Heves Megyei Hírlap, 2008. február (19. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-02 / 28. szám
Két zsák dió története és a megyei újság ereje Az emlékezés rostáján a jelentéktelen dolgok kihullanak, mitől különb mégis két zsák dió története? Pilisy Elemér A Népújság fejlécében az 1966- os évszám a falvak népének nehéz időszakát, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének finisét idézi. Az újságcikkek a termelőszövetkezeti mozgalom győzelmes hétköznapjairól, a közösen végzett munka sikereiről szóltak. A vidék arculatának változásáról, biztató emberi kapcsolatokról, sok-sok teljesített munkaegységről, biztos megélhetésről, demokratikusan irányító vezetőkről... Nos, ekkor az egri Rákóczi Termelőszövetkezetben az elnök megpofozott egy téesz-tagot. Bóta Sándor, a sértett pedig gondolt egy merészet, s bekopogott a szerkesztőségbe, hogy a nyilvánosság segítségével harcoljon igazáért, elégtételt kapjon basáskodó vezetőjétől. A cikk megírására én kaptam megbízást Gyorsan kiderült, a bajt a szomszédos háztáji földek közös mezsgyéjén termett dió okozta. Lejegyeztem Bóta Sándor keserű szavait: „Levertem a diót, amikor jött Szarvas Sándor, az elnök. A torkomnál fogva a földre lökött. Megütött..., hogy az ő dióját lopom, azt ordította. Hiába szóltam bármit. Ki gondolta volna, hogy valaki ököljog alapján bíráskodjon mások felett? Aztán az is eszembe jutott, hogy mégis ő az elnök, én nem üthetek visz- sza. Nem is védekeztem. Hazavitte magának azt a diót, amit én vertem le...’” Megkapta a magáét Bóta felesége is, aki magyarázatot kért az elnöktől. Sírva mesélte: „Az utcán, idegen emberek előtt kiáltotta, hogy lopó zsiványok...” Beszéltem Gajdá- csik András brigádvezetővel, aki annak idején kijelölte a háztáji területeket. Megerősítette, szóbeli megegyezés szerint Bótát illette a diófák termése. Noszvaji Lajos, a város illetékese is jogszerűnek találta a kritikus terület használatát. Végül az elnököt is megkérdeztem, aki semmit sem tagadott a történtekből. írásom, amelyik „Két zsák dió” címmel már a következő napon megjelent a lapban, alaposan felkavarta a kedélyeket. A „terület gazdái” nem csupán szavakban fejezték ki nemtetszésüket, hanem sajtóperben kívántak példát statuálni. A történet mégis jól végződött, mert a vidékre is el-eljutó televíziósok filmet csináltak az egri történetből. Az országos nyilvánossággal szemben a helyi hatalmasságok már tehetetlenek voltak. Az újság szerkesztői és munkatársai ettől kezdve mintha bátrabban nyomták volna a tollat a papíron. ■ ■ Bekopogott a szerkesztőségbe, hogy a nyilvánosság segítségével harcoljon igazáért. Gyurkó Géza Papp János Márkusz László Fazekas István Pécsi István ÄZ UtoUÓ lllííszak. A nyomdában 1981 szeptemberében váltotta fel a rotációs magasnyomást az új ofszet technikával működő gép. A mutatványszámot 55 ezer példányban nyomták ki, ezt követően a hét végi lapok már tizenhat oldalon jelentek meg. Képünkön Turcsányi Béla gépmester (jobbra) ellenőrzi a „nyugdíjba vonuló" gépen nyomott lapot. A Dunából előkerült géppel nyomtak sajtótörténet Negyvenhat éven át volt részese a megyei lap készítésének- Az életem összefonódott a nyomdával és a lapkészítéssel - tekint vissza az elmúlt évtizedekre Tompos Miklós, aki 1958- tól kezdve végigjárta a szakma létrafokait. Huszonhat évet töltött a nyomdánál, ahol végül főművezetőként dolgozott. További húsz évig pedig lapunk tördelőszerkesztője volt. A ma már nyugdíjas szakember annak idején abban az egri Bródy Sándor utcai épületben lakott, ahol a Hevesmegyei Nyomda Vállalat is működött, s az akkori igazgató, Mandula Ernő csalta oda betűszedő tanulónak.- Akkoriban lett napilap a Népújság, így rögtön a laprészleghez kerültem, ahol aztán hosszú évekig linószedőként dolgoztam - idézi a kezdeteket, s természetesen az egykori csapat tagjait. Egy- egy műszakban tizennégyen dolgoztak. A szöveg- és a címszedők - Nagy H. Pál, Csathó István, Lenkovics Károly, Budavári Lajos, Hangácsi András, Tóth István, Kocsis Pál - kezdték a munkát, majd sorban bekapcsolódtak a többiek, Tancsa Béla korrektor, Gyöngy Sándor öntő és Csathó Ernő gépmester. A lapot egy W ? Tompos Miklós: „Az életem összefonódott a lapkészítéssel...” olyan rotációs magasnyomású gépen készítették, amelyet a háború után a Dunából halásztak ki, majd újítottak fel. Csak fekete színt nyomott, az ünnepi megjelenésekkor rézöntvényből készítették el a lapfejet, amit aztán minden egyes példányra külön- külön piros színnel vittek fel a síknyomógép segítségével. Amikor összeállt a szöveg, az oldalon fekete lyukak tátongtak, amíg a cinkográfiában - cinklemezre maratással - el nem készítették a fotókat. Ezt követően készült el a nyomólemez, s éjjel 11-12 óra között kezdődhetett a nyomás. A 12-14 ezer példányt 2 és fél, három óra alatt pörgették le, s adták át a posta terjesztőinek. ■ ■ Ünnepi megjele nőskor minden egyes példányra külön nyomták rá a piros színű címfejet.
