Heves Megyei Hírlap, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
2008-07-01 / 152. szám
HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. JULIUS l.f KEDD , íA/IŐ U lÁNUtÁS El is költöttük a nyereményt! Június közepén rendezték meg az Arany János Tehetség- gondozó Program Országos Kulturális Fesztiválját Pécsett. Mivel osztályunk is előkészítő éves, elutaztunk megmérettetni magunkat a 23 másik osztállyal. Kilenc kategóriában indultunk: reneszánsz, színjáték, ének, hangszeres zene, egyéni és csoportos tánc, képzőművészet, versmondás és -írás. Előtte vegyes érzelmekkel gondoltunk a versenyre: egyrészt tartottunk attól, hogy sikerül-e majd a maximumot nyújtani, másrészt viszont vártuk, hisz ez egyfajta osztálykirándulás is volt, lezárása egy mozgalmas tanévnek. ■ Az eredményhirdetésen bejött egyik tanárunk jóslata. Mint már említettem, indultunk a reneszánsz kategóriában, méghozzá Shakespeare: Szentivánéji álom részletével. A versenyző csapatok közül utoljára kerültünk sorra, ezért a fáradtságtól végignevettük a darabot - még szerencse, hogy vidám történetet mondtunk el. Bár az addigra már lankadó zsűri és a maradék közönség (köszönjük Szeged!) velünk nevetett, mi mégis úgy éreztük, hogy elrontottuk az előadást. Az eredményhirdetésen viszont bebizonyosodott az.egyik tanárunk jóslata: Jókedvvel aratni fogtok!” És Igen, így volt: arany minősítést kaptunk, ugyanúgy, ahogy a csoportos tánc kategóriában is. Dicsőség az is, hogy minden kategóriában minősítést nyertünk. Összesítve pedig második helyezettek lettünk. Ennek megünnepléseként hatalmasat csobbantunk a Leőwey Gimnázium előtti szökőkút jéghideg vizében. Örülök, hogy részt vehettünk a fesztiválon, összeková- csolódott az osztály, megtanultunk keményen dolgozni, együttműködni, örülni egymás sikerének, de legfőképpen: megismertük a jókedv előrevivő erejét. ■ Simon Emma 9/E osztály, Szilágyi Erzsébet Gimnázium ladik A lengyelországi sóbányában bárhol nyalták a falat, mindenhol sós volt Már tavaly, amikor megnyertük a Médiavetélkedő megyei döntőjét, vezetőnk megígérte, hogy elmegyünk Lengyelországba, és elvisz minket Krakkóba meg Auschwitzba. Akkor Zakopáne megállított minket, de az idei LADIK-vetél- kedő országos döntőjének harmadik helye után Isten sem mentett meg bennünket ettől a kalandtól. Főleg, hogy a pénzt is megnyertük rá. A siroki önkormányzat még meg is toldotta ötötezer forint költőpénzzel. Már csak valami járműről kellett gondoskodni. Ez is adta magát, hiszen tavaly és az idén is Gyuri bácsi szállított minket Alcsiba, s már a hazafelé úton egyeztettük a lengyelországi időpontot. Szállást foglaltunk az interneten, és útra fel! Június 8-án a járókelők öt álmos fiatalt láthattak hatalmas pakkokkal birkózni, mert Lengyelország nincs ám a szomszédban. Az út hosszú volt, de közben énekeltünk, Dínó pedig Boborjánt utánozta, így észre sem vettük, hogy már Wielicz- kán vagyunk. A sóbányába gyalog kellett lemennünk százezer lépcsőn. Merd, aki rajong a szláv nyelvekért, itt élvezhette eleget, mivel az idegenvezető lengyelül beszélt. Sajnos egy szót sem értettünk belőle. Szerencsére előtte már készültünk az útikönyvből. Mi eddig azt hittük, hogy a só fehér. Hát jelentem: szürke. Viszont bárhol meg lehetett nyalni a falat, egyformán sós volt. A szobrok között Szent Kingáé tetszett a legjobban. Mégiscsak magyar királylány! Fölfelé lifttel jöttünk, elég félelmetes volt a sötétben. Ezután Krakkóban megkerestük a szállásunkat. Petra nagyon izgult, hogy jó legyen, mivel ő választotta. Szinte a Visztula partján állt az elegáns épület, ami nem is volt drága, s a belvároshoz is közel volt. Miután lepakoltunk, indultunk vacsorázni. Egy magyar étteremben kötöttünk ki, ahol senki sem tudott magyarul. Végül előkerült a magyar szakács, ő meg lengyelül nem értett egy kukkot sem. A vacsora azonban finom volt, s ez a lényeg! A Wawel, vagyis a lengyel királyi palota hatalmas falai, bástyái egyedülálló élményt jelentettek a ladikos döntőn harmadk helyezett sirokiaknak Kezdődhetett a városnézés. A Wawelt másnapra hagytuk, a főtérre igyekeztünk, ahol állítólag több galamb szokott lenni, mint Velencében. Persze egyszer nekik is le kell feküdni, így aznap nem sikerült összebarátkozni velük. Sikerült viszont a lengyel szurkolókkal. Éppen akkor játszották ugyanis a lengyel-német Európa-bajnoki selejtezőt. A kivetítő körül hatalmas tömeg tolongott, fehér-pirosra kifestve, sálakkal a nyakukban. Még egy bedobásnak is úgy örültek, mintha tizenegyest ítélt volna a bíró. Dani és Máté azonnal beépültek a tömegbe, miután közölték, hogy „Polska vengri dva bratanki.” (Lengyel, magyar két jó barát.) Összesen ennyit tudtak lengyelül, de ez elég is volt. A fényké- pezkedéshez kaptak kölcsön sálat és sapkát is. Nem rajtunk múlt, hogy a végén kikaptak a lengyelek. Bár a városnézés kezdetén Vili bácsi közölte a Rajnavölgyi család jelszavát, hogy nem aludni jöttünk Krakkóba, végül be kellett látnia, hogy erőnk végére értünk, így fél tizenkettőkor végre ágyba bújhattunk. Másnap a svédasztalos reggeli közben derült ki, hogy sofőrünk nem találja a slusszkulcsot, így gyalog vágtunk neki a város- központnak. A Wawelben irigykedve néztük, hogy a lengyel királyok sírjait bizony megkímélte a történelem. Sokat fotóztunk a hatalmas falak, bástyák előtt is. Ezután ismét a főtér Következett, ahol végre megetethettük a már tegnapra beígért galambokat. Hihetetlenül szelídek voltak. Közben telefonon megtudtuk, hogy sofőrünk még most sem találja a slusszkulcsot, így szóba került a B terv, mármint hogy vonattal megyünk Auschwitzba, s oda jön értünk vagy Gyuri bácsi, vagy valaki Egerből. Merci és Dínó mindenesetre lerajzoltatta magát, én pedig Petrával tovább etettem a galambokat. Miután megtudtuk, hol van a vasútállomás és elindultunk, mintegy varázsütésre jött a telefon, hogy megvan a kulcs, és minden oké! Irány tehát a volt koncentrációs tábor! Először Birkenaut, majd Auschwitzot néztük meg. Nyomasztó volt. Elmondhatatlan, amit ott érez az ember. Voltunk a barakkokban, a magyarok blokkjában, a börtönfolyosón, a gázkamráknál. Fáradtan és csöndben hagytuk el ezt a szörnyű helyet, amit azért egyszer mindenkinek látni kellene, hogy tanuljanak belőle az emberek. Már esteledett. Útitervünket teljesítve Magyarország felé vettük az irányt. A határ előtt azért még felvásároltuk egy árus teljes sajtkészletét, és elfogyasztottunk egy kiadós vacsorát. Amikor átjöttünk a Magas-Tátrán, azon izgultunk, nehogy elénk ugorjon valami vadállat. Bár mi már harmadszor jártunk ezen a vidéken. Három óra felé értünk haza, így azt is mondhatjuk, hogy kétnapos utunk háromnapos lett. Az biztos, hogy a vártnál kalandosabbra sikeredett. Sajnos nekünk egyúttal ez volt a búcsú is a siroki Országh Kristóf Általános Iskolától, mivei az idén ballagtunk. Ezt a kirándulást azonban soha nem fogja elfelejteni Cene Mercédesz, Pári Petra, Sipos Máté, Tamasik Dániel s e cikk írója: ■ Koska Zsófia Caspian visszaadja a birodalom fényét narnia krónikái A történet filmvásznon és könyvben is folytatódik Három évvel az első rész, az Oroszlán, a boszorkány, és a ruhásszekrény bemutatója után ismét viszont láthatjuk a mozikban a Pevensie testvéreket a Narnia krónikái második részében. A Caspian herceg című film már sokkal látványosabb, mint az előző volt. Most megismerhetjük Caspian herceget és a telmarinokat, akik az eltelt idő alatt hatalomra törtek, és az erdőbe száműzték a Narniaiakat. A telmarinok élén Miraz király (Sergio Castellitto) áll, aki miután fiú gyermeke született, meg akarja öletni unoka- öccsét Caspiant (Ben Barnes), megakadályozva ezzel, hogy trónra kerüljön. Caspian megmeA film harci jelenete a korábbinál sokkal jobbra sikeredett nekül, és segítségül hívja a Pevensie testvéreket Itt kezdődik igazából a történet Az új film az előzőhöz képest jobban kibontakozik, és némi mondanivalót is tartalmaz. Jóval több benne az érzelem, egy pici szerelmi vonal is kezd kibontakozni. Emellett kis kakaskodás is van Peter király és Caspian herceg között. A harci jelenet is nagyon jóra sikeredett, és valamivel látványosabb, mint az első. A fák és a víz életre kelése ugyan pici Gyűrűk urás feelinget kölcsönöz az egésznek, de ez nem válik hátrányává a fűmnek. Kis negatívum, hogy bár Caspi- anról szólna a történet, mégis róla szinte alig tudunk meg valamit. Sajnálom, hogy Aslan, az oroszlán csak pici szerepet kapott. De van pár mókás jelenet is, mint például a kardozó kisegér, ő sokakat emlékeztethet Csizmás Kandúrra a Shrekből, talán nem véletlenül, hiszen mindkét alkotást Andrew Adamson rendezte. A főszereplők bár kevés színészi tapasztalattal rendelkeznek, mégis jól alakítják a karaktereket. A rajongók pedig ne keseregjenek, hogy csak legközelebb 2010- ben láthatják viszont a Narniát, addig is ott vannak a könyvek, melyekben újabb és újabb dolgokat tudhatunk meg a Pevensie testvérekről, Caspianról, és az összes többi Narniairól. ■ Fa bók Judit játék Nyerj belépőt az egri stand up comedy estre! Ha velünk játszol és helyesen válaszolsz a kérdésünkre, akkor nagy esélyed lesz arra, hogy te is ott legyél július 10-én este az egri Forrásban, ahol Kiss Ádám, a stand up comedy humoristája szórakoztatja majd a közönséget. A jó választ beküldők között ugyanis egy belépőjegyet sorsolunk ki a rendezvényre. KÉRDÉSÜNK: HOGY HÍVJÁK AZT A SZÍNHÁZAT, AHOL A STAND UP COMEDY HUMORISTÁI FELLÉPNEK? A helyes válaszokat július 5-éig levélben (3200 Gyöngyös, Török Ignác u. 8.) vagy e- mailben (heves.seta@ hevesmegyeihirlap.hu) várjuk. A neved mellett tüntesd fel az életkorodat és a telefonszámodat is! A múlt heti kérdésünkre a helyes választ beküldők közül kalóczkai judit egy belépőjegyet nyert az egri humorestre. Gratulálunk! ■
