Heves Megyei Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 230-255. szám)
2008-10-13 / 240. szám
4 PP. 2 3- OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. OKTÓBER 13., HÉTF Kisimult ráncok, vidám arcok a vámosgyörki idősotthonban Cukorbetegen is boldogan diabétesz Tizenöt éve táboroztat beteg fiatalokat a szövetség Heves város értékeivel ismerkedtek az „örökzöldek” A közelmúltban ünnepelte a Heves Megyei Önkormányzat Idősek Otthona fennállásának hatvanadik évfordulóját. A kétnapos eseményen először a szakmai munka ismertetésére került sor, majd a könnyedebb kikapcsolódás ideje is eljött. Minden olyan volt, mint egy igazi születésnapon: a lakók és a dolgozók mellett mindenki eljött, így itt voltak az idősek hozzátartozói, de a megye és a település képviselői is. Szerencsére a kezdeti rossz időt is felváltotta a napsütés. Mintegy ötszáz fős vendégsereg gyűlt össze az intézmény parkjában, amelyben tényleg minden korosztály képviseltette magát a karon ülő dédunokától az otthon legidősebb lakójáig, a 102 esztendőt megélt Zsidai Gyuláné, azaz Marika néniig. ■ Öröm volt átélni a generációk egymásra találását, s az idősek felhőtlen boldogságát. Haraszti Mónika igazgatónő köszöntője és a hajdani intézményvezetők munkásságának méltatása után a színpadon egymást váltották a fellépők. Az otthon lakóiból álló énekkar magyar nótákat adott elő tangóharmoni- ka-kísérettel, de fellépett a helyi Tulipán Óvoda csoportja, az Őszirózsák nyugdíjasklub és az adá- csi Zéta Tánccsoport is, a sztárvendég, Márió pedig tovább fokozta a jó hangulatot. A parkban nyolc bográcsban főtt a gulyás, és négy lovas fogat invitálta kocsikázásra a résztvevőket. A legkisebb vendégeket játékok várták. Ez a nap mindenki számára tartogatott valami meglepetést. Öröm volt átélni generációk egymásra találását, s az idősek felhőtlen boldogságát. A dolgozók is mindent elkövettek annak érdekében, hogy emlékezetessé tegyék e napot. ló volt látni azt a rengeteg mosolygós és elégedett arcot, az otthon öregjeinek ráncai kisimultak, a szemük csillogott. Látszott rajtuk, hogy biztonságban és szeretve érzik magukat az intézmény falai között. Köszönet illet mindenkit, aki az ünnep előkészítésében és lebonyolításában önzetlenül részt vállalt, s emelte a nap fényét. m Vécsi Tibomé intézményvezető főnővér Tegyük fel: a Kedves Olvasó nemrég töltötte be 13. életévét, és miközben csillogó szemmel, lobogó jókedvvel, nagyívű tervekkel készül középiskolába, hirtelen beüt a „mennykő’’. Kiderül, hogy cukorbetegsége van. Sokkos állapotban, megsemmi- sülten fekszik a rozoga kórházi ágyon, a vénájába infúziós oldat csöpög, és miközben a zsíros kórházi ebéd és a fanyar felmosórongy bűze fojtogatja, megállíthatatlanul záporoznak Önre a kőkemény tények, intelmek: mostantól élete végéig inzulininjekciót kell adnia önmagának napon- j ta 4-szer!, a különböző napszakokban vércukrot kell mérnie 5-6-szor, és szintén élete végéig szigorú és következetes diétát kell folytatnia. És ha mindez nem elég, közük, hogy ha a 3 szigorú törvény közül akár egyet is megszeg, súlyos büntetésre számíthat veseelégtelenség, vakság, végtag-amputáció formájában. És hirtelen új értelmet kap minden. Ismét színes és hangos lesz az élet, és szépen lassan egy új kezdet reménye költözik Ön- J be. Megtapasztalja, hogy nincs egyedül a bajával. Csodálkozva fi- gyeü, ahogyan lassan 30-40 hasonló korú fiatal veszi Önt körbe J érdeklődőén. Még nem tudatosul [ Önben, de szépen lassan „gyógyí- I tani” kezdik. Az együttérzés és vigasztalás hangján, de nem ám sajnálkozva, gyászosan, hanem vidáman csacsogva, önfeledten kacarászva mesélik első „élményeiket”, tapasztalataikat cukor- | betegségükkel kapcsolatban. A 8 S éves Miron éppen azzal dicsek- 1 szik, hogy idén ő a tábor hőse, ve- 1 teránja, mert most volt az ötéves | évfordulója annak, hogy cukor- 1 beteg lett. „Hároméves koromban | annyit sírtam, mint egy kisbaba J a betegségem miatt, és az inzuünt i is anyukám adta be nekem - mondja fejcsóválva, fintorogva, „de ma már mindent magam intézek!”- teszi hozzá gyorsan büszke, elégedett mosoüyal.- A sióiban valóságos hősként fogadtak a kórház után - meséü a 17 éves Tomi, aki - elmondása szerint - a legjobb barátait a Hemedisz-táboroknak köszönheti. - Ha akarod, téged is beveszünk a „bandánkba” - kacsint bátorítóan -, tuti bajnokcsapatba kerülsz, hiszen minden évben mi nyertük meg eddig a csocsó-és a focibajnokságot! A cukorbetegség nem törvényszerűen tereli mellékvágányra az életünket, a diabétesz szövetségre számíthatunk És a Kedves Olvasó egyre jobban otthon érzi itt magát. „Gyógyulni" kezd. Persze nem a teste. A testének nincs szüksége erre, hiszen az inzulinterápiával, a helyes diétával és a rendszeres mozgással máris sokat tett az egészségéért. Ebben a táborban a magáévá teheti a diabéteszes élet minden csínját-bínját, tudnivalóját is. Megtanulja az életmódbeli technikákat (inzulinadási módszereket, szénhidrát-számolást, helyes diétát, vészhelyzetkezelést alacsony és magas vércukorszint esetén). A Hemedisz-táborokra a gyötrődő, háborgó fiatal telkeknek van szükségük. Ők szomjaznak a megváltó gyógyulásra: a 11 éves Sanyika megy oda dohogva a táborvezetőhöz, Keüer Józsefné Lucihoz, aki 1991 óta a lelke, mozgatórugója a Hemedisznek, azaz a Heves Megyei Diabétesz Szövetségnek. (Ő mellesleg 15 éve szervez táborokat cukorbeteg fiataloknak, és „civüben” gyakorló cukorbeteg anyuka.) „Luci néni! Anyukám azért küldött ebbe a táborba, mert a túlsúlyom miatt bármikor cukorbeteg lehetek, de én igazából nem értem, mire ez a nagy pánik. Na és akkor mi van, ha cukorbeteg j leszek? Hiszen itt mindenki j olyan vidám, én akkor is cukorbeteg akarok lenni!” Már 15 éve táboroztat cukorbeteg fiatalokat a Hemedisz... Talán van eredménye... Keller Richárd Diabétesz Junior elnöke A Heves Megyei Önkormányzal tói nyugdíjba ment dolgozók ala kította „Örökzöld”nyugdíjasklul tagjai szeptember 23-án Hevesri látogattak, ahol megtekintettél az Országos Szőttespályázat díj nyertes darabjait a Művelődés Intézetben, majd a házüpari sző vetkezet munkájával ismerked tek meg a látogatók. A csoportot Balázs Ferenc al polgármester is fogadta. A közöí ebéd után a Helytörténeti Múze umban és a Kossuth Primissi ma-díjas Kő Pál szobrászművész gyűjteményes kiállításában gyű nyörködhettek az egri nyugdíja sok. A tartalmas nap programjá ban részt vett Báder Miklósné, a háziipari szövetkezet elnöke is. Alkalom nyílt a helyi nyugdíjasklub vezetésével a tapasztalatok átadására is. m Örökzöld nyugdíjasklub (cím a szerkőben) Színpompás szüreti vigasság Ostoroson Ostoroson a harmadik alkalommal megtartott szüreti felvonulás igazán színpompás és hangulatos volt, a falu apraja-nagy- ja jól érezte magát. Ebben jelentős része volt azoknak a helyi és környékbeli vállalkozóknak, magánszemélyeknek, akik önzetlenül hozzájárultak a rendezvény sikeréhez, és adományaikkal, felajánlásaikkal gazdagították a programot. i Ezúton is köszönjük valamennyi jó szándékú ember segítségét: & Hagyományőrző és Nyugdíjasklub Ostoros Szeptembertől megváltozott levélcímünk Szerkesztőségünk költözése miatt szeptembertől megváltozott címünk. A továbbiakban az Eger, Trinitárius u. 1. szám alá címezhetik leveleiket. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ Kinek az érdeke, hogy legyen utas a vonaton? panasz Hiába mondta a pedagógus, hogy forgalmat, reklámot csinálnak a halálraítélt vasútnak Az osztályommal minden év őszén erdei iskolába megyünk. A mai gyerekeknek nagyon fontos, hogy minél érdekesebb, változatosabb formában sajátíthassák el a tananyagot. A kooperatív technikák alkalmazására kiválóan alkalmas ez a program. Nem is beszélve a közösségek fejlesztéséről, a nevelésről, ami a mai gyermekek számára igencsak fontos (lenne). Az idén ezt az utat szeptember 22. és szeptember 25. között terveztük. Az utazást az útvonal szépsége, varázsa miatt vonattal akartuk lebonyolítani. Szeptember 18-án, csütörtökön az egri állomáson megvásároltam a jegyeket, 10.800 forintért. Másnap az iskolában 8 gyerek hiányzott (a 22 főből), s akik ott voltak, azok nagy része is beteg volt. így nem mertük vállalni a kolléganőmmel a 22-i indulást. Szeptember 19- én, pénteken visz- szamentem az állomásra, hogy az időpontot módosítsam. A pénztárban közölték velem, hogy 25 százalékot minden jegy árából levonnak. Próbáltam megértetni, hogy nem a pénzt kérem vissza, csupán egy héttel később szeretnénk utazni az említett okok miatt. Nem sikerült. Kerestem a pénztár vezetőjét, de ő pénteken 14.30 és 15.00 között már nem dolgozott. Kértem a pénztárosokat, írásban igazolják, hogy én 24 órán belül akartam az időpontot módosíttatni, nehogy ebből még további kellemetlenségem származzon. Ők azt mondták, nem kell azt leírni, mindenki látta, hogy ott voltam. Szeptember 22-én 8 órakor újra megjelentem a vasútáüomá- son azért, hogy a főpénztárossal beszéljek. (Egyébként ez a nap „autómentes” nap volt. Az egész országban azért harcoltak, hogy az emberek a tömegközlekedést használják. Mi is ezt szerettük volna, ráadásul fizettünk is.) Az íróasztalánál (én álltam végig) ugyanazt mondta, mint a beosztottjai. Igyekeztem a szívére hatni: kisgyerekek utaznának, akik közül néhánynak nehéz volt ösz- szegyűjteni az erdei iskolára a pénzt A válasz az volt, hogy az a szabály, hogy ma már 250 forintot kell levonni minden jegy árából. A 250 forint megütötte a fülemet, hiszen a 250 a 450 forintnak több mint az 50 százaléka. Igen, mert a vásárlás után túlléptem a 24 órás határidőt. Erről pénteken engem senki nem tájékoztatott. Tudnom kellett volna? Éreztem én ezt, ezért kértem volna igazolást. Úgy gondolom, jóhiszeműen cselekedtem. Bíztam az emberségben, a méltányos hozzáállásukban! Hiába magyaráztam, hogy én ott voltam 24 órán belül, őt az nem érdekelte. Feltettem a költői kérdést: vajon hányán utaznak ezen a vonaton? Válaszoltam is rá: nagyjából három ember. Hiába mondtam, hogy mi forgalmat, reklámot csinálunk a „halálraítélt” vonatnak, hajthatatlan volt az úr. Nem volt mit tenni, megköszöntem a segítségét, s a pénztárban visszakaptam a befizetett összegből 4800 forintot Elgondolkodtam: ki küzdött ebben az esetben azért, hogy ez a szép vasútvonal megmaradjon? Talán a főpénztáros úr? Mit tett annak érdekében, hogy bevételhez jusson a MÁV? ■ (név és cím a szerk-ben) Büntetés azért, ami jót tesz az embereknek? „Kétséges hatás” című cikkükre reagálnék. Büntetés jár azért, ami jót tesz emberek egészségének? Ha a gyógyszer név ilyen galibát csinál, akkor én másképp fogom nevezni. A Flavin Elixírt nagyon sok ismerősnek, betegnek ajánlottam és fogom ajánlani. A családommal és ismerősökkel tapasztaltuk jótékony hatását. Tudom ez nem a reklám helye, nem is annak szántam. Mára divat lett az, hogy sokkal inkább ártó, lesújtó véleménnyel ártani, mint segíteni szokás azokat, akik sokat tesznek egészségünk érdekében. Én kívánok a Szabó Úr munkájához további jó egészséget, sikert! (Molnár Józsefné, Eger) ■ Úgy gondolom, jóhiszeműen cselekedtem. Bíztam az emberségben, a méltányos hozzáállásukban!
