Heves Megyei Hírlap, 2009. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
2009-02-02 / 27. szám
i 2009. FEBRUAR 2., HÉTFŐ - HEVES MEGYEI HÍRLAP FÓKUSZBAN 11 vita Más nyelvet beszélnek a szakértők és mást a polgármesterek. íróasztalnál született döntést emlegetnek, a bírálók viszont azt mondják, nem értették meg a támogatás célját. ESÉLYEGYENLŐSÉG: ELTÉRŐ ÉRTELMEZÉS Jelentős összeghez juthatnának a leghátrányosabb helyzetű kistérségek (LHH), feltéve, ha elképzeléseik megegyeznek a pályázatot kiírók céljaival. Szuromi Rita Két évvel ezelőtt született döntés arról, hogy az ország leghátrányosabb helyzetű harminchárom kistérsége (LHH) pluszforráshoz jut. Ráadásul pályázni sem kell, mindössze egy koncepció megfogalmazása szükséges. A dél-hevesi térség 2,3 milliárd fórintból oldhatná meg az elképzeléseit. A térség polgármesterei hónapokon át egyeztettek, mire elkészült a szakértő elé került anyag. Az utóbbiak által a közelmúltban megküldött vélemény szerint a települések irányítói nem értették meg az LHH-támogatás célját. A falu- és városvezetők eközben úgy fogalmaznak: egy éjszaka alatt született papírforma-értékelésről van szó, amely durván sérti a helységek önrendelkezési jogát, saját fejlesztési céljaik megfogalmazását. Az értékelő lap tanúsága szerint a bírálók A, B, C és D minősítést adhattak. A-val azokat az elképzeléseket jutalmazták, amelyek teljes megoldást nyújtanak a kistérség esélyegyenlőségi helyzetelemzésében. B-vel azt, amely részbeni megoldást nyújt, míg a C és D minősítések az elutasítást jelentik. Az utóbbiak közé került például a lassan életveszélyessé váló tarnamérai óvoda ügye. A pályázat kiírói olyan kreatív ötletekre számítottak, mint a két évvel ezelőtt holland támogatással megvalósult tarnabodi játszóház Török Margit: - Ki tudja jobban, mire van szüksége egy településnek? A szakértők szerint ha a faluban új óvoda létesülne, az tovább növelné a szegregációt a térségben élő jó és rosszabb sorsú gyermekek között. Ugyanezzel utasították el a tenki düledező konyha átépítését, hiszen ha ebben a faluban egy korszerű konyha működne, akkor az szintén az esély- egyenlőség megteremtése ellen való vétek lenne. A legtöbb elutasított ötlet véleményezése mögött ott szerepel a „szegregáció további növelése” érvelés. Ehhez képest meglepő, hogy olyan települések elképzeléseire is nemet mondtak, mint az átányi egészségház vagy konyha, illetve a tarnaörsi cigány szolgáltató iroda. Az előbbit azzal vetették el, hogy a község mindössze nyolc kilométerre található Heves városától, az utóbbit pedig azzal, hogy ez a fejlesztés tulajdonképpen a polgármesteri hivatal felújítása lenne. A boconádi tornaterem sem kapott zöld utat, úgyszintén szegregáció-növelésre hivatkoztak a bírálók. Támogatták viszont a zaránki és a hevesvezekényi faluközpont megújítását azért, mert mindkét falu erősen elöregedő. Kedvezően fogadták a tarnabodi mikrotér- ségi szolgáltatóház megépülését, vagy a kömlői egészségügyi alaj>- ellátás fejlesztését. A két városnak, Hevesnek, valamint Kiskörének a legtöbb elképzelését szintén díjazták. Az első olvasat után a felháborodott faluvezetők úgy fogalmaztak, hogy ebben az értékelésben semmi ráció nincs. Hogy van az, hogy Zaránk és Hevesvezekény esetében támogatták a faluközpontot, Tenk esetében viszont nem? - kérdezték egyre-másra. Átányról például jól tudott, hogy milyen súlyosan húzza a helységben élők mindennapjait a szegénység, a kisebbségi kérdés, mégis elutasították a terveiket. A legnagyobb felzúdulást viszont a dél-hevesi településirányítók körében az váltotta ki, hogy az úgynevezett jómódú, s kisebbségek által nem lakott falvakban mindenhol a szegregáció növelésére hivatkozva nem kaptak zöld utat a pályázatok.- Ebben a bírálatban annyi logika sincs, hogy érdemes lenne minősíteni - jelentette ki Török Margit, Tenk polgármestere. - Már önmagában azt is felháborítónak tartom, hogy a legtöbb pályázatban ott szerepel a kérdés: hány százaléka a lakosoknak a kisebbség? Vagyis, ha romák nem élnek itt, akkor ebből következően már eleve hátránnyal indulunk. A tenki ember nagyon szorgalmas, dolgos, tulajdonképpen azért tart itt a község, ahol tart. Na most, ha egy konyha a szegregációt növelné, akkor ezt úgy is lefordíthatnánk, hogy a saját erőből, akaratból gyarapodó településeknek semmi sem jár, magyarul az önszorgalom végeredményben büntetést érdemel. A község első számú vezetője joggal háborog. A konyhájuk kosságarányosan akartunk dönteni a pénz elosztásáról, majd mégis úgy határoztunk, hogy mind a tizenhét település határozza meg a saját prioritásait. Ez egy, legfeljebb két cél lehetett, mégpedig a legfontosabb és a legsürgősebb, amely az adott helyei polgármesterek szerint ők ismerik településeik igényét, ezt íróasztal mellől nem lehet eldönteni. ugyanis düledező, még 1975-ben alakították ki, mintegy ötven gyermeket figyelembe véve. Azóta átléptünk a XXI. századba, több mint 150 gyermek étkezik már itt, a pályázatot elbírálók mégis úgy látják, hogy egy új konyha nem az esélyteremtést szolgálná.- Amikor értesültünk az LHH- támogatásról, az első érzésünk az öröm volt - folytatta Tenk első embere. - Aztán szembesülnünk . kellett azzal, hogy nem arra kérhetünk, amire a közösségeinknek szüksége van, hanem arra, amit a szakértők meghatároznak. Kérdem én: ki tudja jobban, mire van szüksége egy településnek? A választott polgármester, vagy egy külső szakértő? Először laség felzárkózását, a hátrány leküzdését szolgálná. így készült el a véleményezők elé került anyag, amelynek értékelését mély megdöbbenéssel fogadtuk. Érdemes idézni az anyag ösz- szegzéséből is: „Megítélésünk szerint a projektterv összességében növeli a kistérségen belüli különbségeket (Tenk és Tárnáméra tovább szeretné növelni előnyeit), és főleg a közoktatás terén nem kerültek betervezésre olyan programok, amik hosszú távon megállíthatnák az egyes területek közti különbségek növekedését.”.- A bírálók arra hivatkoznak, hogy mi növelnénk a szegregációt - fejti ki véleményét Török Margit -, én pedig minderre azt Milyen elképzeléseket vártak volna valójában az értékelést elvégzők? a projektcsomag összeállítása során az volt az elvárás, hogy olyan fejlesztések induljanak el a kistérségben, amelyek alapjaiban nyúlnak hozzá az oktatás-foglalkoztatás- gazdasági fejlődés komplex kérdéséhez, s ezt magas színvonalú egészségügyi-szociális ellátórendszerrel támogatják meg. A kistérség polgármesterei közéleti emberek, helyi politikusok, és nem területfejlesztő szakemberek. Egy területfejlesztő szakember ismeri a térségi folyamatokat, a fejlesztésfejlődés törvényszerűségeit. Alapvető, hogy a települések kölcsönhatásban és kölcsönös függésben állnak egymással, emiatt a térségi központ vagy alközpont (Heves, Kisköre) növekedéspólusú fejlesztése mindannyiuk érdeke. Továbbá az is fontos kérdés, hogy a kistérség miként kapcsolódhatna eg}’ fejlettebb urbanizációs tengelyhez, vagy az egyes projektek hogyan szerveződhetnek egy olyan egységes rendszerbe, amely elindítja az innovációs spirált. De arra is felelősen figyelni kellene, hogy a népesség iskolai végzettsége, humán erőforrása akár ugrásszerűen is emelkedjen, és e tekintetben nem mellékes kérdés a cigánygettók felszámolása sem. Az egyenlősdi elosztás vagy a be- hódolás az erősebbnek pillanatnyi érdekeket szolgálhat, de ugyanakkor elveszi a fejlődés lehetőségét. Ha sokfelé osztjuk el a fon ásokat, akkor csak kicsi, jelentéktelen dolgokat lehet belőle megvalósítani, ellenben ha egy-két fontos problémára koncentrálunk, valós fejlődést indíthatunk el. Ezen a területen is valós alapja van annak a mondásnak, hogy gondolkozzál globálisan, cselekedjél lokálisan - fejtette ki a szakvélemény egyik értékelője, farkas Zsuzsa (képünkön). mondom: ők szegregálják a szorgos településeket, hiszen eszerint aki önszorgalmából is igyekszik fejlődni, az eleve labdába sem rúghat. A kistérség elnöke, Szén József, Kisköre polgármestere úgy kommentálta ennek a pályázatnak az eredményét, hogy ők a kistérséget mindenképpen egységként kezelik, s mind a 35 ezer lakos érdekében dolgoznak, tehát semmiképpen sem tartják elfogadhatónak ezt a megítélést Továbbra is ragaszkodnak ahhoz az álláspontjukhoz, miszerint minden település pontosan tudja, mire van szüksége, vagyis ezt helyben kell meghatározni, nem pedig felülről. A terveket bíráló Farkas Zsuzsa szociálpolitikustól az iménti véleményeket megismerve elsősorban arra kértünk választ, vajon milyen szempontok alapján bírálták el a pályamunkákat, illetve ők milyen célok megvalósulását várják a leghátrányosabb helyzetű helységek támogatásától.- A 2007. évi országgyűlési határozat értelmében újból meg kellett határozni a kistérségek fejlettségét - jelezte lapunk munkatársának a szociálpolitikus. - Erre olyan komplex mutatót dolgoztak ki, amelyben az adott kistérség gazdasági, infrastrukturális, társadalmi, szociális, foglalkoztatási adatai szerepeltek, mint például a vezetékes ivóvízzel ellátott lakások, a cigány népesség, a munkanélküliek aránya, vagy éppen az iskolai végzettség szintje. Ezen adatok alapján a hevesi kistérség az ország 174 kistérsége közül a tizenötödik legfejletlenebb, tehát a rangsorban a 159. helyet foglalja el. A közelmúltban a kormány úgy döntött, hogy az ország harminchárom leghátrányosabb kistérségét, köztük a hevesit is, a felzárkózás érdekében elkülönített keretből pluszforrásokhoz juttatja. A leghátrányosabb kistérségek általános problémája, hogy a népességüknek igen alacsony az iskolai végzettsége, tehát alacsony színvonalú a humán erőforrás, az innovatív készség. Emiatt a nagyvállalatok nem fektetnek be új munkahelyek létesítésébe, a helyieknek pedig nincs sem gazdasági, sem Három kérdésre három „nem” a válasz az elképzeléseket bírálóknak három, központilag feltett kérdésre is igennel vagy nemmel kellett válaszolniuk. Az első kérdés, hogy a projektcsomag az oktatás területén tartalmaz-e esélyegyenlőségi szempontból jelentős fejlesztéseket? A második, hogy a foglalkoztatás területén esélyegyenlőségi szempontból tartalmaz-e jelentős fejlesztéseket, a harmadik kérdés pedig a lakhatást vizsgálja ugyanezek alapján. A bírálók mindhárom esetben a nem szót húzták alá. Az oktatás területén jelzett kérelmekről azt a megállapítást tették, hogy kevés az óvodai férőhelybővítés, az iskolakorszerűsítések egyenetlenek, és ezek a beavatkozások a szegregációs problémát nem oldják meg. A foglalkoztatási elképzelések Heves és Kisköre esetében ugyan jók, de előre nem látható, hogy milyen hatásuk lesz a térség munkaerőpiaci igényeire. A lakhatás feltételeinek növeléséről egyetlen esetben sincs szó, holott a csatornázottság növelésére nagy szükség lenne. Ezek meg sem jelentek a tervezetben. humán tőkéjük kis- vagy közép- vállalkozások működtetésére, vagy akár önfoglalkoztatásukra, tehát átlag feletti a munkanélküliség és nagyon alacsony az élet- színvonal. A fentiek értelmében az esélyegyenlőségi szakértők - tehát mi is - azt a feladatot kapták, hogy a kistérségek által ösz- szeállított projektcsomagokat értékeljék; az egyes projektek hozzájárulnak-e a térség fejlődéséhez, kezelik-e a probléma gyökerét, vagy sem. Különösen szem előtt kellett tartanunk azt, hogy a források eljutnak-e a leghátrányosabb helyzetű, a szegénységben élő emberekhez, megfogalmazó- dik-e helyzetük dinamizálása. Az értékelésünk előtt helyzetelemző tanulmányt kellett készítenünk, amelyhez a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, a Központi Statisztikai Hivatal és a települések szolgáltattak adatokat.- A dél-hevesi kistérség nagyon sok problémát hordoz magában - folytatta az elemzést Farkas Zsuzsa. - Például a népesség egynegyede roma, de egyes falvakban még ennél is magasabb az arányuk, és láthatóan elindult a gettósodás folyamata. De a 15-59 éves korúak fele legfeljebb csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik, amely nem csak a cigányságot érinti. Ez komoly oktatási gondokra hívja fel a figyelmet. Ugyanakkora községek észre sem veszik, hogy egy-két elit iskola elviszi tőlük a jobb helyzetű tanulókat, és ezáltal szegregálódik iskolájuk. Ilyen iskolákban óhatatlanul csökken a tanítás-tanulás színvonala, és újratermelődik a képzetlen munkaerő. Azt is fontos megjegyezni, hogy a kistérség felnőtt lakosságának egyharmada beteg, egészségügyi állapota miatt nem dolgo- zik, másik negyedrésze pedig munkanélküli.
