Heves Megyei Hírlap, 2007. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

2007-08-22 / 195. szám

4 PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. AUGUSZTUS 22., SZERDA A megkülönböztetett jelzésű járművek gyakran életeket menthetnek. Éppen ezért jó lenne, ha mindenki biztosítaná számukra az elsőbbséget. Mindenkit hazavárnak közlekedés Sokkal több figyelemre lenne szükség az utakon A gazdának is érdeke lenne az orosz piac felé nyitás Nem értem az időnként fel-fel- bukkanó oroszellenességet. Pe­dig már a rendszerváltás után is nagy árat fizettünk az orosz piac elvesztése miatt. Sajnos, a rendszerváltás elején összekeverték a pártpolitikát a gazdaságpolitikával a hozzá nem értő honatyák. Akkor 5-6 milli­árd dollár vesztesége lett az or­szágnak abból, hogy kivonultunk az orosz piacról. Amit a Nyugat már nagyon várt, mert át is vették tőlünk a volt szovjet piacot. Gon­doljunk csak bele, a sertés, a szar­vasmarha, valamint a szárnyasok piaca teljesen összeomlott, vagy továbbmenve, a bor- és almaex­port, és konzervgyárak mentek tönkre. Most, amikor újból kezd valami kialakulni, megint fel­emelik a hangjukat azok, akik ak­kor is ugyanazt akarták, hogy az orosz piac felé semmilyen nyitás ne legyen. Pedig már illett volna megtanulni, hogy a magyar gaz­daságnak mindegy, ki veszi meg az árukat, csak jól el tudja adni. Úgy, hogy abból az országnak haszna legyen. A magyar gazda­ságnak és a magyar gazdáknak teljesen mindegy, ki veszi meg az árut, csak pénzhez jussanak. Ezért tartunk itt, mert felelőtle­nül politizálnak. ■ Ország János (cím a szerk.-ben) Levelezőink figyelmébe ajánljuk Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk észre­vételeket, olvasói leveleket a la­punkban megjelent írásokra, il­letve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Felhívjuk levele­zőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, maximum egy gépelt ol­dal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szer­kesztett formában tesszük köz­zé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentet­jük meg. Továbbra is várjuk írá­saikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A bo­rítékra írják rá: Pf. 23. ■ A gyors segítség emberéleteket menthet. A segítőknek viszont el kell érniük a beavatkozás hely­színére. A magyar közutakon közlekedők illemkódexe komoly hiányosságokat mutat a vezetők sokaságánál. A leírtakat gyakor­lati tapasztalatom mondatja ve­lem. Hosszú évekig az egészség­ügy területén dolgoztam, és a szolgálati gépkocsim megkülön­böztető jelzését számtalan eset­ben használtam is. A gépjárművek minőségi vál­tozásával nem javult a közlekedé­si morál. A megnövekedett se­besség, az utak zsúfoltsága, a jár­művünk ismeretének hiányossá­ga, valamint a szombat esti A 2007. július 12-én megjelent számban közölt „Gyurcsány, a tárcafelelős” című írással kap­csolatban szeretnék elmondani néhány gondolatot. Amikor elol­vastam a cikket, felháborodtam és mosolyogtam is a nyugdíjas­fórumon elhangzottakon. Felhá­borodtam, mert néhány szocia­listabarát nyugdíjas azt mondta, diszkóláz a fiatalok sokaságának értelmetlen halálához vezetett. A szabálytalanul közlekedők száma csak tovább tetézi a nega­tív statisztikai ará­nyokat. A megválto­zott közúti magatar­tások változtatásra ösztönözték a men­tésben résztvevőket is. A katasztrófavédelmi igazga­tóságon belül a polgárvédelem, a rendőrség, a tűzoltóság és a mentősök, valamint az önkéntes mentést segítők feladatkörét egy­ségessé kellett tenni. Ezek az em­berek mindennap kockáztatják életüket értünk, a közlekedésben résztvevőkért. Életeket, értéke­hogy a nyugdíjas-társadalom megérti és támogatja a megszo­rításokat. Mi, a nyugdíjasok többsége, arra kérjük a fórumon résztvevő nyugdíjasokat, ne nyi­latkozzanak mindannyiunk ne­vében. Mi nem támogatjuk a megszorításokat A jelenlegi kor­mánynak azt üzenjük: dolgozza­nak azon, hogy a gazdaság jól két mentenek. Kérdezem: mi, akik a közutakon közlekedünk, miért nem segítjük munkájukat azzal, hogy biztosítjuk a zavarta­lan haladásukat. A hang- és fény­jelzés a járműveken azt jelzi, hogy segí­teni kell valakin vagy valakiken. Tisztelt közlekedő! Végiggondol­ta már egyszer is, hogy ezen jár­műveknek mekkora teherrel kell közlekedniük ahhoz, hogy a helyszínen minden felszerelés rendelkezésre álljon? Egy ember­élet perceken múlhat. Csak egy kicsivel kellene több figyelmet fordítani a közlekedési magatar­működjön és mindenkinek jobb legyen a sorsa. A kormányoldal­ról többször elhangzott már, hogy a költségvetés egyensúlya jól alakul. A baj csak ott van, hogy ez a megszorításoknak köszönhető, nem pedig a gazdaság növeke­désének. 2009-ben a megszorí­tások bizonyára csökkenni fog­tásunkra. Például becsatoljuk a biztonsági övét, menet közben nem fésülködünk, nem bömböl- tetjük a rádiót. Jól beállítjuk a gépkocsi visszapillantó tükreit, időben és szabályosan használ­juk az irányjelzőket. Hosszabb vezetésnél pihenőidőt iktatunk be, a nagyobb teljesítményű gép­kocsikat elengedjük, és ne akar­juk bizonyítani, hogy a miénk is tudja azt a sebességet. A kézben tartott mobütelefont mellőzzük, vagy megállunk a telefonálás ide- jére.A felsoroltak nem kerülnek pénzbe, mindössze több odafi­gyelést igényelnek. ■ Baráth Mihály, Eger (cím a szerkőben) nak, hiszen nyakunkon lesz a 2010-es választás, így engedmé­nyekre lesz szükség. Látható te­hát, hogy ez a kormány a nehéz helyzetből nem nagyon tud kilá­balni. Nekünk arra is kell gon­dolni, hogy megéljük-é valaha a jobb sorsot? Bízzunk benne, hogy így lesz. ■ (név és cím a szerkőben) A nagyszülők és az unokák élményteli kirándulása A Dobó Katica Nyugdíjas Szerve­zet kirándulással zárta az első fél évet. Az Egererdő Erdészeti Zrt. segítségével, nagyszülők és uno­kák részvételével a Stimecz- házhoz látogattunk. Tanösvény- túrán vettünk részt, tájékoztatót hallhattunk az erdő honos nö­vényzetéről és állatairól. Vissza­térve a táborhelyre, vadhúsból készített gulyás várt bennünket. Kis pihenő után az unokák és a nagyszülők különféle versenyen mérhették össze ügyességüket A nap végén az erdei kisvonattal mentünk Felsőtárkányba, majd busszal Egerbe. Köszönjük Pallagi Lászlónak, az Egererdő Zrt. vezérigazgatójának a lehető­séget, valamint Fridél Veronika sajtóreferensnek, aki a program előkészítésében tevékenykedett. ■ Dr. Gallovits László a nyugdíjas szervezet elnöke A nyugdíjasokat továbbra is várják a szalóki fürdőben Kedves N. Béláné! Örülünk annak, hogy szereti az egerszalóki gyógyvizet, és meg­tisztel azzal, hogy dicséri az új, szép épülétsort is. Ezúton szeretnénk felhívni az Ön és a többi gyógyulni és feltöl­tődni vágyó figyelmét arra, hogy továbbra is rendelkezésükre áll­nak az egerszalóki gyógyvízre épült szolgáltatások, m­A három szabadtéri medence most is látogatható hétvégeken szombaton és vasárnap este 7 és hajnal 3 óra között, ezt a régi jegy­árakon lehet igénybe venni. A medencék hét közben azért nin­csenek nyitva, mert a további fej­lesztések miatt építkezés folyik a környékükön, annak érdekében, hogy jövő nyáron kulturált körül­mények között, új öltözőkkel, ki­szolgálóhelyiségekkel várják a vendégeket. Ha meglátogatja a gyógyfürdőt, Ön is tapasztalni fogja, hogy a szolgáltatások minőségét és a környezetet össze sem lehet ha­sonlítani a korábbiakkal. Továbbra is szeretettel várjuk Önt és minden pihenni vágyót fürdőnkbe. ■ Üdvözlettel: Szalók Holding Zrt igazgatósága Kérdés, megélhetjük-e a jobb sorsot? vélemény A nyugdíjasok többsége nem kér a további megszorításokból ■ Segítsük azokat, akik értünk és biztonságainkért dolgoznak. Nincs közünk a tűzesethez reagálás Nem vártunk a szomszédunktól hátba támadást Hol az apátságig vezető út? észrevétel Meg kellene becsülnünk, ami megmaradt Az augusztus 15-én „Tűzesetek, hanyagság...” címmel megjelent olvasói levélre reagálva az aláb­biakat válaszolnám: A cikkben, mint a tűz keletke­zésének egyik lehetséges okát, megemlítenek egy helikopter- modellel történt játszadozást Az információ feltehetően Bakos Fe­renc károsulttól vagy nejétől származik, akikkel tizenhárom év óta vagyunk telekszomszé­dok. Eddigi szomszédi viszo­nyunk teljesen korrekt, baráti volt. Olyannyira, hogy amikor kutyánk riasztása alapján fér­jem észlelte a tüzet, haladéktala­nul átrohant a szembe-szomszé- dunkhoz, hogy azonnal hívja a tűzoltókat. Ő maga pedig szaladt összerakni a locsolócsöveket és beindítani a szivattyút. Ezzel a locsolóval oltották az időközben odafutó falubeliek a tüzet mind­addig, amíg a tűzoltók meg nem érkeztek. Nem vártunk ezért köszöne­tét, de ilyen alattomos hátba tá­madást sem. Sem a helikopter tulajdonosa - aki egyébként a lányunk férje -, sem a helikopter nem volt Újlőrincfalván a tűz keletkezé­sének időpontjában. A gyerekek akkor érkeztek, amikor már a tűzoltók oltották a tüzet. Á cikk megjelenése óta a falu­beliek sorban megállítják a fér­jemet, hogy valóban mi gyújtot­tuk fel Bakos Feriék nyaralóját? Mert az emberek fantáziáját va­lóban „felgyújtotta” a helikopter. Mi tizenhárom éve vagyunk ennek a közösségnek megbe­csült, tisztelt tagjai. Hogy a szomszédainkkal hogyan ren­dezzük le ezt a vaskos köszöne­tét, az a mi dolgunk. Kérem, lap­jukban tegyék közzé reagálá­sunkat, hogy a faluközösség is megismerhesse a mi álláspon­tunkat is. Egyébként elmondom, hogy a „vétkes helikopter” akkumulá­torról töltött, elektromos műkö­désű, és a szikrát legfeljebb a szomszédasszony szeme szórta, amikor meglátta. ■ Oláh Ferencné Újlőrincfalva A Bükki Művészeti Napok kere­tében nagy sikerű koncertek színhelye volt a bélapátfalvi apátság, ez a csodálatos közép­kori műemlék. Di­cséretet érdemel­nek a hangverse­nyek szervezői, mert rendezvénye­ikkel nemcsak me­gyénk kulturális életét gazdagí­tották, hanem alkalmat adtak az érdeklődőknek arra, hogy gyö­nyörködhessenek e páratlan műemlék templom szépségé­ben. Valamit azonban szóvá kell tenni, ami sokat rontott a vendé­gek örömén. A koncertek késő este fejeződtek be, és a közönség világítás nélküli, nyaktörő ösvé­nyen, romok között bukdácsol­va jutott ki a faluba vezető útra, a parkolóban álló kocsikhoz. Ezeket a koncerteket nemcsak fiatalok látogatják, hanem főképp idő­sebbek, akik meg­gondolják, hogy még egyszer vállal­ják ezt a kockázatos utat. Kérdéseim: miért nem le­het rendes gyalogutat építeni az apátság kapujától a kijáratig, amelyen közlekedni nem bal­esetveszélyes; miért nem lehet ezt az útvonalat néhány lámpá­val kivilágítani? Néhány lámpát el lehetne helyezni az erdőn át a faluba vezető úton is. Ez nem le­het pénzkérdés, mert egy ilyen egyedülálló műemlék, mint az apátsági templom, megérdemel­ne ennyi gondoskodást. Egészen biztos, hogy ha ez a templom egy nyugat-európai országban len­ne, nagyobb becsben tartanák és megfelelő infrastruktúrával ten­nék megközelíthetőbbé. A mi hazánk sajnos nem bő­velkedik ehhez hasonló közép­kori műemlékekben, jobban meg kellene hát becsülnünk azt a keveset, ami megmaradt. Az EU támogatja a műemlékek ál­lagmegóvását, és a bélapátfalvi apátság olyan örökség, amely­nek megközelíthetővé tételére biztosan adna pénzt. ■ S. György Eger (cím a szerk.-ben) ■ A közönség vilá­gítás nélküli, nyaktörő ösvé­nyen bukdácsolt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom