Heves Megyei Hírlap, 2007. november (18. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-21 / 271. szám

HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. NOVEMBER 21., SZERDA 4 PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTÁK A leépítés nem visz sehová vélemény Mit ér a technika, ha nincs meg a folyamatos fejlődés? A több évtizedes lemaradást, amely jellemzi a magyar vasúthálózatot, csak komoly anyagi ráfordítás árán lehetne behozni. Képünk illusztráció. Nem tűntek el a lélekgyógyító, apró csodák a napjainkból Világunkban mostanság igen kevés olyan esemény történik, amelynek tiszta szívvel örülhet­nénk. Azt hisszük, hogy az „em­berség” és a „becsület” szavak már csak az értelmező szótár­ban mutatnak jól, pedig néha embertársaink is produkálnak kisebb csodákat, amelyek lélek- gyógyítóként hatnak ránk. Szakértőként több Volán-társa­ság járatán utazom, s általában a buszvezetők nem igazán tolerál­ják, ha számlát kérek tőlük. Ebben az Agria Volán kivétel, itt a sofőrök szívesen teljesítik ezt a kis pluszmunkát. De jeles­re vizsgázott Eremiás János kol­légájuk is, aki a járatán elha­gyott fülbevalómat megtalálva, leadta azt a forgalmi irodába. Hálás köszönet neki és az utaz­tató kollektívának, hogy ember­ségükkel, becsületességükkel po­zitív példát állítanak elénk! (név és cím a szerkőben) Parttalan vitáknak nem adunk helyet ezen az oldalon Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk ész­revételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdések kapcsán. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leve­leket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. „ Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. egy gépelt oldalban fogal­mazzák meg gondolataikat, véleményüket. Az írásokat szük­ség esetén rövidítve, szerkesz­tett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Személyeskedő, rágal­mazó, kirekesztő tartalmú leve­leket akkor sem közlünk, ameny- nyiben a szerző hozzájárul nevé­nek, címének feltüntetéséhez. Parttalan politikai vitáknak sem kívánunk e helyen teret adni. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz. A borítékra ír­ják rá: Pf. 23. ■ A sínpályához kötött személy- és teherszállítás eszközeinek fejlő­dése nagy léptekben halad Euró­pa nyugati felén. Az 5-600 kilo­méteres távolságon belüli sze­mélyfuvarozás szerelvényei ma már szuper sebességeket értek el. A biztonság és az ehhez tarto­zó biztosító berendezések is köve­tik a nagymértékű fejlődés útját. A biztonság és a kényelem ugyanis csak együtt létezik. A technikai eszközök külső megje­lenése és belső kialakítása a XXI. század műszaki vívmányait tük­rözi. A régi technikai eszközök felújítása és megbecsülése, az újakkal együtt, adják meg azt a harmóniát és műszaki kultúrát, amely jellemzi ma Európa nyuga­ti felét. A mágnesvasút feltalálá­sa és megalkotása az emberi el­me egyik kiemelkedő zsenialitá­sa. A benne rejlő lehetőségek ki­aknázása az elkövetkezendő évti­zedek feladatai közé tartozik. Ha belegondolok, hogy korom­nál fogva csak gondolatban le­hetek részese a jövő technikai eszközei és csodamasinái fejlő­désének, akkor bizony a sárga irigység fog el. Ugyanakkor szo­morú vagyok, amit hazánk sín­pályához kötött szállítóeszközeinek fejlesztése körül ta­pasztalok. A több évtizedes lemara­dást, amely jellem­zi a magyar vasúthálózatot, csak nagyon komoly anyagi ráfordí­tás árán lehetne behozni. Kormányok jönnek és men­nek, a szemléletváltást és tisz­tánlátást homály veszi körül. Hol van a kiút ebből a kátyúból? A fejlesztés és gazdaságosság együttes hatása határozza meg a technikai fejlődés előrelépését. A kérdés csak az, hogy hazánk­nak van-e kormányváltásokon is átívelő egységes fejlesztési terve a magyarországi vasúthálózat­ra? Igazságtalan lennék, ha nem említeném meg, hogy épül a 4-es metró, vagy megfeledkeznék ar­ról, hogy folyamatban van az elő­városi vasút fejlesztése. Nem utolsósorban pedig érkeznek a Com-bino villamosok a budapes­ti villamoshálózat fejlesztéséhez. De merre tart a vidék ezekben a fejlesztési elképzelésekben? A legfőbb problémám az, hogy az elhúzó­dó megvalósítások, az alábecsült költ­ségek, a hiányos műszaki tartalmak utólagos korrekciója meglehető­sen sokba kerül a magyar adófi­zetőknek. Kérdezem ezek után tisztelet­tel: tessék mondani, hol marad a magyar szakmai hozzáértés? Mi­kor támaszkodunk már végre a technikai tudományt művelők magas szintű tudására? Milyen lehetőségeket biztosítunk az egyetemeknek gazdaságunk fej­lesztésében és fejlődésében? Egy ország annyit ér, amennyire meg­becsüli a tudomány jeles képvise­lőit és az oktatásban kiemelkedő fiatal tehetségek szakmai tudá­sát. Mikor értjük már meg, hogy az elméleti és gyakorlati tudás, no meg a tapasztalat együttes ha­tása teszi lehetővé egy ország tö­retlen fejlődését? A múlt és a jelen műszaki tudo­mányának együttes hatása hoz­za létre a jövő eszközeinek leg­újabb generációit. Mindehhez szükség van az elkövetkező évti­zedek nemzedékeinek magas szintű tudására. Az egyetemek­nek megvan a fogadó készsége ezekre a kihívásokra, de vajon megadatik-e az elengedhetetlen anyagi háttér is a kutatásoknak és fejlesztéseknek? A közlekedé­si eszközök együttes fejlesztése és fejlődése biztosítja Európa vér­keringését. Ebből a fejlesztési rendszerből hazánknak is ki kell vennie a részét, nem maradhat le a többi európai uniós országtól. A klímaváltozást, a nagyvárosok nö­vekvő forgalmát, közútjaink túl­terhelését csak akkor lehet majd csökkentem, ha a sínpályához kö­tött szállítóeszközök sokkal na­gyobb szerepet kapnak a követ­kező évtizedekben a személyszál­lítás és árufuvarozás területén. Ez a fajta leépítés, megszünte­tés ugyanis nem vezet sehová! ■ Baráth Mihály (cím a szerkőben) Szembeköpősdi helyett össze kellene végre fogni mindenkinek Istenadta tehetséges nép a ma­gyar. Rátermettségünknek bizo­nyítéka, hogy a múlt időktől nap­jainkig sok területen kivívta a világhírt. Szerényebben szólva, ha csak a közelmúlt egy-két ese­ményére gondolunk, továbbra is bizakodhatunk. A televízió kép- j ernyőjére került Ki mit tud?-os I hagyományokat idéző Csillag születik vetélkedősorozat fiatal szereplőinek legjobbjairól hihet­jük, még igen sokra vihetik. Másnap Valenciában a spanyo­lok is magyar sportolónak tap­soltak. Talmácsi Gábor történel­met írt, gyorsasági motoros vi­lágbajnokságot nyert. Magyaror­szág új világbajnoka. ■ Hogyan jutott ide az ország, hogy a kamatok visszafizetéséhez is élet­színvonal-csökkenés , ifjabb megszigorítások kellenek? , Felvetődik a kérdés: ha szor­gos, tehetséges országunk apra­ja és nagyja összefogna, a mos­tani szembeköpős társadalmi szétziláltság helyett mire len­nénk képesek? Hogyan jutott ide az ország, hogy a kamatok visz- szafizetéséhez is életszínvonal­csökkenés, újabb megszigorítá­sok, elvonások kellenek?- A politikai elit a vétkes! - hal­lom. Mindennapjaink történése­iből rendre visszaköszönnek ránk a hanyatló morál kérdései, miközben a pénz beszél, mindent mozgat. A kérdés egyre inkább az, hogy működtethet-e egyálta­lán mindent a bankjegy? Folyó­iratok közt tallózva, 2007.43-44. hetében mellbevágó mondatok kerültek hazai újságjaink címol­dalaira. Figyelő: „Inog Gyurcsány széke. Ki léphet a helyébe?” Ma­gyar Narancs: „Az egész ország rámehet” - véli Dávid Ibolya az együgyű politikai játszadozásról. Heti Válasz: „Utolsó utáni esély” - Tölgyessy Péter nyilatkozik Gyurcsány Ferenc és Orbán Vik­tor történelmi felelősségéről. 168 óra: „Nem adom fel” - Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vallja, jófelé megyünk. Szerinte az ellen­zéki indulatok vadulása a legjobb bizonyíték. Vélem, az emberek többsége jól tudja, hogy a magyar társadalmi modell válságából merre van az előre. ■ Simon Imre (cím a szerkőben) ■ Van-e egységes fejlesztési terv a magyarországi vasúthálózatra? Újabb régészeti lelet az utókornak? szemétügy Sokkal kevesebb lenne a szemét, ha többet szelektálnánk Belépődíj-szedés helyett ajándéksorsolás lesz Pár éve már annak, hogy az eg­ri szeméttelepen jártunk, amely az Egerszalókhoz közeli völgy­ben található. Pár napja ismét megfordultam ott, és szomorú­an kellett tapasztalnom, hogy a valaha nagy kiterjedésű völgy is­mételten betelik szeméttel. Pe­dig egy ehhez hasonló nagyságú völgy már korábban betelt. El­szomorító arra gondolni, vajon utánunk milyen régészeti lelet kerül majd a déd- vagy ükunoká­ink múltat kutató szerszámai elé, amikor az ősök életére lesz­nek kíváncsiak. Nem biztos, hogy áldani fognak bennünket, akik úgy éljük életünket, hogy a jövő nemzedékekre egyáltalán nem gondolunk. Az emberiség történetében so­ha nem tapasztalt módon szeny- nyezzük környezetünket. Mind­ezt, az ipari fejlődésre hivatkoz­va, lekiismeret fur- dalás nélkül tesszük. Talán kevesebb len­ne a szemét, ha job­ban törekednénk a szelektálásra, miál­tal a mostani szemét­mennyiségnek jelentős része új­rahasznosítható lenne. Elsősor­ban az építőipari kőtörmelékre gondolok, amit teljes egészében fel lehetne használni mezőgaz­dasági utak építéséhez, és nem kellene az egri szőlők között esős időben a sarat taposni. Koráb­ban volt is már egy ilyen kezde­ményezés, miután a Mész-hegy, Nyerges-tető irányába hordtak törmeléket, de nem folytatták. Pçdig ezzel mindenki jól járna. Jól járna a város, mert nem telne be olyan hamar a je­lenlegi szeméttelep. Jól járnának a sző­lősgazdák is, akik­nek ezen a terüle­ten jelentős szőlőtábláik vannak. Csak a jelentősebbeket említve: Gál Tibor, Vincze Béla. De jól járna Szomolya község is, amely község történelmi földútjának nyomvonala megegyezik ezzel az iránnyal, és érvényes útépíté­si engedéllyel vár valamilyen pénzforrásra. Ugyancsak jól jár­na Ostoros és Noszvaj község, melyeknek közigazgatási hatá­rán vezet ez a történelmi földút. Lehetővé válna az egri kaptárkö­vek megközelítése a Nyerges-te­tőn, aminek az erre járó turisták is örülnének. Arról nem is beszélve, hogy az egri kistérséget hozná közelebb egymáshoz, hiszen a fentebb említett települések e társulás tagjai. De hasznos lenne azok­nak is, akik ezt a törmeléket újabban már sokkal több pén­zért helyezhetik el a szeméttele­pen, mint ezt korábban tehették. Mindehhez csak összefogásra, közös akaratra és koordinációra lenne szükség. ■ (név és cím a szerkőben) Az ősszel megalakult Ezüstidő Szabadidős Klubunk (hamaro­san egyesületté formálva) no­vember 27-én, délután fél hattól rendezi meg „Örvend az ég vigassággal...” című rendezvé­nyét a Bartakovics Béla Művelő­dési Központ dísztermében. Az intézmény által kiadott programelőzetesben sajnos téve­sen 1000 és 500 forintos belépő­díjakat tüntettek fel. Szeretnénk tájékoztatni minden kedves ér­deklődőt, hogy belépődíj nem lesz! De - szponzoraink jóvoltá­ból - lesz ajándéksorsolás a je­lenlévők között, hiszen második emberes hónapunk a leggazda­gabb olyan névnapokban, amely neveket magyar szentek is visel­nek (Imre, Márton, Erzsébet, Ka­talin, András). Minden érdeklődőt szeretettel várunk erre az estünkre, ahol szóban, dalban megemlékezünk a magyar szentekről, és nótacsok­rokat, ajándékokat nyújtunk át a kedves közönségnek. A műsor­ban az Egri Csülagok Népdalkor előadásában elhangzik a Nógrád megyében gyűjtött Szent Erzsé- bet-köszöntő, Vámos László mű­vésztanár tárogatón játszik, éne­kelnek az Ezüstidő Klub nótaéne­kesei, valamint két énekművész, Kerekes Katalin és Szegedi Sán­dor is a vendégeink lesznek. Mindenkit szeretettel várunk! ■ F. Molnár Gabriella egyesületi alelnök ■ A mostani sze­métmennyiség­nek jelentős ré­sze újrahaszno­sítható lenne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom