Heves Megyei Hírlap, 2009. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-03 / 2. szám
4 PF. 2 3- OLVASÓINK ÍRTAK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. JANUÁR 3., SZOMBAT Ne acsarkodjanak tovább! vélemény Ideje lenne a két pártelnöknek egy asztalhoz ülnie Olvasónk szorgalmazza, hogy a parlamentben szigorúan szankcionálják az igazolatlan hiányzást, s ennek minősüljön a kivonulás is Az első észlelte, a másik beutalta, a többi vizsgálta és megműtötte Az egész úgy történt, mint a mesében: az első észrevette, a másik komolyan kezelte, a harmadik kivizsgálta, a negyedik gyorsan és jó helyre küldte, az ötödik megműtötte. Az egész történet Mátraderecskén kezdődött a Mofettában: dr. Gyetvai Gyula igazgató főorvos egy abszolút tünetmentes pajzsmirigy-rendelle- nességet talált nálam, s ezt le is írta a zárójelentésében. Dr. Déry Károly családorvosom Hatvanban, azonnal tovább küldött a helyi kórházba részvizsgálatokra, valamint szakrendelésre. Dr. Torbics Judit főorvosnő elvégezte az UH-vizsgálatot. Dr. Barát László a pajzsmirigy-szakrende- lés főorvosa pedig még azon a napon továbbutalt a gyöngyösi kórház citológia kivizsgálására és a sebészetre. Dr. Budai László, a sebészet főorvosa a vizsgálat után előjegyzett műtétre, majd sikeresen el is végezte azt. Hálás szívvel és gyógyulófélben mondok köszönetét mindnyájuknak, hogy a mai gondterhes világban is ennyi jó emberrel, ennyi jó orvossal hozott össze az sors. További jó egészséget, és 3 sok erőt, valamint boldog új évet kívánok, hogy még sokáig végezhessék áldozatos munkájukat. ■ Pallag Attiláné, Hatvan Köszönet a mentőszolgálat odaadásáért Hálás szívvel mondunk köszönetét a Mentőszolgálat 'egri dolgozóinak a november 27-én délben tanúsított emberséges viselkedésükért. Telefonhívásunk után perceken belül megérkeztek édesapámhoz, akin segíteni már sajnos nem tudtak, de mindent megtettek, hogy egy apró életjelet találjanak nála. Az emberfeletti küzdelem szeretett hozzátartozónk életéért szembesített azzal, hogy milyen felelősséggel dolgoznak azok a szakemberek, akiknek munkája a mai napig nincs kellőképpen honorálva. Köszönjük szakmai segítségüket és kegyeletteljes szívből jövő jóságukat. ■ Horváth család (Cím a szerkőben) Most, amikor a helyzetünk válságközeli állapotot mutat, a lakosság joggal várja el a pártok és a pártvezetők összefogását az ország megmentése érdekében. A híradásokból értesültünk, hogy Gyurcsány Ferenc kezdeményezte a két meghatározó párt vezetőjének találkozóját. Személy szerint reménykedtem, hogy a jó cél érdekében létrejön egy konstruktív találkozó, és fontos ügyekben megállapodásra jut a két pártelnök, például úgy, mint a Parlamentben a kormánypárti és ellenzéki képviselők a saját költségtérítési átalányuk ügyében. Sajnálom, hogy nem sikerült egy asztalhoz ülnie a két pártelnöknek, pedig Orbán Viktor sok mindent megkérdezhetett volna a miniszterelnöktől. Például azt, hogy az M43-as autópálya építését miért nem a csaknem 20 százalékkal olcsóbb ajánlatot tevő magyar tulajdonú vállalat nyerte el. Gyurcsány Ferenc elmondhatta volna, hogy ugyanazon oknál fogva, mint 2001-ben a 8-as út egy szakaszának a korszerűsítésénél. Ez esetben ugyanis egy, 66 százalékkal magasabb árat kínáló vállalkozó nyerte a külföldi tulajdonú vállalkozóval szemben a munkát. Talán sikerült volna meggyőzniük egymást, hogy a visszaélések és a bajok már legalább 7-8 évvel ezelőtt kezdődtek, a felelősség közös, ezért sürgősen rendbe kellene tenni az ország sorsát. Orbán Viktort szó szerint idézve: meg kell szüntetni a „kóceráj állapotot a magyar parlamentben”. A találkozón elmagyarázhatta volna Orbán Viktor, hogy átgondolatlan javaslat volt Gyurcsány Ferenc részéről az, hogy csak az indokolt és számlával igazolt költség- térítés kerüljön elszámolásra, mert akkor a képviselők jelentős része a saját vádiratát írta volna meg. Szigorú ellenőrzés után előfordulhatott volna az a kínos eset is, hogy egyes képviselők 2009. évben 3-5 millió forinttal kevesebb költségtérítést vehettek volna fel, ezzel bizonyítva, hogy aki 2002-től képviselő, akár 10-20 millió forintos többlet jövedelemhez is hozzájuthatott jogtalanul. Ezt nem lehet tévedésnek nevezni. Tény, hogy ennél kevesebbért is ültek már emberek... Megegyezhettek volna a pártfinanszírozás formájában és ősz- szegében. Kialakíthattak volna egy közös javaslatot a parlamenti létszám 200 körüli csökkentéséről. A képviselőket mentesíthették volna minden egyéb tisztségviseléstől, értve ez alatt például a polgármesterséget, a közgyűlési elnökséget, az igazgatósági és a felügyelőbizottsági tagságot. Megállapodhattak volna abban is, hogy a parlamentben tisztán főállású képviselők lehetnének, egy országosan elfogadható arányos fizetésért, például a mindenkori minimálbér 10, maximum 15-szöröséért. Bizottsági tagságért egy-, a bizottsági elnöki tisztségért kéthavi minimálbérjárna, a bizottsági taglétszám pedig 6-10 fő közötti lehetne. Szigorúan szankcionálhatnák az igazolatlan hiányzást, s ennek minősülne a parlamentből való kivonulás Is. Három igazolatlan hiányzás a mandátum elvesztésével járhatna. Szóval, lenne miről beszélgetnie a két legnagyobb párt elnökének. Már csak azért is, hogy helyreállítsák a választók alaposan megtépázott bizalmát. Amennyiben ezeket az elvárható példamutató intézkedéseket meghoznák, ugrásszerűen lehetne javítani az országban a számlaadási fegyelmet, valamint a fekete- és szürke- gazdaság kifehérítését. Addig ugyanis, amíg az elitnek mondott réteg következmény nélkül bármit megtehet, addig az országban senki ne várjon rendet, önfegyelmet az egyszerű állampolgártól. Szűnjön meg végre ez a mértéktelen politikai acsarkodás, vegyenek példát a nemrég történt amerikai elnökválasztásról, ahol a vesztes gratulált a nyertesnek, és megkérte szavazóit a megválasztott elnök támogatására. A véget nem érő vádaskodással aligha jutunk előre. Összefogás nélkül lehetetlen kilábalni az egyre mélyülő válságból. ■ (Név és cím a szerkőben). Memóriatréning az emlékek frissen tartásáért, a jó közérzetért Hasznos kezdeményezés, hogy már második hónapja minden péntek délután memóriatréninget (emlékezetgyakorlatot) tart Egerben a Petőfi utcai Idősek Otthonában a Mentálhigiénés Csoport munkatársa, mintegy tucatnyi gondozottnak. Versek, dalok, közmondások hangzanak el a résztvevők előadásában. Jólesik felidézni a mindennapok forgatagában feledésbe merült régi emlékeket, visszagondolva a hozzájuk tartozó eseményekre is. Életünk sajátossága, hogy korunk előrehaladtával nehezen jutnak az eszünkbe a nevek, a számok, a fogalmak. Szinte gátlás alá kerülünk, ha váraüanul kell válaszolnunk. Ezeknek a leküzdésében segít ez a tréning. Néhány alkalom után már számottevő eredmény mutatkozik csoportunknál is. A „foglalkozás” része az is, amikor az elmúlt napok örömeiről vagy bánatáról számolnak be a résztvevők a csoport vezetőjének, Rajnavölgyi Vilmosné- nak. Mindez könnyít vélt, vagy valós gondjaikon. Öröm látni egy gyakorlat végére az aktiválástól csillogó szemeket. Manapság az sem mellékes, hogy mindez a társadalombiztosító támogatását élvezi. ■ Dr. Kovács Zoltán, Eger Hálás köszönet a parádfiirdői gyógyítóknak A közelmúltban egy baleset után az egri kórházban műtötték meg. Utókezelésre kerültem a parád- fürdői gyógyintézetbe, amelyről csak a legjobbakat mondhatom. A segítőkész orvosok, a dolgozók, a nővérek mindent megtettek a betegekért. A napi vizitek alkalmával minden beteg elmondhatta a problémáit. A beteghordók percre pontosan érkeztek és vittek a kezelésekre. Aranyos, jó kedélyű gyógytornászok tanítottak bennünket járókerettel, mankóval járni. Köszönöm, hogy ott tölthettem jó érzéssel, jó kedéllyel gyógyulásom idejének egy részét. A kórház vezetőinek, orvosainak, dolgozóinak jó egészséget kívánok, hogy még sokáig gyógyíthassanak. ■ Lóskiné V. M. Eger ■ Addig, amíg az elitnek mondott réteg következmény nélkül bármit megtehet, addig az országban senki ne várjon rendet és önfegyelmet. Hol vannak már azok a derűs disznótorok? Egy beteg tapasztalatai a kórházi állapotokról Köszönet az oktató türelméért, figyelméért Fesztbaum Béla „Mégiscsak disznóság” című írásához szeretnék hozzászólni, ami a december 11-i számukban jelent meg. Teljesen egyetértek a cikk tartalmával. Én is emlékszem a hajdani decemberi disznóvágások hangulatára, amikor nagyszüleiül karácsonyra készülvén így gondoskodtak a család ünnepi élelmezéséről, sőt kóstolót is küldtek egymásnak a rokonok, szomszédok. Mára mi maradt: eltűntek az ólakból a jószágok, már faluhelyen sem éri meg állatot tartani, szégyenszemre kukoricával fű- tenek egyes helyeken, ahelyett, hogy jószágot nevelnének vele. A nép pedig eszi a külföldről behozott olcsó, mérgezett szemetet. Akárcsak Fesztbaum úr, én is „házi” boltból szerzem be a húst, kolbászt, hurkát, disznósajtot, amiről tudom, hogy biztos magyar gazdától származik. Szégyenletes, hogy a magyar mező- gazdaságot teljesen szétverték, holott el tudnánk látni magunkat, és nem lenne ennyi munka- nélküli sem. Hogy „Pista bora is jól csúszik”, annak sem biztos, hogy sokáig örülhet Fesztbaum úr, mert már a szőlők kivágása van soron a „felmagasztalt, minden gondot megoldó unió” diktátuma szerint. Szomorú, de így ünnepiünk az idén... ■ (Név és cím a szerkőben) Leendő potenciális betegtársaim megnyugtatása érdekében, a valóságos kórházi állapotokat megtapasztaló beteg szemszögéből nézve a kórházi ápolás minőségét, szeretném közreadni tapasztalataimat. November 29-én éjjel 11 órakor sürgősségi alapon mentő szállított a Hosplnvest vezetése alatt álló megyei kórházba szívtájéki fájdalommal. A sürgősségi osztályon azonnal, percnyi késedelem nélkül megkezdték a vizsgálatokat, az ügyeletes kardiológus szakorvos stabilizálta az állapotomat, s mindaddig mellettem volt, amíg a változás kedvezőre nem fordult. Másnap reggel az I. Belosztályra kerültem át, ahol a továbbiakban minden szükséges kezelést, figyelmet megkaptam, késedelem nélkül. Miután rögzítették a megfelelő gyógyszeres terápiát, december 5-én elhagyhattam a kórházat. De előtte arról is gondoskodtak, hogy a miskolci kórház fogadjon a korábban műtött koszorúér állapotának ellenőrzésére, katéteres vizsgálatra. Ezúton szeretném megköszönni orvosaimnak a gondos kezelést, a lelkiismeretes ápolást, mellyel mély tiszteletet, hálát ébresztenek bennem. Ha volt is bennem valamilyen fenntartás az elmúlt „kórházvédő” események miatt, az nyom nélkül elpárolgott, bizalmam újra a régi! ■ (Név és cím a szerkőben) Immár egy friss jogosítvány tulajdonosaként szeretnék köszönetét mondani annak a gépjárművezető-oktatónak, akit barátai, ismerősei, tanítványai csak Fischi bácsinak neveznek. Kissé megkésve talán, de szeretném a nyilvánosság előtt is meghálálni a segítségét. Köszönet illeti a türelméért, kitartásáért, a belém vetett hitért, amivel erőt adott, ha csüggedtem. A sok kedves történetért, amivel vidámmá tette az órákat. Nyitottságáért, lelkiismeretességéért, hogy velem együtt végigküzdötte, -izgulta a vizsgákat. Végezetül pedig azért, hogy önzetlenül levette a vállam- ról a hivatalos ügyek intézésének terhét. Kérem fogadja sok szeretettel a következő három idézetet. A kiválasztott sorok a kedvenceim, főként a pedagóguspályát választottakhoz szólnak, s mivel Ön éppúgy okít és nevel a volán mellett. íme: „Lehet, hogy diákjaid elfeledik, amit tanítottál nekik, de sosem feledik, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól!” „A tanár személye fontosabb, mint az, amit tanít!” „Abban mutatkozik meg leginkább a műveltségünk, ahogyan a műveletlenekkel bánunk!” Tiszta szívből kívánok Önnek sok-sok egészségben, szeretet- ben, s tanulni vágyó diákokban gazdag esztendőt! Isten áldja! ■ Molnár Anita, Eger * f # I i «
