Heves Megyei Hírlap, 2008. május (19. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-14 / 111. szám
4 PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. MÁJUS 14., SZERDA Múlt századi lakodalomba csöppentek az egri idősek A bölcsesség határairól vélemény A mai oktatáspolitikában egyre nagyobb a káosz Igazi, boldog gyermekszigetté vált az óvoda Hevesvezekényen A Dobó Katica Nyugdíjas Szervezet a közelmúltban egy többnapos programsorozaton vett részt, amely a kézművesek bemutatójával kezdődött, majd tánckar-be- mutatóval folytatódott. Ezt követően népművészeti kiállítást láthattak az érdeklődők, amit impozáns divatbemutató követett, ahol kis- és nagylányok a népművészet mesterei által kékfestő anyagokból készített ruhákat mutattak be. Zárásként a Dobó Katica Nyugdíjas Szervezet énekkara Somfai Tiborné vezetésével vidám hagyományőrző palóc lakodalmast mutatott be a megyei pedagógiai intézet székházában, ahol Nagyné Váradi Anna, a rendezvények szervezője köszöntötte a vendégeket. Ezt követően a hagyományokhoz híven édespálinkával, borral, kaláccsal kínálták a „násznépet", mígnem kezdetét vette a lagzi. Somfainé Elvira vidám vőfényt alakított színes szalagos bottal, s edénycsörömpölés közepette jelentették be a fiatalok egybekelését. Meghatóan szép volt a menyasszony búcsúztatása először a szülőktől, majd a leánypajtásaitól. A menyegző után tanúi lehettünk a menyecskévé avatásnak, majd az „Eladó a menyecske!” kikiáltásra pénzért táncolt a menyecske, míg az ura el nem vitte. A korhű ruhákba bújtatott énekes-táncosok játékának segítségével egy múlt századbeli lakodalom kellős közepében érezhettük magunkat. ■ Meghatóan szép volt, amikor a menyasszonyt búcsúztatták. Ezt követően Csiffáryné Schwalm Edit, a vármúzeum igazgatóhelyettese tartott ismeretterjesztő előadást a különböző tájegységek esküvői és ételfőzési szokásairól, amit kíváncsian hallgattunk mindannyian. Majd a lakodalmas finom estebéddel ért véget. A rendezvény létrejöttét egy kulturális pályázat elnyerése tette lehetővé, amit a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával sikerült véghezvinni. Köszönet mindazoknak, akik munkájukkal, fellépésükkel hozzájárultak ezen bemutatósorozat megvalósításához. ■ Zelei Ferencné (cím a szerk.-ben) Hol marad a megbecsülés? A korrepetáláshoz a tanároknak el kell végezniük egy százhúsz órás tanfolyamot is. Képünk illusztráció. Többször hallunk arról, hogy az egészségügy mellett milyen kiszolgáltatottak az oktatásban dolgozók is. Ez utóbbiról való saját tapasztalataimat szeretném most megosztani a lap olvasóival. A mi családunkban nem volt divat az oktatáshoz jobban érteni, mint a képzett pedagógusok. Igaz, az én szüleim egyszerű fizikai dolgozók voltak, akik munkájukból tudták az egyetemig taníttatni mindkét gyermeküket. Ha felvetődött bármilyen, számunkra, akkori diákok számára sérelmezhető eset az iskolával, nevelőkkel kapcsolatban, mindig a pedagógusnak volt igaza. Madarat lehetett volna velem fogatni, mikor majd 25 évvel ezelőtt felvételt nyertem a főiskolára. Mindig arra vágytam, hogy átadhassam a tudást, az újra való rácsodálkozás élményét megoszthassam másokkal. Azóta ugyanazon a helyen dolgozom. Pályám első tíz évében az okta- tásra-nevelésre lehetett összpontosítani. Előfordult, hogy a szülők hozzám fordultak segítségért, ha csemetéjük gyengébben teljesített, esetleg a kamaszkorból adódóan nehezebben lehetett kezelni. Az utóbbi tíz évben, úgy tűnik, minden megváltozott. A médiából arról beszélnek, hogy milyen jogokkal rendelkeznek a tanulók, a kötelességek háttérbe szorultak. Az elmúlt hetekben lezajlott tanárverésekben mindenki hibás, csak a gyerek nem. Megállapították, hogy szegény gyermek csak a körülmények áldozata, a pedagógus nem való a katedrára, ha engedte idáig fajulni a dolgokat. Az elmúlt időszakban nálunk is voltak problémás gyermekek, amikor a szülővel próbáltuk megoldani a helyzetet. A szülő nekünk adott két hét haladékot, hogy változzunk, mert különben elviszi másik iskolába a gyereket. Pedig nálunk csak nyolc évig van a nebuló, a többi problémát majd a családnak jelenti. Nem lehet mindig minden felelősséget az iskolára, a tanárokra hárítani. , Az eltelt évtizedben állandóan tantervet, tanmenetet, pedagógiai programot írtunk, tanfolyamról tanfolyamra jártunk, mert állandóan a diplománkat kellett megújítani. Átnéztünk ezer meg egy tankönyvet, hogy melyik lesz a legmegfelelőbb, hogy se a gyerek fejecskéjét, se a szülők pénztárcáját, se a tanüSzeptembertől heti hat órában a rászorulók korrepetálásban részesülnek. lók iskolatáskáját ne terheljük túl. Próbáljuk visszaszorítani az erőszakot szép szóval, rábeszéléssel. A verekedők közé állunk, minket üssenek, mert a szülő a legapróbb, tanulók közötti incidensért is a pedagógusokat vonja felelősségre. Ha kezelhetetlen diákkal találkozunk, csak a szülő beleegyezésével tanácsolhatjuk el, menthetjük fel a túlkoros, társaira nem megfelelő erkölcsi hatást gyakorló gyereket. Évismételtetésre már csak a negyedik évfolyam végén nyílik lehetőség, aki nem tanult meg olvasni, írni, nem tudja a szorzótáblát, eddig elevickél, itt szembesül először a nem tudással és az ebből adódó felelősséggel. Felháborító a szeptembertől minden általános iskolában kötelezően előírt, nem szakirányú oktatás. Mit is jelent ez? Szeptembertől heti hat órában az arra rászoruló tanulók korrepetálásban részesülnek az alapkompetenciákból. Erre a pótkurzusra valószínűleg a délutáni órákban kerül sor, mivel a délelőtti oktatásban a kötött és maximalizált óraszámok miatt nem nyílik lehetőség. Ezt a korrepetálást csak azon tanárok végezhetik, akik szert tesznek egy 120 órás tanfolyam segítségével egy újabb papírra. Tudomásom szerint az én oklevelem arra predesztinál, hogy az általános iskolák 5-8. évfolyamában taníthatok. Ez az új törvény érvényteleníti a tanárképzők állami oklevelét, hiszen szeptembertől fontosabb a 120 órás tanfolyamon kiadott igazolás. Úgy tűnik, a tisztelt törvényhozók szerint eddig nem fejlesztettük a kulcskompetenciákat, mint olvasás, helyesírás, szövegértés, kommunikáció, logikus gondolkodás, matematikai alapműveletek. Nem tudom, az oktatás területén hová vezet a sok adminisztráció, nyilvántartás, a pedagógusok elleni össznépi harag - tisztelet a kivételnek -, hisz még az ország csapnivaló gazdasági helyzetéért is minket tettek felelőssé: „Azért rossz a gazdaság helyzete, mert ötven százalékkal emeltük a pedagógusok bérét.” Igaz, ennek már hat éve. Mindenesetre egyre gyakrabban nézegetem a más jellegű álláshirdetéseket, mert eszembe jutnak Janis Rajnis lett költő gondolatai: „A bölcsességnek vannak határai, az ostobaság határtalan”, és ez utóbbi erősödik mostanában az oktatáspolitikában. ■ Tisztelettel: egy gyakorló pedagógus (név és cím a szerk.-ben) Hevesvezekényen 2007 szeptemberétől bezárták az általános iskolát. A kis Hanyi-parti faluban már csak egy oktatási intézmény maradt, a Napközi Otthonos Óvoda. Amikor a vezetője lettem, elhatároztam, hogy nevet adunk az óvodának. Egy szülő ötlete alapján a Gyermeksziget nevet találtuk megfelelőnek. Ez év április 12-én ennek tiszteletére névadó bált rendeztünk. Előtte két nappal megérkezett Miklós Vince jászapáti vállalkozó, aki felajánlásként az óvoda udvarán elhelyezte ugrálóvárát. Az ünnepség estéjén először három első osztályos tanuló emlékezett az óvodás évekre, majd Fenyves László polgármester köszöntő szavai után lelepleztük az óvoda falára elhelyezett táblát Ezen már hivatalosan is az áll: Gyermeksziget Óvoda Hevesvezekény. Átmentünk a Szalgháry- kastély épületébe, ahol a gyerekek műsora következett, majd az „öreg jászapáti néptáncosok” szórakoztatták a közönséget. A jó hangulatról Székely Balázs és partnere gondoskodott. Ezúton szeretnék köszönetét mondani munkatársaimnak, a szülőknek és nem utolsósorban a gyerekeknek, akik fáradságot nem ismerve segítettek a sikeres lebonyolításban. Külön tisztelet azoknak, akik támogatójegy vásárlásával növelték a bál bevételét, akik önzetlenül segítettek, felajánlásaikkal, tombolatárgyaikkal támogatták a rendezvényt ■ Kimák Tiborné óvodavezető, Hevesvezekény Enyhítették a szenvedést, a fájdalmat Hónapok óta várható volt az elkerülhetetlen. A tudat és a szenvedés gyötrelmes napjai, órái igazi erőpróba betegnek és hozzátartozóinak. Sok esetben a szeretet és az odafigyelés enyhítheti ilyenkor a közös fájdalmat. A család nagy segítsége volt az a szakszerű, gondos, emberséges ellátás, amit a Markhot Ferenc Kórház Hospice részlegének vezetője és dolgozói nyújtottak. Hálás köszö- netünk minden humánus gesztusért. ■ A Csomós család Egy vidám találkozó örökifjú dalosokkal A postai szolgáltatásnál is elkelne már a verseny Ma is vannak nagyon rendes lányok és fiúk Idős asszony vagyok, és tudom, hogy nemcsak a mi időnkben voltak rendesek a fiatalok. Most újra megbizonyosodtam erről. Amikor reggel hazaérkeztem a piacról, nem vettem észre, hogy a lábam mellett kiszökött az utcára a kis kutyám. Bezártam a kaput, aztán a konyhában bekapcsoltam a rádiót. így nem hallottam, hogy Morzsikám ugat, engedjem be. A házunk előtt elsétáló főiskolások csöngettek be, hogy kívül rekedt a kutyus. Nagyon hálás vagyok nekik, mert ha épp akkor jár arrafelé egy macska, és Morzsikám észreveszi, könnyen az autók kerekei alatt végezhette volna. ■ A 73 éves Erzsi néni Egerből Derűs, vidám napunk volt április 24-én Bélapátfalván a regionális népdaltalálkozón. Csak a véletlen műve, hogy a 17. alkalommal éppen 17 intézmény mutatkozott be Heves, Borsod és Hajdú-Bihar megyéből. Idősek, mozgáskorlátozottak és fogyatékosok vettek részt a programon. Mi a közös a társaságban? A népdal szeretete, amely felvidítja őket nap mint nap. A visszatérők életkora 60-tól 85 évesekig terjed. A dal, a közös éneklés szeretete szinte megfiatalította a hallgatóságot, felszabadult örömünneppé avatta a találkozót. Régi ismerősök üdvözölték egymást, ugyanakkor keresték az idős cimborákat is, akik már sajnos nem tudtak eljönni. Jöttek helyettük újak, három intézményből is. A résztvevők színes ruhájának látványa is élményszámba ment. Az énekkarok katonanó- tákkal, régi summás munkadalokkal és szerelmes énekekkel léptek fel, de hallottunk operettrészletet is. Ez tette változatossá a műsort. Volt ott citera, tangóharmonika, hegedű, sőt tárogató is. Az egyes csapatok tánccal, kedélyes jelenetekkel színesítették fellépésüket, mindezt ezúton is köszönjük. ■ Dr. Kovács Zoltán Eger, Petőfi u. Pár hónappal ezelőtt megjelent egy tájékoztatás, hogy lecserélik a postaládákat korszerűbbekre. Ezt ígérték Egerben is, hozzátéve, hogy a városban tizenöt postaládát a csekély forgalom miatt megszüntetnek. A valóság azonban még így is meglepetéssel szolgált. A városban a Széchenyi utcai nagyposta és a Mátyás király úti kisposta közötti szakaszon (hat autóbusz-megállónyi) belül korábban hat ilyen láda volt. Ezekből mára egyetlenegy sem létezik. Mit tehet az állampolgár, ha mégis levelet szeretne feladni? Ha még nem töltötte be a 65. életévét és nem használ bérletet, de gyalogolni sem szeretne, vagy nem tud a fél városon keresztül átgyalogolni, akkor vehet két darab buszjegyet 420 forintért, és elutazhat a legközelebbi postához feladni a levelét. Nekem buszbérletem van, ezért az egri leveleimet magam kézbesítem. Összefoglalva: minél többet fizetünk, annál kevesebb és gyatrább szolgáltatást kapunk. Nagyon kellene már erre a területre is - úgy, ahogy a távbeszélő és egyéb szolgáltatóknál - a konkurencia. Biztos vagyok abban, hogy a verseny jótékonyan hatna, amivel mi fogyasztók csak jól járhatnánk. ■ (név és cím a szerkőben) Csak névvel és címmel érkező leveleket várunk Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Itt hívjuk fel a figyelmet, hogy az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. E-mail: hmhlrlap@axels.hu ■
