Heves Megyei Hírlap, 2008. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-25 / 225. szám

4 PF. 2 3 OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. SZEPTEMBER 25., CSÜTÖRTÖK A rend őrei közölték, hogy a járművemet mindenképpen elszállítják, ha másért nem, hogy ne reklamálhassak a befizetendő 22 ezer forintért. A cél szentesíti az eszközt? vélemény Sajnos a felügyelők nem ismerik a jogszabályokat A demjéni ovisok köszönik a fürdő egész nyárra szóló nemes felajánlását Bár a nyár egy részében bezárt a demjéni óvoda a szokásos kar­bantartás idejére, a helyi kicsik ez idő alatt is kellemes napokat tölthettek együtt. A nemrégiben átadott demjéni fürdő tulajdono­sai felajánlották, hogy az aprósá­gok térítésmentesen vehetik igénybe a fürdő szolgáltatásait, így több alkalommal is pancsol­hattak a forró nyári napokon, s az úszás alapjaival is megismer­kedhettek, szüleik örömére is. A felnőttek hálásak, mivel gyermekeik biztonságban, lakó­helyük közelében élvezhették a strandolás örömeit. Köszönet a nemes gesztusért! ■ (név és cím a szerkőben) Köszönet az egri gyógyítók kitartó helytállásáért Kik a felelősek azért, hogy Heves megye meghatározó intézménye, a kórház árucikk lett? Kórház­ügyben ma felelősen dönteni csak az érintett orvosok, szakápo­lók és más alkalmazottak együt­tes akaratával lehetne. Nagy hiba, ha ebbe a folyamatba a politika beleszól, és a gyógyító szakem­berekkel szembeszállva próbálja rájuk kényszeríteni akaratát. A megszállók azokat az embereket fenyegetik, akik aktív munkavi­szonyuk alatt befizették a társa­dalombiztosítás rájuk eső részét a közös kasszába. Szükségünk van a megyeszék­helyen és másutt szolgálatot tel­jesítő orvosainkra, szakápolóink­ra, és sok, az egészségügyben dol­gozó, hivatásukhoz, szakmájuk­hoz kiválóan értő emberekre. Nincs szükség viszont a politika megosztó szerepére. Köszönet a helytállásért, köszö­net azoknak az orvosoknak, ápo­lóknak és a sok, munkáját felelő­sen végző embernek, akiknek vé­leményük kifejezésére nem ma­radt más mód, mint az éhség- sztrájk! Nem vagyunk közömbö­sek a megye történéseivel. Együttérzünk a kórházvédőkkel, még akkor is, ha a Heves megyei közgyűlés szocialista képviselői ezt másképp gondolják. A megye meghatározó egészségügyi intéz­ménye maradjon Heves megyéé. ■ (Név és cím a szerkőben) Nem mindennapi élményben volt részem Gyöngyösön a közte­rület-felügyelők jóvoltából. Sza­bálytalanul, de gyalogos- és gép­járműforgalmat semmilyen for­mában nem érintő és zavaró he­lyen parkoltam. A tiltó tábla és a gépjármű elszállítására figyel­meztető tábla elkerülte a figyel­memet. A helyszínre érkezvén és találkozva a „rend őreivel”, en­nek tényét nem vitatva kértem tájékoztatást a jogkövetkezmé­nyekről. Megjegyzem! az autóm ekkor még a saját négy kerekén állt azon a helyen, ahol leparkol­tam. Közölték, hogy a járművet mindenképpen elszállítják, ha másért nem, hát ezért, hogy ne reklamálhassak a befizetendő 22 ezer forint miatt. Elvégre ha már megfizetem a szállítást, hát meg is kapom a szolgáltatást. A gondom ezzel csupán az volt, hogy nem kértem ilyen jel­legű, az egyenértékűségnek megfelelő ellenszolgáltatást. Sze- ■rettem volna a helyszínen visel­ni „köztörvényes” cselekedetem következményeit, és mielőbb visszakapni a Ptk. szerint szent és sérthetetlen, még jogos önvé­delemmel is biztosítható tulajdo­nomat - a személygépkocsimat -, amit közben elkezdtek felpa­kolni a szállító járműre. Kértem, de nem kaptam tájékoztatást, mi­ért nem ismerik az alkotmányt és a polgári törvénykönyvet. Ké­résemre sem tudták bemutatni azon helyi rendeletet, mely meg­tiltja, hogy büntetésemet ott a helyszínen lerójam. Kértem, de nem kaptam elismervényt, papi­rost arról, hogy elviszik az adó­zott jövedelmemből megvásárolt autómat. Mindezek ellenére elindult ve­le a teherautó, ifi Sajnálom, de fel­fokozott idegállapo­tom miatt nem jutott eszembe kihívni a rendőrséget, hiszen ebben a pillanatban a rend őrei éppen a lopás bűncselekményét valósítot­ták meg. A polgármesteri hivatal­ban nem tudtam a „szállítási költséget” azonnal rendezni, mert állítólag a befizetéshez szükséges számlatömb a még in­tézkedő felügyelőknél volt. Az autó elszállítása után több mint két órával 21 ezer 600 forint megfizetése után kaptam egy fénymásolt - majd többszöri ké­résem után hitelesített - jegyző­könyvet a gépjármű elviteléről azzal, hogy átvehetem az autót a város másik végén. Erre az eset után négy órával később kerül­hetett sor. Másnap beszereztem az önkormányzat hatályos helyi rendeletét. Ez természetesen ren­delkezik arról, mi történik, ha in­tézkedés közben megérkezik a gépjármű tulajdonosa, üzemben­tartója. Ha megfizeti a helyszí­nen a szállítási költség ötven szá­zalékát, úgy az autót nem lehet elszállítani, az intézkedést meg kell szakítani. A jel­zett szabályozás sze­rint az autót csak abban -az esetben szállíthatták volna el, ha a helyszínen nem vagyok hajlan­dó 9 ezer forint meg­fizetésére. Ehelyett 21 ezer 600 forint szállítási és tárolási költség fel­számolása mellett - elismervény, jegyzőkönyv nélkül - elvitték az autót többszöri és nyomatékos til­takozásom ellenére. Sajnálatos, de ettől még tény: a felügyelők nem ismerik az ál­taluk nap mint nap alkalmazott jogszabályokat, és ezzel az intéz­kedéseik során sorozatosan tör­vényt sértenek. Az eset mélysé­gesen felháborított, melynek kapcsán állampolgári bejelen­téssel éltem a városi ügyészsé­gen és az önkormányzat jegyző­jénél. Köztisztviselőként és jo­gászként életem során már több­ször is esküt tettem arra, hogy a Magyar Köztársaság törvényeit megtartom és megtartatom. Egy jogállamban a hivatali hatalom­mal való felruházás nem jelent­heti a jogszabályok sajátos értel­mezését, nem fér bele az önké­nyeskedés, nem tűrheti el az egyébként tisztes állampolgár­okkal való felesleges, céltalan és nem az elkövetett szabálytalan­ság súlyával arányos szankciót, a hivatali hatalommal való visz- szaélést. Nem szentesíthet még közügy sem törvénytelen eszkö­zöket! Mert ha jelen esetben a város forgalmi rendjének bizto­sítása volt a cél, azt a helyszínen történő bírságolással és az au­tóm elszállítása nélkül is elér­hették volna, ráadásul törvényes keretek között. Tudom, hogy nem egyedülálló esetről írok, de mindezen csak akkor lehet egy­szer talán változtatni, ha hason­ló esetek a megfelelő fórumok elé kerülnek, ha nyilvánosságot kapnak! Köszönöm azon járóke­lők „együttérzését”, akik az eset szemtanúi voltak, és elég han­gosan ki is fejezték véleményü­ket a történések kapcsán. Ők már tettek valamit, most rajtam a sor, én próbálok! ■ (név és cím a szerkőben) A segítségre szoruló állatok kitöltötték az űrt a szívünkben Gyermekeinket az állatok szere- tetére is neveltük, mindig volt ci­cánk és kutyánk. A gyerekek el­költöztek, családot alapítottak, sa­ját állataik lettek, a mi négylábú családtagjaink maradtak velünk. Miután meghalt Micike cicánk, és most januárban Morzsi ku­tyánk, párommal úgy gondoltuk, hogy nem veszünk magunkhoz újabb állatot. De arra a hatalmas űrre nem számítottunk, ami ma­radt. Hiányzott a cica dorombolá­sa, a kutya csaholása, a sok séta. ■ Mikor először lábra állt, tudtuk: sikerült, meg­mentettünk egy életet! Hónapokkal ezelőtt olvastam egy hirdetést, amelyben ideigle­nes befogadókat keres az egyik egri állatvédő egyesület. Párom­mal tudtuk, hogy segítenünk kell, ránk szükség van, ezért felhívtuk a megadott számot. Megbeszél­tük a részleteket, megnézték, ho­va kerülnek majd az állatok. Az első ideiglenes lakónk (ápoltunk) egy utcai kóbor, elütött cica volt, aki az állatkórházi ellátás után került hozzánk. Úgy, mint az év­tizedek alatt a családunkhoz tar­tozó négylábúakra, rá is mindig emlékezni fogunk. Szinte láttuk a szemén, hallottuk a halk nyávo­gásán: „nagyon fáj, segítsetek!”. Ápoltuk, figyeltük minden moz­dulatát, a kezünkből etettük. Mi­kor először lábra állt, tudtuk: si­került, megmentettünk egy éle­tet! Két hét múlva fájó szívvel, de átadtuk a végleges gazdájának, akit az egyesület talált. Azóta volt nálunk anyacica kölykeivel, kido­bott kutyakölyök, csonkolt farkú cica, bántalmazott tacskó, jelen­leg pedig négy kölyökmacska tanyázik nálunk (napokon belül gazdához kerülnek). Gondoskodásunkból megta­pasztalják, hogy bízhatnak az emberekben. Környezetünkből ehhez a segítő „csapathoz” csat­lakoztak gyermekeink és egy ba­ráti házaspár. Az állatvédőket, mi­kor befogadók lettünk, még Egri Cica- és Kutyamentő Egyesület­nek hívták, azóta nevet változtat­tak: Vidám Mancsok Állatvédő Egyesület lett. Arra gondolhattak: a meggyógyult, gazdára lelt négy­lábúak tényleg vidám mancsok. Köszönjük, hogy segítenek a baj­ba jutott állatokon. ■ M. L-né, Eger (név és cím a szerkőben) ■ „Kérésemre sem tudták bemu­tatni azon helyi rendeletet, mely megtiltja, hogy büntetésemet ott a helyszínen lerójam.” Egerhez méltó, ám eddig nélkülözött rendezvényen jártunk fesztivál Vérbő Bacchus-komédia csinált hangulatot a pinceprogramokhoz, ahol a gazdák kitettek magukért Családunkban, amelynek össze­tétele Közép-Európa lakosságá­nak leképeződése, megrázóan szép esemény történt: több évti­zed után találkozott egymással ismét két, egy napon született unokatestvér, akik bizony már nagymama-nagypapa korban járnak. Etelka 1949-ben, három­esztendősen került az akkori Csehszlovákiába a lakosságcse­re révén, és cseh nyelvterületen járta iskoláit. Festőművészettel foglalkozó férjében cseh-orosz- lengyel, gyermekeikben ma- gyar-szlovák(tót)-cseh-orosz- lengyel vér keveredik. Magyarországra is mindössze három alkalommal látogattak: rövid időt töltöttek Budapesten, a Balatonnál és a szülőfaluban. Nagy izgalommal vártuk mind­annyian a találkozást. Etelka attól félt, hogy a zsige- reiben tovább élő, ám kicsi kora óta nem beszélt anyanyelvén nem értjük majd meg, és ő sem tudja jól megértetni magát. Mi, egri vendéglátók pedig szerettük volna azt, hogy nagyon jól érez­ze magát a családban a kicsi Etu- kaként emlegetett, ma is csinos, finom, elegáns hölgy férjével, Miroszláwal együtt, aki megje­lenésével Nagy Péter orosz cár vízióját keltette bennünk. Abban biztosak voltunk, hogy a művészeteket szerető férjet el­varázsolja gyönyörűséges ba­rokk városunk, az egri vár és a galériák, élvezni fogják stran­dunkat, és tudunk nekik gaszt­ronómiai élményt is nyújtani. Szóról szóra így is történt. Ám ami sokkal nagyobb kö­zös élményt jelen­tett valamennyi­ünknek, az Etelka boldog-vidám felki­áltása volt: „Meg­szólaltak a magyar génjeim!”. Ezt a mondatát a nagyszerűen meg­tervezett és lebo­nyolított Szüreti Fesztiválnak kö­szönhetjük, amelynél jobb prog­ramot nem is találhattunk volna a szeptemberben Egerbe látoga­tó vendégeink számára! Csodálatosan szép, ünnepé­lyes és igazán egri volt a megnyi­tó a Dobó téren, ahol Apor Elem­ér versét P. Ungvári Tamás tol­mácsolta, köszöntött bennünket a város polgármes­tere és hegybírója, akikkel vendégeink a Szépasszony- völgyben személye­sen is kezet foghat­tak, és gratulálhat­tunk nekik az Eger­hez méltó, de eddig nélkülözött ese­ményhez. Köszönjük kedves közvetlenségüket! Dr. Lengyel Gyula esperes-plé­bános szőlőkoszorú-szentelése után mi is csatlakoztunk a szü­reti felvonuláshoz. Kocsik, hin- tók, autók, borbarát hölgyek, lo­vagok, jelmezesek, táncosok, nagyszámú néző- és kisérő sereg... Lenyűgöző volt! Megcsodáltuk a hagyomány- őrzők népviseleteit', táncait, és együtt daloltunk velük mi is, vé­gig a völgyig. Etelkában ekkor mozdult meg magyar szíve és pezsdült meg magyar vére, mert felidéződtek benne az édesany­jától és édesapjától tanult ma­gyar nóták, népdalok! A Szépasszony-völgyben a re­neszánsz kort idézte a méltósá- gos Mátyás király és a gyönyörű Beatrix királyné, akik köszöntöt­ték az egybegyűlteket és (a haj­dani visegrádi kút mintájára) a fehér- és vörösbort adó csodakút- nál kínálták szomjas alattvalói­kat. Vérbő Bacchus-komédia csi­nált hangulatot a pínceprogra- mokhoz, ahol az egri gazdák bor­ral, musttal, pogácsával kínálták a felvonulókat és a nézőket. Ezúton szeretnénk gratulálni az Egri Kulturális és Művészeti Központnak, a program kezde­ményezőjének, szervezőjének, valamennyi támogatójának és a rendezőjének, F. Molnár Gabriel­lának. Szeretnénk, ha ez a ren­dezvény is hagyománnyá válna Egerben, miként például az Eg­ri Csillagok musical nyaranként az egri várban! ■ (név és cím a szerkesztőségben) ■ Kocsik, hintók, autók, borbarát hölgyek, lova­gok, jelmezesek, táncosok, nagy­számú néző- és kísérő sereg.... Lenyűgöző volt! r 4 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom