Heves Megyei Hírlap, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-10 / 160. szám

2008. JÚLIUS 10., CSÜTÖRTÖK - HEVES MEGYEI HÍRLAP 5 FÜZESABONY ÉS KÖRZETE A Dunakanyarba kirándultak az egerfarmosi polgárőrök Családjukkal együtt a Dunaka­nyarba kirándultak nemrég az egerfarmosi polgárőrök - tudtuk meg Bürgermeister Jánostól, a helyi polgárőr-parancsnoktól. A hét esztendeje működő egyesü­let tagjainak szorgos munkáját, helytállását szerette volna elis­merni az úttal, amelyhez külön- buszt béreltek. Az utazáson - amelynek költ­ségeit a helyi polgárőrség fedez­te az évek során megtakarított pénzből - összesen negyven- ketten vettek részt. Visegrádra, majd Esztergomba látogattak, ahol az ottani kollégáik - Illés Miklós visegrádi és Bodrogi Sándor esztergomi polgárőr-pa­rancsnokok - fogadták őket. A szakmai megbeszélések, az is­merkedés után a farmosiak meg­tekintették az idegenforgalmi nevezetességeket. Bürgermeis­ter János szavai szerint a szíves vendéglátásért cserébe egerfar­mosi látogatásra invitálták a Du­nakanyar két városának házi­gazdáit. Keresik egymást, nem csak a munkában, hanem a szó­rakozásban is - mondta. ■ Mozgalmas élet, múltidéző teadélutánok Tavaly nyárig klub keretében ta­lálkoztak egymással rendszere­sen a kompolti idősek, majd a szervezeti formában átalakulás történt: létrejött a Kompolti Nyugdíjasok Egyesülete. így már jóval több pályázati lehető­ség nyílt meg előttük, különféle támogatásokat szerezhetnek, a tagdíjakból fedezhetik a pályá­zatoknál megkívánt saját erőt - tudtuk meg Nagy Imrénétől, az egyesület vezetőségi tagjától. Mozgalmas az élet, közös név­napokat ünnepelnek, együtt ki­rándulnak, járnak színházba, ki­állításokra. Ugyancsak gyakori­ak az úgynevezett „múltidéző teadélutánok’’, amelyek volta­képpen hangulatos beszélgeté­sek az elmúlt időkről. A nyári el­képzelések között nyársalás, bográcsolás szerepel, s tervez­tek egy közös nagyszülő-unoka programot is, amikor a gondozá­si központba a nagyik behozzák ismerkedésre az unokáikat. ■ A Tisza ma sem veszélytelen, árvíz idején bizony minden dolgos kézre szükség van a hatásos védekezéshez. Képünk illusztráció. A folyó elől menekültek emlékezés Százharminc esztendő Tiszahalásztól Újlőrincfalváig Újlőrincfalva fennállásá­nak 130. évfordulóját a napokban ünnepelték a faluban. A község azóta található a mostani he­lyén, előzőleg a Tisza mellé települt, és Tiszahalásznak hívták. Sziráki Márta Tiszahalászt az Eger vármegyei levéltárban található írások 1261-ben említik először, Halaz in Chereukuz néven, majd több mint háromszáz esztendővel ké­sőbb Egervár jobbágyaiként sze­repeltek lakói. A falu a régiek szerint igen alkalmas hely volt a megélhetéshez, ugyanis hatal­mas erdő, a Tisza déli kanyaru­lata és az árterületek védték. Éle­lemben nem volt hiány, hiszen hal bőséggel állt rendelkezésre, s az erdő vadjai is ígéretes lako­mával szolgáltak. Az árterülete­ken a dús füvű legelők a háztáji állatoknak nagyszerű táplálékot biztosítottak. Úgy beszélték, hogy a kör­nyékbeli vásárok addig meg sem kezdődtek, amíg a tiszahalá- sziak jószágai oda nem értek, mert azok igen jól tartott állatok voltak. A ménes csikói hétesz­tendős korukig nyargalászhat­tak a gyepen, csak ezután vetet­tek rájuk nyerget, vagy könnyű szánkót húzattak velük. Hogy az állomány továbbra is biztosított legyen, ezért vér- frissítésként Nagyváradról hoztak marhát, lovat. A ruházko­dással sem akadt gond, hiszen az asszonyok min­dent megvarrtak, amit kellett, ködmönnek, bundának pedig ott volt a birka bőre. Egyvalamiben szenvedtek csupán hiányt: a ke­nyérnek való gabonában. Ke­nyértermő föld nem adatott, ezért pékárut csak pénzért tud­tak venni, illetve részes arató­nak szegődtek Debrecen vidéké­re vagy a Nyírségbe. Télen és ko­ra tavasszal Miskolctól Kassáig árulták a halat. Juhász Lajos né­hai újlőrincfalvai igazgató-tanító hetven évvel ezelőtti írásos fel­jegyzései szerint boldog népnek mondták magukat. Református és katolikus fele­kezet élt a községben, s megfér­tek egymás mellett. Úgy tartot­ták: olyan a magyar, mint a nyár­fatőke, nem hasad ketté magától, ha éket nem vernek közé. A Ti­sza partján néhány nyárfa való­ban óriásivá nőtte ki magát, a Holló nyárnak tizenkilenc lépés volt a kerülete, az odvábán a gu­lyás, a csikós meg a bojtárok is leheveredhettek, sőt tüzet is gyújthattak benne. Az Aranyos nevet viselő nyárra ajtót is csi­náltak, éjjel a fa­vágók abban a- ludtak. Ám ennek az idilli hangulat­nak vége szakadt a Tisza szabályozásával, mert a víz árszintje megemelkedett, és a folyó, ami addig védelmet és megélhetést adott Tiszahalász­nak, egyik napról a másikra el­lensége lett. Az ott élők sokáig küzdöttek ellene, próbálták megállítani az áradatot, de 1878­Ünnep a Jóléti-tónál: a 130. évforduló ÚJLŐRINCFALVA ma teljes körű infrastruktúrával rendelkezik. Az általános iskola és az óvo­da a szomszédos Poroszlóval közös fenntartású, körjegyző ségben intézik az államigaz­gatási ügyeket. Az idősebb korosztály ellátását gondozá­si központ és falugondnok szolgálja. A régi agyagbánya helyén alakították ki a Jóléti­tavat, amelynél a hétvégi ün­nepi rendezvény zajlott. ban a falut végleg elöntötte a Ti­sza. Az akkori szatmári püspök, Schlauch Lőrinc a saját javadal­mazásához tartozó területre, Újlőrincfalva mai helyére telepí­tette le az elöntött község lakóit. A püspök iránti tiszteletből elő­ször Lőrincfalva, majd Újlő­rincfalva lett a település neve. Az itteniek saját kezükkel épí­tették fel a házaikat, vályogot vertek, a nád jó volt a tetőfedés­hez. Az első világháború idején a pár száz lelkes falut ismét a Ti­sza fenyegette. Éjjel-nappal a gá­ton voltak a helybeliek. Kétheti megfeszített munka után a gát­nak lecsúszott az oldala, majd az egyik zsilip szintén benyomó­dott a víz hatalmas erejétől. Em­bert nem kímélve helyreállítot­ták a zsilipet, amikor hatalmas viharfelhők gyülekeztek az égen. A félénkebb természetűek a családjukkal együtt menekül­tek a faluból, gyermekágyas anyák, idős, beteg emberek hagyták el Újlőrincfalvát, mert úgy vélték, hogy egy újabb vi­hart már nem tud megállítani az elázott gát. Talán az ég felé szálló imák meghallgatásra találtak, talán csoda történt, de reggelre apadni kezdett a folyó. Megme­nekültek, 1935-ben pedig végre megépítették az új és biztonsá­gos gátat. ■ Próbálták megállí­tani az árt, de 1878' ban a falut végleg elöntötte a Tisza. HÍRSÁV Térségi „Kis Bocsok” immár a világhálón Füzesabony Két éve műkö­dik a város térségében a Kis Bocs Baba-Mama Egyesület, mely nemrég elindította honlapját a www.kisbocs.hu címen. A vendégkönyvön ke­resztül szakembereik - Szontághné dr. Albach Mari­anna csecsemő- és gyermek- gyógyász szakorvos, Gulyás Gáborné szülésznő, Szabó Rita dúla, Galyasné Dósa Ka­talin szociálpedagógus, szo­ciálpolitikus, ellátottjogi kép­viselő, Törő Zsuzsanna gyógypedagógus, Göböly Il­dikó homeopátiás tanácsadó és Blikhardné Madarász Má­ria védőnő - számos témá­ban szolgálnak válasszal. Nyitott porta a tiszai Tájházban poroszló A településen, a Kossuth utca 25. alatti Táj­házban július 12-én, szom­baton rendezik meg a „Nyi­tott porta” elnevezésű hagyo­mányos programot. Délelőtt tíz órától kézműves-bemuta­tó és -vásár várja az érdeklő­dő közönséget, délután kettő­től pedig nyári népdalcsok­rot hallhatnak a látogatók. Vállalkozói ankét az önkormányzatnál Füzesabony A városban székhellyel vagy telephely- lyel rendelkező vállalkozá­sok részére július 24-én, csü­törtökön délután két órától ankétot szervez az önkor­mányzat a polgármesteri hi­vatal nagy tanácskozótermé­ben. Szó esik majd egyebek mellett a település költségve­téséről, a rendezési terv mó­dosításáról és a helyi ipar­űzési adó csökkentéséről. Körzeti oldalaink heti menetrendje HÉTFŐ EGER KEDD PÉTERVÁSÁRA SZERDA, HEVES. KISKÖRE ► CSÜTÖRTÖK FÜZESABONY PÉNTEK GYÖNGYÖS SZOMBAT HATVAN, LŐRINCI Az oldalt írta: Rénes Marcell, Sziráki Márta Fotó: Ötvös Imre, Gál Gábor Tel.: 36/513-614 e-mail: marcell.renesfo axelspringer.hu Szakkörben mérő „időjósok” Kiss József nyugdíjas poroszlói hajós immár nem a Balaton vagy a Tisza vizeit járja. Most már nyugalomban, kényelemben töl­ti napjait De a mesterségtől nem tudott szabadulni, legalábbis egy vonatkozásban.- A hajózásnál - mondja - nagyon fontos az Időjárás isme­rete. Ismerni kell a szeleket, s azt is, hogy a nyugati szél mondjuk esőt hoz, vagy nem. A felhőkből is sok mindenre lehet következtetni. Egy modern „időjóst” aligha lehet szélmérő, barométer, hydrométer, aneroid, s ki tudja még, hányféle meteorológiai műszer nélkül elképzelni. Az időjárás megismerésének csak egyik formája a tapasztalaton alapuló megfigyelés. A legtöbb adatot ma már műszerek mé­rik. A poroszlói művelődési ház meteorológiai szakkörének tag­jai nem panaszkodhatnak, mert a tapasztalatok átadásá­ban Kiss Józsi bácsi elöl jár, s emellett segítséget ad tevékeny­ségükhöz a Six hőmérő és más felszerelés, műszer is.- Decemberben alakult meg a szakkör - tájékoztat Krisár Mik­lós szakkörvezető -, jelenleg ti­zenhat tagja van. Zömmel gyere­kek, de akad közöttük felnőtt is. Miközben beszélgetünk, Kocsis Márta, Kópis Imre és Korpás László méréseket végez. A szél irányát, a hőmérsékletet és a le­vegő nedvességtartalmát mérik. A meteorológiai szakkör tag­jai már községükre vonatkozó­an is tettek egy érdekes megál­lapítást: eszerint a déli, délnyu­gati szél általában esőt hoz. A műszerek megismerése után a mérések általánossá válnak, rendszeres munkával arra tö­rekednek a fiatalabb és koro­sabb meteorológus-jelöltek, hogy feltérképezzék községük időjárási viszonyait. (1968. február 25.) kál Saját erőből költöttek a beruházásra a községben Kálban nemrég térköves dísz- burkolatot kapott a temetőben a ravatalozó épületéhez vezető út - tájékoztatta lapunkat Tompa Vilmos, a település polgármeste­re. Ezentúl esős, rossz időben is meg lehet közelíteni a kegyhe­lyet, senki sem lesz sáros. A beruházásra körülbelül hat­százezer forintot fordított az ön- kormányzat. A szükséges anya­giakat saját erőből teremtették elő, és saját munkásaikra bízták a kivitelezést is. A polgármeste­ri hivatal főállású, fizikai állomá­nyú dolgozói végezték el a mun- 1 kát, amelynek révén lényegesen | szebbé vált a több ezres lélek- J számú nagyközség temetője - I mondta Tompa Vilmos. ■ A hivatal főállású fizikai dolgozói szebbé varázsolták a községi temetőt Díszburkolat a kegyhelyen i * J * __________________[__________________» i

Next

/
Oldalképek
Tartalom