Heves Megyei Hírlap, 2008. május (19. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-19 / 115. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. MÁJUS 19., HÉTFŐ Kit sújt Hatvanban a parkolási díj? A Fidesz, az MSZP is másképp látja Létragyártó nagyvállalat: FP Kft. operettbemutató Eisemann Mihály Fekete Pátere az egri színházban A hatvani Fidesz szerint a város­ban nem szűntek meg az ano­máliák a parkolási díj bevezeté­se óta. A helyzet tovább súlyos­bodott azzal, hogy - mint Szabó Zsolt, a párt önkormányzati frakciójának a vezetője fogalma­zott - a településen a központot körülvevő kis utcákban megáll­ni tilos és várakozni tilos táblá­kat helyeztek ki, így kényszerít­ve az autósokat, hogy a főtéri fi­zetőparkolókat válasszák. Úgy vélik, mindez egyértelműen mu­tatja a diktatórikusán, a város- központban található üzletek és irodák tulajdonosaival nem egyeztetett módon hozott intéz­kedés hibáit. A szocialisták és a lokálpatrióták rendelete ugyan­akkor a városvezetők, köztiszt­viselők részére ingyenes parko­lókat tart fenn a Városháza előtt, a szocialista pártközpontnál még sincs megállni tilos tábla. A fentiekre reagálva Érsek Zsolt polgármester leszögezte: nem szerencsés politikai síkra terelni egy közlekedéstechnikai kérdést. Elmondta: a Hatvány Irén utcai MSZP-irodában nem dolgozik főállású munkatársuk, ezért a parkolási díj időszakában egyetlen szocialista kötődésű személy sem élvez kedvezmé­nyeket. A képviselő-testület ép­pen a közelmúltban döntött a Hajós Alfréd utca rendbe tételé­ről, de nem azért, mert ott műkö­dik a Fidesz-iroda, hanem hogy az uszodába, a közeli óvodába, böl­csődébe és iskolába érkezők kom­fortosabb körülmények között köz­lekedhessenek. ■ Tari 0. Tizenhétmilliós kárt okozott a Mátrai Erőműnek Többször is szállítószalagot lo­pott egy dolgozó a Mátrai Erőmű Zrt. Központi Karbantartó Kft. vulkanizáló műhelyéből. A 17 millió forint értékű anyagot 200 ezerért adta tovább egy horti ta­nya tulajdonosának. Legutóbb múlt hét elején tűnt el száz méter acélhuzalos gumi­heveder az erőműből. Kiderült, hogy az egyik műhelyben dolgo­zó műve volt. A gépmester ko­rábban is lopott 12 millió forint­nyi anyagot. ■ Csizmadia Tibor színidirek­tor ren­dezte a Gárdonyi Géza Szín­házban Eisemann Mi­hály Fekete Péter című operettjét, amely az évad utol­só bemutatója volt Egres Béla Szerelemhez nem kell... Mészáros Sára (Colette), Görög László (Pierre Lenoir) és Bozó Andrea (Claire). „Szerelemhez nem kell szépség, szerelemhez nem kell pénz...” Ezt tudjuk a Fekete Pétert meg­álmodó és megalkotó Eisemann Mihály - Zágon István - Somo­gyi Gyula triumvirátustól. De hogy mi kell egy vállalkozás el­indításához, az már egy egészen más történet. Mert itt, kérem, nem csak férfiak és nők közti vi­szonyokról, botladozó széptevés­ről, áléit vágyakozásról szól a tör- | ténet. A mindennapjaink kerül- nek górcső alá egy virtigli, siker- | re ítélt operett köntösébe bújtat­va. lókat lehet mulatni, na jó, he­lyenként röhögni a világ legpe­chesebb emberének, Pierre Lenoir-nak a szerencsétlensé­gén, csetlés-botlásán, s közben a Csizmadia Tibor rendezte elő­adás nézésekor gombóc*nő a né­ző torkában. Ráismer ugyanis valamire, amit igen jól ismer a mindennapokból, s amiről lép- ten-nyomon olvas újságokban, amit lát a televízió híradásaiban. Ez pedig a cégalapítások, válla­latvételek, -eladások garmadája, esetleg nemtelen, ne adj Isten bűnös eszközökkel. A ma embere - aki megszok­hatta, hogy a képzelet határát súroló, vagy meghaladó dolgok­ra és ügyekre hoznak létre vak­merő emberek mindenféle kft.- ket, zrt.-két, ki tudja, milyen egyéb vállalkozásokat - már meg sem lepődik azon az első hallásra, látásra képtelen szitu­áción, hogy valakinek legendás pechjére alapozva gründolnak céget. Márpedig Eisemann 1943- ban bemutatott operettje erről szól. Talán a világ nem is válto­zott olyan nagyot egy emberöltő alatt. Pedig az azóta eltelt 65 év­ben történtek dolgok, amik nyo­mot hagytak sorsokban, lelkek­ben. Volt itt világégés, idegen-el­nyomás, működésképtelen poli­tikai rendszer, az azt követő úgy­nevezett rendszerváltás. Most mégis vélhetően ugyanazokat az érzéseket és indulatokat váltja ki Fekete Péter története, mint a há­ború előtti nemzedék tagjaiból. Ügyes! Mondhatnánk Eise- mannékra, akik ilyen, ha nem is örökérvényű, de messzire muta­tó problémákat feszegettek an­nak idején egy operettben. S Csiz­madia koncepciójára sem mond­hatunk mást: ügyes! Persze ezen elgondolás mellé, mely a mai „hi­permodern” korba helyezi a tör­ténetet, kellett olyan, már e szín­házban is jól kipróbált író-drama­turg, mint Körösi Zoltán, aki tá­mogatni tudta a darabot az azt működőképessé tévő finomsá­gokkal. Sőt, az alkotó közösség jó­voltából, még színesebb, ötlete­sebb és áthallásaival még szóra­koztatóbb is lett az előadás. Az egri publikum mindig vá­gyott arra, hogy ilyen igazi, kö­zönségcsalogató könnyed elő­adással találkozhasson. A Feke­te Péterből pedig süt a népszerű­séget akarás. Az alkotók képe­sek voltak arra is - a szórakoz­tatás álarca mögött -, hogy mé­lyebb érzelmeket is megmozdít­sanak, igazi gondolatokat is éb­resszenek. A színháznak ezút­tal sikerült megszólítania közönségének minden rétegét. Azt is, aki lágy dallamok hullámain el- andalodni ül a széksorok­ba, azt is, aki nevetve szóra­kozni akar, s olyanokat is, akik - miután lement a füg­göny és elcsitult a színészek nek megérdemelten járó, üte­mes taps -, szeretik végiggon­dolni mindazt, amit elébük tár­tak. S örül, ha új dimenziókat fe­dez föl egy-egy, akár jól ismert darab újbóli megnézése után. A másodlagos, de fontos olvasat mellett markánsan jelen van az előadásban az a mosolyra mindig okot adó vonulat is, amely a sze­relemben, a kapcsolatteremtés­ben csetlő-botló mivoltunkat állít­ja pellengérre. S Egerben teszik ezt mély kedvességgel és empáti­ával. Magunkra ismerhetünk az egyes szituációkban, so­kunk fel tud idézni olyan pillanatokat életéből, amikor a színpadon látott esetlenséggel közeledett valaki­hez, aki tetszett neki. Avagy bugyután nem vette észre éppen azt, aki szerette vagy szerethette volna őt. S bizony számolgatjuk a da­rabban emlegetett, s a szerelem stáció­it jelentő létrafokokat, a bizalom, az ismeret­len új érzés, a féltékeny­EISEMANN MIHÁLY - ZÁGON ISTVÁN - SOMOGYI GYULA • % FEKETE PETER operett 3 felvonásban főszereplők: Pierre Lenoir: görög László, Lucien Ouvrier: HüSE Csaba (képünkön), Claire: bozó andrea Colette: mészá ros Sára, M. Chineau: rácz János, Gaston Auriob kelemen csaba Mme Lefebre: saárossy kinga, Sapiro: vókó János. Díszlet: HORGAS PÉTER, jelmez: KOVÁCS ANDREA, dramaturg: KÖRÖSI ZOLTÁN, koreográfus: BARTA DÓRA, rendező: csizmadia tibor ség lépcsőit, s végül mind a létra csúcsára szeretnénk eljutni a sze­replőkkel együtt, amikor már nem vagyunk képesek a másik nélkül létezni sem. A kulcsot e szellemi kirándu­láshoz és létramászáshoz a ját­szók jelentik. A címszerepben Gö­rög László a mosolyt fakasztó ked­vességen túl, az elvárhatónál is mélyebb, intellektuálisabb hu­mort csempész az alakításába, já­tékát áthatja az emberismeretből és -szeretetből adódó bölcsesség. Jó magas mércét állított ezzel mindazok elé, akik a jövőben el akarják játszani Pierre Lenoir re­mek szerepét Bozó Andrea után szinte kiáltott Clair alakja. Őt ugyanis éppen úgy ismerhettük meg, aki remek karakterformálá­si készséggel rendelkezik, ha el­esett, szerencsétlen, esetleg csúf figurát kell megmutatnia, s jó né­hányszor láthattuk a hódító díva szerepében is. Most mindkét ar­cát megmutathatja. Hüse Csabá­ról azt tudjuk, hogy kiváló operettszínész, s ezt most is bizo­nyítja. Úgy, hogy igazi, a koncep­ció szerint is visszaköszönő alakot mutat meg, amely messze túlmu­tat azon a gazdag, francia vállalko­zón, aki megíratott a műben. Mé­száros Sára igazi kellemes megle­petése az előadásnak. Rá kell jön­nünk, hogy mindent tud, amit a színjátszásban tudni kell. Abban a szerepben jó, amit éppen ráosz­tanak. Most mint operettista bizo­nyít fényesen. A társak, a főkomi­kus Rácz Jánossal az élen, reme­kül segítik az előadást, s annak si­kerét Meghatározó a koreográfus, Barta Dóra munkája, aki tánc­színházak világában érlelt tapasz­talatait, tudását az operett műfa­jában is képes volt alkalmazni, így az előadás mozgásrendszere egészen különleges, a szó legne­mesebb értelmében vett, harmo­nikus eklektikát tükröz. Kiváló öt­vözete a klasszikus mozgásoknak és a modern tánc mozdulatainak, filozófiájának. Az eddig is világos volt min­denki számára, hogy a vállalat- alapításhoz vakmerőség és pénz kell. Az egriektől most megtud­hattuk, hogy a színházcsinálás- hoz az anyagi javakon túl jó kon­cepcióra, remek színészekre és lelkes közönségre van szükség. S azt is érdemes észben tarta­nunk, hogy a szerelemhez nem kell semmi más, csak szerelem kell és kész... Kevesen voltak a városi takarítási napon közérdek A kezdeményezéstől azért a Jövőben sikert remélnek A klubalapító házaspár ünnepélyes vaslakodalma Lőrinciben viszonylagos érdek­telenségbe fulladt az e hétvégé­re, szombatra meghirdetett ta­karítási nap. A város vezetése társadalmi munkára szólította a lakosságot: a feladat a település bevezető útjainak, továbbá a köz- intézmények környékének és a közterületeknek a rendbe tétele lett volna, ám a kezdeményezés­re csak a képviselő-testület tag­jai, valamint a szervezetten mű­ködő csoportok - többek között a Pitypang és a nyugdíjasklubok tagjai, iskolai osztályok - jelent­keztek. Akik viszont részt vet­tek a megmozdulásban, azok nagy lelkesedéssel tették. Peterke Zoltán alpolgármes­ter szerint az alacsony részvétel Az erőműi nyugdíjasok szívesen jöttek, még fát is ültettek a főtéren miatt egyáltalán nem szabad el­csüggedni, mert a következő ha­sonló alkalmak során, meglátá­sa szerint egyre többen lesznek majd az önkéntesek. A korábbi években a Lőrinci Város Jövőjéért Baráti Egyesület tagjai már megmutatták, hogy az értelmes és hasznos tevé­kenységhez mindig szívesen csatlakoznak a helybeliek. Mint az alpolgármester fogalmazott, kellő kitartással és mozgósítás­sal el lehet érni, hogy mindenki a sajátjának érezze azt a telepü­lést, ahol a mindennapjait éli. A takarítók egyébként rendbe tették a selypi sarkot, az erőműi főteret, a herédi utat, a tájház és az iskola udvarát is. ■ T. 0. Különleges eseményre gyűltek össze a közelmúltban a hatva­ni Liszt Ferenc Vasutas Nyug­díjas Klub tagjai. Pallag Attiláné elmondta: a klub meg­alapításának ötletgazdája, B. Nagy Károly és felesége, Mari­ka néni, valamint családjuk ve­lük ünnepelték ó5.-ik, azaz vas házassági évfordulójukat. A szép napra műsoros összeállí­tással készült a közösség. Ficsor Joachimné klubvezető ünnepi beszédében emlékezte­tett: a házaspár a múlt század­ban, a vérzivataros években is együtt töltötte hosszú életét. Károly bácsi és Marika néni közéleti emberek voltak. Ennek eredményeképp Károly bácsi annak idején a Hatvan Díszpol­gára címet is megkapta. Mind­ezt természetesen nem érhette volna el, ha nincs mögötte Ma­rika néni, aki megteremtette, biztosította számára a nyugodt, békés otthont. A műsor kulturális program­mal folytatódott. Az ünnepeltek kristályvázát, virágokat, tortát, vasdiploma emléklapot és ara­nyos, koronával díszített „arany- galuska” süteményt kaptak ajándékba. A meglepetés - az alkalomhoz illően - lakodalmas jelenettel végződött, amelyet Marosvári Sándorné, Tériké ko- reografált, a klub tagjai adták elő. Az ünnepség a vacsora után táncmulatsággal ért véget. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom