Heves Megyei Hírlap, 2008. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
2008-08-13 / 189. szám
4 PF. 2 3- OLVASÓINK ÍRTAK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. AUGUSZTUS 13., SZERDA Az automata és az időzítés 3g? panasz A gyöngyösi buszállomás illemhelyére lehetetlen bejutni senkitől választ IlJirV : IMI'1 : MI1M v MRI'ltf I 3200Györgyö$,P«Siül40. \timm t-»«* f • A gyöngyösi pályaudvaron hiába dobálgatja az ember a pénzt az automatába, az elnyeli az összeget, de az ajtó sokszor nem nyílik. A hevesi idősek otthonáról egy régi alkalmazott csak jókat állít A Hírlap 2008. június 25-én megjelent „Segítséget kérnek a hevesi otthonban élő, idős emberek” című írásra az alábbiakban reagálnék. Mivel én már huszonhat éve dolgozom a szociális otthonban, kizárólag, a saját tapasztalataim alapján mondhatom a következőket. Az új ügyvezető igazgató, dr. Tóth Péter minden igyekezetével és erejével azon dolgozik, hogy az itt élő emberek megfelelő élet- körülményeit biztosítsa. Napról napra látszik a haladás, mert a terület is tisztább, biztonságosabb lett. Korábban volt rá eset, hogy a gaz úgy megnőtt az intézet körül, hogy a beteg lakó kiszökött, eltévedt, alig találtuk meg. Ez nem történt volna meg, ha korábban is így rendben tartják a területet, mint most. A dolgozók is megnyugodtak, bármilyen probléma vetődik fel, van, aki segít, bármikor eléjük merünk állni, mindenki nyitott, segítőkész. Örülünk, hogy ilyen barátságos igazgatónk és főnővérünk lett. Bárcsak hamarabb tette volna meg ezt a lépést a város polgármestere, akinek munkájához ezúton is kívánunk erőt, egészséget és kitartást. ■ Lajer Mihályné Heves Csak névvel és címmel érkező írásokat várunk Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, maximum egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy u. 7. A borítékra írják rá: Pf. 23. Ha lehetőségük van rá, használják a drótpostát! Budapesti lakos vagyok, de a nyarat Vécsen szoktam tölteni. Július 1-jén reggel Budapestre utaztam, s Gyöngyösön szálltam át az autóbuszra. Siettem a WC- re a buszpályaudvaron Gyöngyösön, de a női WC mellett az automata nem vette be a hatvan forintot. Ott söprögetett egy lapátos fiatalember, s miután nekiadtam a hatvan forintot, kinyitotta az ajtót. Július 4-én visszautaztam, és miután sokat kellett várni a váci buszra, újra felkerestem a WC-t, bedobtam vagy ötször is a hatvan forintomat, de „elnyelte” a készülék a pénzemet. Mivel táA napokban több híradásra is odafigyelhettünk: az unió már csak a .régi tagállamoknak jelenthet anyagi biztonságot. Idehaza gyakran kartellbe is tömörülnek a mezőgazdasági termékek felvásárlására szakosodott gazdasági zsarnokok. Az unió palástja mögött megbúvó üzletláncok ellehetetlenítik a magyar mezőgazdasági termelés szinte valamennyi szereplőjét. Emlékezzünk csak, Magyarország euvolra szerelték fel az automatától az ajtókat, és csak három másodperc az időzítés, hogy kinyissa az ajtót, így csomaggal és öregen nem értem el azt, ezért nem tudtam bejutni az illemhelyre. Gondoltam, hátha kibírom Vécsig, de akkor még csak kilenc óra volt és tízkor indult el az autóbusz tovább. Indulás előtt tíz perccel újra megpróbáltam bejutni, de hiába dobtam tízszer is be a hatvan forintot, az mindig kiadta a pénzt. Idegességemben csaknem rosszul lettem, amikor bejött a busz. Már szálltak fel az utasok, amikor én immár a helyi rópai uniós csatlakozását milyen várakozás előzte meg. A magyar gazda úgy gondolta, hogy felvevő piac is lehet az unió. Sajnos, rá kellett jönnie, hogy elkezdődött a magyar mezőgazdaság és a honi termelési státusz módszeres tönkretétele. Következett a ribizli, a meggy, a szabolcsi alma, a magyar dinnye, a makói hagyma, a szatmári szilva és még mindig nem jutottunk el a magyar szőlő- termelőkig. Az utóbbiaknak a felfőnököt kerestem. Ő azt mondta, hogy mondjam annak a fiatalembernek, akinek elsején fizettem, hogy nyissa ki a WC-t, de én hiába szóltam neki. Ott állt, beszélgetett az információ előtt, és nem volt hajlandó kinyitni a WC-t. Már valóságos cirkuszt csináltam, mert mindenképp szerettem volna bejutni a WC-re a busz indulása előtt, ám hiába. Végül az állomásfőnököt vontam felelősségre. A buszom már tíz órakor indulni akart, amikor a főnök úr ideadta a személyzeti WC kulcsát. Szép volt tőle! A kérdésem ezek után csak az, hovásárlók jelentős része évekig tartozott a verejtékkel megtermelt termékért. Folytathatnánk a sort a magyar cukor, és más iparág szinte módszeres ellehetetlenítésével, majd külföldi érdekeltségű eladásával. Sokan kíváncsiak vagyunk, hogy lesznek-e felelősök mindezért? Vásároljunk magyar árut? Vajon maradt-e még némi biztonságos piac a magyar árunak, vagy az „adómentes multik” felélik az eddigi vásárlói gyan működhet egy Volán-pályaudvar Gyöngyösön WC nélkül? Bárki lehet rosszul, mivel hőség is van, és akkor hova rohanjon? Nem is akartam nyüvánosság elé tárni ezt a megalázó kalamajkát, de tegnapelőtt jöttek a barátaim meglátogatni, és velük is megtörtént ez. A Volán azóta sem oldotta meg ezt a problémát. Érdekes, hogy a személyzet, aki söpröget, esetleg ha ott van, elveszi a pénzt és beenged. Vajon ők rontják el az automatát, hogy zsebbe menjen a pénz? ■ B. Ferencné (cím a szerkőben) teret? Sodródik a magyar munkavállaló a rá kényszerített kiszolgáltatottságban. Mondhatja- e a magyar gazda, hogy az uniós jogok és fizetések egyenlőek legyenek, s hogy elég volt a kiszolgáltatottságból? Ideje lenne a szakembereknek végiggondolni, miként lehetne megszabadítani a magyar termelőket az unió elnyomó piaci terrorjától. ■ Szabó Vilmos AldebrőÁrpád út 82. Szeretnénk a Hírlap segítségében bízva feltenni azokat a kérdéseket, amelyekre hónapok óta hiába várunk választ. A hevesi szociális otthon volt dolgozóiként újra megkérdeznénk, mikor és milyen formában lesz munkahelyünk. Január óta csupán ígéreteket kapunk. Több, mint negyven emberről van szó. Többségünk anyaként két-három gyermeket nevel. Szeretnénk tisztességesen eltartani gyermekeinket. Úgy gondoljuk, hogy az elmúlt években nem mi követtünk el szabálytalanságokat, hanem a vezetők. Nem értjük azt sem, miként alkalmazhatják az otthonban továbbra is a volt igazgatónő fiát, aki nem rendelkezik ilyen jellegű szakképesítéssel. Csáki Zsigmond polgármester úr azt ígérte, hogy tájékoztatást nyújt a városnak a volt vezetők elleni fegyelmi eljárás eredményéről. Miért nem tette ezt meg a mai napig sem? ■ Akkor hogy is van ez? Az egész vezetőváltás csak látszólagos volt? Hogy lehet, hogy a szociális otthon volt vezetői jó állásokban dolgozhatnak tovább, miközben eljárás folyik ellenük!? Tudomásunk szerint a volt igazgatónő Rózsa- szentmártonban lett igazgató, a volt főnővér táppénz mellett tanítani járt, majd igazgatói állást kapott, a volt gazdasági vezető pedig jelenleg polgármesteri hivatalban dolgozik. Akkor hogy is van ez? Az egész vezetőváltás csak látszólagos volt? Azt is szeretnénk megkérdezni a város vezetőitől, hogy a volt főnővérnek ennyi szabálytalanság és panasz után, miért és milyen formában járt végkielégítés? Vajon miért működik a szociális otthonban szakszervezet, ha semmit nem tesz a dolgozók érdekében? Kíváncsiak vagyunk arra is, hogy a választási kampányában megígért munkahelyek hol vannak? Sajnos, az elbocsátott dolgozók közül sokan arra is rákényszerülnek, hogy eladják saját házaikat, mivel december óta nincs jövedelmük, amiből fenntarthatnák otthonaikat. A lakók sokszor nekünk panaszkodnak az ellátásra, de mi nem tehetünk semmit értük. ■ (nevek és címek a szerkőben) Hogyan vásároljunk hazai terméket? vélemény Az üzletláncok végképp tönkretehetik a magyar termelőket Elismerés a domonkosi falunap szervezőinek Múltidéző kirándulást tettek az idősek élmény Emlékezetes napot tölthettünk szűkebb pátriánkban Egerben jártunk, majd ellátogattunk Szentdomonkosra, ahol falunapon vettünk részt. Rendkívül jó volt a szervezés, változatos programokkal. Díszpolgárrá avatták Sike András olimpiai birkózó-bajnokot, és egy emlékparkot is átadtak. A környékbeli népdalkórusok színesítették a műsort, de a csoportos táncosok sem hiányoztak a szórakoztatásból. Fergeteges jó hangulatot varázsoltak a színpadra a szereplők ebben a kis faluban. A sportot kedvelők fergeteges karatebemutatót láthattak. A zárás előtti programban Egerből érkező két nótaénekes, Simon Zsóka és Pál György emelte a műsor színvonalát, akik magyar nótát és operettet énekeltek az ismert dallamokra. Velük együtt énekelt a közönség is. Szintetizátoron kísért: Horváth Gábor. Végül a nap színes műsorainak sorát a tarnalele'szi cigányzenekar zárta. Csak gratulálni lehet a program szervezőjének, Sike Barnabás polgármesternek, aki ezzel kitűnőre vizsgázott. Elismerés mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen jól sikerüljön ez az emlékezetes nap. Őszintén kívánjuk, hogy a más településen élők is jussanak hasonló programokhoz. Felejthetetlen élményben volt részünk. Köszönjük. ■ Tar Pétemé (cím a szerkőben) Az egri Petőfi utcai idősek otthonában hagyomány, hogy a lakók mozgékonyabb csoportja a nyáron egy- vagy többnapos kirándulást tesz, nyaral. Néhány évvel ezelőtt Dél-Magyarországot, Szegedet, Pusztaszert kerestük fel, a múlt évben pedig a nagy- mányosi Idősek Otthonát látogattuk meg. Az idén már május végén, júniusban ment a tervez- getés. Merre menjünk, mire telik? Végül Heves megyére, szűkebb hazánkra esett a választás. Az időpont is körvonalazódott: 2008. július 9. Nagy volt az izgalom, mert az előző nap esett, néhol vihar is volt. A kirándulás napján ragyogott az ég és ez így maradt egész nap. Az autóbusz a huszonhat lakót és a tíz kísérőt legelőször Kisnánára repítette. A környezet (a vár romja) a második évezred első felét idézte, az Aba nemzetség korát. A Tájház emlékei viszont az évezred végének jellegzetes emlékeit elevenítették fel. A barátságos fogadtatásnak a vendéglátók egy kis pohár pálinkával adtak nyoma- tékot. Jólesett. Sokak szülei, nagyszülei éltek ilyen házban, ahol szabadtűzhely és tisztaszoba volt sarokasztallal, kemencével. A férfiak közt talán még volt olyan is, aki fiatalkorában a lányos háznál tett látogatáskor a kor szokása szerint otthagyta köpönyegét, s másnap elment érte. Ha kívánatos látogató volt, akkor megtalálta ott, ahol letette, ha nem volt szívesen látott, akkor „kitették a szűrét”, amire a szólás is utal. A kirándulás következő állomása a feldebrői templom volt. Az Árpád-kori altemplomból viszonylag kevés maradt meg. Aba Sámuel sírja, mely annak idején freskókkal gazdagon díszített volt, ma már jóval szerényebb képet mutat, de még jól kivehető Káin és Ábel története. Szerencsére egyre több falu közössége érzi az emlékek megőrzésének felelősségét. Ez az érzés munkált a jelenlévőkben, amikor meghatottan elénekelték az ismert egyházi éneket: „Boldog asszony anyánk, régi nagy pat- rónánk...” A verpeléti kovácsműhely hangulata ismét visszazökkent mindenkit a közeli múltba. Ezzel a látogatással fejeződött be a délelőtti program. A finom ebéd, melynek fénypontja az ízes palacsinta volt, jólesett a feldebrői Fenyves Központban. Akinek még maradt erre energiája, kellemes sétát tehetett a szépen gondozott erdőben. Köszönjük, hogy a fogyatkozó időseket szép élményekkel színesítették. ■ Kovács Zoltán (cím a szerkőben) ■ A kirándulás napján ragyogott az ég, és ez így maradt egész nap. i t i
