Heves Megyei Hírlap, 2007. október (18. évfolyam, 229-254. szám)
2007-10-31 / 254. szám
2 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. OKTÓBER 31., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP Gyertyát gyújtanak a felnémeti háborús áldozatok tiszteletére Rendhagyó párbeszéd a halálról halottak napja Emlékezni mindig az élőnek kötelesség és olykor fájdalom Több mint húsz éve már annak, hogy Felnémeten az I. és a n. világháború áldozatainak tiszteletére lakossági és önkormányzati pénzek felhasználásával egy emlékművet emeltek az utódok. Sajnos, amint azt hírül adtuk, tavaly tavasszal vandál kezek megrongálták az emlékhelyet, s annak kegyeleti asztaláról lelopták azt a bronzterító't is, amely a közel száz hó's nevét tartalmazta. Ezzel hozzávetőlegesen hatszázezer forintos kárt okoztak. Bíró Ervin, a Felnémet Áldozatainak Emlékművéért Alapítvány Kuratóriumának elnöke lapunk érdeklődésére elmondta, hogy minden erejükkel azon fáradoznak, hogy mielőbb sikerüljön helyreállítani ezt a műalkotást. Szerinte talán jövő tavaszra újra eredeti szépségében állhat majd a szobor, rajta a nevekkel. A művésszel már egyeztettek, a tervek is elkészültek, csupán a szükséges összeget kell előteremteni. Az elnök lapunk közreműködését is kérte annak érdekében, hogy a halottak napja előtt kérjük meg a városrész lakóit, hogy szívükben idézzék fel az egykori hősöket, s tiszteletűkre gyújtsanak meg egy-egy mécsest az áldozatokért. Reményei szerint a jövő esztendő novemberében már a helyreállított emlékműnél tehetik meg ezt. ■ A múzeumok az ünnepek alatt nyitva tartanak A Dobó István Vármúzeum és kiállításai november 1-jén és 2-án is nyitva tartanak. így az érdeklődők megtekinthetik az egri vár történetét, a képtárat, a kazamatát, továbbá az Eger Vára Barátainak Köre Egyesület és az Egri Vitézlő Oskola jubileumi tárlatát. Ugyancsak nyitva lesz a Gárdonyi Géza Emlékmúzeum, valamint a gyöngyösi Mátra Múzeum. November 5-től február 28- ig téli nyitvatartási rend lép életbe. Ennek megfelelően az érdeklődőket látogatási napokon 10 és 16 óra között fogadják a múzeumi kiállítóhelyek - tájékoztatta lapunkat dr. Petercsák Tivadar megyei múzeumigazgató. ■ Mécsesek millióinak apró fényei emlékeztetnek minket létünk törékenységére. A temetők gyertyaillatú levegőjében ismét szembesülünk az örök ténnyel, az elmúlással. Szuromi Rita Hosszú időn át gyötört a kétség: vajon minden úgy történt-e, ahogy Te akartad? Aztán elképedtem, amikor jött a felismerés, mi már nem beszélgetünk a halálról. Mert tudod, régen olyan természetes volt, hogy az emberi lét végéhez közeledő megosztotta utolsó kívánságait családtagjaival. A szoba gyászos sötétjében senki nem próbálta vigasztalni a haldoklót: meglásd, holnapra jobban lesz, múló rosz- szullét az, amitől most félsz, aminek ismeretlen közeledését érzed. Beszéltek, beszéltünk róla, elfogadtuk a tényt, ím közeledik a megváltoztathatatlan. Köny- nyebben távoztatok Ti, hiszen tudtátok, életetek hagyatékait ott tudhattátok törékeny létetek el- illanása után is, ahol szerettétek volna, ahová vágytátok. S nyu- godtabbak voltunk mi, maradók, akiknek kész receptet hagytatok életetek javainak további gondozásáról, sőt olykor még temetésetek mikéntjéről is. Aztán most lásd, szemérmesen szemet hunyunk a halál ténye fölött. Nem beszélünk, mert fáj az elmúlás. Nem mondjuk, mert hisszük, a távozótól a reményt elvenni nem szabad. S mi történik? Érkezik egy hajnali telefon a kórházból, s a kagylót emelve már tudjuk, ml következik, holott mi tényleg elhittük, mert elhitettük magunkkal, csak azért kérjük az orvosok segítségét is a végső pillanatban, hogy Ti jobban legyetek. Hazugság-bástyákkal igyekszünk körbevenni magunkat, hogy a halált látszólag legyőzzük. Holott csupán gyengeségünk áldozataivá válunk, amikor elmenekülünk a haldoklótól, „biztos orvosi” kezekben hagyva őt. Az élet ebben az egyben igazsággal mér: öreg és fiatal, szegény és gazdag csakis önmaga halálát képes halni. Évezredek törvénye ez, még ha körülötte a szertartásrend megannyit változott. Az egyiptomiak pénzérmét tettek a halott mellé, legyen miből kifizetA temetőben. Ezen a helyen kortól, néptől, időtől függetlenül egyek vagyunk, és együtt is vagyunk. Felvételünk illusztráció. nie Kaáron ladikját. A rómaiak színes menetekkel, mimusokat bérelve, akik az elhunyt életének dicső tetteit most ismét felelevenítették, vonultak a város szélére halottaikat elégetni. A középkor embere ha gazdag volt, fényes, díszes szarkofágokat faragtatott dicső őseinek, a szegényebbek pedig, főként járvány idején, beérték azzal is, ha szeretteiket közös sírban elhantolták. Egyben azonban mindnyájan osztoztak: az elmúlás gyászában és az öröklét reményében. Nem meséltem Neked talán soha arról, hogy gyerekkoromban rongyosra lapozgattam azt az albumot, amely Csaba királyfit ábrázolta, amint maroknyi csapatával a Csillagok Útjára lép. Kisiskolásként csupán any- nyit fogtam fel e jelképből, Attila hun király fia visszatér, ha egyszer népének szüksége lesz rá. Aztán rájöttem, nem csak mi ringatjuk magunkat eme illúzi- óban: az angolok Arthur királyukat „csak” Avalon szigetére küldték, hogy onnan a dicső hadvezér egyszer visszatérhessen, ha országa ismét bajba kerül. Aztán itt van még a Mennyország is, ahol az a sok-sok ember mind együtt van ismét, bár arra nekem kisgyermekként senki sem válaszolt, hogyan találják meg ott egymást, s mit is csinálnak ott... Mert szeretnénk tudni, hogy a halál nem az élet vége. Csupán kezdete egy másik létnek, melyről itt lent keveset tudunk. Az ember kapaszkodik, magyarázatot és reményt keres. Amerikai kutatók bebizonyították, minden ember súlya, legyen az öreg, fiatal, sovány vagy kövér, 21 grammal válik könnyebbé a halál pillanatában. Ez a 21 gramm az élet? A lélek? A halállal szemben egyedüli menedékünk a hit. Hiszünk és emlékezünk. Gyermekkoromban féltem a temetőkben. Nem értettem a csendjét, a hosszasan maguk elé bámuló, fekete fejkendős, megtört arcú özvegyeket. Aztán ahogy múltak az évek, évtizédek, a temetők csendjében egy általam eddig ismeretlen új vüág tárult fel. Szeretek temetőkbe járni. Nem csupán egy-egy ismeretlen nép szokásai, hagyományai, de a lelke is feltárul. A temetőben egyek vagyunk, mi élők. Erre akkor döbbentem rá, amikor egy ismeretlen angol ■ A temetők régi szokásokról, emberi kultúrákról is mesélnek. Temetők a múltból: meddig maradnak meg a sírok? A régi, már elhagyott síroknak, temetőrészeknek a megőrzése kultúrafüggő. Akadnak országok, települések, ahol kőtárba viszik az épen maradt köveket megőrzésre, máshol emlékparkokat létesítenek a helyükön. A legdrasz- tikusabb megoldás a végleges felszámolás, beépítés, ám szerencsére egyre kevesebb közösség választja ezt. A kegyelet és a múlt őrzése is örök emberi igény. temető négyszáz éves sírjai közt sétáltunk, s egy babakocsit toló anyuka ránk köszönt. Egyszeri volt e találkozás, előzmény nélküli és soha meg nem ismételhető, mégis egy halk „Hello” tudatosította bennem: lám, e helyen kortól, néptől, időtől függetlenül egyek vagyunk, együtt vagyunk. Annyi mindent kellene még elmondani, leírni, keresni a választ a gyötrő kétségre. Szeretném tudni, hol vagy? Létezik-e az „odaát”, az örök, melyért mindenkinek a saját halálát kell halnia? Önmagunk lelki békéjének keresése miatt szeretünk időnként sétálni a temetők csendjében, vagy egy kicsit ilyenkor tényleg velünk vagytok? Veletek mi van odaát? Látjátok a temetők csendjében a lobbanó mécsesek lángját, s a bűntudattal vagy be nem gyógyuló sebekkel hantjaitok felé sietőket? Fél évszázada, egy évszázada, vagy akár több évszázada Ti álltatok itt lent. S lám, most mi léptünk a helyetekbe, mi, még maradók, akik kutatjuk az emberi lét örök kérdését. Mondd, létezik élet az elmúlás után, vagy csak gyertyafényes emlékeinkben éltek tovább? A bor, az egri vár siker, a középkori piactér ingyenes lehet vendégek Három évre szóló koncepció készül a megyeszékhely kulturális-turisztikai rendezvényeiről A közgyűlés minapi döntése értelmében Eger önkormányzata negyvennégymillió forint ösz- szeghatárig kötelezettséget vállalt a jövő esztendei kulturális és turisztikai események támogatására. A testület jóváhagyta azt is, hogy a 2008-as költségvetési rendelet elfogadásáig a témában megjelenő pályázatokra a polgármesteri hivatal nyújtsa be jelentkezését. Ilyen esetekben a kötelezettségvállalás mértékéig nevesíteni kell a pályázati önerőt. Nem született viszont döntés egyelőre az idegenforgalmi rendezvények középtávú koncepciójáról, amelyet a szakbizottságok rövidesen újra megtárgyalnak. Amint azt Orosz Ibolya tanácsnoktól, a közgyűlés idegen- forgalmi és marketingbizottságának elnökétől megtudtuk, a három évre szóló koncepciót várhatóan még az idén elfogadják. Sőt, az év végéig a 2008-as konkrét rendezvényeket is nevesíteni kell, hiszen a turisztikai, vendéglátóipari területről már most is számosán érdeklődnek a garantált programok iránt. A középtávú stratégia kialakításánál Egernek természetesen figyelembe kell vennie az országos és a regionális törekvése- | két, az operatív programokat, a | különböző akcióterveket. A g koncepció nem csupán az ese- - mények szervezéséről szól. lói Idén először várta az érdeklődőket a Dobó téren a középkori piactér. kell gazdálkodni a rendelkezésre álló, nem igazán bőséges anyagi forrásokkal, s gondolkodni szükséges a más településekkel történő együttműködésben is. Szó lehet például közösen finanszírozott „utazó” színházi produkciókról, vagy arról, hogy az egri borászok más városokban mutatkoznak be, e városok pedig Egerben jelennek meg valamilyen formában. Fontos törekvés a szervezett beutaztatás erősítése, hiszen ma a legtöbb turista egyénileg érkezik. Persze azt, ami az eltelt évek során jól bevált, meg kell őrizni, lellemzően ilyenek a boros rendezvények - a legnagyobbak nyáron az Egri Bikavér Ünnepe és a Bormustra, decemberben az Egri Borszalon, összekötve a Szent János-napi borszenteléssel - és a várban zajló programok, főként a Végvári Vigasságok. A felmérések tanúsága szerint a középkori piactér is jó fogadtatásra talált, bár azon el kell töprengeni, hogy erre az időszakra érdemes-e az egész Dobó teret lezárni, s a belépést szük- séges-e fizetőssé tenni. Vélhetően jobb megoldás volna szétválasztani az ingyenes és a „pénzes” részeket, valahogy úgy, hogy a tér látogatásáért nem kell fizetni, de mondjuk az evésért- ivásért vagy a színielőadásokért már igen. ■
