Heves Megyei Hírlap, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-16 / 89. szám
V- olvasóink írtak A vasutassztrájk és a közlekedő utas fura esete: ki vajon a felelős? Április 7-én reggel a munkahelyemre kétszeri átszállás után sikerült eljutnom busszal (Mak- lár-Eger, Eger-Kál útvonalon). A buszvezetők nem fogadták el a teljes árú havi bérletemet, ezért teljes árú jegyet kellett vennem az adott járatokra. A két buszsofőr arra hivatkozott, hogy a teljes árú vonatbérlet nem érvényes az Agria Volán járataira sem. Délután a munkából hazamenet is ilyen körülményes úton tudtam eljutni. Ekkor arra hivatkoztak, hogy azért kell jegyet vennem, mert a vasutassztrájkot feloldották délelőtt 10 órától. Megjegyezték: ne háborogjak, a MÁV-nál reklamáljak. Kérdésem: ki a felelős a történtekért? ■ (Név és cím a szerk.-ben) ■ U r A rendszerváltozást követően hazánkban a haszonállatok darabszáma sajnálatosan drasztikusan csökkent. Képünk Illusztráció. ES MEGYEI HÍRLAP - 2008. ÁPRILIS 16., SZERDA Igazi ünnepen vehetett részt Erdőkövesd apraja-nagyja Erdőkövesden felfokozott várakozással készültünk nemzeti ünnepünkre. A szívünket ünneplőbe öltöztettük, és siettünk a Művelődési Házba, ahol már alig volt ülőhely. A kis falucska lakóit évről évre szebb és színvonalasabb műsorral lepik meg a szervezők, s a résztvevő óvodások, iskolások és a már igazán márciusi ifjakká serdült fiatalok. Középiskolába járó tizenévesek, főiskolások, többgyermekes anyukák, akik nem szégyellnek színpadra állni az óvodásokkal. Hagyományőrző óvodánk van. Vezetője, Zagyva Béláné, Rita óvó néni fáradhatatlanul szervezi ünnepeinket. Óriási munka, de mi csak a végeredményt látjuk, a sok időt, energiát felemésztő készülődést nem. Csak teljes névvel és címmel várjuk írásaikat Nem divat a jószágtartás vélemény Mára a haszonállatok száma veszélyesen lecsökkent Örvendetes, hogy ismét gyakran kapunk olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünkbe: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ Hála és köszönet a jótékonykodó támogatóknak A Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium szülői munkaközössége megköszöni mindazoknak, akik a Bazilikában tartott jótékonysági hangversenyt megtisztelték, s valamennyi adományozónak, akik nagylelkű felajánlásukkal hozzájárultak az iskola tornatermének építéséhez. ■ (név és cím a szerkőben) A Hírlap március 19-i számában ezen a címen megjelent anyagra reagálnék az alábbiakban. Falun születtem. Nagyszüleim és szüleim is tartottak mindig haszonállatokat. A falusi ember számára ez természetes dolognak számított, így nehezen tudok azonosulni a kialakult és rossz irányba fordult változásokkal. Megváltozott a falusi emberek felfogása, más lett a szemlélet, vagy talán felütötte a fejét a „falusi lustaság”? Badarság még a gondolata is, aki ezt képzeli. A falusi ember szorgalma és kitartása változatlan, ha hagyják érvényesülni, és ezen keresztül munkájának van kézzelfogható eredménye. Változott viszont a mezőgazdasági gazdálkodás körülménye. A rengeteg előírás és annak betartása, a bonyolult pályázatok sokasága, az értékesítési feltételek nehézségei oda vezettek, hogy inkább a leépítést választják az emberek, mint a hivatalokkal szembeni hadakozást. Az elmúlt 18 év magyar mezőgazdasági termelési felfogása, az emberi tolerancia hiánya, a politikai elit acsarkodása, a példamutató magatartás hanyatlása, a vélt vagy valós sérelmek kezelésének mellőzése arra ösztönözte a falusi embert, hogy hagyja abba a termelést, ne vállalja tovább a mindennapi kanosszajárást, melyet az elmúlt 18 év kormányai és parlamentjei idéztek elő számára. Nem akarjuk tudomásul venni, hogy a jó minőségű magyar élelmiszereknek előnyt kell élvezniük a behozott, de rossz minőségű, ismeretlen helyről származó, ismeretlen körülmények közepette előállított alapanyagokkal, termékekkel szemben. A tudatos vásárlási magatartás kialakítása, a megfelelő hatású ellenőrzések és büntetési tételek arányos nagysága is kevés a változtatáshoz. A mindenkori kormánynak is meg kell lépnie azokat a lépéseket, amelyek elősegítik a hazai termelés fokozását, visszaszorítják az ellenőrizetlen termékek előállítását. A vásárlók tudatos nevelésén át kell elérni, hogy dönteni tudjon a minőség, a megbízhatóság és az ár figyelembevételével, kinek az áruját kívánja előnyben részesíteni. Az árura kapott minőségi garancia biztosíték arra, hogy a vásárló a magasabb árat is hajlandó elfogadni és megfizetni. Az elmúlt évtizedekben a két- és négylábú haszonállatok sokaságát neveltük fel és értékesítettük. A falusi ember a saját igényén felül is nevelt állatokat értékesítésre. A nagyüzemi és egyéni gazdálkodás együttesen teremtette meg az ország igényének megfelelő meny- nyiséget és minőséget, biztosította az országhatáron túli értékesítést is. A rendszerváltozást követően a haszonállatok darabszáma folyamatosan csökkent. A közbenső időszakban hol azért fizettek, hogy az állomány darabszáma csökkenjen, s ellenkezőleg, hogy növekedjen. Mára már eljutottunk oda, hogy a haszonállatok száma veszélyesen lecsökkent. A túlszabályozás, a rossz értékesítési feltételek, a megfelelő támogatás hiánya oda vezetett, hogy a falusi gazdaságoknak nem éri meg a haszonállatok tartása. Veszteséget termelni a mai megélhetési körülmények közepette kockázatos. A parlamenti vitákban azt tapasztalom, hogy a termelői érdek és biztonság csak harmadrendű kérdés. A kormány jeles képviselői részéről adott válaszokban állandó hivatkozási alappá vált az uniós elvárások sokasága. Talán kevesebb hivatkozással és ésszerűbb támogatással sokkal több megelégedett emberrel lehetne találkozni. A jó minőségű magyar termék, ha megfizethető ára van és garancia van a minőségre és az előállításra, felveszi a versenyt a Föld bármelyik pontján előállított termékkel szemben. A kormányoknak nem lehet más céljuk, mint a korszerű és gazdaságos termékek előállítása. E cél érdekében be kell vonni a tudomány jeles képviselőit és az agrárértelmiséget is, a jó minőségű, korszerű, környezetbarát termelés és termékek előállításába. Meg kell tanítani a több lábon állást, be kell vezetni és meg kell ismertetni a közös értékesítésben rejlő biztonságot. Az együttes hatás teremti meg az állam nagyobb bevételét. A nagyobb bevételből többet is kell visszajuttatni a minőség és a gazdaságosság fokozására, valamint a környezetbarát technológiák kialakítására. A melléktermékek hasznosításán keresztül olcsóbbá kell tenni az előállítás költségét. wBaráth Mihály (cím a szerk.-ben) ■ Az együtt elénekelt Himnusz után csak gyönyörködtünk az elénk táruló kedves látványban. Ezért meglepetés minden ünnepünk, mert nem tudjuk, minek leszünk a részesei. Nem hangzott el ünnepi beszéd, nem politizált senki. Az együtt elénekelt Himnusz után csak gyönyörködtünk az elénk táruló látványban. Az óvodások a János vitézből adtak elő kedves epizódokat. Tizen- és huszonéves fiataljaink Kossuth Zsuzsanna szalonjában láttak vendégül bennünket. „Ott volt” Szendrei Júlia, Laborfalvi Róza, Jókai Mór és gróf Batthyány Lajos, első miniszterelnökünk felesége. Koccintottak a forradalomra, a nők kokárdát hímeztek, a honleányok bekötözték a sebesült katonákat. Csendben beszélgettek, visszaemlékeztek. A műsort az erdőkövesdi női kórus dalai foglalták méltó keretbe. Az ünneplők a fiatalok vezérletével a falu templomához vonultak, ahol megkoszorúzták báró Orczy István '48-as forradalmár emléktábláját. Orczy István esett el elsők között a dunántúli szenttamási ütközetben. Hű katonái az erdőkövesdi nemzetőrök holttestét hazaszállították, és itthon a család kriptájában helyezték örök nyugalomra. Erdőkövesden itt helyezik el koszorúikat évről évre a kis falu szervezetei és zászlócskáikat az óvodásaink. m (Név és cím a szerkőben) ■ A rossz értékesítési feltételek oda vezettek, hogy a gazdaságoknak nem éri meg a haszonállatok tartása. A vidékfejlesztés csupán egy hangzatos, ígéretes kifejezés szempont Fölszámolják a vasútvonalainkat, ritkítják buszjáratainkat, egészségügyi fejlesztéseinket blokkolják Vidékfejlesztés. Hangzatos, sokat ígérő szó. Sajnos, az elmúlt évek tapasztalata alapján egy magamfajta kisvárosi polgármesternek még egy dolgot jelent: a hazugságot. Nem értem és nem tudom, ki beszélhet ma ebben az országban hitelesen vidékfejlesztésről akkor, amikor az állam nem képes munkahelyteremtésre, a vállalkozások ösztönzésére, Iegalább- is olyan vállalkozások ösztönzésére, amelyek munkahelyeket ttv remthetnének. Ki meri azt ma Magyarországon állítani, hogy fejlődik a vidék, akkor, amikor a települések közötti alsóbbrendű utak járhatatlanok, amikor a munkahelyek sorra szűnnek meg. Sajnos, be kell látnunk, hogy a település és a kistérség, ezen keresztül az ország gazdasági fejlődése olyan vezetőkön, minisztereken (volt minisztereken) is múlik, akik a legalapvetőbb demokratikus értéket, a demokratikus választást is képesek manipulálni, hogy pártjukon belül pozícióhoz juthassanak. Az ilyen típusú vezetők önös érdeke vezet oda, hogy különböző megmagyarázható érvek mögé bújtatják a külföldi tőke monopolhelyzetének megteremtését, a multik támogatását. Megállapíthatjuk, hogy a hazánkat ideiglenesen használó külföldi cégekre nem vonatkozik a számviteli törvényünk azon elve, amelyet úgy nevezünk: a vállalkozás folytatásának elve. Amikor kimerítik a magyar támogatási rendszer lehetőségeit, továbbmehetnek a szomszédos országokba. Minket, magyar állampolgárokat, vállalkozókat viszont ellenőrizni kell hangzatos akciók (Csillagszóró, Kikelet) keretein belül, azoknak az élősködő szervezeteknek, amelyek a termelő szféra által megtermelt javak újraelosztásából kapják megélhetésüket. Mi, magyar vállalkozók, állampolgárok nem mehetünk Ukrajnába, Szlovákiába, Romániába, mert mi itt lakunk, nekünk ez a hazánk. Ezért eltűrjük, hogy vállalkozóinkat minél nagyobb adóterhekkel sújtsák, hogy az elmúlt két évben településünk és kistérségünk egyetlen méter járdát sem tudott építeni, az önkormányzataink napról napra élnek. Vidékfejlesztés és turisztikai látványosság címszó alatt mutogatnak néhá- nyunkat, mint a bazári majmokat, de fölszámolják a vasútvonalainkat, ritkítják buszjáratainkat, egészségügyi fejlesztéseinket egyszerűen blokkolják, munkahelyteremtő beruházásaink megvalósítását különböző indokokra fogva ellehetetlenítik. Mi, akik vidéken élünk, sajnos ezt látjuk, így „fejlődünk”. Bíznánk az ígéretekben, de kifáradtunk. Látjuk, hogy ennyi felkészületlen, szakmailag hozzá nem értő ember még nem állt az ország működését irányító minisztériumok élén. Mi lenne a megoldás? Csak akkor tudunk előrelépni, ha egy megfontolt, szakemberek által elkészített gazdasági stratégiát követünk. El kell felejteni minden önös politikai vagy magán karrierhajhász érdeket. A Parlamentben talán csak politikailag elkötelezetlen polgármestereknek kellene ülniük, akik pártérdek és pártutasítások nélkül hoznák a döntéseket. Akkor megtörténhetne valójában a vidék fejlesztése. Ez azonban csak álom. Sajnos azonban már ez sem kivitelezhető, mert a polgármesterek többségét is veszélyesen megfertőzte a politika. Ezt a pártok által mesterségesen gerjesztett ellentétet, ezt a kétélűségből, hatalomvágyból jövő önös érdeket kellene eltüntetni, és a függetlenek, a szakértők józanságával kellene hozzáfognunk egy új, jobb vidékfejlesztéshez. Talán még nem késő... m Ferencz Péter Bélapátfalva polgármestere ■ Ki meri ma azt állítani, hogy fejlődik a vidék, amikor az utak járhatatlanok, a munkahelyek sorra szűnnek meg?
