Heves Megyei Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-31 / 255. szám

2008. OKTÓBER 31., PÉNTEK - HEVES MEGYEI HÍRLAP GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5 A gumigyár elleni fellépések nem tántorították el a befektetőket A négyéves választási ciklus fe­léhez érkezett Gyöngyös vezeté­se. Ennek kapcsán lakossági fó­rumon értékelte Hiesz György polgármester az elmúlt két esz­tendőben elvégzett munkát. A polgármester elsőként a megvalósult új munkahelyekről szólt. Ezen belül is az ipari park­ba legutóbb betelepült két céget emelte ki, ahol több mint száz munkavállalót foglalkoztatnak.- Hamarosan két újabb befek­tető építi meg csarnokát a Karácsondi úton. Az egyik egy elektronikai alkatrészek gyártá­sával foglalkozó német vállalat, a másik pedig egy hasonló tevé­kenységet folytató gyöngyösi cég lesz. Mindezek tovább csökkent- hetik majd a városra jellemző 7 százalékos munkanélküliséget - ismertette a jövő terveit a pol­gármester, aki tájékoztatójában kitért arra is, hogy az indiai Apollo gumigyár „elűzésével” rengeteg fejlesztési lehetőségtől esett el a település. ■ Tovább csökkenhet a vá­rosra jellemző 7 százalé­kos munkanélküliség. Az elmúlt két év mérlegéből nem hiányozhattak az otthonte­remtés érdekében végzett törek­vések sem. A két Fészekrakó­programmal csaknem száz új la­kással tudják segíteni a fiatal pá­rokat, valamint jelentős beruhá­zásnak számít az az elmúlt öt év­ben megépült több mint ezer la­kás, melyet befektetési céllal épí­tett meg a magántőke. A város infrastrukturális háló­zata megfelel a kor elvárásainak, hiszen a Zsellérköz és a Duránda kivételével mindenhol megépült a közmű és felújították az uta­kat. A helyi kereskedelem és szolgáltatás folyamatosan bővü­lő kínálattal látja el a helybelie­ket. Az egyelőre még a „semmi­be vezető” nyugati elkerülő út megépülése után újabb befekte­tőkre számíthat a település. Az önkormányzat tulajdoná­ban lévő intézmények sem ma­radtak ki a korszerűsítésből: minden óvodának van már tor­naszobája, a gimnáziumnak új. tornaterme, és több iskola is megújult. A következő két év egyik leg­fontosabb feladata a városkép szépítése lesz. A beruházás a tel­jes belvárost érintené. ■ A könyvben újraéledő múlt torkolatvidék A valóság és a fantázia szövi a regény történetét Juhász Marianna Az idén jelent meg Misuta János gyöngyösi szerző legújabb, Torkolat­vidék című könyve, amely az emberi sorso­kon keresztül mutatja be az 1950-es évek történel­mét. Az új regényről a szerzőt kérdeztük.- A 20. század ábrázolására miért épp a megtorlás idősza­kát, az 1950-es évek utolsó fe­lét választotta?- Sokat olvastam korábban er­ről a korról, de úgy gondolom, eddig még nem jelent meg olyan könyv, ami a kisember megalá­zását vagy megaláztatását, a csa­ládok bukását, szétzüllését állí­totta volna a középpontba. A leg­nagyobb esemény az '50-es évekből a kitelepítés és Recsk volt. Minderről és a fasizmus időszakáról temérdek kutatás, rengeteg könyv jelent meg. Azt gondolhatnánk, erről és a holokausztról már mindent tud­nak az emberek. Ám engem az a szándék vezetett, hogy igazi mélységeiben ismerhessük meg a kommunista megtorlás idősza­kát is. Ráadásul a könyv egyes részei valóban megtörténtek. Úgy kell ezt elképzelni, mint egy pettyes labdát: a pettyeket, va­gyis a tényeket összekötöttem, majd a minták közti részeket az emberi sorsok történetével töl­töttem ki. Mindemellett át akar­tam menteni azt a nyomasztó érzést, ami az'50-es évek­ben Ózdon uralko­dott. Végezetül pe­dig azt gondolom, hogy a megtorlás időszakát nem szabad elfelejtem. Misuta János alapos kutatómunka után vetette papírra gondolatait, emlékeit és véleményét Engem az a szán­dék vezetett, hogy igazi mélységei­ben ismerhessük meg a kommunis­ta megtorlás idő­szakát is.- Van a könyvnek önéletrajzi vonatkozása?- Nyílván saját tapasztalatom nincs sok abból a korból, de az emlékezetemben megmaradtak nevek, mondatok. Aztán vagy negyven évig elfelejtettem eze­ket. Majd, ahogy a könyvben ír­tam: 2002-ben a kezembe került egy háromoldalas feljegyzés az édesapám kézírásával. Ez egy fellebbezés, amit az én inspirálá- somra írt az 1960-as évek elején. Ő ugyanis 1956-ban szabadult, mert politikai bűncselekmény miatt börtönbe zárták ugyanúgy, ahogy a regény főszereplőjét. A könyv több szálon is kapcsolódik a családomhoz, de a régi ismerősök vagy ismeretlenek közül sokakat sze­mélytelenül hagy­va nem nevezek meg, vagy nem az eredeti nevükön írok róluk. Bár a Torkolatvidéket a könyvhéten a memoár kategóriában tüntették fel, a regény valójában nem visszaemlékezés.- A regény sok dátumot, idé­zetet, konkrét történelmi uta­lást tartalmaz. A hitelesség ér­dekében kutatómunkát vég­zett?- Vannak szereplők, akiknek ki kellett derítenem a nevét, de Varga László történész is a se­gítségemre volt, és halotti anya­könyvi kivonatokat is olvastam. Kaptam egy csaknem kétszáz ol­dalas anyagot a Történeti Hiva­talból, amiben sok olyat olvas­tam, ami érdekelt és részletesen utána tudtam nézni.- A könyv a maga kategóriájá­ban is egy nagyon alapos munka.- A mondatokat nagyon tuda­tosan szerkesztettem, miután megtaláltam a történet végleges formáját. Úgy, ahogy Kertész Im­re az esszéiben világosan, ponto­san, súlyosan fogalmaz, én is ar­ra törekedtem, hogy ne legyen félreérthető, amit leírtam. Fő­ként azért, mert a téma nagyon szomorú. A regénybe ékelt szó­tár pedig szintén tudatosan ké­szült. A szavak ugyanis történel­mileg nagyon is meghatározot­tak, hiszen egy másik korban, más miliőben teljesen mást je­lenthetnek. A szürke a '60-as években teljesen mást jelentett, Misuta János eddig megjelent könyvei • Erzja szerelmei (2006); (regény) • A kiüresedett város (2006); (kisregény) • Torkolatvidék (2008); (kisregény) amikor a tömblakások ajtaja szürke volt. De sokat jártam Moszkvába, ahol szürkék voltak a hidak, a bejárati ajtók.- Ön ózdi születésű, de hogy kötődik Gyöngyöshöz?- Ösztöndíjasként 1967 körül kerültem ide, azóta itt élek, nem is nagyon jártam vissza. Látom, hogy az elmúlt évek alatt nagyon sokat változott a város, de ben­nem az a kép maradt meg Ózd- ról, amit az emlékeimben őrzök évtizedek óta. HIRSAV Ügyfélbarátai)!) lett a városi kirendeltség gyöngyös Nemrégiben meg­újult a Tigáz Zrt. városi iro­dája. A Kenyérgyár úton a korábbinál kellemesebb kör­nyezetben és kényelmesebb körülmények között, légkon­dicionált irodákban fogadják az ügyfeleket. A felújítás so­rán akadálymentesítették is az épületet. Milliós támogatás a fejlesztéshez GYÖNGYÖSSOLYMOS Pályáza­tok segítségével is szeretné fejleszteni a települést a he­lyi önkormányzat és a kép­viselő-testület. A tervek kö­zött szerepel kerékpárutak építése, egy új házasságkötő terem kialakítása, valamint továbbfejlesztenék a falu infrastruktúráját, melyre 78 millió forint értékben pályá­zott a település. Hamarosan az elnyert forrásból újulhat meg a művelődési ház nagyterme, melyre csak­nem hatmillió forintot ka­pott a község. Már az ünnepre készül a galéria gyöngyös A Török Ignác ut­cai Pincegalériában novem­ber 3-án 17 órakor nyitják meg az Ünnepvárás elneve­zésű kiállítást. A tárlat Gere Antónia mézeskalács-figu­ráit, Szalai Melinda akva- rell-illusztrációit, valamint Nagy Andrea gyertyamártó iparművész díszgyertyáit mutatja be. A megnyitó után finom teákat kóstol­hatnak a vendégek. A kiállí­tás november 22-ig tekint­hető meg. Körzeti oldalaink heti menetrendje HÉTFŐ EGER KEÖO PÉTERVÁSÁRA SZERDA HEVES, KISKÖRE CSÜTÖRTÖK FÜZESABONY ► PÉNTEK GYÖNGYÖS SZOMBAT HATVAN, LŐRINCI Az oldalt készítette: Suha Péter, Juhász Marianna Cím: 3200 Gyöngyös, Török Ignác u. 8. Tel.: 37/500-053 e-mail: peter.suha@axelspringer.hu Már hivatalosan is magyarok állampolgárok Születésnapi ajándék volt a tanúsító okirat Fiatal nőként a hordók mellett Két újabb állampolgárral gyara­podott Gyöngyös. Kovács Móni­ka és fia, Kovács Péter hat évvel ezelőtt Kárpátaljáról érkezett a Mátraaljára, ahol nemrég tettek esküt, hogy magyar polgárként az alkotmány és a haza érdeke szerint élnek. Az ünnepeltek el­mondták: azért választották Gyöngyöst új otthonuknak, mert a család többi tagja már koráb­ban áttelepült a városba. A fiatal- asszony úgy fogalmazott: ez éle­te legboldogabb napja. Az örö­möt „ráadásként” növelte, hogy egy kicsit születésnapi ajándék- | ként vehették át a magyar állam- s polgárságot tanúsító okiratokat, J hiszen mindketten októberben I születtek. ■ Az új állampolgároknak, az anyának és fiának Hiesz György gratulált A hármas számú fő közlekedé­si út mellett keskeny földsáv vezet a halmajugrai Béke Ter­melőszövetkezet pincéjéhez. A fehérre meszelt falak mentén kisebb és nagyobb méretű pi­ros dongás hordók sorakoz­nak. A lépcsőhöz közeli, több mint háromezer’ hektárnyi hordó mellett magasra emel­kedő létrán fiatal, fekete hajú nő áll. Ügyes mozdulattal hosz- szú szárú lopóval emeli ki a hordó „gyomrából” a kristály- tiszta bort.- Ez a halmaji szemelt riz- ling. A termelőszövetkezet be­cses terméke - mondja. Kardos Józsefné egy év óta a halmaj­ugrai közös gazdaság pince­mestere, aki a gyöngyösi Felső­fokú Mezőgazdasági Techni­kumban végzett. A szövetkezet ott keresett szakembert, pályá­zott és elfogadták. Sokoldalúságot követel ez a munka, hiszen az adminisztrá­cióhoz, ami az állandó készlet­nyilvántartást, a szállított borok mennyiségét tartalmazza, szo­rosan kapcsolódnak a szakmai részek, a borfeldolgozás és - tárolás. A pince olyan, mint egy kis világ: Az ember megvalósít­hatja elképzeléseit, és viszony­lag szabadon irányíthat.- Tavaly volt az első szüret, az első igazán nagy munka, amelybe bekapcsolódtam, és nem is eredménytelenül. Ezek­ben a hordókban - mutat a fal mellett lévő tartályokra - van a tavalyi termés is. Mit szeretne a leghamarabb megvalósítani? Hamarosan felépül a szövetke­zet új telepe, ott már minden munkafolyamatot, a szőlőfeldol­gozástól a borkénezésig, egy helyen végzünk majd. így lehe­tővé válik, hogy valamennyi munkamozzanatban én is részt vehessek, és még jobban irá­nyíthassam a pince dolgozóit - mondja, miközben kiüríti a lo- pókban maradt halmaji rizlin- get. Ezzel koccintunk... (1972. április 16.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom