként azon a napon egy másik fűzfát is szerettek volna „megcsonkítani", de a tiltakozások miatt dolguk végezetlenül távoztak. Akartak itt már garázssort építeni, de a jó érzésű emberek nem engedték, most is ígérhetjük a sanda szándékúaknak, hogy a fákat nem hagyjuk! Ide virág sosem jut, az a belvárosé, akkor hát maradjanak a fák (amiket mi ültettünk)! Várjuk és reméljük, hogy aki vágott, az ültet is. A tisztesség ezt kívánja... mKirilla Imre Szűcsi nőknek segített a helyi polgármester Tavaly decemberben Szűcsiben százötven nő kapott értesítést az egri Markhot Ferenc Kórházba mellrákszűrésre. A. távolság miatt sokan megtorpantak az út előtt. Szerencsére az ingyenes utazást három alkalommal, autóbusszal - oda és vissza - a polgár- mester úr biztosította. Neki köszönhető, hogy a legtöbben éltünk a lehetőséggel. Köszönet érte! Munkájához további sikereket kívánnak a szűcsi asszonyok. ■ (név és cím a szerkőben) A kápolnai csatáról évről évre megemlékeznek felnőttek , fiatalok és gyermekek a szabadságharc tiszteletére állított emlékműnél A kápolnai csata emléke múltidézés A magyar sereg ellenálló képessége nem tört meg Az 1848-49-es szabadságharc közelgő évfordulója alkalmából mindannyiunk számára tanulságos lehet felidézni azokat a történelmi eseményeket, amelyek megyénkben játszódtak le. Akkor, 1849. február 25-27- én, Hevestől nem messze, a Tárná vonalán, Kál, Kápolna, Kompolt és Verpelét környékén került sor a téli hadjáratot lezáró kápolnai csatára. A csata első napján három magyar hadosztály és egy különítmény tűzött össze a császáriakkal. Komolyabb harc csak a Debrő- Tófalu és Kompolt előtt elterülő erdők birtokáért volt, az előbbi helyen Pöltenberg, az utóbbin Máriás-sy hadosztálya viaskodott. A Csörsz-árokra támaszkodó balszárnyon csak ágyúharc dúlt. Debrő és Tófalu alatt különösen az 1., a 14. és a 31. honvéd zászlóaljak tűntek ki, amelyek négyszer is szuronyrohamot intéztek a császáriak ellen. Kompoknál is elkeseredetten folyt a harc, amelybe a gyalogságon kívül a lovasság is beleavatkozott, és a magyar tüzérség is kitett magáért. Azonban az első nap harcai eldöntetlenül végződtek. A csata második napján a Kápolna elleni főtámadást Windis-chgrätz vezette, míg a magyar jobbszárnyat Schlick karolta át. A terep nagy kiterjedése és felszínének alakulása miatt a csata nem összefüggő vonalon zajlott le, hanem három elkeseredetten küzdő különálló csoportban. A jobbszárnyon Görgey és Klapka csapatai küzdöttek, középen, Dembinszky vezetése alatt, Máriássy és Guyon fegyvernemei harcoltak, a balszárnyon pedig Aulich és Szekulics vezényelték a csapatokat. Görgey és Klapka csoportjánál Schlick kétszer annyi tüzérsége leküzdötte a magyar ütegeket, majd a gyalogság rohamra indult. Verpelét elveszett, de a mieink hamar visszafoglalták. Erre újabb császári csapatok törtek elő, amelyek megint kivetették a helységből a honvédeket. Ezután ment végbe a csata legmegka- póbb jelenete, az a lovas harc, amelyben a két fél arcvonala előtt összegyűlt lovas osztagok oly hősies és heves elszántsággal csaptak egymásnak, hogy szemtanúk állítása szerint mindkét fél gyalogsága lábhoz állított fegyverekkel, némán és mozdulatlanul nézte a véres színjátékot. Hosszas kaszabolás után végre a huszároknak kellett engedniük, akiket a Verpelétről újonnan kibontakozott ellenséges lovas osztagok üldözőbe vettek. Most az osztrák gyalogság és tüzérség is előnyomult, a vértesek pedig felkoncolták annak a tüzelő magyar ütegnek a legénységét, amely semmitől sem rettent meg, és az utolsó pillanatig kitartott. Ekkor azonban az ellenrohamra indított Sándor-huszárok és Földváry Károly zászlóalja visszavetette Verpelétre a császári vérteseket, de magát a falut már nem tudta visszafoglalni, hiába intézett ellene többször is szuronyrohamot. Bár Görgey és Klapka a kezük ügyébe akadó összes csapatokkal ellentámadásokat is megkísérelt, nem bírtak döntő sikert kivívni, és csak annyit értek el, hogy a császáriak nem zavarták meg a visszavonulást. Középen Dembinszky a Zanini- és a 47. honvéd zászlóaljjal megkísérelte Kápolna visszafoglalását. A Zanini-zászlóalj élén Mednyán- szky Cézár tábori főlelkész teljes papi díszben, feszülettel a kezében haladt. A 47. honvéd zászlóalj elszántan neki is ment a helység nyugati szélét tartó császáriaknak, és a kocsmáig visszanyomta őket. A Zanini-zászlóalj is bejutott a faluba és elérte a templomot, de a császári erősítések körülfogták és fegyvereinek letételére kényszerítették. Erre a 47. honvéd zászlóaljnak is visz- sza kellett vonulnia. Bár a csata a magyar erők vereségével végződött, lényeges befolyása egyik fél számára sem volt. A magyar sereg ereje és ellenálló képessége nem tört meg, és amikor Tiszafürednél átkelt a Tisza bal partjára, utána nemsokára megint ütközetre alkalmas volt. ■ Vörös Dezső ■ A két fél arcvonala előtt összegyűlt lovas osztagok oly hősies és heves elszántsággal csaptak egymásnak. Hogyan lehet olimpiát rendezni sportlétesítmények nélkül hazánkban? Újra olimpiát akarunk rendezni 2020-ban. Talán azért, mert közeleg a választás? Sajnos 2002-ben több élsportoló és Schmitt Pál is az olimpia rendezése mellett tették le voksukat. Pedig tudniuk kellett volna, hogy 2012-ben ilyen helyzetben, ilyen sportlétesítményekkel lehetetlen Magyar- országon ilyen jeles esemény megrendezése, csakúgy, mint 2020-ban is. A hataloméhes politikusok most egyetértésben fogadták el az olimpia rendezését, de sajnos ezek az emberek holnap, holnapután el fogják felejteni, amit ma elfogadtak. Hogyan lehet olimpiát rendezni sportlétesítmények nélkül? Ki hiszi azt el, hogy új létesítményeket tudnak felépíteni, amikor a metró 4-es szakaszát húsz év alatt nem sikerült? Az országot a rendszerváltozás óta tönkretették felelőtlen, hozzá nem értő politikusok, legyen az jobb-, középvagy baloldal. Számomra legszomorúbb a dologban, hogy ezek az emberek még ma is koptatják a Parlament székeit. Hazug nemzet lettünk a rendszerváltozás óta, dolgozni egyre kevesebben akarnak, pedig becsületes munkával talán többre menne az ember, mint hazugságokkal és egymás sértegetésével. Hogyan akarunk ilyen hozzáállással, hozzá nem értő képviselőkkel - akik a Parlamentet sokszor cirkuszi mutatványokra használják - olimpiát rendezni? ■ Ország János Istenmezeje Gyógyszer mellé jó szót is kapnak a verpelétiek Évek óta járok a verpeléti gyógyszertárba. Az ott dolgozó hölgyek kiváló szakemberek. Közvetlen, előzékeny, türelmes viselkedésük nem csak Verpeléten ismert, hanem a környező községekből ide járók is elismeréssel nyugtázzák tevékenységüket. Főleg a piaci napokon nagy a forgalom, de ilyenkor is mindenkinek jut egy jó szó, ami jólesik ebben a rohanó világban. A jó Isten tartsa meg őket nagyon sokáig erőben-egészségben. ■ (név és cím a szerkőben) Fergeteges mulatság a gondozási központban Vigyázzanak jobban magukra és értékeikre! Kulturális csemegék az idősotthon lakóinak Január közepétől nagy előkészületek folytak a rózsaszentmár- toni gondozási központban. A lakók és a dolgozók lázasan készültek az idei farsangi mulatságra. Február 5-én a bál nyitóakkordja a Rózsa Hastánckör egzotikus tánca volt, amelyet férfi lakóink örömmel fogadtak. Ezután a lakók kabaréjelenete következett, ahol a nézők betekintést nyerhettek egy falusi iskola utolsó tanítási napjába. A produkció nagy sikert aratott, amely megnövelte a szereplők, önbizalmát, s alkalmuk volt felidézni a régmúlt szép emlékeit. A „rózsadombi leánykérés” című jelenet következett, amelyben a 80. életévét betöltött Marikát (Babka Józsefné) végre feleségül vette Janó (Darab Károly). A szerető szerepében Nagy Lászlót láthattuk, a menyasszony édesanyját Laczik Pálné személyesítette meg. Ezután a rózsaszentmár- toni asszonykórus zenés vidám műsorát láthattuk. Végül az otthon dolgozói a „Macskák” című musicalből adtak elő részleteket. Az intézményben második alkalommal élőzenét szolgáltatott a hajdani Pólux zenekar két tagja: Kristóffy Lajos és Gubis Pál. Ezután is szeretnénk a köszöne- tünket és a hálánkat kifejezni „támogatásukért”. ■ Lukácsné Szabó Alexandra Rózsaszentmárton Kérném az alábbiakat közzétenni a Heves Megyei Hírlapban, mások okulására. Január 14-én 11.30 óra körül az egri népkerti sétányon át a városba indultam ügyeim intézésére. Rossz idő volt, a sétányon alig voltak. Az élményfürdő bejárata körül három fiatalember jött velem szemben, 14-ló év körüliek. Elmentek mellettem, majd visszafordultak, s a jobb kezemben lévő táskámat kirántották a kezemből, és a Népkerten keresztül a nagy hóban elrohantak. Én 61 éves vagyok, mint az őrült, rohantam utánuk, és kiabáltam: „Segítség, kiraboltak, ott viszik a táskámat!” Szerencsémre a szökőkút körül kétoldalról jött egy-egy fiatalember és segítségemre siettek, a három legény után eredtek. Egyikük hívta mobilon a 107-et, de nem vették fel. A másik továbbfutott utánuk, majdnem utolérte őket a kiskapunál, amikor az egyik kiabálni kezdett: „Dobd el! Dobd el!”. így lett meg a táskám. Köszönöm a fiatalemberek segítségét. Ezután elmentem a rendőrségre, ahol az előtérben meghallgattak, de nem vettek fel jegyzőkönyvet. Azóta se merek a sétányon közlekedni. Mindezt azért írtam le, hogy legyenek óvatosak, és vigyázzanak jobban magukra és a táskájukra. ■ (név és cím a szerk.-ben) A közelmúltban ünnepeltük a magyar kultúra napját. Nagyon örvendetes, hogy az egri Petőfi Sándor utcai idősotthonban figyelemmel kísérték az elmúlt esztendőben is a városban zajló kulturális eseményeket. A Gárdonyi Géza Színház több bemutatójára kaptak meghívást a gondozottak, az intézet pedig neves festők munkájának megtekintésére szervezett csoportos látogatást. Elgondolkodtató, hogy honnan ez az érdeklődés az idősek között. Valószínű, az aktív élet rohanásában sem idejük, sem módjuk nem volt a lakóknak élvezni kultúránk e gyöngyszemeit. Volt, aki első alkalommal találkozott Munkácsy Mihály munkáival. Egy másik alkalommal Székely Bertalan festményeit láthattuk, városunk dicső történetébe is bepillantva. A szép festmény mindennapos látvány az intézményünkben is, ha azok nem is híres festők alkotásai. Az évek során sok hangulatos kép gyűlt össze, melyet tehetséges gondozottak készítettek. Alkotóiknak már csak az emléke él köztünk, de mindez egyrészt szebb, ízlésesebb, mintha kétes értékű plakátok fednék a falakat, másrészt az otthonosság érzését kelti. Bízunk abban, hogy idén is lesz részünk kulturális csemegékben. ■ Kovács Zoltán Eger, Petőfi S. u. fi / * * 4 I
