Heves Megyei Hírlap, 2008. február (19. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-06 / 31. szám
HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. FEBRUÁR 6., SZERDA 4 PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTÁK Vannak még intelligens, megbízható szakemberek Január 16-án ajtót vásárolni indult a férjem a lakásunkhoz. Miután több helyen is megnézte, a legkedvezőbb áron a Kertész úton lévő egyik kereskedő cégnél találta meg, amit keresett. Szakszerű tájékoztatást kapott az áruhoz, látszott, hogy szakember foglalkozik a vevővel, igényeinket szem előtt tartotta, ráadásul a teljes beszerelést is vállalták. Itt következett a másik meglepetés. Január 17-én reggel kilenc órára ígérték a beszerelést. Szülte percnyi pontossággal megérkezett két fiatalember az új ajtóval. Mikor a régi ajtót kivették, majd elájultam, mekkora űr tátongott a helyén. A két ember azonban csodát művelt, nagy szakértelemmel helyére tette az új ajtót, befalazták, a romokat eltakarították, és három órakor átadták a munkát. Csodálattal figyeltem, ahogy tették a dolgukat. Az új ajtónk szakszerűen, büszkén látja el feladatát, kellő pontossággal. Hát kérem, így is lehet dolgozni. Vannak még kiváló, intelligens, jó szakemberek is a vevők megelégedésére. Kívánok jó egészséget és sok sikert, szerezzenek másoknak is örömet, amint azt nekünk tették. ■ Molnár Józsefné (cím a szerkőben) Köszönet az emberséges bánásmódért A minap megjelentem az egri Markhot Ferenc Kórház-Rendelőintézetben, hogy éves rákszűrésen vegyek részt. Összeszorult gyomorral mentem, mert eddig rosszak voltak a tapasztalataim. Dr. Hercska Gyula vizsgáló főorvoshoz kerültem. Köszönöm a doktor úrnak a kedves, humánus, emberséges vizsgálatot Az egészségügynek sok ilyen orvosra van szüksége. Gondolom, nem „sztárorvos”, de udvarias, kedves és emberséges. Becsüljük meg az ilyen szakembereket! Más. Szeretném köszönetemet nyilvánítani a Hatvani Önkormányzat Adócsoport hölgydolgozóinak is, akik ugyancsak előzékenyen segítettek ügyeim intézésében. Kívánom, hogy még sokáig tegyenek jót az emberekért. ■ (név és cím a szerkőben) Kerecsenden, a Füzesabonyi úton élők változatlanul nem tettek le azon szándékukról, hogy tavasszal lezárják az utat. Képünk illusztráció. Miért zárják le az utat? vélemény Mi vár azokra, akik nem tudják megjavíttatni házaikat? A január 23-án megjelent újságcikkben, amelyben a kerecsendi Füzesabonyi úti lakosok kálváriájáról volt szó, megszólalt Szerencsi Gábor úr, a Magyar Közút Kht. Heves megyei területi igazgatója is. Ehhez szeretnék egy pár gondolatot hozzáfűzni, illetve néhány kérdés is felmerült bennem, amelyekre jó lenne kielégítő választ kapni, akár a társaság vezetésétől, akár más - az ügyben illetékes - döntéshozótól. Azt gondolom, hogy az almát az almával kell összehasonlítani, illetve össze lehet a körtével is, csak nem szerencsés. Merőben más a helyzet, és egyszerűbb a megoldás lehetősége is Kerecsend esetében, mint az igazgató úr által említett Andornaktályán. Az Andornaktályán bevezetett forgalomkorlátozás kapcsán az okozott jelentős problémát, hogy az Egerből Mezőkövesd vagy Miskolc irányába tartó teherforgalom számára nem lehetett más alternatívát biztosítani. Mert mondjuk ha Kerecsend felé próbálnának az említett irányba eljutni, az bizony körülbelül 10-15 kilométeres kerülőt jelent. Kerecsenden a megoldás jóval egyszerűbbnek tűnik, mert itt csak a Füzesabonyi útról kellene a nehézgépjárműveket kitiltani, akik a 3-as és a 25- ös főutak találkozásánál tudnának a 3-as főútra rá-, illetve onnan lehajtani. Ez a mindössze plusz egy kilométeres kitérő, azt gondolom, talán nem sértené elviselhetetlen mértékben a közlekedők jogait. Más kérdés, hogy a fent említett megoldás esetén talán körforgalmat kellene a 3-as és 25-ös út csomópontjában kiépíteni, ami jelentősen növelné a közlekedők biztonságát. Ez viszont, becslésem szerint, mintegy 60-70 mülió forintos beruházást jelentene. Elismerem, hogy a szűkös keretek miatt nem könnyű ehhez megfelelő forrást biztosítani. Továbbá mióta az említett újságcikk megjelent, gyötör a kíváncsiság, vajon ki tud kielégítő választ adni arra a kérdésre, hogy a minisztériumi rendeletben megfogalmazott „indokolt eset” kifejezés, ami a forgalom- korlátozás vagy -tilalom feltétele, egészen pontosan mit takarhat? Elégséges lehet-e indokként, hogy egy lakóépületnek kidőlt az oldalfala, és félő, hogy több, régebben épült ház is ugyanerre a sorsra jut? Egy családi háznak a mennyezete készül leszakadni. A tulajdonos megfogalmazása szerint már csak a Szentlélek tartja. Mi lesz, ha az is elfárad egyszer? Indokolt esetnek minősül-e, hogy sok épületen több centiméteres repedések mutatkoznak, amik egy évvel az esedékes javítás után újból megjelennek? Mi vár azokra a lakókra, akik már nem tudják a soron következő javításokat finanszírozni, mert az alacsony keresetük vagy a nyugdíjuk ezt nem teszi lehetővé? Ki lesz a felelős, ha valaki a leszakadt mennyezet vagy a kidőlt fal alatt leli halálát? A sok megválaszolatlan kérdés miatt fogják az emberek lezárni az utat, mert tanácstalanok és el vannak keseredve. ■ Sári László Kerecsend polgármestere * * * Szerkesztőségünk ezúttal is felkínálja a válaszadás lehetőségét azon döntéshozóknak, akik illetékesek a fenti kérdésekben. ■ Ki lesz a felelős, ha valaki a leszakadt meny- nyezet vagy a kidőlt fal alatt leli halálát? Adjuk meg a tiszteletet az élő és a már meghalt hősöknek! Engedtessék meg nekem, hogy felhívjam a figyelmet 1943. február 4-re. Azon a napon érkeztek a doni tragédiát túlélő sebesültek Egerbe, az 547-es Hadikórháznak elnevezett .Siketnémák Intézetébe. Fiatal önkéntes ápolónőként előző nap tettem esküt dr. Antalffy István orvos százados kórházparancsnok előtt. Negyedikén kora délelőtt érkezett a kórházvonat. Az elgyötört, lesoványodott katonáknak a sebesüléseik mellett fagyási sebeik is voltak. Tizennyolc évesen a tiszti betegekhez kaptam beosztást. Négyágyas szobákban elosztva húsz sebesültet ápoltam naponta reggel 6-tól este 7 óráig. Máig őrzöm a névsorukat. Egy év alatt hatvanhárom sebesültet ápoltam. Majd műtősnőként dolgoztam tovább. Gondolom, az akkori sebesültekből már igen kevesen élhetnek. Közülünk, fiatal lányokból is tudomásom szerint csak hárman élünk: Kovács Irén, Takács Erzsébet és én, Németh Irén. Én, amíg élek, emlékezni fogok arra a napra és a hadikórházban eltöltött éveimre. Adjuk meg a tiszteletet a túlélő és meghalt hősöknek emlékezéssel! ■ Kis Kálmánné Németh Irén (cím a szerk.-ben) Kilátástalan a magyar vasút helyzete, jövője? Hazánk földrajzi elhelyezkedéséből adódóan a különböző közlekedési eszközök fontos szerepet töltenek be. A vasút, mint Európa fontos áthaladási, csomóponti rendszere, kiemelt helyen kellene, hogy szerepeljen az ország életében. A jelenlegi leépítések, megszüntetések, átalakítások és nem utolsósorban a fejlesztési elképzelések nem jó irányba mutatnak. Az elmúlt években felhalmozott pénzügyi hiány is azt támasztja alá, hogy a rendszerben alapvető működési zavarok lehetnek. A vezérigazgatók cseréi sem járultak hozzá a rendszer stabil működéséhez. Látni szeretném már azt a korszerű elképzelést, hosszú távú fejlesztést, mely biztosítaná a magyar vasút jövőjét. Bizonyára a sztrájkolok is erre várnakji (névés cím a szerk.-ben) Meghitt pillanatok, varázslatos ünnepek íme, így is lehet(ne) dolgozni elismerés Az ügyintéző kedvessége mindenkit meglepett Az elmúlt év végén a Dobó Katica Nyugdíjas Szervezet a Bartakovics Béla Művelődési Központban évzáró ünnepséget tartott tagjai részére. Az ünnepségen dr. Lengyel Gyula plébános atya tartott megható beszédet a szeretettől, a karácsony mítoszáról. Ezt követően virágcsokorral búcsúztatták el Kary József igazgatót és Nagyné Váradi Anna közművelődési szakembert a Művelődési Központban bekövetkezett változások miatt. Ezek után a hagyományokhoz híven az Eszterházy Károly Főiskola Hidy Pálné vezette művelődésszervező szakos hallgatói verssel, énekkel, tánccal szórakoztatták a megjelent nyugdíjasokat. Az előadás végén saját készítésű mézeskaláccsal és finom szaloncukorral kedveskedtek a szereplők az ünnep alkalmából. Köszönet a meghitt pillanatokért, az ünnep varázsáért! A szervezet ugyanitt rendezte meg évbúcsúztatóját is, ahol közel száz fő gyűlt össze, hogy együtt vegyenek búcsút az óévtől, és örüljenek egy reményteljes új év kezdetének. A vidám hangulathoz, tánchoz Sághi Ferenc szolgáltatta a hangulatos zenét. Köszönet jár a szervezésben részt vállalóknak és a támogatóknak, akik remélhetőleg idén is segítik a klub munkáját. ■ Zelei Ferencné (cím a szerk.-ben) Egyhangú, stresszel, inzultusokkal telített életünkben szinte meghatóan jólesik egy-egy hirtelen jött kedvesség. Pedig ha jól belegondolunk, az emberi kapcsolatok meghatározó, alapvető feltétele lenne, hogy ne fehér hollóként gondoljunk rá. Egy ilyen - sajnos nem mindennapi - történetre emlékezem és emlékeznek azok, akik a munkaügyi központ egri kirendeltségén ügyfelei voltunk Béres Mihály ügyintézőnek. Munkaügyi központ, reggel kilenc óra. Vagy száz ember várakozik, ki némán, ki zajongva, de mindenki türelmeüenül. A 40-es szoba ajtaja nyílik, egy fiatalember lép ki. Kedvesen, udvariasan kér elnézést,’de a számítógép hibája miatt 10-15 perc plusztürelmet kér az ügyfelektől. Érdekes módon bejelentése nem a várt felzúdulást váltja ki. Nem örül ugyan senki, de a mód, ahogyan szól, a stílus, ahogyan előadja, mindenkit meglep. Beletörődéssel várok, majd a hívó szóra belépek. Hellyel kínál, gyors, rutinos mozdulatokkal veszi a kezébe a papírokat, a számítógép is megtáltosodik a kezei alatt. Tudatában van annak, hogy rajtam kívül még hány (száz) ügyfél várakozik sorára - őrá -, de kérdéseit udvariasan, kedvességgel telített mondatokban fogalmazza meg. Öt-tíz perc, míg végzünk, de megnyugtató modorától repül az idő.- Kérem, Garai alá! - Végeztünk, kezembe adja a papírokat, egy mosoly és egy fejbólintás kíséretében búcsúzik: - Köszönjük a türelmét, a viszontlátásra. Mi köszönjük az ő türelmét. Egy színfolt a szürke-fekete palettán. Egy kivillanó napsugár az ólomszínű égen. Köszönjük, kedves Béres Mihály! ■ Garai Csaba Eger A közös tánc feledtette velünk a fájdalmat Jókedvvel búcsúztattuk az óévet Felnémeten mi, a Derűs Alkony Nyugdíjas Egyesület tagjai. A csoport 2006-ban alakult, azóta kéthetente klubfoglalkozásokon veszünk részt a meghívott előadók jelenlétében. Minden nagyobb ünnepen összejönnek a klubtagok, és köszöntjük egymást. így történt ez december 30- án is, amikor fergeteges jó hangulatban telt el az esténk. A közös tánc feledtette a fájdalmakat, ami gyógyító hatással volt ránk. Szeretnénk, ha ez a szeretet egész évben köztünk lenne, és jó érzéssel emlékeznénk vissza minden együtt eltöltött órákra. ■ Kassai Sándomé Eger ■ A mód, ahogyan úr, itt írja az ügyintéző szól, a stílus, ahogyan előad' ja, mindenkit meglep.
