Heves Megyei Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 230-255. szám)
2008-10-01 / 230. szám
12 PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. OKTÓBER L, SZERDA Ha ez az ország ■ legrosszabb II kórháza, akkor 1 Maszlag vagy maszatol líc? Sí”?’n? as: akorhazvedok jó az egészségügy vélemény a kórházvédőknek javaslatuk nincs, csak a tagadás ádáz küzdelme Szomorúan olvastam azt az olvasói levelet, ahol egy „szerelő” a csendes többség hangját felhasználva írt durva megalapozatlanságokat. Soha nem írtam újságokba, de ez a cikk annyira felháborított, hogy kénytelen voltam tollat ragadni. Idén 60-70 napot töltöttem az egri és egy világhírű budapesti gyógyintézetben, így az átlagosnál jobban megismertem - belülről is - az egészségügyet, a kórházakban történő gyógyítást. (Remélem, jobban, mint a csendes többség nevében író „szerelő”.) Egerben, a megyei önkormányzat kórházának urológiai osztályán kezeltek. Ezt tapasztaltam: minden orvos futólépésben ment a folyosón, intézte a dolgát, a várakozó betegekhez szóltak egy-egy biztató szót. Nem volt kedvezményezett beteg, mindenki érkezési sorrendben került megvizsgálásra, az ápoló személyzet kedves, készséges volt. Az osztályon rend, tisztaság volt. Ha a „szerelő” szerint ez az ország legrosszabb kórháza, akkor az egészségügy szerintem rendben van. ■ Véleményem szerint az egészségügy kizárólag a pénzügyi csoportok és a politika belügyévé vált. Véleményem szerint az egészségügy (s a Markhot Ferenc Kórház privatizációja) kizárólag a pénzügyi csoportok és a politika belügyévé vált. Mindenféle számok repkednek arról, hogy a vevő mennyit „kaszálhat” az egri kórházüzletből, és hogy ebből a pénzből hogyan finanszírozza majd tetemes adósságait. Szerencsére, tapasztalataim szerint, a gyógyítás-kezelés zavartalanul, kiváló minőségben, az orvosi eskü szerint folyik. Zavaró, hogy egy bírósági határozatot az érintettek nem a leírt szavak, hanem saját szájuk íze szerint értelmeznek. Hogyan lehet azzal szerződést kötni üzemeltetésre, amely cégnek a pályázatát a magyar bíróság kifogásolhatónak találta? Célszerű lenne egészséges kompromisszumot kötni, s Eger hírnevét inkább a turisztikai, nem pedig a kórházi nevezetességgel egybekötni. Ráférne a városra a jó hírnév. ■ (név és dm a szerkőben) Tisztelt Erdőmémök úr! Én is érdeklődéssel olvastam a megyei kórházzal kapcsolatos levelét, mint megannyi ezzel kapcsolatos cikket. A leírtak alapján úgy tűnik, mielőtt tollat ragadott volna, nem tájékozódott, vagy nem tájékoztatták Önt megfelelően az Egerben jelenleg is fennálló, igen bonyolult és összetett helyzetről. Leveléből ugyanis kiderül, hogy nem érti teljesen tisztán ezt a folyamatot. Ezért ezúton is nagyon szívesen tájékoztatom Önt, és a lap többi kedves olvasóját abban a reményben, hogy segíthetek a tisztánlátásban. Érdekes tanulmányt lehet majd írni arról, hogy a rendszer- változás után közel húsz évvel a tulajdonosi és ellátási kötelezettséggel rendelkező Heves Megyei Önkormányzat a vagyonkezelői jogának 20 évre történő átadásával - tehát nem a privatizációs utat választva - hogyan kívánja fejleszteni a kórházat, az ellátás színvonalát, annak központi szerepét megtartani. Mindenki, aki a köztulajdont félti, megnyugodhat. A kórház-rendelőintézet tulajdonosa továbbra is a megyei önkormányzat, vagyis a nép marad. így szól a szerződés is. Az új üzemeltető csupán a működtetést és az azzal járó feladatokat veszi át a megye maximális kontrollja mellett. Senki nem állítja, hogy a „Hosplnvesttel elérkezik a tejjel- mézzel folyó Kánaán” Egerbe - ahogy Ön gúnyosan fogalmaz. Meggyőződésem, hogy a megye józanul gondolkodó többsége felelős, jó döntést hozott a kórház ügyében, ami minden megyében élő ember számára minőségi előrelépést hoz majd az egészség- ügyi ellátásban. Hatmilliárdos fejlesztést, munkát, magasabb juttatásokat és jobb színvonalú gyógyítást, ápolást jelent ez mindannyiunk - így az Ön számára is. De ha már felvetette, érdemes beszélnünk a felelősség kérdéséről is. Ami szerintem sántít, és nem működik az Ön cikke alapján a rendszerben, az a legitim EDDSZ, mint érdekvédelmi szervezet. Az EDDSZ-nek kezdettől ennek a folyamatnak az élére kellett volna állnia, letenni az asztalra, hogy az érdekvédelem képviseletében mtiyen elvárásaik vannak a tagságuk számára: az eddig megszerzett vívmányaikhoz hoAz EDDSZ elhatárolódott az érdemi tárgyalásoktól, holott a dolgozók érdekeit kellett volna képviselnie gyan ragaszkodnak, hogyan lehet tovább is megtartani az eddig foglalkoztatott létszámot és a munkakörülményeiket, jólétüket hogyan lehet még tovább javítani. Sőt, megkockáztatom, hogymégahatmil- liárd forint fejlesztés részleteiről is elmondhatták volna szakmai véleményüket, és nem lett volna szentség- törés, ha szakmai javaslattal élnek, és ekként emelik ki a betegek érdekeit. Ám az EDDSZ nem hogy az élére állt volna a folyamatoknak, hanem eleve elhatárolódott az érdemi tárgyalásoktól, felkérésre sem vett részt a pályázat elbírálásában. Nem tárgyalt folyamatosan a tulajdonossal, annak képviselőjével, a munkáltatói jogot gyakorló főigazgatóval, s nem tárgyalt a nyertes pályázóval sem. Lássunk tisztán: az EDDSZ- nek a dolgozók érdekében ezt a folyamatot kellett volna elősegítenie, képviselni az érdekeiket és nem azon dolgozni, hogy megakadályozzák azt, hogy mindenkinek marad az állása, magasabb fizetése lesz, jobb munka- körülményei egy folyamatosan fejlődő kórházban. Azon dolgoztak, hogy ezt megakadályozzák, s cserébe azt ígérték, ha sikerül, akkor marad minden a régiben. A véleményem teljesen eltér az Önétől. Az Ön által „kórházvédőnek” nevezett csoport tevékenységét én teljesen másképp látom. Az érdekvédelmi munkájuk nem legitim, nem egy jogi értelemben értelmezhető, bejegyzett társaságról van szó, hanem egy önszerveződésről. Céljuk sem á szakszervezeti érdekvédelmi kategóriába tartozik. Tevékenységüket nem tárgyalások útján, asztal mellett, hanem a mai politikai közéletben használt extrém eszközökkel végzik, úgy, hogy jogi értelemben nem létező szervezetről van szó. Mivel eddig alternatív javaslatuk sincs, csak a tagadás, az ehhez használt eszközeik pedig emberek megfélemlítésétől, családok zaklatásától kezdve különféle demonstrációkon át inkább politikai célokat szolgálnak, mint a megyei kórház fejlődését. Ezt igazolja, hogy Árpád-sávos zászlók, szélsőségekbe hajló politikai retorika jelenik meg a megyében, a magukat „kórházvédőnek” nevező csoport rendezvényem Egerben a „Gój motorosok”, s különböző, a szélsőjobbhoz köthető politikusok vesznek részt. Én olvastam, a két benyújtott pályázatot, s Eger ajánlatát is. Ezt bárki megteheti a Heves Megyei Önkormányzat honlapján ( http://www.hevesmegye.hu ). Ebből felelősen a két pályázat kezelhető érdemben, amelyek között óriási a különbség. Nagyon leszűkítve, míg az egyik pályázó 3 milliárd forint fejlesztéssel és 285 fő elbocsátásával akarja működtetésre átvenni a kórházat, addig a másik kétszer annyi, hat- milliárd forint fejlesztéssel, a jelenlegi dolgozói létszám megtartásával, az emberek továbbfoglalkoztatásával akarja megtenni ugyanezt. Ebből a nagyon leegyszerűsített összehasonlításból is könnyen kiolvasható, hogy melyik ajánlattevő a jobb a megyei kórház jövőjére nézve. Tisztelettel: Bátka László közgyűlési tag Pragmatikus ember lévén, szeretem az érveket érvekkel ütköztetni, mert ez mutatja meg igazából, mi is van valójában a színfalak mögött. Ezért is örültem annak, hogy a városunk hírnevét jócskán megtépázó kórház ügyében végre elhangzott egy konkrétum, miszerint a Hosplnvest hatmilli- árd forint fejlesztést akar a kórházban végrehajtani. ■ Itt a lehetőség végre arra, hogy a kórház jelenlegi állapotáért küzdők is letegyék a maguk javaslatát. Bevallom, örültem, hogy itt a lehetőség végre arra, hogy a kórház jelenlegi állapotáért küzdők is letegyék a maguk javaslatát az asztalra: lássák az egriek, ők is legalább ennyire szívükön viselik a közös kórházunk jövőjét. Gondoltam, az egri önkormányzat kezdi a licitet, elvégre mi választottuk őket, hogy jobbítsák jövőnket. A válasz: siket csend. No, majd a valamiért magát polgárinak nevező párt, akik aztán tényleg miértünk vannak. Válasz: temetői csend. Már csak a kórházvédőkben bíztam, hiszen ők a saját bőrükön érzik a kórház sanyarú helyzetét. A válasz: néma csend. Na, akkor hogy is van ez? - kérdi az egyszerű városlakó: jön messziről valami kíméletlen kapitalista, és nem átall milliárdo- kat befektetni, hogy a kórházba is eljöjjön már végre a XXI. század, s nekünk, egyszerű közembereknek ne szorongva kelljen belépni a kórház kapuján, míg a másik oldal...? Rezignáltan kellett rájönnöm: át lettünk verve. Dehogy rólunk szól ez az egész! Itt mocskos politikai harc folyik a fejünk felett, természetesen kizárólag miértünk, a mi jobb kórházi ellátásunkért, körítve kőkemény anyagi érdekekkel. Az elmúlt napokban volt szerencsém hallgatni, elolvasni két olyan kórház igazgatójának a nyilatkozatát, amelyeket a Hosplnvest üzemeltet. Nem „átallották” azt mondani, hogy náluk a beteg van a középpontban, minden neki van alárendelve: az orvosok, a kórházi személyzet, a technika, la?! Hát ezt így is lehef/ne! ■ Szigetiné Eger (név és dm a szerkőben) m Az EDDSZ-nek kezdettől e folyamat élére kellett volna állnia, letenni az asztalra, hogy milyen elvárásaik vannak a tagságuk számára. Útban voltam, ezért eltávolítottak lőrinci jegyző-ügy Dr. Hegedűs: kizárólag a város érdekeit vettem figyelembe A Hírlap 2008. augusztus 30-i számában, s a heol.hu internetes portálon megjelent cikkben leírtakra reagálva az alábbiak közlését tartom szükségesnek: a „Kevesebbel is beérné már a volt jegyző?” című írásban foglaltak nyomán leszögezem: továbbra is törvénytelennek tartom a lőrinci jegyzői munkakörből való eltávolításomat. Igaz, nem jelentem meg személyesen a Heves Megyei Munkaügyi Bíróságon, ahol a törvényes képviselőm járt el helyettem. De az a kifejezés, amit a cikk használ, miszerint „édesapját küldte maga helyett”, véleményem szerint sértő az adott szövegkörnyezetben és sértő főleg a cikk címéhez való viszonyában. Mivel a törvény szerint az első tárgyaláson való meg nem jelenés igazolás hiányában a per megszűnését eredményezi, ezért egyéb elfoglaltságom miatt mindenképpen képviseletről kellett gondoskodnom. A megegyezésről folytatott megbeszélés a tárgyalótermen kívül zajlott az önkormányzatot képviselő ügyvéddel, magánbeszélgetésként, amelyre vonatkozóan - álláspontom szerint - köti őt az ügyvédi titoktartás. Nem piacon érzem magam, ahol alkudozunk! Nem kérek sem többet, sem kevesebbet, mint amennyit a törvény biztosít számomra. Az egyezség is erről szólt volna. Valótlan állítás az, hogy háromhavi illetményem 1,3 millió forint, nagy jóindulattal kerekítve sem egyezik meg sem a nettó, sem a bruttó illetményemmel. (Víg Zoltán polgármester tájékoztatása szerint dr. Hegedűs András havi ü- letménye bruttó 488 ezer forint volt - A szerk.) Boldog lettem volna, ha háromhavi átlagban üyen szép összeget utaltak volna át a bankszámlámra. A tárgyalás szeptember 30-ra történő elnapolására is azért került sor, mert à Lőrinci Polgár- mesteri Hivatal nem csatolta határidőre az érdemi ellenkérelmét. Azt a tárgyaláson nyújtotta be a Tisztelt Bíróságnak és a képviseletemben eljárónak, így arra érdemben reagálni nem is lehetett. A lőrinci önkormányzat jegyzőjeként eltöltött néhány hónap alatt én folyamatosan a törvények betartását helyeztem előtérbe, és minden igyekezetemmel figyelembe vettem a város, de kizárólag a város érdekeit. Nem voltam hajlandó „másokat”, „más” érdekek mentén, „más” célokért szolgálni. Útban voltam. Eltávolítottak. Én most is csak a törvényhez ragaszkodom, és a törvény által biztosított pénzösszegre tartok igényt. ■ Dr. Hegedűs András ■ Én most is csak a törvényes járandóságomhoz ragaszkodom Lasszó helyett műsorral fogja a nézőit a nótaklub Tisztelt nyugdíjas „nótakedvelő”! Az augusztus 22-én megjelent „A nóta öröme, avagy botrány az öltözőben” című cikkre az alábbiakat válaszoljuk: Úgy véljük, hogy a nézőnek a nézőtéren a helye. Semmi keresnivalója az öltözők körül, főleg nincs köze hozzá, hogy ott mi történik. Jó nyugdíja lehet, „ha” megváltotta a jegyet, és nem várta meg a műsor végét, hanem távozott. Valóban amatőr énekesek vagyunk, de úgy gondoljuk, meg kellett volna várni a műsor végét, és akkor megtudta volna, hogy mennyire tudtuk átadni a nótázás örömét. Hetven ember élvezte a műsort egy ellenében. De ha már ennyire törődik vele, hogy mi történik a színfalak mögött, meg kellett volna azt is tudni, hogy ki volt az a mosolygós, önelégült arcú hölgy, s ki volt a másik, és miért kapta azokat az ócsárló szavakat. Mi, amatőr klubtagok, szeretünk tisztességesen, becsületesen élni és szeretjük tisztelni mások magán- és családi életét. Igen, határozottan jobb lett a közérzetünk ezután. Még jó, hogy van másik nótaklub is, így nem megy veszendőbe a magyar nóta. Mindenkinek szuverén joga, hogy melyik nótaklubot látogatja, mi továbbra sem fogjuk „lasszóval” a közönséget. ■ Hevesi József Magyamóta Klub tagjai
