Heves Megyei Hírlap, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-17 / 90. szám

4 A NAP TÉMÁJA HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. ÁPRILIS 17., CSÜTÖRTÖK referendum. Védik a brit parlament függetlenségét, ezért csak kivételes esetekben kerül sor népszavazásra. Szabályozzák a kampány menetét, korlátozzák a képviselőket. Ellentmondások és ellenérvek: kutatók a szavazók korlátozott információs lehetőségeiről. MILYEN ÜGYEKBEN SZAVAZNAK A NÉPEK? Úgy fest, a népszavazás mind nagyobb szerepet játszik a hazai politikai életben. Összeállításunk­ból kiderül: hol milyen ügyekben lehetséges, hogy a parlament helyett a lakosság hozzon meg fontos döntéseket. Havas András A hazai közéleti viták jelentős része a népszavazás kérdésével foglalkozik. A téma a napi poli­tikai harcok fontos terepe és fő­leg eszköze, egyáltalán nem meglepő tehát, hogy jelentősek a nézetkülönbségek a megítélé­sében. Az aktuálpolitika erős je­lenléte és befolyása igen nehéz­zé teszi az elfogulatlan jogi hely­zetelemzést mind a szakértők, mind pedig a laikusok számá­ra: több közéleti szereplő azt ál­lítja, hogy az Alkotmánybíróság politikai döntést hozott akkor, amikor utat engedett a március 9-i referendumnak. Mások éppen a hazai alkot­mányra hivatkozva állítják, a leg­utóbb feltett kérdések kifejezet­ten érintik a költségvetést, és meggátolják, lehetetlenné teszik a parlamenti többség által válasz­tott kormány működését. Min­denesetre az biztosnak látszik, hogy Magyarországon ma nincs egyértelműen tisztázva a népsza­vazás funkciójának, a parlament­hez való viszonyának a kérdése. Ebben a helyzetben nem árt szól­ni az úgynevezett „felnőtt" de­mokráciák tapasztalatairól, még akkor is, ha hazai alkalmazásuk nehezen képzelhető el. Az Egyesült Királyságban a kormány maga dönti el, kiírja-e a népszavazást vagy sem, előze­tes aláírások ehhez formálisan nem szükségesek. Fontos kü­lönbség, hogy ott a népszavazást a kormány írja ki, de a parlament állásfoglalása alapján. Előfordult az is, hogy e kérdésben a parla­ment leszavazta a kormány ja­vaslatát a népszavazás kiírására. Mielőtt 1972-ben Nagy-Britannia csatlakozott az Európai Unió (EU) elődjéhez, az EGK-hoz, a parlament elutasította a (konzer­vatív) kormány javaslatát a nép­Mikor döntsön a nép, és mikor a demokratikusan megválasztott parlament? Az Alkotmánybíróság ítélete után sem szűntek meg a viták. szavazás kiírására, és maga dön­tött a belépésről. A szigetországban 1973 óta 9 alkalommal tartottak népszava­zást olyan ügyekben, amelyek érintették az ország alkotmányos rendjét. A tapasztalatok arra utalnak, hogy olyan kérdések­ben, amelyekért a kormány a fe­lelős, nem tartanak népszava­zást. A pártoknak, a képviselők­nek és az állampolgároknak vi­szont megvan a lehetőségük, hogy érzékeltessék: miben nem értenek egyet a kormánnyal. Az iraki háború ellen a parlament­ben sokan voksoltak a kormány- párti képviselők közül is (több miniszter le is mondott), a tandíj­emelés alig ment át a parlamen­ten, a magántőke bevonását a közszolgálatok fejlesztésébe a kormánypárt konferenciája is le­szavazta, de a brit viszonyok kö­zött fel sem vetődött a népszava­zás gondolata. Viszont ha úgy vesszük, a 2005-ös választásokon a Mun­káspárt jelentős visszaesése fe­lért egy népszavazással, még ha nyert is. Végül az, hogy az egykor igen népszerű és egészében eredményes Tony Blair hama­rabb köszönt le, világosan jelez­te, hogy népszavazás nélkül is le­het váltani, a demokratikus rend­szer a maga mechanizmusával kezelni tudta a problémákat. Több elemzés leszögezi: a nép­szavazások a közvetlen demok­ráciának csak korlátozott formá­it képezik, mivel azok inkább a politikai lehetőségek választásá­ra adnak módot, nem pedig az utóbbiak kibontására, pontosítá­sára. Sőt, állítják egyesek, a kér­dések megfogalmazása, azok idő­zítése módot ad a válaszok „kívá­natos” irányba történő terelésére. (Nem nehéz észrevenni, hogy Magyarországon a megszorítá­sok miatti elégedetlenség, a la­kosság hangulata hogyan befo­lyásolta a konkrét kérdésekre adott válaszokat, miközben a szi­gorításoknak csupán elenyésző és kevéssé jelentős részét érin­tette a vizitdíj bevezetése.) Má­sok szerint a referendumok azért sem válhatnak a politikaalkotás lényegévé, mert két ponton is üt­közhetnek a (brit) politika alap­jaival. Egyrészt a parlamenti szu­verenitás és a képviseleti demok­rácia elvével, azzal, hogy illúzió­kat kelt egy „általános”, mindent felülíró akarat iránt. Több szak­ember ítéli különösen ellent­mondásosnak a „referendumok szavazóinak korlátozott informá­ciós lehetőségeit”, azaz a tájéko­zatlanságot. Ezek a fenntartások a népszavazások alkalmazásával szemben fogalmazódnak meg. Azt persze senki sehol sem vonja kétségbe, hogy bizonyos esetekben a referendumoknak A magyar Alkotmány által tiltott témák A magyar alkotmány szerint ha­zánkban nem bocsáthatók nép­szavazásra: a költségvetéssel, az adókkal, az illetékekkel, a vá­mokkal kapcsolatos kérdések Nem képezhetik a referendum tárgyát a hatályos nemzetközi szerződésekből eredő kötelezett­ségek, a népszavazás alkotmá­nyos rendelkezései, az Ország- gyűlés hatáskörébe tartozó sze­mélyi és szervezetalakítási kér­dések, az Országgyűlés feloszlá­sa. Nem írható ki népszavazás továbbá a kormányprogramról, a hadiállapot kinyüvánításáról, rendkívüli állapot és szükségál­lapot kihirdetéséről, a fegyveres erők alkalmazásáról, a helyi ön- kormányzati képviselőtestületek feloszlatásáról és a közkegyelem gyakorlásáról. kitüntetett helyük van olyan kér­dések eldöntésében, amelyek alapvető alkotmányos változáso­kat jelentenek, és érintik az or­szág jövőjét. Ilyenek például az Európai Unió és az adott ország viszonyának kérdései, a közpon­ti hatalom jogosítványai egy ré­szének átruházási problémái. Ám ezekben az esetekben éppen à parlamentnek a feladata, hogy a döntések során megőrizze a parlamenti szuverenitás sérthe­tetlenségét. Tekintettel a brit par­lament függetlenségére, népsza­vazásokat ritkán tartanak, és szi­gorúan csak olyan kérdésekről, amelyek valamilyen formában érintik az alkotmányosságot, az ország szuverenitását, belső biz­tonságát, nemzetközi státusát. A brit népszavazások gyakor­latának egyik számunkra is fi­gyelmet érdemlő mozzanata a népszavazásra bocsátandó kér­dések összeállítása, azok stílusa, tartalma. Ezek alapvető kritériu­ma, hogy világosak, érthetőek le­gyenek. Mindennek feltétele, hogy egy alkalommal egy (vagy ehhez szorosan tartozó) kérdés­re kelljen összpontosítani, vála­szolni. Tartalmilag egy népsza­vazáson csak egy témában kér­nek választ. Népszavazások Európa országaiban AZ EURÓPAI ORSZÁGOKBAN a XX. század folyamán a nép­szavazások alkalmazásának eltérő gyakorlata alakult ki. Sok helyen csak igen ritkán, a legnagyobb horderejű politikai változások (új alkotmány, új valuta vagy EU-csatlakozás) utólagos legitimációjára hasz­nálják a szavazást. A referen­dumok inkább helyi szinten kapnak szerepet. FRANCIAORSZÁGBAN az első népszavazáson, 1793 júliusá­ban a köztársasági alkot­mányt hagyták jóvá a polgá­rok. Azóta 24 alkalommal hív­ták országos voksolásra a franciákat. A legtöbbször (11 alkalommal) az alkotmány változásairól kellett szavazni. Franciaországban - Magyar- országtól eltérően - lehetsé­ges külföldi államokat érintő ügydöntő referendum megtar­tása is. NÉMETORSZÁGBAN szövetségi szinten egyáltalán nem alkal­mazzák a népszavazás eszkö­zét. Az NSZK 1949-es megala­pítása óta egyetlen országos voksolásra sem került sor. Két éve, 2006-ban a német szabad demokrata párt kezdeményez­te, hogy az alkotmányban szö­vetségi szinten is kapjanak na­gyobb szerepet a népi kezde­ményezések. A jobboldal azon­ban szükségtelennek tartotta a közvetlen demokrácia szövetsé­gi szintre emelését, így a terv elbukott. Tartományi és az alatti közigazgatási szinteken ugyanakkor gyakran előfordul népszavazás. az olasz jogrend kétféle nép­szavazást ismer. Alkotmányozó népszavazás alkalmával az Olasz Köztársaság alkotmá­nyának változásairól népsza­vazás is dönthet. A törvényho­zó népszavazás a már létező törvények megerősítésére, illet­ve teljes vagy részleges eltörlé­sére irányul. Alkotmányozó népszavazásra a világháború óta egyszer, 2001-ben került sor. Ennél gyakoribb a törvény­hozó népszavazás. Szigorúan korlátozzák a kampány költségeit NAGY-BRITANNIÁBAN ű népSZO- vazási kampány anyagi kiadá­sait korlátozták. A felhasznál­ható összegek nagysága attól függ, hogy a kampányoló fél „engedélyezett résztvevő” vagy sem. Az utóbbi alatt az a poli­tikai párt értendő, amely a vá­lasztási bizottság előtt arról nyilatkozik, hogy a kampány­ban az egyik vagy másik vá­laszt támogatja. Amennyiben egy párt megoszlik, akkor az adott félnek arról kell nyilat­koznia, hogy nem vesz részt a kampányban. „Engedélyezett részvevő” lehet más szervezet, csoport, egyén, amennyiben re­gisztráltatja magát a választá­si bizottságnál és nyilatkozik álláspontjáról a népszavazás során eldöntendő kérdésben. A népszavazási kampányban csak „engedélyezett résztvevő" költhet 10 ezer fontnál többet. A már említett „igen” és „nem” fél, kampányoló csoport 5-5 millió fontot használhat fel a kampányban. A nagy pártok, amelyek a választások során legalább 30 százalékot értek el, ugyancsak 5 millió fontot költhetnek, ez az összeg a vá­lasztási eredmények csökkené­sével arányosan csökken, és 5 százalék (vagy alacsonyabb) eredmény esetében 500 ezer font Ugyanennyi a limitje azoknak az „engedélyezett résztvevőknek” (egyének, vál­lalatok, bejegyzett társaság), amelyeket a választási bizott­ság nem tekint kampányoló csoportoknak. A brit miniszterek és képviselők már sehol sem publikálhatnak a referendum előtti hetekben egy 2000-BEN jóváhagyott tör­vény először szabályozott Nagy-Britanniában népszava­zásra vonatkozó kérdéseket. Fontos megjegyezni, hogy ak­kor még volt reális lehetőség arra, hogy a munkáspárti kor­mány a népszavazás elé viszi a szigetország csatlakozását az európai pénzrendszerhez. A törvény kiindulópontja az volt, vajon hogy viselkedhet a népszavazás során egy olyan kormány, amely nem közöm­bös az eldöntendő kérdésben. Tehát aktív, támogató állás­pontot foglalhat-e el a kam­pányban, kaphat-e állami tá­mogatást az egyik vagy a má­sik választ képviselő fél, le­gyen-e költségkorlátozás a kampány során? A londoni városháza. A törvény megtiltotta minden miniszter, állami és he­lyi önkormányzati vezető számára, hogy az adott kérdésben publikáljon A törvény megtiltotta minden miniszter, állami, helyi önkor­mányzati vezető, továbbá kor­mányszerv, illetve minden olyan testület számára, amely részben vagy egészben állami forrásból tevékenykedik, hogy a népszavazást megelőző hu­szonnyolc nap alatt bármi­lyen, az adott kérdésben anya­gokat publikáljon. E határidő előtt azonban nincsenek kor­látozások. Ezen túl a „feleket” minden olyan kedvezmény megilleti, ami a parlamenti képviselők esetében szokásos: ingyen postai szolgáltatások anyagok küldésekor, helyiségek hasz­nálata, ingyen választási mű­sorok a televíziós és rádiócsa­tornákon stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom