Heves Megyei Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 230-255. szám)
2008-10-24 / 249. szám
4 Vers Az igazi szabadság Rázd le néha magadról a láncokat a kötelességet és a bűntudatot A szabadság a testnek tényleg csak álom, egy nagy utópia, elpattanó buborék. De a léleknek lehet szabadsága: repülhet, suhanhat súlytalanul, minta lég. Rázd le magadról a láncokat, mert szabadnak születik minden ember... de mások s a sors sorra, mindenkire láncot ver. Legalább egy percre legyél szabad, ha nem megy, akkor egyetlen gyógyír: a halál. Ha sikerül, akkor az öröm s az igazi Szabadság téged is megtalál. ■ Adorján Dávid Attila EKF Gyakorló Gimnázium Tizenegyedikes lettem. Nem iga-., zán örültem az évkezdésnek.^ Azonban azelső iskolai napomon jó hírt kaptam: azon szerencséd* sek közé tartozom, akik a Gyakorló Iskolák Kavalkádján (GYIKJl, részt vehetnek, így elmehetek a csillebérci régi úttörőtáborba az egyik osztálytársammal. —*• Ebben a táborban az országa szinte minden gyakorló iskolája képviseltette magát. Az első nap kicsit feszültebbek voltunk, mert nem ismertünk senkit, de később a hangulat oldódott, hiszen a közös programokon volt alkalmunk az ismerkedésre. A gimiseknek ’ még egy nyitó „ünnepség” kerete1'“, in belül is, melyén kisfilmeketr-- kis műsorokat előadvaismerkeci^ tünk meg. Ennek a rendezvénynek mi, egri gimnazisták voltun IT a házigazdái, Ahogy teltek a na=~-, pok, egyre felszabadultabbak let-.. tünk, otthonosabban éreztük ma- gunkat. Számomra az egyik legemlékezetesebb program az Erzsébet királynő kilátóhoz vezetiK túránk volt, amely igen fárasztód volt, ám ezt feledtette vélünk a kilátóból elénk táruló panoráma A táborban egy Guinness-rekorcP kísérletben is részt vettünk: a ta^; licskázás rekordjának megdöntés s sét tűztük ki célul. Tábortűz, kcL zös éneklés, koncertek, közös beT szélgetések - sok-sok humorral : tűzdelve - tették igen emlékező- . tessé az utolsó esténket. Csak r%^ mélni merem, hogy máskor is lesz ilyen lehetőségünk! •Kelemen Barbara- EKF Gyakorló Iskola 2008. OKTÓBER 24., PÉNTEK Megszenvedték a forradalmat emlékezés A szerző szövegével megnyerte az egri beszédíró pályázatot Kinn hűvös van - a köd fojtogat -, igencsak elkél a kabát is. Kis szemcséjű, lassan szállingózó esőcseppek hullanak az égből alá. A legjobb ilyenkor egy meleg szobában, a kályha előtt a vöröses-arany, s narancssárga lángnyelvekben gyönyörködni. Emlékszem, tavaly is ilyen idő volt, mikor október vége felé elmentem Béla bácsihoz - mint általában - egy könyvet kölcsönkérni. Kaü néni nyitott ajtót, s a szobába vezetett, ahol Béla bácsi - szokásához híven - olvasott. Jóval elmerültebbnek tűnt, mint eddig bármikor, egy darabig észre sem vette, hogy bejöttem. Nem akartam megzavarni, így a könyvespolcon elkezdtem keresni szépen csendben a könyvet. Meg is találtam, gyöngéden leemeltem, ám egy fotóalbumot is leütöttem a könyvvel együtt. Béla bácsi felnézett, s intett, hogy hozzam oda, s tegyem az asztalra. Belenyúlt az asztala fiókjába, elővett egy mécsest és egy doboz gyufát. A mécsest lehelyezte a fehér abrosz közepére, s meggyújtotta. Semmi különleges nincs abban, amit tett, ám mégis ünnepélyesnek éreztem. A ragyogó mécses jelezte: ez nem egy közönséges nap, s különösen nem Béla bácsi számára. Az öregúr némán nézte egy percig a lágyan pislákoló mécsest, majd láthatólag erőt vett magán, s kinyitotta az albumot. Diákok, munkások, fiatalok és középkorúak menetelnek, egymást karon fogva. Az arcuk olyan tiszta, mint az angyaloké. Az átszellemült sugárzó tekintetük hatalmas örömre utal. A sok kép között megláttam egyet: az ott Béla bácsi, több mint 50 évvel korábban! „Látom, megtaláltál a képen!” - mondta Béla bácsi, és sóhajtott, mint ahogy azok az emberek sóhajtanak, akik egy régi emléket idéznek fel, s talán maguk sem tudják, hogy örömteli- e vagy bánatos... „Ezekben az időkben mindenhol szovjet csapatok állomásoztak. Mi csak oroszoknak emlegettük, és gyűlöltük őket: nem az embereket, hanem a diktatúrát, amely az országot rabságban tartotta.” Mai fejjel belegondolva felfogAz ötvenkét évvel ezelőtti események sok emberben fájdalmas emlékeket idéznek fel. A forradalomban több ezren veszítették életüket. hatatlan, hogy egy ember ne beszélhessen, ne alkothasson szabadon. Az írók verseit, novelláit cenzúrázzák. S ha az igazat - a valóságot - veti papírra, vád alá helyezik, s ilyen-olyan módon elteszik a hatalom útjából. S ha csak a hétköznapi emberi oldalt nézzük: a boltban, az utcán minden szóra ügyelni kell, mert a falnak is füle van.'.. Béla bácsi így folytatta: „S eljött egy nap: október 23., mikor megelégeltük mindezt. S a nép fel mert állni a szolgasorból, s mondani: elég volt, szabad leszek!” Mi is csak akkor érezhetjük át igazán, mekkora kincs a szabadság, ha megtapasztaltuk, milyen a rabság. Nekünk már természetes, hogy szabadok vagyunk. Ám nagyon sokunk ösz- szeomlana, ha ettől az alapvető jogától megfosztanák. Béla bácsiék nemcsak hogy nem omlottak össze, de képesek voltak véget vetni neki. Az arcok, amik a képeken tükröződnek, azok az elhivatott, csillogó szempárok! Azok mutatják igazán: hitték és tudták, hogy jár nekik a szabadság, s érte bármire képesek voltak... Béla bácsi előrelapoz az albumban: „A nap végére elértük, amit akartunk. Ledöntöttük a Sztálin-szobrot, elfoglaltuk a rádiót, s követeltük a szovjet csapatok kivonulását!” S a képeken - ahogyan következnek egymás után - tényleg egyre több ember, egyre csak duzzad az emberár, mint a tenger. Az idő is sötétedik. A zsarnokság jelképe a földre kerül. A rádió előtt rengeteg nő és férfi vár a beszédre. S egy képen Nagy Imre látszik, ahogy az emberekkel találkozik. Az öregúr újfent lapoz: „De a zsarnokok nem nyugodtak bele szabadságunkba, s fegyverekkel, tankokkal támadtak ránk. Rengeteg áldozat volt, nagyon sok barátom...” - a hangja elcsuklott. Az újabb képeken fegyveresek állnak egymás mellett. Harcolnak azokért a jogokért, amit elértek, de megtartani fegyveresen sem volt egyszerű. S ahogy nézem az arcokat, akik nem csak magukért, de mindannyiunkért harcoltak - hát- borzongató érzés. A képen ott van Béla bácsi, s merengő huszonéves arcán látom, a szent cél mellett más is van, akikre gondol: Katika, a kedvese, a szülei, akiket támogatnia kell, s akik, ha baja esne, összeomlanának. A fotón mellette egy fiaA Sztálin-szobor ledöntése elégtétel volt az elnyomással szemben talember áll, aligha járta ki az egyetemet. S jól tudja, ha fényképét meglátják a nyomozók, vagy akár csak hírbe hozzák a történtekkel, el lesz tanácsolva, se szakmája, se diplomája nem lesz, s azt a munkát nem végezheti, amihez ért. Mellettük egy családanya sebesülteket lát el. Az asszony is gondol három gyermekére, szerető férjére, biztonságosabb lenne neki otthon, az ő közelükben, vagy akár a pincébe bújva. De ők hárman, csakúgy, mint sok-sok ezren, nem a bujkálást választották, ők harcoltak, s küzdöttek igazukért. S nem kevesen életüket áldozták a szent cél érdekében. Béla bácsi újfent erőt vett magán: „A bevonult hatalmas szovjet túlerővel, a rengeteg harckocsival nem tudtuk felvenni a küzdelmet. így fel kellett adnunk, látod a képeken, a fővárost elözönlötték a szovjet tankok. Mi pedig vártuk a megtorlást, vártuk, hogy beidéznek, s megkapjuk büntetésünk a zsarnoktól, mert ki mertünk állni igazunk mellett. Engem és a többi civilt a pu- fajkások éjjel elvittek, több napot egy szűk cellában töltöttünk. Sok rabtársamat halálra ítélték, s még a családjukat sem értesítették. Engem és néhány szerencsést szabadlábra helyeztek, de a várost jó néhány évig el sem hagyhattuk. Drága öcsémet - aki épp kiskatona volt - csak mert fegyverét átadta a nemzet fiainak, hadbíróság elé állították, és elítélték.” A képeket még sokáig néztük néma csendben. A kályhában a tűz lobogott, mint e hősök szívében, akik képesek voltak akár az életüket feláldozni, akik bátrak voltak, s megtettek mindent, hogy elérjük azt, ami nekünk természetes, a szabadságot. Amikor hazamentem, leültem az asztalomhoz, elővettem egy doboz gyufát. A mécses már megvolt, azt Béla bácsi nekem adta. ■ Csáki Zoltán Szilágyi Erzsébet Gimnázium ■ Mi is csak akkor érezhetjük át igazán, mekkora kincs a szabadság, ha megtapasztaltuk, milyen a rabság. A NOX mindenre kiterjedő arculat- váltása természetesen nemcsak a külsőségekben, hanem az együttes új zenei anyagában is megmutatkozik. Az Időn túl című stúdióalbum megújult hangzása ellenére továbbra is megőrzi a NOX- ra jellemző népzenei elemeket. előadó 10. A stáb a dal címe 1. Nox /f Időn túl 2. Rlhanna 1 /V Disturbia 3. The pussycat dolls \ \ iy when 1 grow up 4. Animal Cannibals \ ^ Csirió 5. Miley Cyrus V Y 4 7 things 6. Usher Mp â « \ Moving Mountains 7. No thanx tSS üblü“; Te se vagy gép 8. NE-YO ' 1 Zfí Jt? Miss Independent 9. Barbee Ébressz fel! Kell még valami FORRÁS: HÍRLAP-GYŰJTÉS R T D A D T 1 r u n i Mózes az olimpiára is készül birkózás Jól megfér egymás mellett a sport és a tanulás Majoros Ármin Mózes, a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium 13/A osztályos tanulója nemrég Veszprémben vett részt egy kötöttfogású birkózó-emlékversenyen, melyen szép eredményt ért el. A sportolóval pályafutásáról beszélgettem.- Hány éves korodban és milyen indíttatásból kezdtél el birkózni?- Tízéves koromban az edzőm, Gyöngy Attila, aki akkoriban a testnevelő tanárom is volt, elvitt egy versenyre. Mivel ezen a versenyen jó helyezést értem el a gyerek kategóriában, a tanárom javasolta, hogy járjak edzésre. Aztán később Gyöngy Attila és Lakatos András keze alatt folytattam a munkát.- Jelenleg milyen súlycsoportban versenyzel? A 96 kilogrammosok között sportolok.- Veszprémben milyen eredménnyel szerepeltél és milyen élményekkel lettél gazdagabb?- Ez egy U23-as bajnokság volt. Csapatban az első helyen végeztünk, köszönhetően Szucsik Tamás, Farkas Bálint és jómagam első, Mischinger György második, és Madarasi Gábor harmadik helyezésének. Külön öröm volt számomra, hogy a döntőt Fodor Zoltánnal, az idei pekingi olimpia ezüstérmesével birkózhattam.- Nem nehezíti meg a dolgodat, hogy a tanulás mellett aktívan sportolsz?- Nem, mert próbálom összehangolni a kettőt. A tavalyi tanévben két tárgyból már leérettségiztem, most könnyebb dolgom van.- Milyen terveid vannak? Szeretnél majd az olimpiára is kijutni? Majoros Ármin Mózes tízéves kora óta versenyszerűen sportol- Igen, a célom az, hogy kijuthassak az olimpiára, de addig még rengeteg verseny áll előttem, melyeken helyt kellene áll- nom. Mindenekelőtt azonban a magyar riválisokat kell legyőznöm, és aztán tovább gondolkozni a jövőről. •Kengyel Dóra Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium > 4 H
