Heves Megyei Hírlap, 2008. május (19. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-15 / 112. szám

5 2008. MÁJUS 15., CSÜTÖRTÖK - HEVES MEGYEI HÍRLAP FÜZESABONY ES KÖRZETE Besenyőtelki diákok sikerei megyei, országos versenyeken A besenyőtelki Általános Műve­lődési Központ diákjai számos sikert tudhatnak maguk mögött ebben a tanévben. A Herman Ot­tó biológiaverseny megyei döntő­jét nemrég rendezték meg Eger­ben, ezen a nyolcadikos Abonyi Tünde és Nagy Bálint vett részt. A gyerekek négy esztendőn át készültek a megmérettetésre. Az egri írásbeli feladatsor megoldá­sa után derült ki, hogy a két be­senyőtelki fiatal azonos pontszá­mú tesztet írt, ezért a zsűri újabb fordulót tűzött ki számukra, hi­szen csupán egyetlen gyermek vállalhatja az országos versenyt. Az eredmények alapján Nagy Bálint szerezte meg az első he­lyet és az országos versenyen va­ló részvétel jogát, míg Abonyi Tünde a második lett. ■ A gyerekek négy eszten­dőn át készültek a fel­adatokra. A Kaán Károly természet- és környezetismereti verseny me­gyei döntője szintén a megye- székhelyen zajlott. Erre is közel két esztendőn át gyakoroltak a ta­nulók. Itt Abonyi Tamás és Bo- dzás Katalin képviselte az isko­lát. A kötelező tananyagon túl il­lett ismerni a verseny névadójá­nak életrajzát, a Természetbúvár folyóiratot, és két nemzeti park részletes ismertetését is elvárta a zsűri. A hatodik osztályosok kö­zül Bodzás Katalin az élen vég­zett, míg Abonyi Tamás harma­dik lett. A két fiatal szinte ki sem pihenhette az izgalmakat, hiszen már másnap Miskolcon várta őket egy újabb megmérettetés. A Mozaik Tankönyvkiadó termé­szetismeret tantárgyból hirdetett országos versenyén jártak, ahol Bodzás Katalin a rangos hatodik helyet szerezte meg, míg Abonyi Tamás a tizedik helyen végzett. Ebben a tanévben 5. alkalom­mal hirdette meg az Országos Mentőszolgálat és a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimná­zium az Országos Elsősegély-is­mereti Versenyt. A besenyőtelki diákok minden évben részt vet­tek a vetélkedőn, az idén pedig már felállhattak a képzeletbeli dobogó harmadik fokára. A si­keres csapat tagjai: Abonyi Tün­de, Nagy Bálint, Vincze Klaudia. Az említett versenyekre a diáko­kat felkészítő lelkes pedagógus Bozsik Mária volt. ■ A helyiek úgy vélik, a teherautók aránytalanul nagy robajjal közlekednek, rendszeresen átlépik a sebességhatárt. Képünk illusztráció. Kamionellenes aláírások vita A panaszosok szerint rossz helyen van a belvárosi benzinkút Aláírásokat gyűjtöttek Füzesabonyban a telepü­lés útjain gyorsan hajtó és a kedvező üzemanyag­ár miatt a belvárosban tankoló teherautók, kami­onok ellen. Rénes Marcell Az érintett panaszosok közül a lapunkat megkereső Gulyás András elmondta: a belvárosi pi­actér mellett lévő töltőállomás a környékbeli más kutaktól pár fo­rinttal olcsóbban kínálja a 95-ös benzint, illetve a gázolajat. Ez né­hány liter esetén nem jelentős tétel, nagy teherautóknál viszont már igenis számít, így a füzes­abonyi és a térségi szállítmányo­zási cégektől szívesen járnak tankolni a Körtvély János vállal­kozó által működtetett kúthoz. A hatalmas járművek sokszor hétvégente keresik fel a belvá­rost, ahol gyakorta kénytelenek sorban állni, vagy több kört is megtenni a piactéren. Gulyás András szaval szerint a Hunyadi úton, ahol a kúthoz érkező autók végighajtanak, mintegy harminc aláírást gyűj­töttek össze, s a polgármester­nek, illetve a képviselő-testület­nek címzett tiltakozó petíciót nemrég átadták a városháza tit­kárságán. A zajártalom, a gyors­hajtás és a belváros forgalmi ter­helése egyaránt zavarja a helyi­eket - állítják. Gulyás hozzátet­te: a régi, baloldali városvezetés szin­tén felelős a problé­máért, hiszen az előző ciklusban ad­tak ki építési enge­délyt a belvárosi benzinkút fej­lesztésére, amelyet felújítottak és a nyitva tartását is meghosz- szabbították. A mai „abnormá­lis állapotban” megoldási lehe­tőségként kínálkozik a súlykor­látozó táblák kihelyezése, de az is segítene, ha például a nyer­ges kamionokat a város határá­ban arra köteleznék, hogy akasszák le a terhet hordozó óriási hátsó „put­tonyt”, s akkor csak a vontató jönne be a benzinkúthoz. Körtvély János ér­deklődésünkre úgy fogalmazott: itt csak egyetlen, a kákán is csomót kereső ember akadékoskodásáról van szó. Töl­tőállomása tíz esztendeje sike­resen működik Füzesabonyban - a helyén amúgy már négy év­■ A piactérnél már négy évtizeddel ezelőtt is töltő- állomás volt. Az is baj, ha túl jó az út, mert gyorsan mennek LAMINÉ ANTAL ÉVA (képünkön) beszélt arról is, hogy a be­adott petícióban nem annyi­ra a kútról, mint inkább a Hunyadi út leterheltségéről esik szó. „A Hunyadi úton, különösen annak első felén a gépjárművek aránytalanul és indokolatlanul nagy zaj­jal, illetve robajjal közleked­nek. Ennek részben az út kü­lönösen rossz állapota, rész­ben pedig a sebességhatár rendszeres és jelentős túllé­pése lehet az oka. (...) A most éppen zajló kátyúzás a gondot nemhogy megoldaná, még tovább ront a helyzeten, így ugyanis még nagyobb se­bességgel közlekedhetnek a járművek. (...) Kérjük, hogy az önkormányzat olyan vál­toztatásokat kezdeményezzen és fogadjon el, ami kezelni képes ezt az anomáliát. ” tizeddel ezelőtt is benzinkút volt -, megbízhatósága miatt kere­sik fel a vásárlók, soha nem volt problémája. A korábban zajlott forgalomszámlálások pedig azt bizonyítják, hogy minimális a hozzájuk érkező kamionok szá­ma, körülbelül nyolc ilyen autó jön hetente. Nem minden teherautó tart a kúthoz azok közül, amelyek vé­gighajtanak a Hunyadi úton, hi­szen található arrafelé több na­gyobb cég is. A vállalkozó sze­rint a súlykorlátozást bevezető táblák felállításával elérhető az, amit Gulyás András is elfogad­ható kompromisszumnak tart: Füzesabony szélén leveszik a pótkocsit a tankolni óhajtó te­herautósok. Laminé Antal Éva, a város polgármestere az ügy kapcsán kifejtette: a településrendezési koncepció elkészítésénél igye­keznek minden érdeket figye­lembe venni. Jelen esetben nem szabad elfeledkezni arról, hogy a kút valamennyi törvényes en­gedély birtokában üzemel. Az említett rendezési koncepció fe­lülvizsgálata a helybeli polgá­rok bevonásával történik, de szűkre szabottak az önkor­mányzat törvényi lehetőségei. Valóban a súlykorlátozás lehet az egyik alternatíva. Zeneiskolai tanévzáró, beiratkozás, felvételi FÜZESABONY A Városi Intéz­ményi Központ (VTK) Városi Zeneiskolája június 9-én, hétfőn tartja tanévzáró ün­nepségét a Füzesabonyi Vá­rosi Művelődési Központ­ban, a Rákóczi út 50. szám alatt. A rendezvény délután négy órakor kezdődik. A 2008-2009-es tanévre be­iratkozni, illetve felvételizni az elkövetkező napokban, június 10-én és 11-én, ked­den és szerdán délután fél egytől este hatig lehet a ze­neiskola Kossuth út 1-3. szám alatti épületében. Hetvennégy alkotás az új verseskötetben kompolt Napvilágot látott a helyben élő nyugdíjas költő, Sándor József második ver­seskötete, amely a „Cson­kolt szárnyú sólyom” címet viseli, s hetvennégy költe­ményt tartalmaz. Az idős al­kotó tavaly a kompolti gon­dozási központ segítségével adta ki „Az első harminc- kettő” című bemutatkozó kötetét. Most az új könyvből negyven darabot a Kompolti Nyugdíjasok Egyesületének adományozott. Számítástechnikai fejlesztést terveznek nagyút Az önkormányzat ez évi tervei között szerepel a hivatal számítógépparkjának felújítása - tájékoztatta la­punkat Tóth Géza polgár- mester. Az elképzelések sze­rint körülbelül kétmillió fo­rintot fordítanak a számítás- technikai fejlesztésekre pá­lyázati támogatás segítségé­vel. A beruházáshoz húsz- százalékos önerő szükséges. Körzeti oldalaink heti menetrendje HÉTFŐ EGER KEDD PÉTERVÁSÁRA SZERDA HEVES, KISKÖRE ► CSÜTÖRTÖK FÜZESABONY PÉNTEK GYÖNGYÖS SZOMBAT HATVAN. LŐRINCI Az oldalt írta: Kénes Marcell, Sziráki Márta Fotó: Gál Gábor Tel.: 36/513-614 e-mail: marcell.renes«' axelspringer.hu Igazi házasság: együtt jóban-rosszban hetvenhárom éven át sarud A kilencvenkét esztendős néni nemrégiben veszítette el százegy éves férjét a tiszai településen A sarudi Szabó Józsefné Bartuska Erzsébet kilencven- kettedik életévét tölti az idén. Férjét nemrégiben veszítette el, aki százegy esztendősen tért meg Teremtőjéhez. A szép élet­kor már eleve tiszteletet paran­csol. Azt pedig igen kevesen mondhatják el magukról, hogy hetvenhárom esztendeig éltek együtt házasságban. Erről be­szélgettünk Erzsiké nénivel.- 1916-ban születtem egy Sa­rud melletti tanyán, szüleim már nyolcévesen munkára fogtak. Há­rom évvel később kimaradtam az iskolából, és a földeken dolgoz­tam. Nagy családban nőttem fel, tizenegy testvér között nevelked­tem - mondja. - A férjem szintén népes famíliából érkezett. 1935- ben kötöttünk házasságot. Dolgos napok követték egymást, hiszen egyre bővült a család, a gyerme­kek nevelése nem kis terhet rótt ránk. Abban az időben minden nehéz feladatból ki kellett venni­ük a nőknek is a ré­szüket, de az édes­anyám mindenre megtanított úgy a háztartásban, mint a földeken, így hát égett a kezem alatt a munka. A második világháborúval nagyon nehéz időszak érkezett. Az ura­mat elvitték katonának, én meg itt maradtam a gyerekekkel egye­dül. Nagyon sok állatot tartottam, de az orosz katonák megérkezé­sével kezdetét vette a pusztítás. Mindent vittek, amit találtak, el­hajtották a jószágot, vagy leölték őket, úgy kellett elrejteni az élel­met, hogy éhen ne haljak a gye­rekekkel. Felraktuk a kéménybe a füstölt húsokat, hogy maradjon nekünk is valami, éj­jel kellett levágni a maradék jószágokat, mert akkor nem tud­ták elvinni. Még a ruháinkat is elástuk a földbe - persze gondosan be­csomagolva -, mert másként föl­dönfutóvá váltunk volna. - Hála Istennek a férjem is megjött a há­borúból, és újra talpraállt a csa­lád. Miskolcon, illetve Ózdon dol­gozott, majd a malomipar követ­■ El kellett rejte­ni az élelmet, hogy éhen ne habunk. Erzsiké néni szerint a türelem a legfontosabb, mindig kell egy kedves szó kezeit, de járt lovas fogattal is, és a tűzoltóknál is szolgált. A felnőtt gyermekek mellett nagy boldog­ság volt számunkra a tizenkét unoka meg a huszonkét déduno­ka. Sokan kérdezték tőlünk, mi a boldog házasság titka, hiszen het­venhárom együtt töltött esztendő valóban ritkaságszámba megy. Én azt mondom, hogy a türelem a legfontosabb. Össze-össze kü­lönböztünk ml is, de mindig volt a másikhoz egy kedves szavunk, egy segítő pillantásunk. A párom elment, én itt maradtam. Ketten lassan kettőszáz évet tudhatunk magunk mögött. Mindig dolgoztunk, a munka volt, ami előre vitt, ami célt adott, mert élnünk kellett. ■ Sz. M. í

Next

/
Oldalképek
Tartalom