Heves Megyei Hírlap, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-02 / 1. szám
4 PF. 2 3- OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. JANUÁR 2., SZERDA Egy elég durva foci-fegyelmi tárgyalásnak a margójára Felháborodtam a Hírlapban december 7-én megjelent Háborog- nak a makiáriak című cikken. Pár napja e lap hasábjain erősít- gette Pál László, a Helasz elnöke a Pétervására - Makiár labdarúgó-mérkőzés botránya kapcsán, hogy a labdarúgó szövetségben minden a legnagyobb rendben van. Ez alapján valószínűsítem, az is rendjén való, hogy a fegyelmi bizottság vezetője - dr. Cseh László - durva szóval illeti a Makiár SE fegyelmi tárgyaláson megjelent elnökségi tagját. ■ Nem egészen irodalmi stílusban kizavart a teremből. A megjelent cikk alapján az én hangnememmel volt probléma, pedig én csak egy kérdést intéztem dr. Cseh Lászlóhoz normális hangnemben, őt meg nem sértve. Az volt a téma, hogy van- e olyan esemény, körülmény, amelynek bekövetkezte esetén egy csoport akkor is levonulhat a pályáról, ha a játékvezető sokadik hibájaként nem fújja le a meccset. Szélsőséges példával akartam a problémát megközelíteni, miszerint „ha a pályán és a környékén kitör a forradalom, ha vér folyik, akkor is tovább kell-e játszani, ha a bíró nem fújja le a mérkőzést”? Erre reagált a fegyelmi bizottság vezetője, hogy „te olyan... vagy a focihoz, hogy már bánom, amiért beengedtelek a tárgyalásra”. Ezután nem egészen irodalmi stílusban kizavart a teremből. Mindezt hallotta a Makiár SE elnökségének három tagja, s egy általunk megbízott ügyvéd. Kifelé menet annyit válaszoltam a sértésére - normális hangnemben „Lacikám, olyan vagy, mint a főnökeid”. A főnökeitől elnézést kérek. A megjelent cikk kapcsán sérelmezem, hogy e cikk tartalma már akkor is a sportrovat rendelkezésére állt, amikor azt megírták. Az olvasó mégis azt szűrhette le, hogy én sértettem meg valakit, pedig engem do- rongoltak le. Kiutasítani valakit a tárgyalóteremből szoktak, nem kell összekeverni a dolgokat, doktor úr. Sporttársi üdvözlettel: ■ Kása Mihály a Makiár SE elnökségének tagja A mentőt elfelejtette értesíteni a miskolci kórház illetékese, s megfeledkezett az egri kórház tájékoztatásáról is, hogy fogadják a beteget. Képünk illusztráció. Ki jár jól a reformmal? egészségügy Az elkallódott beteg esete a „reformkor” hajnalán A miniszter asszony minden fórumon arról beszél, miért lesz jobb nekünk. Hogy kinek lesz jobb, azt nem tudom, de hogy kinek lett rosszabb, arról vannak tapasztalataim. Levélírónktól Október végén az özvegy 81 éves nagymamám, aki egyedül él egy dél-hevesi faluban, több alkalommal elesett a sík terepen is. A háziorvosa körülbelül három éve nem találkozott vele, csak az aktuális recepteket küldte havonta a körzeti nővérrel, többek között magas vérnyomásra is. A nővérke mindig megmérte a vérnyomását, majd közölte, hogy a mért érték a korához képest nem olyan magas. Október 29-én ez az érték 240/135 volt, amit otthon a családi mérővel mértünk. Kihívtuk ! a háziorvost, aki nyugtázta az I esetet, majd új szert rendelt. Természetesen „mindkét vizitdíjat” beszedte. Délután négy óra körül nagymamám újra elesett az udvaron, és csak azért nem fagyott meg, mert a faluban élő testvéreinek feltűnt, hogy nem veszi fel a csengő telefont, és rátörték az ajtót. A háziorvost ekkor nem lehetett elérni sem a mobiltelefonján, sem a vezetékesen. Elgondolkodtató, hogy ha agyvérzést kapott volna, akkor vajon mi történik? Orvosi ügyelet ugyan van a faluban, de csak este hét órától. Az ügyeletes orvos nagyon kedvesen intézkedett - paraszolvencia nélkül -, és beküldte az egri Markhot Ferenc Kórházba, ahol a III-as belgyógyászati osztályra került. Az osztályon az orvosokról és a nővérkékről csak maximális elismeréssel lehet beszélni, hiszen minden beteghez volt kedves, megnyugtató szavuk, pedig a tíz szobára (összesen közel hatvan beteg) mindössze két nővérke jutott egy műszakban. Kiderült, hogy' nagymamámnak pacemakert kell beültetni, mert szívritmuszavara van. Ezt a műtétet Egerben nem lehet elvégezni, ezért Miskolcra kell utazni. Hétfőn reggel megérkeztem a kórházba, hogy én is a nagyival utazzak, ne érezze magát elhagyatva. A mentő délelőtt fél tízkor elindult velünk, így 11 órakor már a Borsod megyei kórházban voltunk. Itt a kardiológiai osztályon nagyon kedvesen fogadtak bennünket, a beavatkozásra másnap sor is került. Eztán jött a feketeleves. Az unokahúgom szerdán fel akarta keresni a nagymamát, de a miskolci nővérke közölte vele, hogy felesleges, mert aznap vissza fogják szállítani Egerbe. Egész nap erre vártunk. Délután négykor kiderült, hogy 81 éves szívbeteg nagymamám reggel nyolctól az ágy szélén ül felöltözve, várja a mentőt. Kiderítettük, hogy azt ugyan várhatta, hiszen „elfelejtették” megrendelni. Sem az Országos Mentőszolgálatnál, sem a magán betegszállító cégnél nem tudtak ilyen irányú megrendelésről. Miután a család megszervezte a mentőt, újabb meglepetés ért. Miskolc „elfelejtette” értesíteni Egert, hogy visz- szaküldik a beteget. így este hatkor telefonáltam Miskolcra, hogy legyenek szívesek hivatalosan értesíteni Egert, hogy mamám úton van Eger felé. Jelen pillanatban, amikor a levelet írom, este hétkor, nem tudom, hogy hol van nagymamám. Mindez történt egy szívműtéten átesett, a világban egyébként sem túl tájékozott idős asszonynyal 2007. decemberében, amikor minden arról szól, milyen jó lesz nekünk az egészségügyi reform után. Jó lesz, mert az orvosok és ápolók több ember helyett, lelkiismeretesen dolgoznak, és kevesebb lesz a beteg, mert az emberek csak az utolsó pillanatban vetik alá magukat ennek a tortúrának. ■ (név és cím a szerkőben) ■ Délután négykor kiderült, hogy 81 éves szívbeteg nagymamám reggel nyolctól az ágy szélén ül felöltözve, várja a mentőt. Mit keresnek Egerben a félelemkeltő gárdisták? Hazánkban az utóbbi időben egyre nagyobb teret kaptak a szélsőjobbos hangoskodók. Sajnos tehetik, mert a vezetés nem kezeli ezeket megfelelően, a legális jobboldal pedig nemhogy elítélné, hanem hallgatólag ösztönzi is ezeket a megnyilvánulásokat. A magyar szélsőjobb (az éledező fasizmus) képviselői szinte feljogosítva érzik magukat, hogy látszatigazságokat hangoztassanak, mocskolódjanak, meggyalázzák ünnepeinket. Mindez párosulva a túlzó nacionalizmussal, hamis mítoszokkal elvezetett a gárdák alakulásához. Egerben eddig kirívó szélsőségek nem jelentkeztek, s most döbbenten látjuk a félkatonai szervezetek megjelenését. Bizony, mindez nyugtalanító, mert az idősebb generáció jól emlékszik az 1944-45. év zűrzavaraira. ■ Ez a karszalag vészesen hasonlít a nyilas pribékek hajdani viseletére. Félelemkeltő a Nemzeti Őrsereg a tyúktollas sapkájukkal, az árpádsávos karszalagjukkal. Utóbbi vészesen hasonlít a nyilas pribékek hajdani viseletére. Megjelenésük mellett szónokolnak, infantilis szamárságokat szajkóznak. Legyünk büszkék a gárdák egri megjelenésére? Tartok tőle, vezetőik, a hangadók üyen úton szeretnének gazdasági vagy politikai pozíciókat szerezni. Ki törődik majd azután a megtévesztett százakkal? Itt Egerben eddig nem volt kirívó demonstráció, a kormányellenes tüntetések is viszonylag kulturáltan zajlottak. A szélsőjobbos szervezetek nem kaptak ösztönzést a városi vezetéstől. És most, az utóbbi hetekben? Tisztelt önkormányzati vezetők! Önök október 23-án szótlanul, megjegyzés nélkül tűrték, hogy néhány hőbörgő „gyilkosoknak, gazembereknek” nevezze az Önökkel egy testületben ülő törvényesen megválasztott polgárokat. Gondolkodjanak! Gyilkosok azok a fiatalemberek, kiket mi egriek gyermekkoruk óta ismerünk?! Sajnálom, hogy mindezeket le kellett írnom, de meggyőződésem, az említett magatartást egyszer még szégyellni fogják. ■ Miklós Endre nyugdíjas, Eger A fény mutatta az utat azon a ködös vasárnapon élmény Egy igazán feledhetetlen, életre szóló Márton-napi lámpás ünnep Mónosbélben Szent Márton fehér lovon érkezett Mónosbélbe. Azon a ködös, havas, hideg vasárnapon várakozással teli gyerekek és szüleik lelkes kis csapata gyűlt össze a Bélkő lábánál fekvő kedves faluban, hogy a Csillagfény a mónosbéli művelődési házban is a földre érjen. A hagyományoknak megfelelően, az Egri Waldorf Alapítvány szervezésében, idén is megrendeztük Márton-napi összejövetelünket. A magas erdők már sötétbe burkolóztak, a környező dombok szelídebb lankáin is álomra hajtotta már fejét a természet. Mindannyiunkban jóleső érzés volt a kinti hidegből megérkezni a közös ünnep helyszínére. A teremben lévő évszakasztalon égő gyertya kicsiny lángjának fénye elárasztotta szívünket melegséggel. A ködös délutánból hideg este lett. Az ég kitisztult, gyönyörű pelyhekben hullt a hó, a kicsik kipirult arccal élvezték a kinti játékot. Odabent az asztal körül jókedvű munka folyt. Az apukák gyönyörű töklámpást faragtak, az anyukák finom pogácsát és meleg teát varázsoltak az asztalra. Papírdobozokat vágtunk, faleveleket ragasztottunk, a gyerekek boldogan színeztek méhviasz krétácskákkal. Átéléssel készítettük Márton- napi lámpácskáinkat. Márton- nap az évkör egyik legszebb keresztény ünnepe. Szent Márton legendájához kapcsolódik, aki nálunk a középkorban a legnépszerűbb szentek közé tartozott. A krónikák szerint Pannóniában született. Ő volt az a könyörületes püspök, aki megosztotta köpenyét az út mentén fázó rongyos koldussal, s jó cselekedetéért álmában még egy angyal is megjelent előtte. Az este legfényesebb pontja volt, amikor minden lámpács- kában kigyúlt a mécsesek lángja, s a gyerekek a süvítő havas szélben végre elindulhattak megkeresni apó termetű, huncut és kedves barátaikat. A bölcs manókat, akik ilyenkor odakint előjönnek a fák odvai- ból, a bokrok alól, a gyökerek közül, hogy majd a fagyott talajban egyre mélyebbre bújva figyeljenek a föld alatti kristályosodásra. Nagy bátorság kellett, hogy a koromsötétben útnak induljunk. Lábunk alatt ropogott a friss hó. Lámpácskáinkban az erős széllel dacolva pislákolt a gyertya lángja. A fény mutatta nekünk az utat. Hihetetlen öröm csillogott a gyerekek szemében, mikor zsebeikbe tehették a hóban talált fagyott, deres szakállú, színes ruhás, kicsi manócskákat, hogy azután kezecskéikben melengetve, otthon tavaszig őrizzék őket. Annyira szeretünk valamit, amennyire az hozzánk tartozik. Ez a szeretet a tudatban és az érzésvilágban van jelen, szimbóluma a fény. Az ünnep fénye a világmindenség szellemiségével kapcsolhatja össze az embert. Ünnepre való készülés, az ünnep megélése, az újabb ünnep felé fordulás folyamatos jelenlétre kínál esélyt. Számunkra ez a nap felejthetetlenné vált. Ünnep volt, élő, igazi lelki táplálék. ■ Szalai Mária Egri Waldorf Alapítvány Köszönet az egri állatbarát szponzoroknak Az Egri Cica- és Kutyamentő Baráti Kör Közhasznú Egyesület december 9-én Állati napot tartott a főiskola előtti téren. A hideg ellenére sokan kilátogattak a kutyusa- ikkal a rendezvényünkre. Reméljük, a sokoldalú programok mellett hasznos nyereményekkel, ajándékokkal kedveskedhettünk Önöknek és a házi kedvenceknek. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani minden fellépőnek és szponzornak, akik támogatták a rendezvényt. Hálás szívvel köszönjük az adományokat, amiből a kóbor, gazdára váró állatokat tudjuk majd gyógykezeltetni, ivartalaníttatni és ellátni. ■ Botka Tímea egyesületi elnök ■ Számunkra ez a nap felejthetetlenné vált. Ünnep volt, élő, igazi lelki táplálék.
