Heves Megyei Hírlap, 2008. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
2008-08-22 / 196. szám
4 PF. 2 3 OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. AUGUSZTUS 22., PÉNTEK Értő tanárok kellenének vélemény Ha segíteni nem tudunk, legalább ne ártsunk Logopédiai foglalkozás. A szakvéleményt adó intézet csak javasolhat, amit nem kötelező betartani. Képünk illusztráció. Elfeledkeztek a tánctalálkozó szervezői egy momentumról Véget ért a XX. Agria Néptánctalálkozó. A néptáncot kedvelő közönség bizonyára rég várta már, és élvezte is. Én azonban fel szeretném hívni a figyelmet egy apró, illetve talán annyira nem is apró hiányosságra. Hosszú-hosszú évekig, 1998-ig ez a találkozó (többek mellett) egy ember vállán nyugodott. Lehet, hogy tíz év alatt több munkatárs cserélődött ki a megyei művelődési házban, de ha a tizenöt-húsz éve ott dolgozó takarító nénit vagy portás bácsit megkérdezik, biztosan meg fogják tudni mondani, ki volt Szvák Katalin! Én pedig megkérdezném a szervezőktől, elhangzott-e most egyszer is ez a név? Tettek-e a sírjára akár egyetlen szál virágot is? Vagy keresték-e bármilyen formában is az édesapját, hogy „megtisztelné-e jelenlétével a gála-előadást vagy a megnyitót?” Megérdemelte volna! Sokat tett a város kulturális életének fellendüléséért, szinten tartásáért. És mit kapott Ő a várostól? A sors furcsa fintora, hogy tíz éve, a tizedik találkozó táján, egy néptánctalálkozóra igyekezett Gyöngyösre, amikor autóbalesetben elhunyt. Megérdemelt volna egy kis megemlékezést? Megérdemelt volna egy perc csendet? A választ önökre bízom, kedves olvasók, szervezők, rendezők. ■ Tisztelettel: ifj. Fajka Péter, Szvák Katalin unokaöccse (cím a szerk.-ben) Csak névvel és címmel érkező leveleket várunk Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23. Kérjük, használják a drótpostát is! ■ Igaz, még nem most kezdődik az iskola, de a sajátos nevelésű gyerekek szüleinek problémájában nincs nyári szünet. A dislexiával, disgráfiával, discalkuliával, magatartási, figyelem- és koncentrációs zavarokkal küzdő gyerekek szülei törhetik a fejüket, hol találnak kis létszámmal működő, fejlesztő és gyógypedagógusokkal tanító, úgynevezett Meixner- módszer szerint haladó iskolát. Környékünkön sajnos erre a válasz: sehol. Friss nyugdíjas pedagógusként úgy érzem, egyre inkább csorbulnak a gyerekek jogai, miszerint állapotuknak megfelelő oktatásban részesüljenek. A legnagyobb baj az, hogy az általános iskola nevelői - főleg a felső tagozatban - nincsenek tisztában a sajátos nevelésű gyermekek helyzetével, s nem is nagyon törekszenek azok megismerésére. Visszahúzódó, gátlásos, disgráfiás unokámat szinte nap mint nap „döngölték földbe” egyes nevelői. Pedig szakvéleményt is vittünk, amiben útmutatást kaptak a megyei NEVTAN- tól, hogy inkább szóban vagy számítógép használatával feleltessék. Ezt minden tanárnak szóban is elmondtuk, a szakvéleményeket lefénymásolva kezükbe adtuk. Soha nem fogom elfelejteni unokám matematika dolgozatát, amire az előzőekben felsoroltak ellenére a pedagógusi?) ezt írta: „Nem vagyok hajlandó kibogarászni a macskakaparásodból a megoldást, te már hetedikes vagy, s a középiskolában ezt már senki nem fogja tolerálni”. Énekből azért kapott kettest, mert nem tudott öt vonal közé kottáz- ni (de hát hogy tudott volna az, akinek két vonal közé is problémás az írás). Mivel szóltunk az énektanárnak, így a zeneszerzők életéből (lexikális), adatokból feleltette őt, így lett kettes osztályzata. Egyébként jó a hallása, tud énekelni autodidakta módon, akusztikus gitáron tanul játszani, szereti a zenét, komolyzenei koncertre is jár. Javasolták a szakvéleményben a helyesírás és az angol nyelv osztályzása alóli felmentését is. A szak- véleményt adó intézet azonban nem kötelezhet, csak javasolhat, amit nem kötelező betartani. A másik unokám nyolcéves múlt. Neki organikus problémája mellett minden sajátos nevelésű gyerekre vonatkozó problémája megvan. Már ő is elkezdte szüleivel és velünk együtt a „pokoljárást”. Lányunk az internetről minden lehetséges utat felkutatott, hogy segíteni tudjanak neki. Egyébként 130-as IQ-ja van (az átlagos 100). Kölcsönt vettek fel, mert mindent biztosítani szeretnének kisfiúknak, akinek a nagyobb testvére tizenkét éves és kitűnő tanuló. így találták meg a „Gézengúz” Alapítványt Budapesten, ahová minden pénteken viszik, mivel Ayres terapeutát csak itt találtak neki. Nagyon szeret ide járni, ahol két-két órát foglalkoznak egyénileg vele. Mindez kétszer négyezer forint péntekenként, plusz útiköltség, úszás, lóterápia stb. Az alapítványnál világosították fel lányunkat, milyen kedvezmények jártak volna már eddig is nekik: organikus betegsége miatt a kisfiú után tízéves korig jár a gyes, ingyentankönyv, 50 százalékos iskolai étkezés. Az alapítványnál kifizetett összegről (számlát) adnak, levonhatnák az szja-ból (ha lenne nekik ennyi). A kisfiú már járt elsőbe, egy 22 fős osztályba, ahol a tanító néni - és az ő hatására - a gyerekek is szeretik, segítik. Szívesen jár ide, bár a többiekkel haladni nem tud. De még ez a szerető, jóindulatú tanító néni sem érti meg a problémája lényegét. Amikor egy pénteki napon mi, nagyszülők vittük a terápiára, kedvesen kezembe nyomott hat darab feladatlapot, hogy szombat-vasárnap oldjuk meg otthon, mert le van maradva. Hol van az a sokat hajtogatott gyermekközpontúság, a gyermekek érdeke mindenekfelett? Miért nem érdemel az én unokám is (mint sorstársai) kis létszámú, velük egész nap egyénileg foglalkozó szakembereket, osztályokat, ahol kevesebb kudarccal élik meg gyermekéveiket, ha még van ilyen? Ha az iskolákat nevelő intézménnyé akarjuk átformálni, akkor a jó óvónők szemléletét kell alapul venni, hogy az iskolát jobbíthassuk. Ellenkező esetben - nem tanulva a külföldi tapasztalatokból - az óvodákat rontjuk majd az iskolához. Óvodáink jelenleg még jó hungarikumok (írja Vekerdy T.). Ezzel az írásommal nem akartam megbántani azokat a pedagógustársaimat, akik nem ilyenek, mint a negatív példáim. Ezért ismét felhívom a figyelmet a cikkem alcímére: „Ha segíteni nem tudunk, akkor legalább ne ártsunk!” Nem kötelező pedagógusnak lennie annak, aki nem szereti a gyerekeket. (Info: a sajátos nevelésű gyerekekről a Közoktatási tv. 30. paragrafus (9) tartalmazza a tudnivalókat szülők és kíváncsi pedagógusok számára.) ■ Barnáné Molnár Margit, nyugdíjas óvónő Nagyréde Elrepültek az egri lakótelep segítő angyalai, de vajon hová? 2008 februárjában írtam Önöknek egy levelet, amelyben tisztelettel megköszöntem magam és lakótársaim nevében, hogy a Kallómalom utca 88. szám alatt lévő szolgáltatóházba kihelyezett három „angyalt” az Agria-Humán Kft. igazgatósága. Később örömmel vettük tudomásul, hogy lett egy negyedik kis angyal is. Csodálatos volt találkozni velük itt a lakótelepen, hiszen mindenkihez volt egy kedves szavuk. Nem csak a ruháinkat javították meg, hanem az elkeseredett, szegény emberek szívét-lelkét is gyó- gyítgatták. A műhely jól ment, s most mégis bezárt. Elrepítették az Angyalokat! Kérdezzük: ami jól működik, miért kell megszüntetni? Amire a szegény kis embernek szüksége lenne, az miért nem működhet? Ők tényleg Angyalok voltak! Mindig szeretettel gondolunk rájuk, s szomorúak vagyunk. Isten áldjon meg benneteket, kedves, mosolygós Angyalok! Remélem, jobb helyre kerültetek. ■ Bocskai Gézáné, Eger A nóta öröme, avagy botrány az öltözőben Örömmel készülődtem augusztus 2-án a „Szórja a nap sugarát” című rendezvényre. Sajnos fültanúja voltam egy kellemetlen eseménynek. Üdvözölni szerettem volna egy kedves ismerősömet az előadás kezdete előtt, amikor az öltöző felé menet elviharzott mellettem egy „hölgy”, és ezután kezdődött a „műsor”. A hangnem és ócsárló szavak hallatán a döbbenettől földbe gyökerezett a lábam. Keserű szájízzel visszafordultam. Az előadás kezdetén megláttam a közönség soraiban ezt a „hölgyet” mosolyogva, önelégült arccal. Az én örömöm viszont elillant, és rosszkedvűen távoztam a nótaestről. Nem tudom, hogy az amatőr énekesek mennyire tudták átadni a nótá- zás örömét ilyen inzultus után. Gyanítom, hogy nem lett jobb a közérzetük, pedig feltöltődni jöttek a rendezvényre. Szerencsére van Egerben más nótaklub is. ■ Egy nyugdíjas nótakedvelő, (név és cím a szerk.-ben) ■ Hol van az a sokat hajtogatott gyermekközpontúság, a gyermekek érdeke mindenekfelett? Sokallják a vízdíjat Hatvanban tiltakozás Félnek a családok a drasztikus emeléstől Egri harc az egészségügyben kórház A csatározásnak a betegek az egyedüli vesztesei Az augusztus 2-i számukban megjelent „Politikai harc a vízdíj körül” című írásra szeretnék reagálni. Mivel hatvani vagyok, engem is érint a drasztikus vízdíjemelés. Első felháborodásomban bementem a helyi vízműhöz, ahol megadták az egri vízmű címét. Levelet írtam az egri vízműnek, hogy árulják már el, mennyibe kerül egy köbméter ivóvíz előállítása? A következő választ kaptam: Bruttó víz- és csatornadíj 756 forint/m^, ebből 221 forint/m^ vízdíj és 184 form J/m^ csatornadíj, összesen 405 forint/m^ képezi a Heves Megyei Vízmű Zrt. bevételét. Egy egyszerű matematikai művelettel megállapítható, hogy 756-405=351 forint a különbözet, amivel többet kell fizetnünk. Miért? Nemcsak a Fidesz kérdezi ezt, hanem minden hatvani lakos, akinek a helyzete egyre inkább ellehetetlenül, mert a jövedelmek nem emelkednek, viszont drágul a gáz, a vizdíj, a villamos energia, a szemétszállítás. Mindenki fél a téltől. Arra kérjük a polgármester urat, szíveskedjen válaszolni: minimálbérekből és kisnyugdíjakból hogyan lehet kifizetni az egyre emelkedő közüzemi díjakat? Az élelmiszerárak is az egekben vannak, teljesen kilátástalan a családok helyzete. A csatornaépítésre megkapta a város az uniós támogatást és a lakosság is fizeti a hozzájárulást, de még kölcsönöket vesznek fel, amit most ránk akarnak terhelni. Sőt kilátásba helyezte a polgármester úr, hogy jövőre újabb vízdíjemelésre lehet számítani. Nem kell ebből politikai kérdést csinálni, ez egyszerűen megélhetési probléma. A polgár- mester úr szerint eddig is „nyomott áras” volt Hatvanban a vízdíj. Azt javasolnánk, hogy cseréljünk, próbáljon meg ő megélni a mi jövedelmünkből, aminek jelentős részét elviszi a rezsiszámlák kifizetése. Tiltakozásunk jeléül a város több pontján aláírásgyűjtésbe fogtunk. ■ M. L-né (cím a szerk.-ben) Az egri kórház ügyében - politikai hovatartozástól függetlenül üzen egy beteg - a hont kivont karddal óvó kórházvédők gyülekezetének. Kedveseim! Én egy nyolcvanéves, többszörös szövődménnyel terhelt cukorbeteg vagyok. Ha valaki tudja, hogy milyen ma Egerben a betegellátás, a szakrendelők felülvizsgálati munkája, a vizsgálat várakozási ideje, a nővérek és asszisztensek viselkedése, a szakorvosok zömének rideg, közönyös magatartása, higgyék el, én tudom. De tudják ezt a hozzám hasonló kisemberek (a nép) is, akiknek nevében Önök „veszett ebek módjára” acsarkodnak, tépik egymást olyan démoni gonoszsággal, amibe az egyszerű ember „belesajdul”. Mi, pénztelen, súlyos betegségben szenvedő, elesett öregek a saját bőrünkön érezzük az Önök - semmitől sem visszariadó - nemtelen harcának eredményét. Sokszor érezzük a hosz- szú várakozás alatt - amíg bebocsátásra várunk -, hogy az Önök által vívott hatalmi harcnak mi betegek vagyunk az egyedüli vesztesei. Tudom, hogy „nagy úr a pénz”. Jó érzés a bőség, de Petőfi nem azt mondta egyik versében, hogy lopják el a bőség kosarát és osszák szét egymás között, hanem a népnek szolgálják azt ki. De önök nem ezt teszik. Az Önök harca nem a betegekért olyan kegyetlen, itt a „harc” tárgya a profit. Tüntet a város. Egyik uszító beszédet követi a másik, harmadik, egészen a végkimerülésig. Én is ott voltam. Tüntettem. De miért is? Annyit azonban tapasztaltam, hogy nagyon csúnyán megalázták Eger népét a dicstelen malacvisító műbalhéval. És mi az eredmény? Kérdezem magamtól. Mi is az én hasznom? És mi a testi-lelki nyomorultak enyhét adó sikerélménye? Ha csak nem a malacvisítás. Tessenek mondani: meddig nélkülözzük mi rászorulók a méltán kiérdemelt, lelkiismeretes szakorvosi kezeléseket? ■ (név és cím a szerk.-ben) 1 I »
