Heves Megyei Hírlap, 2008. március (19. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-19 / 66. szám

HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. MÁRCIUS 19., SZERDA Az egri Hunyadi jó hírnevét öregbítette a lelkes csapat Az egri Hunyadi Mátyás Általá­nos Iskolába jár mindkét uno­kám, a 4. és a 6. osztályba. Eddi­gi eredményeik mindig kitűnőre sikerültek. Ez nemcsak őket di­cséri, hanem a kiváló iskolaveze­tést, tantestületet is. Ám ennek az iskolának a tanulmányokban és a sportban is nagyon jó hírei és eredményei vannak. Sok kivá­lóan sportoló tanuló nevelkedik itt. Amiért most tollat ragadtam, a közelmúltban lezajlott játékos Sportvetélkedő országos bajnok­sága, amit ezúttal Pécsett ren­deztek, s ahová az iskola igazga­tója, Bodnár Gábor is elkísérte a gyerekeket. Ez a kis csapat már négy egymás utáni alkalommal hozta el az első helyezéssel járó kupát. Nagy öröm volt diáknak, tanárnak, szülőknek egyaránt, no és persze az iskola is büszke lehet, hogy hírnevüket öregbíti ez a kis ügyes, lelkes csapat. Igaz, ez két kitűnő tornatanár, Bíró Csaba és Herpai Imre mun­káját dicséri. Szép volt gyerekek, további szép eredményeket, az iskolának pedig sok ilyen, tanu­lásban és sportban lelkes tanu­lót kívánunk a szülők, nagyszü­lők nevében is! Gratulálunk! ■ Zelei Ferencné, Eger 4 Van még mit tanulni néhány kereskedésben A napokban betértem Hatvan­ban egy élelmiszerüzletbe. Alig volt vevő a boltban. Kértem 20 dkg kolbászt, de az eladó a le- méréskor nem találta az áru kód­ját. Mondtam, jó lesz a másik faj­ta is, de ennek sem tudta a kód­ját. Odahívta tapasztaltabb kollé­ganőjét, de ketten sem boldogul­tak. A harmadik személy egy igen ügyes tanulólány volt, aki figyelte az eseményeket. Volt mit „tanulnia”. Végül otthagytam őket. Ekkor az idősebb eladónő megjegyzé­seket tett rám, majd harsány ha- hotázásban törtek ki. Bizonyára annak örültek, hogy egy törzsvá­sárlójuktól sikerült véglegesen megszabadulniuk. Úgy vélem, hogy 2008-ban ezzel a mentalitással nehezen lehet versenyezni. ■ (név és cím a szerkőben) PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTÁK Éva diagnózisa: leukémia tragédia A feleségemen már nem segíthet senki, és a többieken? A magyar egészségügy kritikus helyzetben van, az átlagember azonban ebbe nem nyugodhat bele. Képünk illusztráció. A beteg neve Éva, aki előző év decemberéig kiváló egészség­nek örvendett. Tavaly novemberben a házior­vosa azt mondta: ...Évike, önt egy h úszéves is megirigyelhetné”. Idén január 15-én felkereste a há­ziorvost, mert: „...reszelős a tor­kom, a hátam is hasogat egy ki­csit, nehogy influenzás legyek". 16-án kezdi szedni a gyógyszere­ket, majd 18-án a férj visszaviszi az orvoshoz, mert állapota rom­lik. Beutalják a sürgősségire, ahol a férj kap egy kézikocsit az ülni is képtelen beteg mozgatásához. Az ügyintézés közel egy óráig tart, míg a beteg végre a vizsgáló­ba jut. A vizsgálóban Éva férje se­gítségével vetkőzik nagyon nehe­zen derékig, majd szó szerint má­szik fel a vizsgálóasztalra négy, fi­atalnak mondható „egészségügyi dolgozó” szigorú tekintetű asz- szisztálása mellett. Vizsgálati eredmény: „vérsze­gény, befektetjük az I-es belgyó­gyászatra, majd ott tessék keres­ni!”. 18-án este 47 perces kórházi belső telefonkapcsolgatás során a beteget nem találják. Újra hí­vás, és egy nővérke 25 perces ma­gánnyomozása eredményeként megtalálja Évát. 19-én és 20-án kezelőorvosa nincs bent, 21-én a férjjel közük a diagnózist: súlyos leukémia! Kezelőorvossal megbe­szélve, segítségével a jobb tárgyi kezelési feltételekkel rendelkező debreceni vagy budapesti kórház­ba való áthelyezése kerül szóba! A kezelőorvosi segítség meüé szükséges a „magánkapcsolat” is, mert a beteg elmúlt 60 éves. Első kérdésem: a beteg kezelé­sének minőségét a kora is döntő­en meghatározza? Éva közérzete javul. Kezelőorvosa, valamint Éva férjének közös döntése, hogy a kemoterápiás kezelést az egri kórházban kezdjék meg. január 24-én délután sor kerül az első kemoterápiás kezelésre, a beteg állapota romlik, az éjsza­kát az ágy mellett ülve tölti, majd a 25-én reggel 8 órakor beérke­ző kezelőorvos azonnal röntgen­re küldi és sebészi vizsgálatot kér, mert hasfala kemény, puf- fadt, tapintással a hasüreg nem vizsgálható. Második kérdésem: a beteg vizsgálata és kezelése csak a nap­pali műszakban lehetséges? Éva külön kórterembe kerül, orvosi diagnózis: súlyos, életveszélyes áüapot. Ettől kezdődően a beteg szörnyen szenved, haláltusáját vívja, és január 27-én meghal. További kérdéseim: a ma alkal­mazott orvosi gyakorlatban a be­tegség mely fázisában adható biztos diagnózis? A betegség megelőzése csak álom? Éva a fe­leségem - volt! Temetése január 31-én volt Sa­rudon. Köszönöm a kezelő dok­tornőnek, hogy amit orvosként és emberként megtehetett, azt meg­tette! Volt, van, lesz még számta­lan kérdésem az emberi felelős- j ségről, felelőtlenségről, de most csak a konkrét eseménysorra vonatkozó kérdéseimet tettem fel. Kérem, hogy aki tud, az vá­laszoljon, de inkább cselekedjen mindannyiunk érdekében! ■ Molnár József, Sarud Csak névvel ellátott leveleket várunk felhívás Lehetőségük szerint írásaikhoz használják a drótpostánkat is Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk ész­revételeket, olvasói leveleket a la­punkban megjelent írásokra, il­letve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következ­ménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként csak némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk kedves levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg rövi­den, maximum egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat, észrevételeiket. Az másokat szükség esetén rö­vidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelőssé­get nem váüal. S megőrzésükre nem vállalkozik. Továbbra is csak a teljes névvel, címmel el­látott írásokat jelentetjük meg. Várjuk írásaikat szerkesztősé­günk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23., vagy e-mail: hmhirlap@axels.hu Szomorú, de a sokadik bőrt akarták lenyúzni az adófizetőkről Kedves Olvasótársaim! Tisztelt Havas András! „Győzelem, más­nap” című jegyzetéhez van véle­ményem, illetve a másik oldalt szeretném bemutatni. Azt mondja a régi közmondásunk: egy rókáról nem lehet két bőrt lenyúzni. Azt hiszem, rólunk, magyar adófizető állampolgár­okról azonban már a nagyon so­kadik bőrt akarták lenyúzni. Fi­zetésemnek mintegy 30 száza­lékát adóelőlegként vonják le, körülbelül 10 százalékát nyug­díjpénztárakba kell fizetnem, és 8 százalék az egészségbiztosítá­si hozzájárulás. így fizetésem­nek - hozzávetőleg - 48 százalé­kát nem kapom meg, mert az ál­lam, illetve egyéb szervei gaz­dálkodnak belőle (beleszólásom és ellenőrzésem nélkül). Ezek után miért kellene további adó­kat fizetnem azért, amit már egyszer levontak tőlem? Azt sze­retném, ha megfelelően oszta­nák be ezeket a pénzeket, és va­lóban arra költené a kormány, amire nekem is szükségem van: az oktatásra, az egészségügyre és egyéb - számomra is - fontos intézkedésekre. Azt hiszem, ez­zel nemcsak az a hárommillió ember ért egyet, aki igennel sza­vazott, az otthonmaradók között is bizonyosan többen ugyanezt a véleményt mondanák, ha meg­kérdeznék tőlük. ■ Dobos Eleonóra, Eger Nem feledkeztek meg az egri hölgyekről Az egri Dobó Katica nyugdíjas szervezet nőnapi ünnepséget tartott. Ezt követően Nádasy Eri­ka színművésznő adott elő egy humoros monológot, majd Edith Piaf-sanzonokat hallhattunk. Ezek után a Balogh Ágnes tánc­pedagógus vezette Szederinda néptáncegyüttes vidám táncaiban gyönyörködhettünk. Mindkét pro­dukció nagy tetszést aratott. A megemlékezés végén a szer­vezet férfi tagjai egy-egy szál vi­rággal kedveskedtek. Ezúton mondunk köszönetét a polgár- mesteri hivatalnak, amiért ren­dezvényünk színvonalas meg­rendezéséhez segítséget nyújtott ■ Z. F.-né, Eger Emlékezés Bajza Józsefre, megyénk kiváló költőjére, írójára jubileum Méltató gondolatok Szűcsi szülötte, hazánk nagy irodalmára halálának 150. évfordulóján Bajza Józsefre, megyénk kiváló költőjére, kritikusára, Szűcsi nagy fiára, szülöttére emléke­zünk halálának évfordulóján. Százötven éve, 1858. március 3- án Pesten hunyt el - aránylag fi­atalon -, 54 éves korában. Bajza nevét haüva elsősorban a költőre és kritikusra gondolha­tunk, de sokoldalúságával és ki­váló szervezőképességével a szel­lemi élet számos területén mara­dandót alkotott. Tisztelnünk keü benne még a szerkesztőt, a szín­házigazgatót, a műfordítót, a drá­maírót, a nyelvészt, a történetírót és az irodalmi élet irányítóját. Ha­ladó középbirtokos családból ér­kezett, melynek legjobbjai a haza és a haladás zászlóvivői voltak. logot tanult, de a frissen szerzett jogi diplomáját a „szegre akasz­totta”, s az irodalom régióiban próbált „ember és polgár” lenni. Oly korban akart ő élni, mikor majd megvalósul az a nemes gon­dolat, amelyet a Nemzetiség és nyelv című értekezésében így fo­galmazott meg, hogy „A legna­gyobb becsület és legnagyobb szerencse szabadon állni saját erőben és függetlenül.”. Falusi magányából, Gyön- gyösorosziból 1829 júliusában Pestre költözik, hogy a szellemi periférián alvó várost a magyar irodalom Athénjévé tegye. Bajza kritikája nem meddő kritika. Bajza nyugtalanító, de építő szel­lem, ő maga is nagy alkotó. Az irodalom irányítását - segítői, partnerei Vörösmarty Mihály és Toldy Ferenc - hamarosan összekapcsolja szerkesztői tevé­kenységével. Több lap szerkesz­tője, többek között az Athenaeumnak és az Aurórának. Az Auróra hajnalt jelent, s van e szó­nak jelképes jelen­tése is: az abszolu­tizmus sötétségé­ben már megjele­nik a hajnal pírja, hogy szelíd fé­nyével megtörje a sötétséget. Szigorú erkölcsű ember volt. Szigorú mindenekelőtt önmagá­hoz. Amikor barátai tudta nél­kül közzétették néhány fiatalko­rában írt versét, felháborodottan tiltakozott: „Hisz mik az ő ver­sei? Csillogó szavakból össze­gyúrt valami cifra szó, zűrzavar. Egy nemzetnek a literatúrája nem gyerekjáték, hogy abból ké­nyünk szerint tré­fát űzhessünk. Tisztelni keü a pub­likumot”. Talán so­hasem volt olyan nagy szerepük a költői barátságok­nak, mint a reformkorban. E kör­ből kiemelkedik Bajza és az iro­dalomtörténész Toldy Ferenc kapcsolata, hiszen levelezésük, és az ebből fakadó szellemi erő­többlet meghatározó jelentősé­gű. Ők már a '20-as évek végén megkezdték a másik híd, a szel­lemi lánchíd építését. A 312 levél nemzeti kultúránk egy gyöngy­szeme, irodalmi értéke felbe­csülhetetlen. Történetírói munkássága is je­lentős. Fordításokkal kezdte 1829-ben, lefordította angolból „Az angol forradalom története”, németből pedig „A legrégibb ko­roktól a népvándorlásig” című tanulmányokat. A forradalom Kossuth mellé állítja, s a toll fegyverével harcol nemzete szabadságáért. Szer­keszti a forradalmi sajtó lapját, a Kossuth Hírlapot. Á szabad­ságharc bukása után, mikor a zsarnoki önkény kidühöngte magát, testben és lélekben meg­törve tér vissza családjához. A szüntelen életveszély, a szoron­gás, a reménytelenség felőrü Bajza idegrendszerét. Idegroncs, de még öntudatánál van. „Össze­gyűjtött munkák” címmel 1851- ben kiadja még régebbi műveit. Szerette volna befejezni a négy kötetre tervezett Világtörténet írását, melyből csak az Ókor je­lent meg Hajdankor címmel, de az agyongyötört idegzete nem bírta tovább. Költőnket testi és lelki szen­vedéseitől 1858. március 3-án váltotta meg a halál. Az évfordu­lóról a Szülőhelyén is megemlé­keztek. ■ Széplaki Sándor ■ Haladó középbir­tokos családból érkezett, mely­nek legjobbjai a haza és a hala­dás zászlóvivői voltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom