Heves Megyei Hírlap, 2007. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
2007-09-24 / 223. szám
. SZEPTEMBER 24., HÉTFŐ - HEVES MEGYEI HÍRLAP 3 MEGYEI KÖRKÉP HÍREK Eger KÖZÉLET Ma délután három és négy óra között Bányász Róbert, a 3-as számú egri egyéni választókerület önkormányzati képviselője, a közgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának tagja, lajosvárosi tanácsnok várja a közügyek iránt érdeklődőket a Városházán. Ugyancsak ma, délután négytől Kalmár Péter, a 8-as számú választókerület képviselője, a kulturális bizottság tagja is fogadóórát tart a polgármesteri hivatalban. Besenyőtelek felújítás Regionális fejlesztési támogatások segítségével a jövő évre tervezik a településen a Honvéd utca második részének felújítását - tudtuk meg Bozsik Csaba polgármestertől. Az összességében hatmillió forintos beruházáshoz kapcsolódó pályázatot most készítik. Felsotárkány összefogás a település önkormányzata - a megyében egyedüliként - csatlakozott a Borsod megyei Bükki Leader+ Akciócsoporthoz, melynek az alakuló ülését a múlt héten tartották Bükkszentkeresz- ten. Dr. Juhász Attila Simon polgármestertől megtudtuk, hogy céljuk egyebek mellett a turizmusfejlesztés, a helyi jövedelem- szerzés növelése és a vállalkozások felfuttatása. Verpeiét pályázatok a Tama menti települések turizmussal és borászattal kapcsolatos fejlesztési irányainak meghatározására beadott pályázatával közel ötmillió forintot nyert az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program keretéből, a Tárná menti Leader+ Akciócsoport tagjaként a Verpeléti Lokálpatrióták Baráti Köre. Sikeres voit a község önkormányzata is, amely szintén ötmilliót kapott közösségi programokra. Váraszó ÚTAVATÁS A községben a közelmúltban készült el a Szabadság út alvégi szakasza. A beruházás 6 millió 772 ezer forintba került, amelyből hatmillió forintot pályázat útján szerzett az önkormányzat. A szakasz ünnepélyes átadása szeptember 29- én, szombaton délelőtt tíz órakor zajlik majd le. Eger EREDET A Roúzsa-szín Rovás Kör és a Hun-fokos Szövetség szervezésében ma este hat órától a megyeszékhelyen, a Bartakovics Béla Művelődési Központban Pap Gábor művészettörténész tart előadást „A szkíta eredet nyomában" címmel. főhajtás A recski tábor története beépül a nemzet emlékezetébe A recski internálótáborban csak kétféle ember létezett. Az, aki ember tudott maradni az embertelenségben, és az, aki lealjasult. Szilvás István Az erdei tisztás fölé magasodó őrtorony ma is félelmet kelt. Akik jó fél évszázada három kegyetlen évet töltöttek a recski kényszermunkatábort körülvevő magasfigyelők árnyékában, ma is meg- borzonganak a látványától. Nehéz járású, botra támaszkodó férfi áll meg alatta, majd körbehor- dozza a tekintetét az egykori láger területén.- Az utolsók között kerültem ki innen ’53-ban - réved el a múltban a mostani megemlékezésre Gyuláról érkezett Brejska Károly. - De akkor sem mehettem haza, mert azon nyomban Kistarcsára vittek, ahol a hírhedt ügyész, Alapi Gyula kötelet kért rám. Végül hat évet kaptam, szerencsére beszámították az előző időszakot, így aztán az oroszlányi szénbányából szabadultam 1954. június 23-án. A ma 85 éves férfit annak idején kémkedés, embercsempészet és tiltott határátlépés kísérlete ürügyén tartóztatták le. Ebből csak annyi volt igaz, hogy a feleségével szeretett volna egyszer kijutni Angliába. Koholt vádnak, akárcsak annyi más ember esetében, ez is megtette, s már Recsken is találta magát.- Fejtő voltam ott fent a kőbányában - mutat a hegyre. - Egyszer lezuhantam, s a kőzúzalék annyira ösz- szetört, hogy kilenc napig mozdulni sem tudtam. De nem ez volt a legrosszabb, hanem a kegyetlenség és az örökös éhezés.- Ebben a táborban egyszerű emberek, értelmiségiek és kétkezi munkások, a politikai paletta szinte valamennyi színének képviselői megtalálhatók voltak - mondja megemlékezésében Krasznay Béla. Mbit a Recski Szövetség megbízott elnöke felidézi, a foglyok hamar rájöttek, hogy egy■ Magányos emlé- kezők, népes családok tagjai simítják végig a betűket. másra vannak utalva. - A gerendák súlya alatt görnyedve ezek a színek egybeolvadtak piros-fe- hér-zölddé. S amikor mindenkinek egyformán kérges lett a keze, akkorra itt már csak kétféle ember létezett. Az ember, aki ember tudott maradni az embertelenségben, és az, aki lealjasult. Ilyen aljas ember lehetett az is, aki nemrég arra vetemedett, hogy letépje és elvigye az emlékmű közeléből a barakkok elhelyezését ábrázoló bronz domborművet- háborognak a túlélők. S bár nincs meg az eredeti öntőminta, ígérik, megpróbálják rekonstruálni és visszaálk'tani a helyére. Az is hozzájuk tartozik. Mert kell egy jel, egy nap, egy hely az emlékezetnek. Nyolc rab szökött meg az őrtornyok tövéből A KEGYETLENKEDÉSEK és a nagy éhezések időszaka 1950 őszén kezdődött, s ez azzal járt, hogy 1951 tavaszán nyolc rab megszökött a szigorúan őrzött és titokban tartott táborból. Közülük hetet hamarosan elfogtak, s csak a nyolcadiknak sikerült átszöknie a határon. Michnay Gyula-és a Szabad Európa Rádió (SZER) - révén értesült a világ a magyar Gulag létezéséről, sannak a több mint ezerkétszáz fogolynak a sorsáról, akiknek a nevét beolvasták a SZER adásában.- A Nemzeti Emlékpark elégtételt jelent számukra - említi Sólyom László köztársasági elnök, aki szerint ugyancsak a megemlékezést szolgálja az a Mátramindszenten felszentelt kápolna, amelyet a tábori barakk mintájára építettek fel. A falba rakott téglákba egy-egy rab nevét vésték bele, mint ahogy ott sorakoznak a nevek a frissen megkoszorúzott emlékmű falán is. Magányos emlékezők, népes családok tagjai simítják végig a betűket. Ugyanazzal a megrendült mozdulattal a túlélőkét és a holtakét egyaránt.- Egyre jobban fogyunk, halkul a hangunk, s egyre kevesebb az a fül, amelyik meghallja a szavunkat - gondolkodik hangosan a szövetséget Zimányi Tibor halála után irányító megbízott elnök. Krasznay Béla jövőt firtató szavaira válaszolva mondja Sólyom László: nyugodtan rábízhatják az ifjabb nemzedékekre, hogy a saját nyelvükön tartsák életben a tábor történetét, s az itt raboskodó ártatlan emberek sorsát.- Ha csak visszagondolok az átélt szörnyűségekre, még ma is sírni tudnék - sóhajtja búcsúzáskor Brejska Károly. - De nekem már nincsenek könnyeim. ÁLLÁSPONT A Csákánykő magyarGulágja mi mást tehetett egy magyar és egy francia diák, akik nem értették egymás nyelvét, mint hogy jól berúgtak, miközben az egyik HÉV-állomás felé tartottak. A párizsi egyetemistát Györgyey Ferenc Aladár korábban disszidált barátja küldte Budapestre, ahol aztán kézzel-lábbal elmagyarázta, őt az érdekb, hogy egyforma nyomtávú-e a szovjet és a magyar vasút. Györgyey később valahol viccesen elmesélte, milyen hülye egy francia kém, aki vonattal utazik, mégsem képes megállapítani, hogy milyen nálunk a nyomtáv. Valaki besúgta, így lett ő de Gaulle kémje, s a recski internálótábor csaknem ezer- háromszáz lakójának egyike. ahhoz, hogy megtudjuk, mi is történt Recsken 1950 és ’53 között, ismernünk kell az adott kort, és az akkori körülményeket. S hogy megismerjük, évek óta visszatérően felidézik azt az egykor ott sínylődő rabok. Mert kell az emlékezetnek egy jel, egy nap. Egy hely, ahol nincs helye a magyarázkodásnak, mert Recsk nem tűri a hazugságot. A jogtalanságról, az önkényről, a megaláztatásról beszélni kell. És az internáltak megőrzött erkölcsi tartásáról is, ami a támasz volt ahhoz, hogy a kegyetlenségnek kiszolgáltatott lágerlakó ember maradhasson az embertelenségben. S hogy soha többé ne éledjen fel titkolt és félelmetes kényszermunkatábor Csákánykőn és sehol másutt a világban. A SZÁMKIVETETTEKET tömörítő Recski Szövetség tagjai egyre fogynak. Halkul a hangjuk, mondják, ezért az új generációknak kell felerősíteniük azt. A tábornak meg kell maradnia a nemzet emlékezetében. VAN VÉLEMÉNYE? ÍRJA MEG! velemeny@hevesmegyeihirlap.hu Murci bőséggel, morei cseppet sem bevégezték Vigassággal teli, hangulatos szüretzárás Nagyrédén Eger és Noszvaj sikere az európai virágos versenyen A must már javában forr a pincékben, s ennek megfelelően a hangulat is igen pezsgőre sikeredett a hét végén Nagyrédén, a Szüretzáró mulatságon. A Mátrai Borvidék legnagyobb hegyközségében méltóképp megünnepelték a betakarítás végét: zenés, táncos, mókás produkciók váltották egymást az iskola udvarán felálh'tott színpadon, helyi együttesek és távolabbról érkezett művészek gondoskodtak a szórakoztatásról. A hangulatot kellőképpen megalapozta a szüreti felvonulás: a kis muszka lovak vontatta szekéren a zenészek úgy fújták, mintha az életük múlott volna rajta. A szőlőgúla mögött felsoraA felvonulók nem kérették magukat. A borvidék legnagyobb hegyközségének apraja-nagyja részt vett a hagyományos mókás szüreti menetben. kozott kicsik és nagyok meg - nem akarván lemaradni, nem csak a távolságot, de az igyekezetei illetően sem - daloltak, táncoltak kifulladásig, s persze jó szívvel kínálták a szőlőt, a bort, a kalácsot a szép számmal egy- besereglett nézelődőknek. Az óvodásoktól a nyugdíjasokig mindenki kivette a részét a menet színesítéséből, s hasonló aktivitás mutatkozott a baráti társaságok főzőversenyén, illetve a délelőtti focibajnokságban is. Akik inkább csak nézelődni vagy pihenni szerettek volna, azoknak is akadt elfoglaltság: a gyerekeket vidámpark várta, a felnőtteket pedig filmvetítés a mozi épületében. ■ S. P. Folytatás az 1. oldalról A megtisztelő nemzetközi megmérettetésnek az volt az előzménye, hogy a Virágos Magyarországért Versenyt tavaly város kategóriában Eger, falu kategóriában pedig Noszvaj nyerte meg. Az európai versenyben ebben az esztendőben hazánkon kívül Ausztria, Belgium, Horvátország, Csehország, Franciaország, Németország, Írország, Olaszország, Hollandia, Szlovénia és az Egyesült Királyság vett részt. A nemzetközi zsűri augusztus elején látogatott el Egerbe, tagjait Habis László polgármester, az önkormányzat, a polgármesteri hivatal és a Városgondozás Eger Kft. képviselői fogadták. A városházi prezentációt követően Eger felkészülését tizenhárom helyszínen mutatták be. A szakemberek úgy állították össze a programot, hogy az épített és természeti környezet megtekintésén túl a zsűri bepillantást nyerjen a város aktív civil életébe, a helyi virágosítási verseny eredményeibe, a környezettudatos oktatási programokba és nem utolsósorban a város idegenforgalmába és a borászattal kapcsolatos fejlesztésekbe is. Habis László úgy vélte: a siker a másfél évtizedes szisztematikus virágosítás, városszépítés gyümölcse, amelyért sokat tettek a civüek is. ■ Emlékmúzeum a barakkban. Az egykori rab, Kós Imre a fogolyszökés utáni megtorlásról beszélt az érdeklődő látogatóknak. Ezrével kettétört életek
