Heves Megyei Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-22 / 298. szám

2008. DECEMBER 22., HÉTFŐ - HEVES MEGYEI HÍRLAP 5 EGER, BÉLAPÁTFALVA ÉS KÖRZETE Ismét sikerrel pályázott a szilvásváradi önkormányzat A múlt megható morzsái irodalom A könyvből ismerősök mosolyognak a szilvásváradiakra Szilvásváradon több mint két­millió forint vissza nem téríten­dő támogatást kapott sikeres pá­lyázata révén az önkormányzat az Észak-magyarországi Regio­nális Fejlesztési Tanácstól. A tartaléklistáról elnyert ösz- szeg lehetőséget biztosít a hely­hatóságnak, hogy a szükséges önrésszel kiegészítve a jövő év­ben 3,5 millió forint értékben tu­risztikai információs táblákat rendeljenek, s azokat elhelyez­zék a közterületeken. A beruhá­zás célja, hogy a településre ér­kező vendégek könnyebben megtalálhassák a látványosságo­kat, a keresett utcákat, az iskolát, óvodát, szükség esetén az orvo­si rendelőt vagy a patikát. Eszkö­zökkel gazdagodtak a község ok­tatási intézményei is. Kétmillió forint vissza nem térítendő tá­mogatást nyertek, amiből az óvo­da számára oktatási felszerelése­ket vásárolhattak. Az iskolában lévő nyelvi labor fejlesztésére ugyancsak ebből a pénzből telt. Égy másik pályázati kiíráson történt sikeres szerepléssel komplett hangosítási rendszert szerezhettek be az Általános Művelődési Központnak. Ezt nemcsak az intézményen belül hasznosíthatják majd, hanem jó szolgálatot tesz a településen tar­tott, mind népszerűbb szabadté­ri rendezvényeken is. ■ Mulatsággal gyűjtögettek az óvodásoknak Csaknem százan vettek részt Egercsehiben, a kultúrházban megrendezett jótékonysági bá­lon, amelynek bevételét az óvo­da és a polgárőrség javára aján­lották fel. Dombiné Barta Ágnes óvodavezető elmondta, hogy a szülők, barátok, önkormányzati dolgozók vettek részt a rendez­vényen, ahol remek hangulat volt hajnal 5 óráig. A műsorról a helyi asszony kórus és a Volf TSE táncosai gondoskodtak. Az összegyűlt pénzt az óvodá­ban karácsonyi ajándékokra, to­vábbá egy tavaszi kirándulásra fordítják. A polgárőrök pedig a munkájukhoz szükséges egyen­ruhát szeretnének vásárolni az adományból. ■ Kurta mesék, épp akkor­kák, amekkorákat akkor is képes befogadni a szí­vünk, ha rohannunk kell. Négyessy Zita- Nem félek attól, hogy valaki is megvádolna: valótlant írtam - mondja Bertalan Imréné. A 76 éves asszonyt szinte mindenki ismeri Szilvásváradon, ahol szü­letése óta él, s ahol magyar iro­dalomra tanította az iskolásokat. Ugyancsak sokan ismerik őt a szomszédos Nagyvisnyón, ahol szintén pedagógusként dolgo­zott éveken át. Azt viszont talán nem min­denki tudja, hogy a keresztleve­lében Mosolygó Olgaként szere­pel, s lánykori nevén írta meg emlékeit. „A múlt morzsái” cí­mű könyvét a napokban mutat­ták be az Orbán-házban. Volt persze, aki már korábban is hozzájuthatott egy példány­hoz. Például lapunk kézbesítője, Lőj József, aki utóbb azzal örven­deztette meg Olga nénit: „érzel­mileg felturbózott, egy este alatt végigolvastam”. Bizony, ez nagy boldogság egy író számára, mert azt jelenti: sikerült lenyűgöznie, elvarázsolnia az olvasóját. Vélhetően - immár néhány nappal a könyvbemutató után - sokan átélték azt az élményt, amit a könyv olvasása jelent. Mert Olga néni kitünően mesél. Rövidke történetei megmozgat­ják az olvasó képzeletét, maga előtt látja azt a világot, amit az író láttatni szeretne. Megeleve­nedik előtte az idősek által átélt múlt, a fiatalok pedig tisztább képet kapnak a szüleik, nagy- szüleik által emlegetett, II. világ­háború előtti időszakról. Össze­szorul az olvasó szíve a régi gye­rekekre, akkor élt emberekre gondolva, miközben el-elmoso- lyodik, mert bájos történetek is találhatók a könyvecskében. Olga néni nyúlfarknyi mesék­kel szórakoztat. Még sincs hi­ányérzetünk, mert valamennyi története kerek. Csak akkor ér­zünk a lelkűnkben ürességet, amikor a könyv végére érünk, mert azt szeretnénk, hogy jöjjön még valami: újabb és újabb anekdoták.- Úgy gondolom, hogy csak a nagy embereknek szabad meg­írniuk az önéletrajzukat - vallja Olga néni örökérvényű értékekről írt a könyvében. Az emberi tisztességről, a találékonyságról, a segítőkészségről. Olga néni. - Én azokat a történe­teket írtam meg, amelyek társa­dalmi értékűek, s amiket azoktól hallottam, aki­ket szerettem. A falunkban bárki megtehette vol­na helyettem ugyanezt. Hálás vagyok a sorsnak, hogy kisgye­rekként úgy működtem, mint egy felvevőgép. Belém ivódott, el raktározódott a szüleim, nagy­szüleim, a kisiskoláskorom vilá­ga. A könyvemmel szeretném se­gíteni mások visszaemlékezését, a fiataloknak pe­dig mesélni azok helyett, akik ezt már sajnos nem tehetik meg. Olga néni - miként akkoriban, a vele egyko­rú lányok is ezt tették -, 17 éve­sen férjhez ment. Félárvaként nem várhatta el özvegy édesany­■ Szeretném segíteni mások visszaemléke­zését, a fiataloknak pedig mesélni. Milyen volt a még kislány Olgi karácsonya a könyvből: „So/c fenyőillatú éj­re emlékszem. Kézenfogva men­tünk a nagyanyámmal a puha, néma fehérségben az éjféli misé­re. Mint múlt és jövő. Nagyken­dője rojtjáig értem csak, kezem­ben a gyertyás lámpással. Szik­rázott, ropogott lépteinktől a hó. Vén hársfák hajoltak fölénk, s ejtettek ránk egy-egy jeges hóku­pacot a farkasordító hidegben. Tán hógolyózni akartak. Mint­ha csak egy pillanat lett volna azóta az élet. Vissza-visszagon- dolok, és hiába keresem a múlt illatát, ízét A múlt elmúlt ” jától, hogy taníttassa. Később, munka mellett képezte magát, s érte el gyermekkori álmát: 35 évesen pedagógus lett. Szeretet­tel közelített diákjaihoz, s még a kettes dolgozat aljára is kanyarí- tott néhány biztató szót, nehogy a gyatra osztályzat kedvét szeg­je a nebulónak. Két gyermeke született igen fi­atal korában, így a sors nemcsak négy unokával, hanem két déd­unokával is megajándékozhatta. A könyvét olvasók láthatják, korántsem volt felhőtlen a gyer­mekkora. S bár a neve Mosolygó, jutott neki a könnyekből is több, mint elég. Idén nyáron azt is át kellett élnie, ami egy anya szá­mára a legfájdalmasabb: elte­mette a fiát.- Tavaly tudtuk meg, hogy gyógyíthatatlan beteg - eleve­níti fel a szörnyűséget Olga né­ni. - A halála után úgy éreztem, ha a fiam ilyen fiatalon elment, akkor nekem sincs mire vár­nom. Meg kell írnom a történe­teimet, nem szabad magammal vinnem őket. Sajnos, egyre ke­vesebben vagyunk, akik még átéltük azt a korszakot, amiről a könyvem szól. ■E13ÍSB9Í A legszerencsésebbeknek ajándék is jutott ostoros Karácsonyi ünnep­séget rendezett a napokban a Magyar Vöröskereszt helybé­li csoportja. Meghívott elő­adóként a szandaszőlősi is­kolások, a falubeli óvodások és népdalénekesek léptek fel. A vendégeket forralt borral kínálták. A találkozón több mint százan vettek részt. A fenyőfa alatt lévő 36 ajándék- csomagot kisorsolták közöt­tük. A karitatív szervezet tagjai az intézményekre is gondoltak, egy-egy festményt ajándékoztak számukra. Most a vendéglátók vendégeskednek szilvásvárad A helyi Ide­genforgalmi Egyesület hol­nap 15 órától rendezi meg szokásos, évzáró karácsonyi ünnepségét a lovaspálya be­járata előtt. Az összejövete­len Szaniszló László polgár- mester, az egyesület titkára és Karászi Attila református lelkész mond köszöntőt, majd az általános iskola di­ákjai, valamint a Szivárvány Énekkar tagjai adnak mű­sort. A megjelenteknek a helyi vendéglátók meleg itallal és harapnivalóval kedveskednek. Programajánlat a falu gyerekeinek egerszalók „Mese habbal” címmel látható a gyermek­színház előadása holnap, 23-án 11 órától a Faluház­ban. A karácsonyt követően sem unatkozhatnak a kicsi­nyek a településen. Szomba­ton rendezik meg ugyan­csak az intézményben az év­záró játszóházat „Kaszinó” címmel. Ez azt sejteti, hogy a jelenlévők nyeremények­kel is gazdagodhatnak. Körzeti oldalaink heti menetrendje ► HÉTFŐ EGER Az oldalt írta: Négyessy Zita Fotó: Ötvös Imre Tel.: 36/513-622 e-mail: zita.negyessy(« axelspringer.hu Csuda bájos a betlehemes advent Turistacsalogató látványosság Szarvaskőben Itt gyújtják meg az adventi gyertyákat is a vasárnapi szentmise után Esténként, amikor kígyóinak a lámpák, a 25-ös úton közlekedő autósok közül sokan megállnak Szarvaskőközpontjában. A dísz- kivilágítás látványa már a ta­valyi évben is elvarázsolta az er­re járókat, de az idén újabb lát­nivaló is akad. A szalmabálákból épített bet­lehemes mellett muszáj megáll­ni. A termésekből, füvekből alko­tott Szent Család, s kivált a lopó­tökből készített kisded oly bájos, hogy azt mindenkinek meg kell néznie. A falubeliek azért vá­lasztották alapanyagnak a ter­mészet kínálta kincseket, mert így biztosak lehettek benne: azt senki nem lopja el. Legfeljebb csak az ötletet. ■ A Mecman és a Berva kapcsolata Hétfőn délelőtt Budapesten az egri Finomszerelvénygyár és a svéd AB Mecman Vállalat kö­zös műszaki és kereskedelmi irodájában tartott sajtótájékoz­tatón ismertették annak az új, hosszú távra történő szerződés­nek a lényegét, amelyet a közel­múltban Stockholmban írtak alá a két vállalat vezetői. A tájékoz­tatón Ülj A. Styren, a BAHCO konszern igazgató elnöke el­mondotta, hogy Magyarország­gal, s ezen belül az egri Finom- szerelvénygyárral, 1967-ben kö­tötték meg az első szerződést. A tapasztalatok azt bizonyították, hogy az egri vállalat pontosan és kiváló minőségben tudta megoldani a licencszerződés­ben foglalt feladatokat. Az új szerződésben rögzített feladatokról Kócza Imre, az egri Finomszerelvénygyár vezér- igazgatója elmondta, hogy az el­ső teendők között a műszaki és kereskedelmi iroda felújítása, az oktatás és a vevőszolgálat, a ter­vezőmunka, a szaktanácsadás, a szerelések, az üzembehelye­zés, valamint a gyártott elemek forgalmazása szerepelt. Az el­múlt évben már 800 ezer dollár volt a vállalat export-import for­galma, a két vállalat közötti áru­csere forgalom értéke. A belföl­di piac ellátásán túl még az ex­port fokozására is lehetőség nyí­lik, rendszeres exportkapcsoia- tokat építhetnek ki 19 - főleg KGST és fejlődő közel-keleti - or­szággal. A beépített és az egye­di pneumatikus elemek, beren­dezések gyártásához mintegy háromszoros termelési volu­menemelkedést terveznek az egriek, exportbevételüket pedig hozzávetőlegesen 1 millió 600 ezer dollárra becsülik. A vezérigazgató hangsúlyoz­ta, hogy a kooperáció eddigi ta­pasztalata és az új szerződés aláírása bizonyítja: a nemzetkö­zi együttműködés a legkedve­zőbb járható útja iparunk to­vábbi korszerűsítésének. (1972. július 11.) n i

Next

/
Oldalképek
Tartalom