Heves Megyei Hírlap, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-07 / 81. szám
4 SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ VILÁG HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. ÁPRILIS 7., HÉTFŐ Isten óvja a konyhát, bárhol legyen is wesker-bemutató Máté Gábor felemás rendezése a Gárdonyi Géza Színház nagyszínpadán A konyha gyakran értelmetlen forgatagában. Görög László (Frank), Ötvös András (Kevin), Hüse Csaba (Michael). A háttérben a chef, Blaskó Balázs. Az egri Tavaszi Fesztivál nyitányaként mutatta be az egri Gárdonyi Géza Színház Arnold Wesker darabját, A konyhát, Máté Gábor rendezésében. Egres Béla Vannak férfiak, akik igenis szeretnek főzni. Nem a háztartási munka részeként, de nagy nekibuzdulással, szinte művészetként élik meg egy-egy remekbe szabott, masszív étel elkészítését. Hobbi és szórakozás, melyet a tűzhely mellett és a serpenyők fölött leginkább italokkal, jó borokkal, sörökkel, esetleg valami gonosz erőssel alapoznak meg és indítanak. Persze, | e nedűk aztán az ételekbe is beke- J rülnek, de legendájuk belegabalyodik a főztök gőzébe. Van persze a főzésnek-sütés- nek másik ága is. A profi szakasz. Itt nem annyira a művészet dominál, sokkal inkább a mennyiség, a gyorsaság, a pontosság. Amikor a vendég kiszolgálása a cél. S emellett a megélhetés, a mindennapi kenyér előteremtése. Az a kis minimálbér... Egy ilyen konyha nagyüzem. Itt nem az önmegvalósítás a cél. Itt időre kell megsütni a halat, a steaket, esetenként kielégíteni a vendég különleges igényeit. Ez bizony nagyüzem. Mert ugye a vendég ül az étteremben. Ha szerencséje van, távol az állandóan csapódó lengőajtótól, amin szédületes tempóban járnak ki és be a pincérek, karjukon felhalmozva a frissen elkészült, kiszolgálásra váró adagok, vagy az üres tányérok garmadája. Azon csodálkozunk elmélázva, míg a leves után várjuk a második fogást, hogy nem ütköznek soha egymásba. A konyha csak fölsej- lik ott, a ki- és becsapódó ajtószárnyak mögött. Hogy ott mi történik, nem tudhatja az átiag halandó. S ez talán jól is van így! Az étterembe csak néha szűrődik be bizonyos edénycsörgés, egy-egy hangosabb szó zaja, esetleg bodor gőzök találnak utat az asztaloknál ülők felé, akik önfeledten beszélgetnek, vagy élvezik az eléjük tett finomságokat. Arnold Wesker ebbe az elzárt, titokzatos világba vezet el bennünket A konyha című színművében, ehelyütt Máté Gábor kalauzolásával. Igen, most benézhetünk az ajtó mögé, az ismeretlenbe. De e bekukucskálás alkalmával jó volna azt is tudni, a világ mely pontján és főleg mikor leng ez a pincéreket ki- és beeresztő zsilip, a lábmagasságig pléhborí- tású lengőajtó. Arról is vita folyik, mikor íródott a darab. Wesker nem tette meg azt a szívességet, hogy datálja a művet. Tehát vagy 1957, vagy 1959, esetleg 1962 a születési éve. Akkor pedig a szereplők valahonnan a második világháború utáni kétségbeesés, elvándorlás, új élet keresése világából verődtek össze ebbe a konyhába. S konfliktusaik is innen eredeztethetek. A világ és elsősorban Európa, a háborúban vagy szemben, vagy egymás oldalán küzdő különböző országaiból egybeverődött „társulatban” még nagyon elevenen élnek a világégés telkekbe sült nyomai. S akkor érthető az az indulat, mely egy vélhetően valahol Angliában álló konyhában fogadja a német vagy az olasz szakácsot. Wesker ugyan 1981-ben átírta a darabot, vélhetően éppen a túlontúl aktuális részek okán, s mintegy megemelte, általánosan érthetőbbé, egyetemesebbé tette azt Ám ez nem biztos, hogy szükséges vagy hasznos volt, legalábbis az egri előadás nem bizonyítja a létjogosultságát. Itt viszonylag kevés kapaszkodó adatik a nézőnek, hogy bárhová is kösse a konfliktusok legjavát. Helyenként bizony tágra nyílt szemmel kénytelen rácsodálkozni szituációkra, melyek ugyan megjelennek a színpadon, de valahol súlyukat, jelentőségüket vesztik. A konyha valami olyasmit ígért, hogy pillanatokból, párbeszédtöredékekből és tettekből egyéniségek, sorsok épülnek majd föl a néző szeme előtt a konyhai forgatagban. Éppen ezzel a jellemábrázolással marad adós az előadás. Néhány esetben, a főszereplők sorsában még csak fel-felsejlik életük drámája. Hogy stílszerűek maradjunk, nem fő meg az étel, hanem félig nyersen kerül a tányérra. Vagy csak éppen a megpucolt zöldségig jut el, amiből aztán mindenki annyit képzel el a soha el nem készülő ételbe, amennyit csak akar. A rendező, Máté Gábor is érezhette, hogy a textus végül igencsak vékonyra sikerült. Ezért meg kell támogatni ahhoz, hogy igazi előadás születhessen belőle. S ezt végre is hajtotta, remek nyüzsgő mozgások rendszerét álmodva színpadra, jól játszva a tempó fölpörgetésével vagy lelassításával, s természetesen ragadja magával a nézőt az, amikor az edénycsörömpölésből egyszer csak igazi ritmus vagy dallam születik. Hatásos, jól működő színházi eszközök, amik elfedik a produkció egyéb gyengeségeit, mint egy jól sikerült, kré- mes zöldbors-mártás a marhahússzelet barázdáit. Az egri konyha adós marad jó néhány ízzel, fűszerek illatával, melyeknek pedig benne kéne lenniük ebben a produkcióban. Azt mondják, A konyha előadásához igazi társulat szükségeltetik. Társulat, melyben ki lehet nyugodtan osztani a számos szerepet, melyek mögött igazi sorsok húzódnak meg. Igen, Egerben megvan ez a csapat, megvannak azok a színészek, akik képesek erre, de ebben az előadásban legtöbben csak a rájuk mért sorsnak a felvillantását és nem a kibontását vállalhatták. Vannak elindított és aztán hirtelen félbemaradó mondatok, történetek, melyek végigmondása-ját- szása teljes élményt nyújtana. Szerencsére vannak olyan színészi alakítások ebben a produkcióban, melyek valóban képesek elemelni a konyhát a valóság talajáról, és tágabb értelmet adnak a történéseknek. Ilyen például Vajda Milán és Mészáros Máté kettőse, mely végig élményt jelent, pedig tulajdonképpen semmit sem csinálnak. Legfeljebb a nap végén törölgetik a pultot, s ebben a törölgetésben benne van minden enerváltság, fáradtság, mely szavakkal meg nem fogalmazható. Bozó Andrea képes leginkább arra, hogy sejtesse és meg is mutassa életének titkolt árnyoldalát. Kellemes meglepetés Ötvös András játéka az új szakács szerepében. Az egri előadás többnyire inkább szól technikáról, színpadszervezési, mozgáskoordinációs, koncentrációs vagy helyzetgyakorlatról, mint arról, amiről igazán kellene. így még azok az áthallások is sérülnek, amik az egész mai valóságunkat próbálják megmutatni a konyha világán át. Aki lélekölő robottal tölti mindennapjait, annak az élete is hasonlóvá válik, elveszti mindazt, ami a lét sava-borsát jelenti. Az a szerencsés, akinek ünnep lehet, amikor megpucolja, s jó egyensúlyú, éles késével felaprítja a hagymát, s vaskos szeleteket kanyarít a hentes által oly igen ajánlott húsból. Akinek ünnep leemelni egy palackot a borosállványról, kibontani, tölteni egykét, na jó, hét kortyot talpas poharába, és megkóstolni, vajon méltó lesz-e ez az ital a készülő műremekhez. Aztán elégedetten cset- tinthet nyelvével, hörpinthet még egyet, és belemerülhet a főzés művészetébe. ■ Csak a rájuk mért sorsnak a felvillantását, és nem a kibontását vállalhatták. Scherer Péter Klamm tanár úr szerepében lenyűgözte a közönséget Igazi örömzene a monomusic-sorozatban Talán a véletlen hozta így, hogy a IV. nemzetközi Monodráma Fesztiválra válogatott előadások éppen az úgynevezett visegrádi országokból érkeztek. Ez a tény azonban elindított egy folyamatot, egy gondolkozást, amelynek köszönhetően két év múlva az el- I ső „Visegrádi Monodráma Fesz- 2 tivált” láthatja vendégül a város | és a Gárdonyi Géza Színház. Most először fordult elő, hogy zsűri értékelte a produkciókat. S végül három előadást emelt a többiek fölé, s még háromról igyekezett megemlékezni értékelésében. Ez, az eredmények ilyetén elkenése, talán nem használt az esemény egészének, de jó tanulságokkal bír az elkövetkezendőkre. Ha versenyt hirdetünk, akkor azt az eredményhirdetés végéig versenyként is kezeljük! Persze nem könnyű az összevetés. A bemutatott tizennyolc produkcióból kettő kifejezetten egri alkotás volt. Az éppen ekkorra időzített ősbemutató, Nagy András Camille-ja Szegvári Menyhért rendezésében és a nagyszerű Nádasy Erika főszereplésével, valamint a már jól ismert Egyedül Saárossy Kingával. E két művön kívül további egri kapcsolatokat is föl lehetett fedezni. A fesztiválzáró fantasztikus Pedig én jó anya voltam című drámáját Pogány Judit utolérhetetlen előadásában a nemrég még az egri színházban működött Anger Zsolt rendezte. Sata-Bánfi Ágota Egerből indult a színészmesterség felé, s most az aulában mutatta be Az óceánjáró zongorista legendáját. Szintén itteni Bata Rita is, aki táncprodukciót hozott haza. Rajta kívül még egy mozgásszínházi előadás színesítette a programot, méghozzá mindjárt indításként. Bicskei Daróczi Zsuzsa Sepsiszentgyörgyről igen erős színpadi jelenléttel ajándékozta meg a publikumot. Délelőttönként a gyermekeknek szóltak az előadások, amelyek közül Badacsonyi Angéla Nem akarok többé boszorkány lenni című produkciója a díjazottak közé került. De Turka, a táncoló kecske Szabó Zsuzsa remeklésével és a klasszikus vásári bábozást idéző Vásártér Kovács Gézával is egyaránt remekül szórakoztatta a kicsiket és nagyokat. A három idegen nyelvű produkcióból a szlovák Épp most Peter Oszlikkal és a lengyel Yotam Jelena lankowska előadásában érdemelte ki az ítészek elismerését, de nem maradt el mögöttük a cseh David Benes, az „utolsó atomharcos” sem. A magyar alkotások közül nagyon kilógott Pécsi Ildikó estje, amely egy beszélgetős műsorban talán, de drámafesztiválon nem állja meg a helyét. A zsűri a helyi Camille-t értékelte a legnagyobbra és Hámori Gabriella A műse- lyemlány című produkcióját is elismerte. Izgalmas volt az Ibusárt - amelyet Egerben a most is díjazott, Nádasy Erikával ismerhettünk meg - egészen más fölfogásban, Bíró Kriszta elővezetésében látni. Scherer Péter a Klamm háborújával a zsűri és a közönség véleménye szerint is tarolt a Dobó gimnázimbeli és a színházban tartott előadáson egyaránt Szép és egyben megrázó perceket szerzett a Szabadkáról érkezett Táborosi Margaréta Kosztolányi műveiből, leveleiből készült És Pacsirta című darabjával. Az egész fesztiválnak kiváló keretet adott a Camille-val együtt Hau- mann Máté előadásában a Ni- zsinszkij utolsó tánca. Mindkét mű egy-egy kimagasló, tehetséges művészt állított a közönség elé, akik megbomlott elméjükön átszűrve ismertettek meg életükkel és tragédiájukkal. ■ E. B. KÉPGALÉRIA: WWW.HEOL.HU A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ megtalálta azt az utat, amely egy egyszerű rendezvénysorozatból igazi fesztivállá nemesíti az események sorát Ez a találmány pedig a keresztségben J monomusic- nevet kapott | sorozat volt, I mely az egész napos színházi előadásokat követően a teátrum falai közt tartotta a közönséget, sőt más, egyébként kevéssé színházlátogatókat is odavonzott és hosszú távon talán ott is tart. Az aulában, mely ezeken az éjszakákon kocsmába oltott koncertteremmé vált, nagyrészt olyan zenei különlegességek hangzottak fel, amik egyszeriek. Az első este a bemelegítésé volt. MÁNDOKI FECÓ a hajdani tábortüzek melletti együtténeklések hangulatát varázsolta e helyre. Ő nem a híres 66-os, hanem a mi 33- as utunk dalnoka, másik János az érdemtelenül alig ismert cseh tamás-társ és Európa Kiadós muzsikus már az igazi profizmust képviselte. Ez sajnos nem volt elmondható HOBÓRÓL, azaz FÖLDES LÁSZLÓRÓL, aki kényszeredetten és enerváí tan nyomta le CE>-kísérettel Viszockij-est- jét Aztán jött a két utolsó éjszaka, ami már zsúfolásig megtöltötte a termet Előbb a Kispál és a Borzos lovasi András, lecsó, azaz leskovics Gábor (Pál Utcai Fiúk) társaságában, kiegészülve a helyi erővel a fantasztikus szabó Attilával, aki most a Csík zenekarban játszik. Majd a zárónapon KISS TIBOR jött a Quimbyből, aki elhozta barátait is, SZABÓ BENCÉT, akit a Budapest Klezmer Bandből ismerhetünk, valamint a zenészdinasztiából származó darvas Kristófot. E két alkalom már az igazi örömzenélésről, a közönség és a zenészek egymásra találásáról szólt Ezen az úton most már tovább kell menni az egri teátrumnak, mely lám kö zösségi hellyé képes válni. Kiss Tibor, a Quimby énekese és Szabó Bence együtt muzsikált A visegrádi országok színházi műhelyei monodráma fesztivál Tizemjjidc színpadi és öt lenés produkció öt nap alatt
