Heves Megyei Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 256-279. szám)

2008-11-22 / 273. szám

2 INTERJÚ HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. NOVEMBER 22., SZOMBAT interjú Az elnök szerint Eger kulcsváros a Fidesz szempontjából, ahol először kaptak igazi bizonyítási lehetőséget, s ahol támogatják a kórházvédők dzsungelharcát, kormányváltáskor pedig visszaadnák köztulajdonba az intézményt ORBÁN FELEZNÉ A POLITIKAI ELITET Kormányváltás esetén a megyei kórházat vissza­adná köztulajdonba a Fi­desz, amelynek elnöke, Orbán Viktor a mostani válságban a munkahe­lyek megvédését tartja a legfontosabb feladatnak. A volt miniszterelnök, mai ellenzéki vezető la­punknak egyebek mellett arról is beszélt, hogy sze­rinte a magyar politikai rendszer feleennyi politi­kussal is nyugodtan mű­ködtethető. Rénes Marcell- Elnök Úr, ezúttal milyen cél­ból érkezett a hevesi megye- székhelyre?- Eger különösen fontos város a Fidesz szempontjából. Egerben most kaptunk először bizonyítá­si lehetőséget, ha volt is koráb­ban polgári vezetés, abban a Fidesz nem viselt kizárólagos fe­lelősséget. Most azonban ha a dolgok jól mennek, akkor tisztelettel meg kell köszönni a még jobb teljesítményre sar­kalló dicséretet, ha pedig rosszul mennek, akkor az a mi felelőssé­günk lesz. Eger kulturális köz-1 pont, az ilyen kitüntetett helyek­nek pedig mindig lesz jövőjük, még ha úgy is látszik, hogy a vi­lág az értékvesztés felé halad. Rá­adásul most Eger platinalemezes politikai slágervárossá vált a Hosplnvest-üggyel, aminek még nem látjuk a végét, nem tudjuk, szomorúnak kell-e majd len­nünk, vagy nevethetünk. Akár­hogy is nézzük, országos üggyé emelkedett a megyei kórház el­adása. A tanulságai is országo­sak, meg a teendők is. Ha úgy tetszik, terepszemlére jöttem. Köztudott, hogy mindig is támo­gattam a kórházvédőket, szóban, levélben, személyes jelenléttel, és most találkoztam is velük. Az egri vár védőivel: orvosokkal, egészségügyi szakdolgozókkal. Ők azok, akik ténylegesen szer­vezték a közvagyon védelmét.- A Markhot Ferenc Kórház sorsát illetően mit vár a jövőtől?- Jelenleg dzsungelharc zajlik a jog eszközeivel. Az egész ma­gyar egészségügy szempontjá­ból szégyenletesnek tartom a mostani állapotot. Szerintem egy megyei kórház sohasem a me­gyei közgyűlés kórháza, hanem közvagyon, amit nem szabad el­adni, főleg, ha egyértelmű: mű­ködtethető közvagyonként. Eger városa ugyanis jelentkezett, hogy vállalja a működtetéssel já­ró kötelezettségeket, a felelőssé­get, a kórházat azonban mégis eladták'az emberek feje fölül. Én nem is habozok, hanem kellő ud­variassággal, de határozottan azt mondom, hogy ha lesz politikai változás, lesz polgári kormány, akkor a kórházat vissza fogjuk adni az egrieknek, a Heves me­gyeieknek. Addig pedig sok sze­rencsét és kitartást kívánok a jo­gi küzdelmekhez.- Volt itt egy másik, az egész­ségügyhöz és a privatizáció­hoz kötődő vita: jelesül, hogy Heves városának fideszes ve­zetése üzemeltetésbe adta a járóbeteg-szakellátást az egri Fidesz-elnök résztulajdoná­ban álló cégnek. A hevesi pol­gármester, Csáki Zsigmond és az egri pártelnök, dr. Magyar István kizárását kezdemé­nyezték a Fideszből. Ellent­mondásos információkat hal­lottunk arról, hogy lezárult-e már ez a történet.- Az érintett személyek párt­ból való kizárása folyamatban van. A Fidesznek van egy orszá­gos választmányi határozata, ez az önkormányzatokban dolgo­zók számára kijelöli az egész­ségpolitika partvonalait, ame­lyeken belül meg kell oldaniuk a szakmai problémákat. Aki ezen túllép, azzal nem tudunk mást tenni, mint hogy a párt szokásos belső értékelési rend­je szerint eltanácsoljuk.- Beszéljünk a vál­ságról. Legutóbb a jegybanki alapka­mat hat százalékra csökkentését java­solták. Ezt nemré­giben azzal a hi­vatkozással emelte a Magyar Nemzeti Bank mo­netáris tanácsa tizenegy és fél százalékra, hogy így lehet erő­síteni a forintot, kivédeni az államcsődöt. Ha most csök­kentenénk, nem kerülne újra veszélybe a hazai fizetőesz­köz?- A nemzetközi tőkétől kapott gigantikus hitellel a pénzügyi helyzetet stabilizálni lehetett. Ugyanakkor szegénységi bizo­nyítványt állít ki a jelenlegi kor­mányról, hogy egyetlen uniós | tagállamként mi szorultunk rá I az IMF-hitelre, aminek sajnos | meg is lesz az ára. Ugyanakkor f ezzel a hitellel nem vagyunk I kinn a vízből, most olyan gazda­ságpolitikára lenne szükség, amely esélyt ad a növekedésre. Ma az az egyik legsúlyosabb probléma a magyar gazdaság­ban, hogy könnyen veszélybe ke­rülhet mintegy 250 ezer munka­hely. Ezért szerintünk most min­den másnál fontosabb a munka­helyek megvédése. A politiká­nak olyan intézkedéseket kell tennie, amelyek ebben az irány­ban hatnak. A mai rendkívül magas jegybanki alapkamat mi­att ha egy vállalkozó hitelt akar felvenni, azt tizennyolc-húszszá- zalékos piaci kamaton teheti meg. Felelősségem teljes tudatá­ban jelentem ki, hogy nincs Ma­gyarországon olyan törvényes gazdasági tevékenység, amellyel ki lehetne termelni ekkora mér­tékű hitelkamatot. Az irreálisan magas kamat arra kényszeríti a vállalkozókat, hogy vagy menje­nek a feketegazdaságba, vagy bocsássák el űz alkalmazottai­kat. Szerintem ez rossz helyzet, ezt meg kell változtatni. Ha hat százalékra csökkentjük a jegy­banki alapkamatot - amit meg­tehetünk, hiszen az IMF-hitel át­menetileg megszünteti a külső finanszírozási problémát -, ak­kor a piaci kamatok is visszaes­■ A kormány má­niája, hogy mindig a legsze­gényebbekkel, a legkisebbekkel kezdi a megszo­rításokat. Orbán Viktor: - Köztudott, hogy mindig is támogattam a kórházvédőket, szóban, levélben, személyes jelenléttel, és most találkoztam is velük nek tíz-tizenkét százalék kör­nyékére. Ez biztosítja a vállalko­zások számára a .talpon maradás lehetőségét.- Emellett mire lenne még szükség Ön szerint?- Adó- és járulékcsökkentés­re. Ezen a téren úgy tűnik, meg­repedt a jég, a kormány ugyanis annak ellenére, hogy eddig ezt elképzelhetetlennek nevezte, most egy kismértékű, óvatos já­rulékcsökkentési javaslattal mégiscsak előrukkolt. Ezt az irányt kell folytatni, csak ennél bátrabban. S mielőtt a nyugdí­jak csökkentéséről, a tizenhar­madik havi fizetések elvonásáról dönt a kormány, először körül kellene néznie a saját háza tá­ján is. A törvényi előírások sze­rint például elég, ha három fő van egy-egy igazgatótanácsban vagy felügyelőbizottságban, ám ha a nagy magyar állami cégeket Évente kétszázmilliárdot bukunk a korrupción „A transparency Internati­onal jelentésében azt olvas­tam, hogy Magyarország min­den évben elveszít kettőszáz- milliárd forintot a közbeszer­zések körül uralkodó korrup­ció miatt. A nyugdíjasok zse­bében való kotorászás, a köz- alkalmazottak fizetésének be­fagyasztása helyett tehát elő­ször azokat a döntéseket kel­lene meghozni, amelyekkel a korrupciót vissza lehet szorí­tani. A Világbank pedig azt mondja, hogy Magyarorszá­gon mérhetetlenül elburján­zott a bürokrácia, s ha lecsök- kentenénk azt az európai szintre, akkor három év alatt hétszázalékos gazdasági több­letnövekedést lehetne elérni. Egyszázalékos gazdasági nö­vekedés már százmilliárd fo­rint pluszbevételt jelent a költ­ségvetés számára. Az ezekkel kapcsolatos javaslatainkat parlamenti frakciónk már be is nyújtotta. " megnézzük, akkor ennek a több­szörösével találkozhatunk. Le kell csökkenteni tehát az összes állami cégnél a kívülről felkért igazgatósági, felügyelőbizottsági tagok számát a törvényi mini­mumra, javadalmazásukat pe­dig az átlagbér szintjére kell visszaszorítani. Több európai or­szág már hozott ilyen döntést. Emellett pedig a nagy állami cé­gek vezetőinek fizetését a felére kell csökkenteni. Nem tartom ugyanis elfogadhatónak a mai kö­rülmények között, hogy egy-egy állami tulajdonú vállalat vezetője évente ötven-hatvan millió forin­tot keres. Főleg úgy, hogy közben a nyugdíjasoktól elveszik a pénzt, a közalkalmazottak bérét befa­gyasztják, a vállalkozások pedig sorra alkalmazottaik elbocsátásá­ra kényszerülnek. Ezek az intéz­kedések együtt, lélektanilag és gazdaságpolitikailag, pénzügyi­leg is kiváltják azt a hatást, ami­vel a válságot nem csak túl lehet élni, hanem megújulva lehet be­lőle kikerülni. Ezen túlmenően van egy csomó ágazati prog­ramunk, például az építőipar, a mezőgaz­daság, a szállítmá­nyozás számára. Eze­ket a szakmai cso­portokkal történő egyeztetések alapján alakítjuk ki.- Említette, hogy az elitnek példát kellene mutatnia. Ért­hetjük ezt a parlament, a poli­tika egészére? Itt van mond­juk a számla nélküli képvise­lői költségtérítések kérdése, amelyben a látszólagos erőfe­szítések, ígérgetések ellenére sem történt semmi. ' - Hát hogyne. A költségtéríté­seket szerintem is szabályozni kell, minimum olyan formára, ahogyan ezek 2002-ig működtek. Az annál szigorúbb rendszer lét­rehozását is támogatjuk, sőt en­nél messzebbre mutató javasla­tunk is van. A politikai elit létszá­mát felére kell csökkenteni. Azt gondolom, a magyar politikai rendszer körülbelül feleennyi po­litikussal is működtethető. Fele­ekkora parlamentre van szüksé­günk, feleekkora megyei és váro­si közgyűlésekre, Az ország iga­zából eddig sem engedhette vol­na meg magának, hogy ekkora állami szférát tartson fenn, most ráadásul olyan bajok vannak, amelyek miatt világossá kell ten­ni: az ország méretéhez és teher­bíró képességéhez kell igazítani a politikusok létszámát.- Régi téma az önkormányzati rendszer, ami az egyik legna­gyobb pénztemető, ám kényes ügy, senki nem mer hozzá­nyúlni, mert túl sok az érde­keltség...- A Fidesz körülbelül két éve benyújtott egy törvényjavaslatot, amely felére csökkentette volna a megyei közgyűlések létszámát A kormánypártok gondolkodás nélkül söpörték le a kezdemé­nyezést. Azonban itt is van egy magyar sajátosság. Mindenki ar­ról beszél, hogy túl sok az ön- kormányzat. Mégis, ha felte­szem azt a kérdést, hogy egy alcsútdobozi vagy egy szamos­angyalosi önkormányzatnál mekkora összeget lehet megspó­rolni, azt látjuk, hogy a legbru- tálisabb költségcsökkentés ese­tén is csak néhány millió forin­tot, de akkor nincs közvilágítás, se iskola, se orvosi rendelő. Vi­szont ha azt nézzük, hogy Buda­pesten mennyi átfedés van a fő­városi és a kerületi önkormány­zatok feladatai, hatáskörei kö­zött, és erre mennyi pénz megy el, akkor bizony kiderül, ott ha­talmas összegekről van szó. Ezért én semmiképpen sem a ki­csiket bántanám már megint. A jelenlegi kormány mániája, hogy a legszegényebbekkel meg a legkisebbekkel kezdi a meg­szorításokat. A fővárosi önkor­mányzati rendszer felülvizsgá­latára és hatékonyabbá tételére azonban a budapesti szerveze­tünk és az országgyűlési frakci­ónk is készen áll.- Mi a véleménye a munka és a segélyezés mostanság sokat emlegetett viszo­nyáról?- Én azt gondo­lom, hogy nem Bu­dapesten kell eldön­tenünk, hogy mi a jó Egerben vagy Monokon, mi a jó az egrieknek vagy a monokiaknak. A kormánynak nem azt kell meg­mondania, hogy minden esetben közmunkához szükséges-e kötni a szociális segélyt, hanem meg kell adnia a lehetőséget az érin­tett településeknek, hogy ők hoz­zák meg a helyi közösség szem­pontjából legjobb döntéseket. Egy ilyen törvényt kell elfogad­nunk, hiszen erről szól az önkor­mányzatiság és a helyi hatalom. Járva az országot azt láttam, hogy még a mostani körülmé­nyek között is egészen remek döntéseket hoznak az önkor­mányzatok. Pédául itt Egerben, ahol Habis László polgármester a legkisebb vállalkozások által fi­zetendő helyi adó felére csökken­tését javasolta, Kaposváron pe­dig a kisvállalkozások az ipar­űzési adó fizetésének átütemezé­sét kérhetik. Sőt van olyan ön- kormányzat is, amely előrehozza a 2010-2011-re tervezett beruhá­zásokat annak érdekében, hogy a helyi cégeknek ne kelljen elbo­csátaniuk az alkalmazottaikat. Az EU-ból érkező pénzeknek ma mindössze három és fél százalé­ka jut mikro-, kis- és középvállal­kozásoknak. Ezt a mértéket mi­nél előbb harmincöt-negyven százalékra kell emelni.- Azt mondják, egy ilyesféle válság közepén az ellenzék kö­szöni szépen, jól van, esze ágában sincs előrehozott vá­lasztást „kihajtani” és átvenni a kormányzást. A kormányvál­tás szükségességét korábban elkerülhetetlennek nevező Fi­desz most vajon készen áll a hatalom átvételére?- Mi mindig készen álltunk és állunk az ország szolgálatára. Bár a kormány lenne olyan tett­re kész állapotban, mint a Fi­desz. A válság energiát szabadít fel az emberből, a magunkfajtát pedig még elszántabbá teszi. Az ország számíthat ránk. ■ Az érintett ön- kormányzatok­ra kell hagyni a munka és se­gély összeköté­sének kérdését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom