Heves Megyei Hírlap, 2008. május (19. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-20 / 116. szám

2008. MÁJUS 20., KEDD - HEVES MEGYEI HÍRLAP PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE Csalódtak az egyszerűnek tűnő pályázati lehetőségben Soha ilyen szemfényvesztést nem tapasztaltak az észak-hevesi tér­ség azon önkormányzatai és civil szervezetei, amelyek a Leader+ pályázattól reméltek támogatást kisebb-nagyobb céljaik megvaló­sítására. Sok pályázó már tavaly elköltötte a kilátásba helyezett nyertes összeget, azonban legtöb­ben a mai napig nem kapták meg az egy-két milliós támogatást. Palkovics Ákos, Tarnalelesz polgármestere egyenesen kaba­réba illőnek nevezte a körülmé­nyes rendszert. Elmondta, hogy a helyi fúvószenekar alapítványa két hangszer vásárlására nyert el papíron 500 ezer forintot. Az esz­közöket megvették annak rendje- módja szerint, és az elszámolás­hoz csatolták a számlát. Ez azon­ban kevésnek bizonytüt, ugyanis az elmúlt hónapokban több alka­lommal is visszadobták a papíro­kat hiánypótlásra, s legalább há­rom ízben személyesen is megje­lentek Miskolcon az adatok egyeztetése céljából.- Állítólag már minden rend­ben van, ennek ellenére két hó­napja hiába várjuk a megítélt pénzt. Ezek után nem lehet azon csodálkozni, hogy az újabb kö­rös Leader-pályázatban már nemigen bízik senki, így az erre szerveződött akciócsoportokban zajló munka is csak lassan halad - jegyzi meg keserűen a polgár- mester. ■ Webkamerák vigyáznak a bodonyi rendre A közelmúltban hét webkamerát szereltek fel Bodony forgalma­sabb köztereire - tudtuk meg Völgyi Ferenctől, a helyi polgár­őr egyesület elnökétől. A kamerák által közvetített ké­pek a község internetes honlap­ján láthatók, és amióta működ­nek ezek a berendezések, sokat javult a közbiztonság a települé­sen. Kevesebb a betörés, a falo­pás, az idős emberek is bizton­ságban érezhetik magukat. Azokkal szemben, akik valami­lyen szabálysértésre készülnek, visszatartó erőt jelent, hogy bár­ki láthatja őket a világhálón. A kamerás rendszerre hárommil­lió forintot költöttek. ■ Fonóban szőtt szerelem évforduló Hatvan éve fogadott örök hűséget egymásnak a pár Szilvás István Hatvan éve nagy lakoda­lom volt az erdőkövesdi Hunyadi utcában. ' Brunda János és Agócs Blanka 1948. május 15- én kelt egybe, az örök hűségre tett fogadalmu­kat azóta is tartják. A boldog jubiláló házaspár. Hat évtizede, hogy János bácsi és Blanka néni jóban-rosszban kitart egymás mellett. Magas, kimondottan jóképű le­gény volt ifjú korában Brunda János. A fiatalember életében volt azonban egy olyan pillanat, amikor mérhetetlen messzeség­ben volt tőle a nősülés, de még a hazakerülés lehetősége is. Ak­kor csak a túlélés foglalkoztatta.- A háború alatt a salgótarjáni kaszárnyából egyből a Don-ka- nyarba, ott is az első vonalba ke­rültem. A mínusz 42 fokos hideg és az oroszok heves támadása ti­zedelt bennünket. Szerencsére én csak megsebesültem, a jobb tenyeremet ütötte át egy lövedék - meséli az idén 88 éves férfi, aki azután egy évig járta a kórháza­kat, mire 75 százalékos rokkant­ként hazakerült Erdőkövesdre. A frontot megjárt fiatalember, mint mondja, „túlkoros” volt már a legények között. Ő is el-el- járt ugyan a fonóba, ahol csivitel- | ve, énekelve szorgoskodtak a Iá- | nyok, de nem duhajkodott, mint f ifjabb társai. Ez a komolyság kel- 1 tette fel az érdeklődését annak a nálánál tizenegy évvel fiatalabb lánynak, akit a sok szép közül ki­nézett magának. Agócs Blanka volt az a csinos lány, akit aztán hazakísért, majd meg-megtán- coltatott az ünnepi bálokban.- A szüleim gazdagabb fiút szerettek volna páromnak, de aztán beletörődtek, hogy őt választot­tam. Attól féltek, hogy megszököm vele - idézi a hat évtizeddel ezelőtti időket az azóta is jóban-rosszban kitartó feleség. A fiatalok 1947 őszén találtak egymásra, a rá következő far­sangkor volt az eljegyzésük, má­jus 15-én pedig rájuk virradt az esküvő és a három éjszakán át tartó lakodalom napja.- Két gyűrűvel és egy ezüst­lánccal kértem meg a drága fele­ségem kezét - mondja János bá­csi, s kacsintva teszi hozzá, hogy akkoriban csaknem háromhavi keresetéért úgy vette meg Tarjánban az ékszereket, hogy előtte csak megsaccolta leendő párja ujjának a vastagságát.- De jó lett mind a kettő - is­meri el Blanka néni, aki addig vi­selte a gyűrűket, amíg csak el nem kopták. Az ifjú házasok a férj családi portájá­ra költöztek, s az­óta is ott élnek. Amikor már telt rá, lebontották a régi házat, s 1960-ban újat emeltek helyette. Részben már itt nevel­ték fel egyetlen gyermeküket, az 1952-ben született Juliannát, aki az iskolái befejezése után mun­kába állt, majd férjhez ment. Idő­közben két unokával, a ma már felnőtt Csabával és Balázzsal ajándékozta meg őket. Ez a szűk család ült asztalhoz a hét végén, amikor is megünnepelték ezt a jeles házassági évfordulót. Előt­Szeretet, megértés és sok-sok türelem JÁNOS BÁCSI ÉS BLANKA NÉNI két különböző természet. Kettőjük közül a félj volt mindig is a hevesebb, a lob­banékonyabb. A ház asszo­nya türelemmel, néha az „okos enged” bölcsességével óvta, irányította közös életü­ket. Kanálcsörgés náluk is akadt, nagy harag viszont soha. Annál erősebb volt egy­más tisztelete és szeretete. te ajándékkosárral lepte meg a jubiláló párt Sós Tamás, a körzet országgyűlési képviselője, virág­csokorral, díszes kulacscsal és egy szép oklevéllel pedig Földi Gyula, a falu polgármestere. Ezen olvasható: „Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fon­tos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy va­laki szeresse őt igazán.” A házaspár életében kijutott a munkából. János bácsi napszám­ba járt, földet művelt, majd 1950- től harminc éven át az ózdi vas­gyárban dolgozott préskezelő­ként és lángvágóként. Felesége ellátta a háztartást, kapálta a kis földjüket, aztán a helyi téeszben naponta húsz tehenet fejt kéz­zel, később pedig a savanyító­üzembe került. Kijutott a kezde­ti nehézségekből, s a későbbi jobb életből is. De bárhogy is volt, kitartottak egymás mellett, kéz a kézben.- Ha újra kezdhetném? - kér­dez vissza Blanka néni. - Akkor is őt választanám. Most János bácsi következik a válasszal.- Lehet, hogy én is őt... - ingat­ja a fejét, s huncutul mosolyog. ■ Május 15-én rá­juk virradt az es­küvő és a három éjszakán át tartó lakodalom napja. HIRSAV Tizenkét közmunkás dolgozik a községért tarnalelesz A községben újabb közmunkások alkal­mazására nyílt lehetőség, így már tizenkét személy­nek biztosít munkalehetősé­get az önkormányzat. Öt asszony az intézményekben takarít, míg a férfiak kar­bantartást, kisebb felújítási feladatokat végeznek el. Több száz egérpad talált már gazdára iváo Jól halad az ivádiak új kezdeményezése is, amely­nek során egérpadok értéke­sítésével szeretnének egy korszerű sportlétesítményt kialakítani. Mint azt Ivády Gábor polgármestertől meg­tudtuk, folyamatosan érkez­nek a megrendelések, az ér­deklődők a község honlapján regisztrálhatják magukat. Zengett a nagyközség a kétszáz dalos énekétől MÁTRADERECSKE Az elmúlt szombaton immár hatodik alkalommal rendezték meg a Mátrai Visszhangok ve­gyes kar és a Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség szervezésében a „Fúj, süvölt a Mátra szele” elnevezésű nemzetközi kórusfesztivált, amelyen közel kétszáz dalos adott egymásnak randevút. Takarítják az utcákat és a köztereket istenmezeje A településen és a hozzá tartozó Szeder­kénypusztán újabb öt köz­munkást alkalmaz az önkor­mányzat, így már nyolc sze­mély tartja rendben az intéz­ményeket, a köztereket, utcá­kat. Az ő feladatuk lesz a nyári parlagfű-mentesítés is. Körzeti oldalaink heti menetrendje HËÏR5 EGER ► KEDD PÉTERVÁSÁRA SZERDA HEVES. KISKÖRE CSÜTÖRTÖK FÜZESABONY PÉNTEK GYÖNGYÖS SZOMBAT HATVAN. LŐRINCI Az oldalt írta: Barta Katalin Fotó: Ötvös Imre Tel.: 36/513-622 e-mail: katalin.bartaC« axelspringer.hu Ma délelőtt a térség óvónői tanácskoznak cssss» ezt essz» EZT ÍRTA EGYKOR A A domonkosiak vállalkozása A Pétervárárán működő Arany­kapu Kistérségi Humán Szolgál­tató Központ szervezésében ma délelőtt a térség óvónőinek szer­veznek szakmai továbbképzést a mátraballai óvodában. Az in­tézmény megtekintése után a résztvevőknek először Szedlák- né Csáki Erika tart egy bemuta­tó foglalkozást a Madarak és fák napja témakörhöz kapcsolódó­an, majd Bimbó Zoltánné, men­tálhigiénés szakember a gyer­mekek magatartása mögött meghúzódó lelki folyamatokról beszél hallgatóságának, s vála­szol a felmerült kérdésekre. A program keretében lehető­ség lesz újabb pedagógiai ötle­tek elsajátítására is. ■ Estébe hajlik az idő, a tanyaud­var mégis szokatlanul élénk. A keskeny csapáson most fordul­nak be a tehenek, növendék szarvasmarhák, és a deszkapal­lókon szinte egyensúlyozva egy­más után fordulnak be éjszakai szálláshelyükre. A szentdo- monkosi Bükkalja Termelőszö­vetkezet teheneinek adnak me­nedéket. A jószágok másik ré­sze a sártengeren átlábalva, a valamikor jutihodályként hasz­nált, szintén ideiglenes „épület” felé tart, amely szintén komor képet nyújt a Tipászó-tanya hát­só részében. Az élénk mozgás azonban nemcsak a tanya ré­gebbi épületei között tapasztal­ható. A domonkosiak ugyanis nagy vállalkozásba kezdtek az idén, fel akarják számolni ezt a lehetetlen állapotot, és kétmil­lió forintnál is többet szavaztak meg istállók, raktár és vízveze­ték építésére...- Nagy áldozatot, s anyagi megterhelést jelent ilyen kis hegyvidéki termelőszövetkezet­nek ez a beruházás - magya­rázza Sike Ágoston, a szövetke­zet elnöke. - Elvállaltuk, hogy a vízműnél az összes földmunkát megcsináljuk, sőt a kőműves- munka egy részét is... Az év vé­gére ígérte a TÖVÁL, hogy átad­ja a tehénistállót, amelyért majdnem egymillió forintot fi­zetünk, és a növendékistállót. Ám az épületek... - mondja az elnök, és keserűen legyint. Az épületek bizony nem nagyon adnak okot bizakodásra az év végi átadást illetően. Most is anyaghiánnyal küszködnek az építők, máskor szakemberből van kevés, egyszóval: nehezen halad itt minden.- Pedig a Biikkaljának szinte létkérdés, hogy év végére befeje­ződjenek ezek az építkezések. A tanyára víz kell, a jószágoknak rendes telelőhely... ■ (1967. november 18.) Szépülő templomtornyok két mátrai településen Mátraderecskén és Mátraballán a közelmúltban láttak hozzá a ró­mai katolikus templomok tornya­inak felújításához. Mint azt Kiss Csaba plébánostól megtudtuk: Mátraderecskén teljes egészében a hívek adományaiból, valamint az önkormányzat által biztosított félmillió forintból fedezik a költ­ségeket, míg Mátraballán az ado­mányokon kívül az egyházmegye is támogatja a felújítást. A megújult tornyok rézborítást kapnak, amelyek esztétikailag is szebb látványt nyújtanak majd. A szűkös anyagi lehetőségek elle­nére mindkét község lakói példát mutattak az összefogásból, s bizo­nyították, hogy a nemes ügyekért képesek áldozatot hozni. ■ Mátraballán a nyár végére elkészül az új templomtorony

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom