Heves Megyei Hírlap, 2008. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-18 / 141. szám

4 PF. 2 3- OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. JÚNIUS 18., SZERDA Köszönet a jóindulatú, emberséges segítségért A sólymok nem áldozatok reflexió A jeladók nem maradnak mindig a madarak hátán Nyithatnának a gyalogosoknak egy egyszerű átjárót a vasúthoz Közeli, szeretett hozzátartozónk elvesztése mindig mérhetetlen fájdalommal jár. Ha ebben a ne­héz periódusban jóakaratú segí­tők vesznek körül bennünket, ez talán enyhít valamelyest a bána­ton. Hálával gondolunk azokra, akik mellettünk álltak a szomorú napokon. Ezúton köszönetemet szeretném kifejezni a HMÖ Pető­fi utcai Idősek Otthona dolgozói­nak, valamint a Markhot Ferenc Kórház-Rendelőintézet in. sz. Bel­gyógyászati Osztály dolgozóinak lelkiismeretes munkájukért. To­vábbi munkájukhoz kívánok erőt, egészséget. ■ Tisztelettel: Király Tamás, Eger Hová tűntek a tiszta udvarok, rendes házak? Gyöngyös központjában, a Fő tér­től száz méterre, a Mátyás király utcában egy lebontott ház helyén virágzik a gyom. Kérdem én, a város szívében, ahol annyi ven­dég, rendezvény van, ez megen­gedhető? Bizakodom, hogy egy­szer megint virágos, tiszta lesz a város, nem összetört padokkal a Hanisz téren, gyommal tele. Ab­ban is bízom, hogy másnak is fel­tűnt ez, talán intézkedés is lesz majd, s nem tűnt el az illetékesek és az Itt lakók környezetük irán­ti gondossága. ■ (név és cím a szerkőben) Köszönünk minden együttérző emberi gesztust Köszönetünket fejezzük ki dr. Báthory Sándornak, aki Fedémesen helyettesítő házior­vos, dr. Pádár István mentőtiszt­nek és csapatának, a koronária őrző és kardiológiai osztály orvo­sainak és nővéreinek, akik édes­anyánk, Varga Kázmérné életé­ért küzdöttek. A szervezete saj­nos feladta a harcot. Köszönünk minden együttérző szót, segítsé­get, biztatást. mVarga néni lányai (név és cím a szerkőben) A projektvezető szerint a jeladó idegen mesterséges tárgy a madáron, de amint elmondták, tapasztalataik szerint semmiben sem zavarja a madarat Kedves Négyessy Zita! Van véleményem, amit kérésé­nek megfelelően ezennel meg is írok az „Életfogytig hordott háti­zsák” című „álláspontjával” kap­csolatosan. Kezdjük mindjárt a címnél, amely csak féligazságot tartal­maz. Egyes madarak esetében ez sajnos kétségtelenül igaz. Igaz például az Ön által írt „Nyomkö­vető a sólymokon” című cikkben említett Tóni esetében, amelyet feltételezésünk szerint fészekből történt kirepülése után röviddel megfoghatott a róka. Ennek az eseménynek természetesen sem­mi köze az adóhoz, valószínűleg nagyon sok fiatal madár kerül hasonló sorsra. Ez az első eset azonban, hogy erről a veszélyről, hála az adónak, bizonyítékot sze­reztünk. Valószínűleg nem állja meg a helyét az állítása a Líbiá­ban feltételezéseink szerint be­fogott madarak esetében, mert azokról ott az adót rögtön levet­ték. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek a madarak azóta vidá­man élnek, mert ha még élnek, akkor is fogságban vannak, el­lentétben a miáltalunk megjelölt és szabadon repkedő társaikkal. Állítása azonban biztosan NEM IGAZ általában! Sajnálom, hogy elkerülte a fi­gyelmét, pedig ezt a sajtótájékoz­tatók során mindig hangsúlyoz­zuk, hogy az adók NEM MARAD­NAK örökké a madarak hátán. Azokról a madarakról, amelyek olyan szerencsések, hogy túlélik a rókát, orvvadászokat, betegsé­get, és elkerülik a befogók csap­dáit is, miután fész­ket foglaltak és köl­teni kezdenek, le­vesszük az adót. Er­re megfelelően fel­készültünk. Termé­szetesen elsődleges szempont a madár érdeke, de az adót már csak azért is el kell távolíta­ni a madár hátáról, mert az álta­la a műholdon keresztül szolgál­tatott adatokért fizetni kell, tehát azt már ezért sem érdemes a fel­tétlen szükségesnél hosszabb ideig a madáron hagyni. Szóba hoztam a pénzt, s ezzel áttérnék álláspontjának másik pontatlanságára. Az 520 millió forint igaz, de ez a-teljes projekt költsége, ami a műholdas adó­kon kívül például a következőket tartalmazza: Hatszáznegyvenöt darab köl­tőláda elkészítését és kihelyezé­sét, 5700 darab ürge visszatele­pítését olyan füves élőhelyre, ahonnan korábban a terület le­geltetésének felhagyása miatt eltűnt, 7400 darab veszélyes kö­zépfeszültségű vezetékoszlop szigetelését. Négyszer negyven négyzetkilométernyi mintaterü­let légi fényképezését élőhelyvizsgálat számára. Csak hogy a legjelentősebbeket em­lítsem. A közel száz résztvevő munka­társ is igaz, de több­ségük a projekt szerteágazó védelmi munkáját végzi nap­ról napra a nemzeti parkok munkatár­saiként, vagy az MME-hez hasonló társadalmi szerve­zetek keretében. A madarak mozgását azonban bárki nyomon követheti a projekt honlapján: www.kerecsensolyom.mme.hu . Biztosíthatom, hogy ezek a madarak NEM a „tudomány ál­dozatai”, csak részesei egy olyan védelmi programnak, amelynek célja annak megakadályozása, hogy ez a világméretekben ve­szélyeztetett madárfaj, annyi más fajtársához hasonlóan, vég­leg eltűnjön a Föld színéről. Természetesen nem vitatom, hogy ez az adó egy idegen mes­terséges tárgy a madáron, de amint azt elmondtuk, tapasztala­taink szerint semmiben sem za­varja a madarat. Ha egy cseppnyi kételyünk lenne afelől, hogy ez nem így van, akkor biztosítha­tom, hogy nem tennénk rájuk azokat. Az is biztos, hogy azon­nal levettük volna már az első fel­szerelt adót, ha úgy tapasztaljuk, hogy az a madarat bármiben is zavarja. Azért hívtuk Önöket meg erre a sajtótájékoztatóra, mert szeret­tük volna az Önök közvetítésével bemutatni azt a jelentős munkát, amit nagyon sok elkötelezett em­ber folytat ma velünk együttmű­ködve, és szerencsére sikeresen e madárfaj megmentéséért. Sajnálom, hogy Ön a látottak alapján másra asszociált. Én azért bízom benne, hogy az Ön által írt riportot olvasókban nem egy ketrecbe zárt riadt gyógy­szergyári macska képe jelenik meg, hanem az országhatárokra fittyet hányó, szabadon szárnya­ló turulmadár. , Tisztelettel: Fidlóczky József, projektvezető Kerecsensólyom védelme a Kárpát-medencében Bükki Nemzeti Park Igazgatóság * * * Tisztelt Uram! Nagyon örülök a levelének, mert sikerült tompítani a ben­nem lévő sajnálatot a „hátizsá­kos” madarak iránt. Úgy vélem, hogy azok az olvasók is így érez­nek majd, akik hozzám hasonló, „elvakult” amatőr állatvédők. ■ Négyessy Zita ■ Biztosíthatom, hogy ezek a ma­darak NEM a „tudomány áldo­zatai”, csak ré­szesei egy védel­mi programnak. Egerben a vasúti pályaudvar hát­só kijáratát teljesen lezárták, így az azon a környéken lakóknak nagyot kell kerülniük. Az termé­szetes, hogy gépkocsik ne állja­nak be, de gyalogkaput nyithat­nának. A lezárás ellenére így is botladozunk a síneken keresztül. Kérjük az illetékeseket, bírál­ják felül döntésüket. ■ Durmann József Eger, Hadnagy út Csak névvel és címmel érkező leveleket várunk Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. egy gépelt oldal terjedelemben fogal­mazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rö­vidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelőssé­get nem vállal. Csak a teljes név­vel, címmel ellátott írásokat je­lentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A boríték­ra írják rá: Pf. 23. ■ Tizenöt éves fennállásukat ünnepelték Az egri Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium ebben az évben ünnepli fennállásának 15. évfordulóját, amit egész eszten­dőn át tartó színes rendezvény- sorozattal tett emlékezetessé: ki­állításokat, kulturális bemutató­kat rendeztek, s pályázatokat, vetélkedőket hirdettek. A kör­nyezetvédelmi világnapon fát ül­tettek, az iskola környékét és az Eger-patakot takarították, vala­mint gálaműsort rendeztek. Ez alkalomból az intézmény vala­mennyi dolgozóját és tanulóját megörökítették egy közös fotón. ■ Rázsi Botond igazgató Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium Eger A KÉP A WWW.HEOL.HU-N LÁTHATÓ Tanári „bizonyítvány" politikai kultúrából Négy évtized kitűnő munkáját köszönik búcsú Manyika óvó nénire ezután is számítanak a kollégái és a falubeliek Csendes kikapcsolódásra vágy­va, a délutáni szabadidőt kihasz­nálva mentem horgászni június 5-én a recski horgásztóra. A hal- őrház mellett található főzőhely fedett részében emelkedett han­gulatú társaság töltötte idejét A tó túloldalán dobtam be szerelékei­met, de mivel a halakat a horga­im nem érdekelték, hallgattam a tücskök ciripelését, a madarak trilláját és akaratlanul az említett társaság néha átszűrődő kurjan- tásait. Egy idő után azt hittem, meg­fordult az időkerék, és a budapes­ti Kossuth térre kerültem, mert az „elkúrtad” és a „Gyurcsány, ta­karodj” rigmusok zengtek az idil­li természeti hangulatot megtör­ve. A horgászat befejeztével fur­dalt a kíváncsiság, miféle társa­ság állított ki politikai kultúrából ékes bizonyítványt. Legnagyobb megdöbbenésemre a „dzsembo­ri” résztvevői az említett napon Mátraderecskén megtartott He­ves megyei testnevelő tanárok ta­lálkozójának tagjai voltak. Nem muszáj szeretni a miniszterelnö­köt, de felmerül bennem a kér­dés, a résztvevő „pedagógusok” milyen tiszteletre nevelik diákja­ikat, ha a regnáló kormányfőt ilyen „kultúrszinten” emlegetik? Azt is feltételeznénk, hogy a pe­dagógusok kulturáltabban szóra­koznak. ■ Kívés András Párád A sarudi óvodában is véget ért a tanév és elbúcsúztak a nagycso­portosok. S még valaki: a vezető óvónő, Végh Mihályné, Manyi­ka. 1968 óta él és dolgozik Saru­don. Az egycsoportos óvodából a negyven év alatt sikerült há­romcsoportosat varázsolnia. A férjével azon fáradoztak, hogy a községben az oktatás színvona­la folyamatosan emelkedjen. El­sők között teremtették meg az AMK rendszerét 1976-ban, ami azóta is sikeresen működik. Szinte minden héten jöttek az Oktatási Minisztériumból, a jászberényi tanítóképzőből, a megye óvodáiból az érdeklődők, az újat tanulni akarók. Az ÁMK- ban bevezetésre került a Zsolnai­program, ami az itt lakó hátrá­nyos helyzetű gyerekeknek ma­ximálisan biztosította, hogy utol­érjék a városban nevelkedő gyer­mekeket. Itt valósult meg a me­gyében először az óvó-tanítói fo­lyamat. Mindent megtett, hogy a szeretett ovi fennmaradjon. Jóté­konysági bálokat szervezett, amikből meg tudta venni a szükséges eszközöket a minden­napokhoz. Fejlesztette az óvodát, bútorokat cserélt a csoportszo­bákban. Az uniós elvárásoknak megfelelően rendbe hozatta az udvart. A szülők-kollégák bármi­kor zavarhatták. Mindenkinek segített, amit megígért, azt be­tartotta. Elég volt annyit monda­ni: az óvó néni azt üzente, mond­ta..., és mindenki tette a dolgát. Már azok a gyerekek járnak oviba, akiknek a nagyszülei, szülei az ő csoport­jába jártak. Ő vezet­te be őket a vers, fes­tés, számolás művé­szetébe, tudomá­nyába. A kollégák pró­bálták rábeszélni: maradjon még! Azt mondta, elég volt a hi­vatalokkal való huzavonából. Pi­henni akar, nyugalmat. 1976-ban az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címet kapta, azóta csak a kollé­gák, gyerekek, szülők mosolyát. Szeretjük! Hiányozni fogsz, Ma­nyika! Május 30-án elballagott. Óvó­nők, dajkák, konyhások egy-egy szál virággal búcsúztak tőle. Egy-egy könnycsepp kibugy- gyant, de azt mondta, sírást nem szeretne látni, ne nehezítsük meg a búcsút. A Kisebbségi Ön- kormányzat nevében Dáné Zsolt köszönte meg a munkáját. Mi, kollégák nem tudunk búcsúzni! Biztosan kikérjük a véleményét, a tanácsát úgy szakmai, mint a magánéletünkben is, hiszen ed­dig is ezt tettük. Köszönjük, ÓVÓ NÉNI! Manyika! Megtiszteltetés volt Veled dolgozni! ■ A sarudi óvoda dolgozói (cím a szerk.-ben) m Bezárta a tan­évet és elbúcsú­zott a gyerekek­től, szülőktől, kollégáktól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom