Heves Megyei Hírlap, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-01 / 152. szám

HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. JULIUS l.f KEDD , íA/IŐ U lÁNUtÁS El is költöttük a nyereményt! Június közepén rendezték meg az Arany János Tehetség- gondozó Program Országos Kulturális Fesztiválját Pé­csett. Mivel osztályunk is elő­készítő éves, elutaztunk meg­mérettetni magunkat a 23 másik osztállyal. Kilenc kate­góriában indultunk: rene­szánsz, színjáték, ének, hang­szeres zene, egyéni és csopor­tos tánc, képzőművészet, versmondás és -írás. Előtte ve­gyes érzelmekkel gondoltunk a versenyre: egyrészt tartot­tunk attól, hogy sikerül-e majd a maximumot nyújtani, másrészt viszont vártuk, hisz ez egyfajta osztálykirándulás is volt, lezárása egy mozgal­mas tanévnek. ■ Az eredményhirdeté­sen bejött egyik taná­runk jóslata. Mint már említettem, in­dultunk a reneszánsz kategó­riában, méghozzá Shakes­peare: Szentivánéji álom rész­letével. A versenyző csapatok közül utoljára kerültünk sor­ra, ezért a fáradtságtól végig­nevettük a darabot - még sze­rencse, hogy vidám történe­tet mondtunk el. Bár az ad­digra már lankadó zsűri és a maradék közönség (köszön­jük Szeged!) velünk nevetett, mi mégis úgy éreztük, hogy elrontottuk az előadást. Az eredményhirdetésen viszont bebizonyosodott az.egyik ta­nárunk jóslata: Jókedvvel aratni fogtok!” És Igen, így volt: arany minősítést kap­tunk, ugyanúgy, ahogy a cso­portos tánc kategóriában is. Dicsőség az is, hogy minden kategóriában minősítést nyer­tünk. Összesítve pedig máso­dik helyezettek lettünk. En­nek megünnepléseként hatal­masat csobbantunk a Leőwey Gimnázium előtti szökőkút jéghideg vizében. Örülök, hogy részt vehet­tünk a fesztiválon, összeková- csolódott az osztály, megta­nultunk keményen dolgozni, együttműködni, örülni egy­más sikerének, de legfőkép­pen: megismertük a jókedv előrevivő erejét. ■ Simon Emma 9/E osztály, Szilágyi Erzsébet Gimnázium ladik A lengyelországi sóbányában bárhol nyalták a falat, mindenhol sós volt Már tavaly, amikor meg­nyertük a Médiavetélkedő megyei döntőjét, vezetőnk megígérte, hogy elme­gyünk Lengyelországba, és elvisz minket Krakkóba meg Auschwitzba. Akkor Zakopáne megállított minket, de az idei LADIK-vetél- kedő országos döntőjének har­madik helye után Isten sem mentett meg bennünket ettől a kalandtól. Főleg, hogy a pénzt is megnyertük rá. A siroki önkor­mányzat még meg is toldotta öt­ötezer forint költőpénzzel. Már csak valami járműről kel­lett gondoskodni. Ez is adta ma­gát, hiszen tavaly és az idén is Gyuri bácsi szállított minket Alcsiba, s már a hazafelé úton egyeztettük a lengyelországi idő­pontot. Szállást foglaltunk az interneten, és útra fel! Június 8-án a járókelők öt ál­mos fiatalt láthattak hatalmas pakkokkal birkózni, mert Len­gyelország nincs ám a szom­szédban. Az út hosszú volt, de közben énekeltünk, Dínó pedig Boborjánt utánozta, így észre sem vettük, hogy már Wielicz- kán vagyunk. A sóbányába gyalog kellett le­mennünk százezer lépcsőn. Merd, aki rajong a szláv nyelve­kért, itt élvezhette eleget, mivel az idegenvezető lengyelül be­szélt. Sajnos egy szót sem értet­tünk belőle. Szerencsére előtte már készültünk az útikönyvből. Mi eddig azt hittük, hogy a só fehér. Hát jelentem: szürke. Vi­szont bárhol meg lehetett nyal­ni a falat, egyformán sós volt. A szobrok között Szent Kingáé tet­szett a legjobban. Mégiscsak magyar királylány! Fölfelé lifttel jöttünk, elég félelmetes volt a sötétben. Ezután Krakkóban megkeres­tük a szállásunkat. Petra nagyon izgult, hogy jó legyen, mivel ő vá­lasztotta. Szinte a Visztula part­ján állt az elegáns épület, ami nem is volt drága, s a belváros­hoz is közel volt. Miután lepakoltunk, indul­tunk vacsorázni. Egy magyar ét­teremben kötöttünk ki, ahol senki sem tudott magyarul. Vé­gül előkerült a magyar szakács, ő meg lengyelül nem értett egy kukkot sem. A vacsora azon­ban finom volt, s ez a lényeg! A Wawel, vagyis a lengyel királyi palota hatalmas falai, bástyái egyedülálló élményt jelentettek a ladikos döntőn harmadk helyezett sirokiaknak Kezdődhetett a városnézés. A Wawelt másnapra hagytuk, a fő­térre igyekeztünk, ahol állítólag több galamb szokott lenni, mint Velencében. Persze egyszer ne­kik is le kell feküdni, így aznap nem sikerült összebarátkozni ve­lük. Sikerült viszont a lengyel szurkolókkal. Éppen akkor ját­szották ugyanis a lengyel-német Európa-bajnoki selejtezőt. A ki­vetítő körül hatalmas tömeg to­longott, fehér-pirosra kifestve, sá­lakkal a nyakukban. Még egy be­dobásnak is úgy örültek, mintha tizenegyest ítélt volna a bíró. Da­ni és Máté azonnal beépültek a tömegbe, miután közölték, hogy „Polska vengri dva bratanki.” (Lengyel, magyar két jó barát.) Összesen ennyit tudtak lengye­lül, de ez elég is volt. A fényké- pezkedéshez kaptak kölcsön sá­lat és sapkát is. Nem rajtunk múlt, hogy a végén kikaptak a lengyelek. Bár a városnézés kezdetén Vi­li bácsi közölte a Rajnavölgyi csa­lád jelszavát, hogy nem aludni jöttünk Krakkóba, végül be kel­lett látnia, hogy erőnk végére ér­tünk, így fél tizenkettőkor végre ágyba bújhattunk. Másnap a svédasztalos regge­li közben derült ki, hogy sofő­rünk nem találja a slusszkulcsot, így gyalog vágtunk neki a város- központnak. A Wawelben irigy­kedve néztük, hogy a lengyel ki­rályok sírjait bizony megkímélte a történe­lem. Sokat fotóztunk a hatalmas falak, bás­tyák előtt is. Ezután is­mét a főtér Következett, ahol vég­re megetethettük a már tegnap­ra beígért galambokat. Hihetetle­nül szelídek voltak. Közben tele­fonon megtudtuk, hogy sofőrünk még most sem találja a slussz­kulcsot, így szóba került a B terv, mármint hogy vonattal megyünk Auschwitzba, s oda jön értünk vagy Gyuri bácsi, vagy valaki Egerből. Merci és Dínó mindenesetre lerajzoltat­ta magát, én pedig Petrával to­vább etettem a galambokat. Miután megtudtuk, hol van a vasútállomás és elindultunk, mintegy varázsütésre jött a tele­fon, hogy megvan a kulcs, és minden oké! Irány tehát a volt koncentrációs tábor! Először Birkenaut, majd Auschwitzot néztük meg. Nyomasztó volt. El­mondhatatlan, amit ott érez az ember. Voltunk a barakkokban, a magyarok blokkjában, a bör­tönfolyosón, a gázkamráknál. Fáradtan és csöndben hagytuk el ezt a szörnyű helyet, amit azért egyszer mindenkinek lát­ni kellene, hogy ta­nuljanak belőle az emberek. Már esteledett. Útitervünket teljesít­ve Magyarország felé vettük az irányt. A határ előtt azért még felvásároltuk egy árus teljes sajt­készletét, és elfogyasztottunk egy kiadós vacsorát. Amikor át­jöttünk a Magas-Tátrán, azon iz­gultunk, nehogy elénk ugorjon valami vadállat. Bár mi már har­madszor jártunk ezen a vidéken. Három óra felé értünk haza, így azt is mondhatjuk, hogy két­napos utunk háromnapos lett. Az biztos, hogy a vártnál kalan­dosabbra sikeredett. Sajnos ne­künk egyúttal ez volt a búcsú is a siroki Országh Kristóf Általá­nos Iskolától, mivei az idén bal­lagtunk. Ezt a kirándulást azon­ban soha nem fogja elfelejteni Cene Mercédesz, Pári Petra, Sipos Máté, Tamasik Dániel s e cikk írója: ■ Koska Zsófia Caspian visszaadja a birodalom fényét narnia krónikái A történet filmvásznon és könyvben is folytatódik Három évvel az első rész, az Oroszlán, a boszorkány, és a ru­hásszekrény bemutatója után is­mét viszont láthatjuk a mozik­ban a Pevensie testvéreket a Narnia krónikái második részé­ben. A Caspian herceg című film már sokkal látványosabb, mint az előző volt. Most megismerhetjük Caspian herceget és a telmarinokat, akik az eltelt idő alatt hatalomra tör­tek, és az erdőbe száműzték a Narniaiakat. A telmarinok élén Miraz király (Sergio Castellitto) áll, aki miután fiú gyermeke szü­letett, meg akarja öletni unoka- öccsét Caspiant (Ben Barnes), megakadályozva ezzel, hogy trónra kerüljön. Caspian megme­A film harci jelenete a korábbinál sokkal jobbra sikeredett nekül, és segítségül hívja a Pevensie testvéreket Itt kezdődik igazából a történet Az új film az előzőhöz képest jobban kibontakozik, és némi mondanivalót is tartalmaz. Jóval több benne az érzelem, egy pici szerelmi vonal is kezd kibonta­kozni. Emellett kis kakaskodás is van Peter király és Caspian her­ceg között. A harci jelenet is na­gyon jóra sikeredett, és valami­vel látványosabb, mint az első. A fák és a víz életre kelése ugyan pi­ci Gyűrűk urás feelinget kölcsö­nöz az egésznek, de ez nem válik hátrányává a fűmnek. Kis negatívum, hogy bár Caspi- anról szólna a történet, mégis ró­la szinte alig tudunk meg vala­mit. Sajnálom, hogy Aslan, az oroszlán csak pici szerepet ka­pott. De van pár mókás jelenet is, mint például a kardozó kisegér, ő sokakat emlékeztethet Csizmás Kandúrra a Shrekből, talán nem véletlenül, hiszen mindkét alko­tást Andrew Adamson rendezte. A főszereplők bár kevés színészi tapasztalattal rendelkeznek, mé­gis jól alakítják a karaktereket. A rajongók pedig ne keseregje­nek, hogy csak legközelebb 2010- ben láthatják viszont a Narniát, addig is ott vannak a könyvek, melyekben újabb és újabb dolgo­kat tudhatunk meg a Pevensie testvérekről, Caspianról, és az összes többi Narniairól. ■ Fa bók Judit játék Nyerj belépőt az egri stand up comedy estre! Ha velünk játszol és helye­sen válaszolsz a kérdésünk­re, akkor nagy esélyed lesz arra, hogy te is ott legyél jú­lius 10-én este az egri For­rásban, ahol Kiss Ádám, a stand up comedy humoris­tája szórakoztatja majd a közönséget. A jó választ bekül­dők között ugyanis egy belé­pőjegyet sorsolunk ki a ren­dezvényre. KÉRDÉSÜNK: HOGY HÍVJÁK AZT A SZÍNHÁZAT, AHOL A STAND UP COMEDY HUMORISTÁI FELLÉPNEK? A helyes vá­laszokat július 5-éig levélben (3200 Gyön­gyös, Török Ig­nác u. 8.) vagy e- mailben (heves.seta@ hevesmegyeihirlap.hu) várjuk. A neved mellett tüntesd fel az életkorodat és a telefonszámo­dat is! A múlt heti kérdésünkre a helyes választ beküldők közül kalóczkai judit egy belépője­gyet nyert az egri humorestre. Gratulálunk! ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom