Heves Megyei Hírlap, 2008. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-18 / 141. szám
4 PF. 2 3- OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. JÚNIUS 18., SZERDA Köszönet a jóindulatú, emberséges segítségért A sólymok nem áldozatok reflexió A jeladók nem maradnak mindig a madarak hátán Nyithatnának a gyalogosoknak egy egyszerű átjárót a vasúthoz Közeli, szeretett hozzátartozónk elvesztése mindig mérhetetlen fájdalommal jár. Ha ebben a nehéz periódusban jóakaratú segítők vesznek körül bennünket, ez talán enyhít valamelyest a bánaton. Hálával gondolunk azokra, akik mellettünk álltak a szomorú napokon. Ezúton köszönetemet szeretném kifejezni a HMÖ Petőfi utcai Idősek Otthona dolgozóinak, valamint a Markhot Ferenc Kórház-Rendelőintézet in. sz. Belgyógyászati Osztály dolgozóinak lelkiismeretes munkájukért. További munkájukhoz kívánok erőt, egészséget. ■ Tisztelettel: Király Tamás, Eger Hová tűntek a tiszta udvarok, rendes házak? Gyöngyös központjában, a Fő tértől száz méterre, a Mátyás király utcában egy lebontott ház helyén virágzik a gyom. Kérdem én, a város szívében, ahol annyi vendég, rendezvény van, ez megengedhető? Bizakodom, hogy egyszer megint virágos, tiszta lesz a város, nem összetört padokkal a Hanisz téren, gyommal tele. Abban is bízom, hogy másnak is feltűnt ez, talán intézkedés is lesz majd, s nem tűnt el az illetékesek és az Itt lakók környezetük iránti gondossága. ■ (név és cím a szerkőben) Köszönünk minden együttérző emberi gesztust Köszönetünket fejezzük ki dr. Báthory Sándornak, aki Fedémesen helyettesítő háziorvos, dr. Pádár István mentőtisztnek és csapatának, a koronária őrző és kardiológiai osztály orvosainak és nővéreinek, akik édesanyánk, Varga Kázmérné életéért küzdöttek. A szervezete sajnos feladta a harcot. Köszönünk minden együttérző szót, segítséget, biztatást. mVarga néni lányai (név és cím a szerkőben) A projektvezető szerint a jeladó idegen mesterséges tárgy a madáron, de amint elmondták, tapasztalataik szerint semmiben sem zavarja a madarat Kedves Négyessy Zita! Van véleményem, amit kérésének megfelelően ezennel meg is írok az „Életfogytig hordott hátizsák” című „álláspontjával” kapcsolatosan. Kezdjük mindjárt a címnél, amely csak féligazságot tartalmaz. Egyes madarak esetében ez sajnos kétségtelenül igaz. Igaz például az Ön által írt „Nyomkövető a sólymokon” című cikkben említett Tóni esetében, amelyet feltételezésünk szerint fészekből történt kirepülése után röviddel megfoghatott a róka. Ennek az eseménynek természetesen semmi köze az adóhoz, valószínűleg nagyon sok fiatal madár kerül hasonló sorsra. Ez az első eset azonban, hogy erről a veszélyről, hála az adónak, bizonyítékot szereztünk. Valószínűleg nem állja meg a helyét az állítása a Líbiában feltételezéseink szerint befogott madarak esetében, mert azokról ott az adót rögtön levették. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek a madarak azóta vidáman élnek, mert ha még élnek, akkor is fogságban vannak, ellentétben a miáltalunk megjelölt és szabadon repkedő társaikkal. Állítása azonban biztosan NEM IGAZ általában! Sajnálom, hogy elkerülte a figyelmét, pedig ezt a sajtótájékoztatók során mindig hangsúlyozzuk, hogy az adók NEM MARADNAK örökké a madarak hátán. Azokról a madarakról, amelyek olyan szerencsések, hogy túlélik a rókát, orvvadászokat, betegséget, és elkerülik a befogók csapdáit is, miután fészket foglaltak és költeni kezdenek, levesszük az adót. Erre megfelelően felkészültünk. Természetesen elsődleges szempont a madár érdeke, de az adót már csak azért is el kell távolítani a madár hátáról, mert az általa a műholdon keresztül szolgáltatott adatokért fizetni kell, tehát azt már ezért sem érdemes a feltétlen szükségesnél hosszabb ideig a madáron hagyni. Szóba hoztam a pénzt, s ezzel áttérnék álláspontjának másik pontatlanságára. Az 520 millió forint igaz, de ez a-teljes projekt költsége, ami a műholdas adókon kívül például a következőket tartalmazza: Hatszáznegyvenöt darab költőláda elkészítését és kihelyezését, 5700 darab ürge visszatelepítését olyan füves élőhelyre, ahonnan korábban a terület legeltetésének felhagyása miatt eltűnt, 7400 darab veszélyes középfeszültségű vezetékoszlop szigetelését. Négyszer negyven négyzetkilométernyi mintaterület légi fényképezését élőhelyvizsgálat számára. Csak hogy a legjelentősebbeket említsem. A közel száz résztvevő munkatárs is igaz, de többségük a projekt szerteágazó védelmi munkáját végzi napról napra a nemzeti parkok munkatársaiként, vagy az MME-hez hasonló társadalmi szervezetek keretében. A madarak mozgását azonban bárki nyomon követheti a projekt honlapján: www.kerecsensolyom.mme.hu . Biztosíthatom, hogy ezek a madarak NEM a „tudomány áldozatai”, csak részesei egy olyan védelmi programnak, amelynek célja annak megakadályozása, hogy ez a világméretekben veszélyeztetett madárfaj, annyi más fajtársához hasonlóan, végleg eltűnjön a Föld színéről. Természetesen nem vitatom, hogy ez az adó egy idegen mesterséges tárgy a madáron, de amint azt elmondtuk, tapasztalataink szerint semmiben sem zavarja a madarat. Ha egy cseppnyi kételyünk lenne afelől, hogy ez nem így van, akkor biztosíthatom, hogy nem tennénk rájuk azokat. Az is biztos, hogy azonnal levettük volna már az első felszerelt adót, ha úgy tapasztaljuk, hogy az a madarat bármiben is zavarja. Azért hívtuk Önöket meg erre a sajtótájékoztatóra, mert szerettük volna az Önök közvetítésével bemutatni azt a jelentős munkát, amit nagyon sok elkötelezett ember folytat ma velünk együttműködve, és szerencsére sikeresen e madárfaj megmentéséért. Sajnálom, hogy Ön a látottak alapján másra asszociált. Én azért bízom benne, hogy az Ön által írt riportot olvasókban nem egy ketrecbe zárt riadt gyógyszergyári macska képe jelenik meg, hanem az országhatárokra fittyet hányó, szabadon szárnyaló turulmadár. , Tisztelettel: Fidlóczky József, projektvezető Kerecsensólyom védelme a Kárpát-medencében Bükki Nemzeti Park Igazgatóság * * * Tisztelt Uram! Nagyon örülök a levelének, mert sikerült tompítani a bennem lévő sajnálatot a „hátizsákos” madarak iránt. Úgy vélem, hogy azok az olvasók is így éreznek majd, akik hozzám hasonló, „elvakult” amatőr állatvédők. ■ Négyessy Zita ■ Biztosíthatom, hogy ezek a madarak NEM a „tudomány áldozatai”, csak részesei egy védelmi programnak. Egerben a vasúti pályaudvar hátsó kijáratát teljesen lezárták, így az azon a környéken lakóknak nagyot kell kerülniük. Az természetes, hogy gépkocsik ne álljanak be, de gyalogkaput nyithatnának. A lezárás ellenére így is botladozunk a síneken keresztül. Kérjük az illetékeseket, bírálják felül döntésüket. ■ Durmann József Eger, Hadnagy út Csak névvel és címmel érkező leveleket várunk Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ Tizenöt éves fennállásukat ünnepelték Az egri Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium ebben az évben ünnepli fennállásának 15. évfordulóját, amit egész esztendőn át tartó színes rendezvény- sorozattal tett emlékezetessé: kiállításokat, kulturális bemutatókat rendeztek, s pályázatokat, vetélkedőket hirdettek. A környezetvédelmi világnapon fát ültettek, az iskola környékét és az Eger-patakot takarították, valamint gálaműsort rendeztek. Ez alkalomból az intézmény valamennyi dolgozóját és tanulóját megörökítették egy közös fotón. ■ Rázsi Botond igazgató Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium Eger A KÉP A WWW.HEOL.HU-N LÁTHATÓ Tanári „bizonyítvány" politikai kultúrából Négy évtized kitűnő munkáját köszönik búcsú Manyika óvó nénire ezután is számítanak a kollégái és a falubeliek Csendes kikapcsolódásra vágyva, a délutáni szabadidőt kihasználva mentem horgászni június 5-én a recski horgásztóra. A hal- őrház mellett található főzőhely fedett részében emelkedett hangulatú társaság töltötte idejét A tó túloldalán dobtam be szerelékeimet, de mivel a halakat a horgaim nem érdekelték, hallgattam a tücskök ciripelését, a madarak trilláját és akaratlanul az említett társaság néha átszűrődő kurjan- tásait. Egy idő után azt hittem, megfordult az időkerék, és a budapesti Kossuth térre kerültem, mert az „elkúrtad” és a „Gyurcsány, takarodj” rigmusok zengtek az idilli természeti hangulatot megtörve. A horgászat befejeztével furdalt a kíváncsiság, miféle társaság állított ki politikai kultúrából ékes bizonyítványt. Legnagyobb megdöbbenésemre a „dzsembori” résztvevői az említett napon Mátraderecskén megtartott Heves megyei testnevelő tanárok találkozójának tagjai voltak. Nem muszáj szeretni a miniszterelnököt, de felmerül bennem a kérdés, a résztvevő „pedagógusok” milyen tiszteletre nevelik diákjaikat, ha a regnáló kormányfőt ilyen „kultúrszinten” emlegetik? Azt is feltételeznénk, hogy a pedagógusok kulturáltabban szórakoznak. ■ Kívés András Párád A sarudi óvodában is véget ért a tanév és elbúcsúztak a nagycsoportosok. S még valaki: a vezető óvónő, Végh Mihályné, Manyika. 1968 óta él és dolgozik Sarudon. Az egycsoportos óvodából a negyven év alatt sikerült háromcsoportosat varázsolnia. A férjével azon fáradoztak, hogy a községben az oktatás színvonala folyamatosan emelkedjen. Elsők között teremtették meg az AMK rendszerét 1976-ban, ami azóta is sikeresen működik. Szinte minden héten jöttek az Oktatási Minisztériumból, a jászberényi tanítóképzőből, a megye óvodáiból az érdeklődők, az újat tanulni akarók. Az ÁMK- ban bevezetésre került a Zsolnaiprogram, ami az itt lakó hátrányos helyzetű gyerekeknek maximálisan biztosította, hogy utolérjék a városban nevelkedő gyermekeket. Itt valósult meg a megyében először az óvó-tanítói folyamat. Mindent megtett, hogy a szeretett ovi fennmaradjon. Jótékonysági bálokat szervezett, amikből meg tudta venni a szükséges eszközöket a mindennapokhoz. Fejlesztette az óvodát, bútorokat cserélt a csoportszobákban. Az uniós elvárásoknak megfelelően rendbe hozatta az udvart. A szülők-kollégák bármikor zavarhatták. Mindenkinek segített, amit megígért, azt betartotta. Elég volt annyit mondani: az óvó néni azt üzente, mondta..., és mindenki tette a dolgát. Már azok a gyerekek járnak oviba, akiknek a nagyszülei, szülei az ő csoportjába jártak. Ő vezette be őket a vers, festés, számolás művészetébe, tudományába. A kollégák próbálták rábeszélni: maradjon még! Azt mondta, elég volt a hivatalokkal való huzavonából. Pihenni akar, nyugalmat. 1976-ban az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címet kapta, azóta csak a kollégák, gyerekek, szülők mosolyát. Szeretjük! Hiányozni fogsz, Manyika! Május 30-án elballagott. Óvónők, dajkák, konyhások egy-egy szál virággal búcsúztak tőle. Egy-egy könnycsepp kibugy- gyant, de azt mondta, sírást nem szeretne látni, ne nehezítsük meg a búcsút. A Kisebbségi Ön- kormányzat nevében Dáné Zsolt köszönte meg a munkáját. Mi, kollégák nem tudunk búcsúzni! Biztosan kikérjük a véleményét, a tanácsát úgy szakmai, mint a magánéletünkben is, hiszen eddig is ezt tettük. Köszönjük, ÓVÓ NÉNI! Manyika! Megtiszteltetés volt Veled dolgozni! ■ A sarudi óvoda dolgozói (cím a szerk.-ben) m Bezárta a tanévet és elbúcsúzott a gyerekektől, szülőktől, kollégáktól.
