Heves Megyei Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-25 / 172. szám

A Gárdonyi Géza Színház Nyári Tagozatának júliusi programjai 2007. JÚLIUS 26. (27.) 21 ÓRA BONNIE AND CLYDE tánc-thriller a Pécsi Balett előadása Rendező-koreográfus: Vincze Balázs Zeneszerző: Bókái Zoltán Libretto: Böhm György Jászai Mari-díjas Díszlettervező: Bátonyi György Jelmeztervező: Nagy Fruzsina Koreográfus asszisztens: Len­csés Károly Harangozó-díjas, Daczó Eszter A mű a tánc nyelvén dolgozza fel két fiatal eszelős ámokfutásá­nak mindenki által ismert törté­netét. Arthur Penn alkotása Warren Beatty és Faye Dunaway legendás alakításával mélyen beírta magát a filmtörténetbe. A film 1967-es megjelenése óta ge­nerációk nőttek fel, de Bonnie és Clyde kultikussá vált figurája ma is ugyanolyan elementáris erővel hat a fiatal, lázadó nemze­dékekre, mint egykoron. "Bár az alkotás irányvonalát alapvetően filmélményem adja, az én szán­dékom nem az, hogy legendás hősökként ábrázoljam a fősze­replőket, akiknek alakja a láza­dás jelképévé válik. Ez a történet ideológiáktól mentes, "csak" ró­luk szól, az emberi érzelmek szélsőséges megnyilvánulásait láttatom a maguk mélységeivel, az indulatok és a bűntudat pok­lával, a józan belátás és az őrü­let határaival. Az izgalmakkal teli, látványos, megrázó erejű előadás megalkotá­sával nem titkolt szándékom az embereket és a tánc mérhetetle­nül gazdag, sokszínű világát köze­lebb hozni egymáshoz." (Vincze Balázs, rendező - koreográfus) Helyszín: Líceum udvar 2007. JÚLIUS 27. 19 ÓRA KLARINÉTVARÁZS A nemzetközi klarinét- és szaxo­fonkurzus művészeinek kon­certje Helyszín: Gárdonyi Géza Szín­ház 2007, JÚLIUS 28. (29.) 21 ÓRA KODÁLY ZOLTÁN: SZÉKELYFONÓ daljáték a Honvéd Táncszínház előadása A „Székelyfonó” életképek so­rozata, a századforduló vidéki életformájának - s vele a falu egyetlen közösségi helyiségének, a fonónak - dallal, énekkel, tánc­cal, pantomimmai történő való­sághű ábrázolása; kevesebb, hi­szen tulajdonképpeni, a zene által elbeszélt cselekménye nincs. A megszólaló dallamok inkább ér­zelmeket, hangulatot fejeznek ki, semmint valamely színpadi szi­tuáció jellemzésére szolgálnak. A háziasszony kérőjét csend­őrök üldözik. Az idő sürget, me­nekülnie kell, és a menyecske magára marad nagy bánatával. Hamarosan benépesül azonban a fonó, és mindnyájan igyekez­nek kedvében járni, dallal, tréfá­val, játékkal elűzni szomorúsá­gát A kérőt közben elfogták a zsandárok, és már hozzák is rab­láncon, szuronyok közt. A gaz­dag legény, amint meglátja őket, ijedten elbújik, de az egyik öreg­asszony megtalálja és leleplezi: nem a kérő a bűnös, hanem ő! A csendőrök mindkettőjüket elvi­szik. A többiek szétszélednek, csak néhány öreg anyóka marad a háziasszony mellett. Azután lassan virradni kezd... A távol­ból idehallatszik a közeledő legé­nyek, leányok vidám éneke. Mi­re valamennyien betódulnak a házba, megérkezik a szabadon bocsátott kérő is, hogy boldogan zárja karjaiba asszonyát. ■ Peer Gynt A Liceum udvarán 21 órakor Augusztus 17., 18. Esőnap: augusztus 19. Kaszás Gergő Járó Zsuzsa Bozó Andrea Görög László Safranek Károly Egy fantasztikus utazás története peer gynt Henrik Ibsen költői látomása és Edvard Grieg zenéje a Líceum udvarán A Peer Gynt egy fantasztikus utazás története. Henrik Ibsen költői látomását Edvard Grieg öntötte zenébe, de már az első pillanattól kezdve több volt ez, mint egyszerűen egy színdarab kísérőzenéje. A manók tánca, Solvejg dala, Reggeli hangok olyan „slágerszámok”, amelyek a darabon belül is önálló életet élnek, időről időre a „fülünkbe másznak”, ezzel idézve meg az ibseni gondolatokat. Ez az egyedülálló műfajú vál­lalkozás, a zeneszerző halálá­nak 100. évfordulóján, a zene, a szöveg, a látvány, a tánc, a fé­nyek együttes hatásával idézi meg az önmagát kereső ember vándorlását. A címszerepet Kaszás Gergő alakítja, Solveigként Járó Zsu­Törőcsik Mari zsát láthatjuk. A további szere­pekben Bozó Andrea, Görög László valamint Safranek Ká­roly lép színre. Külön öröm, hogy Aase szerepében Törőcsik Mari Kossuth-díjas színművész- nőt láthatjuk, akinek közismert egri kötődése ellenére az utóbbi húsz évben nem volt alkalma színpadra lépni a városban. Az énekes szerepekben Mas- sányi Viktort, Létai Kiss Gabri­ellát, Simon Krisztinát, Murár Györgyit, Zsigmond Gézát és Farkas Gábort láthatja, hallhat­ja a közönség. A Csizmadia Tibor által ren­dezett és Barta Dóra által kore- ografált előadásban közreműkö­dik az Egri Szimfonikus Zene­kar, Szabó Sipos Máté vezényle­tével, az Egri Fesztivál Balett, va­lamint a Magyar Állami Opera­ház Énekkara. ■ Gál Gábor (középen) Előadás-képek című fotókiállításán, Szívós Győző és a tárlatot megnyitó Mészáros Máté színművészek társaságában F elvillanyoz a színház - vall­ja Gál Gábor. Le sem tagad­hatná... Ha képeket készít egy- egy előadásról, azt nemcsak munkának tekinti, lelkesedés­sel, szeretettel csinálja. Ha kell, akár több alkalommal is bekuk­kant a próbákra, gondolatban vagy valóságosan exponál mindaddig, amíg úgy nem érzi: betekintést engedett a színé­szek verejtékes munkájába, és rábukkant az előadásba csoma­golt üzenetre. A Heves Megyei Hírlap fotóri­portere 2001 óta dolgozik a Gár­donyi Géza Színháznak. Hiva­tásszerűen 1989 óta fotózik. Tíz­éves volt, amikor édesapja elő­ször fényképezőgépet adott a ke­zébe, egy Szmena 8-ast, de a fo­tóművészet felnőttként érintette meg igazán. A Hevesi Szemle közművelődési és irodalmi fo­lyóiratnál dolgozott. „Megbabonáz, hogy sokan lát­ják, amit csinálunk - fogalmaz. - A Népújságnál töltöttem gya­kornoki éveimet. A színházi fo­tózás csínját-bínját Koncz János­tól lestem el. Emlékszem, diák­fejjel láttam Egerben Rózewicz Fehér házasságát, ami azt hi­szem, mindent eldöntött, szere­lem volt első látásra. Évekig ké­szítettem a színházi műsorfiizet képanyagát, ami remek ujjgya­korlat volt a nagy feladatokhoz. Csizmadia Tibor rendezésében a Diótörő volt az első éles beve­tés, aminek tétje volt számomra. Rendkívül zárkózott, félelme­ket gyártó és aggódó ember va­gyok, optikával a kezemben a nézőtér sötétjében mégis felol­dódom. Mondhatni, a színházi fotózást egyenesen nekem talál­ták ki, mert egy előadásnyi idő­re talán mégis képes vagyok megnyílni. Hamar elfogadtak, befogadtak a színészek. Ma már ismerősként üdvözölnek, ami biztonságot ad és felelőssé­get ébreszt bennem. A színház még egy olyan hely számomra a világban, ahol egy kicsit ott­hon lehetek. Az elmúlt évek szinte minden előadását szerettem. Vagy azért, mert könnyű és élvezetes volt a rendezővel dolgozni, figyelni a jó hangulatú próbáit, vagy mert munkája látványában vagy mondanivalójában érintett meg. Ilyen lelket felforgató tettek a Fa­ust, az Ébredés vagy a Száz év magány. Rajongva szerettem a Halleluját, a Nyafogókat és a Tu­dós nőket. A Pityu bácsi fia és a Galambok lelkesített és formált engem. Az üyen „kockáztatós” előadások mérföldkövek a teát­rum történetében, ettől érzem, hogy fontos pillanatok tanúja és krónikása vagyok. A jó kép záloga, hogy a fotós megtalálja-e az egyensúlyt tá­volságtartás és beolvadás kö­zött. Tudnia kell, mikor van ar­ra szükség, hogy az elviselhető- nél többször fotózzon, mikor érik be lassabban a gyümölcs: tilos a kapkodás, a hányaveti magatartás. Fgÿ-egy előadásban nagy csapatnyi ember hosszú, fáradságos munkája, értékes ideje fekszik, ezt mindenekfe- lett tisztelni kell. Nemcsak a ma­gam igényeire figyelek, a rende­ző, a színész és a néző szemével is látnom kell a képeket. Miként nem léphetünk kétszer ugyan­abba a folyóba, így két előadás sem lehet ugyanolyan: a lefotózhatatlant kell képekbe sűrítenem. Vannak nagyszerű művé­szek, akik minden egyes pró­bán, minden este mást mutat­nak a szerepből, alakításaikbán nyomon követhető a fejlődés,.1 a jobbító akarat, pedig a legtöbb­jüket nem hordozza tenyerén a sors. Felvillanyoz a színház, cso­dálom a színészeket, hogyan ké­pesek nap mint nap kitárni a lelkűket a folyvást érkező és fi­gyelő idegeneknek, a közönség­nek. Kevés nehezebb feladat van ennél az életben. Alkotótár­saimként tisztelem őket, még ha sokszor nem is tudják ezt. A fotográfus a színház szolgá­ja, akit néha az a szerencse ér, hogy megtalálja és megőrzi a pillanatot... Mi, fényérzékenyek, jól tudjuk ezt...” GÁL GÁBOR ELŐADÁS-KÉPEK CÍMŰ FOTÓKIÁLLÍTÁSA AUGUSZTUS 19-IG TEKINTHETŐ MEG A LÍCEUM AULÁJÁBAN Sikert arat a filmvásznon és a színpadon egyaránt szakmai elismerés Jó úton halad Schruff Milán, a Gárdonyi Géza Színház fiatal színésze Schruff Milán fiatal, 24 éves. Alig lépett ki az iskola kapuján, máris az évad legjobb harminc év alatti színészének választot­ták a színházi szakma legna­gyobb fesztiválján, a Pécsi Or­szágos Színházi Találkozón, a POSZT-on. Közben forgatja első mozifilmjét, a Kalandorokat - Főiskolásként is mindig ott voltam Pécsett, amikor vizsgaelő­adásokat mutattunk be. De most élveztem igazán. Végre egy jó da­rabbal mentünk, és benne vol­tunk a versenyprogramban. Rá­adásul szinte tapintható volt a vá­rakozás: vajon milyenek leszünk... Az első este szerintem nem sikerült jól, a nagy meleg­ben úgy éreztem, nem jön velünk a közönség. Másnap, amikor a Schruff Milán zsűri is nézte, sokkal jobb volt. Pedig nem készültünk, csak sod­ródtunk, vittük egymást. Kaszás Gergőt nem láttam üyen jónak még soha! Azt hittem, az előadás vagy a rendezés kap majd díjat, de hogy én, arra nem számítot­tam, csak akkor, amikor három nappal az eredményhirdetés előtt értesítettek, hogy legyek elérhető. A díj számomra csak azt jelenti, hogy jó úton haladok...- A Pámaember egyébként na­gyon közel áll hozzám, amúgy is imádom a horrort - mondta. - Dömötör Andrissal dolgoztam már együtt a főiskolán, akkor is jól tudtunk együttműködni. McDonagh a kedvenc íróm, és ez a kedvenc darabom tőle. Örültem, amikor olvastam a szereposztást a próbatáblán... Sokat dolgoztunk Michal szerepén, mert nem akar­tuk, hogy sértő vagy hamis le­gyen. Igyekeztem megtalálni az egyszerűségét, a gyermeki gon­dolkodását. Persze segített az is, hogy találkoztam sérült emberek­kel, megfigyelhettem a viselkedé­süket, mozgásukat.- Közben forgatom életem első filmjét, Haumann Péterrel és Ru­dolf Péterrel... - folytatja a szí­nész. - A Kalandorok egy roadmovie, amiben három gene­ráció, apa és fiú elmennek Er­délybe, hogy elhozzák a nagy­apát. Sokáig keresték a film fő­szereplőjét, de úgy látszik, rám várt... Az azonban a vágásnál dől el, milyen lesz. A közönség janu­árban láthatja majd. Bevallom, kicsit megküzdöttem a szerep­pel, mert nem úgy van, mint a színpadon, hanem itt azonnal a megfe­lelő lelkiállapotba kell kerülnöd. Sok mindenen múlik, hogy jól sikerül-e egy jelenet. Technikán, időjáráson... Ugyan­akkor abban a pillanatban kell jónak, sőt a legjobbnak lenned, amikor forog a kamera. Először még piszkáltak, mert nem tud­tam „jelbe állni”. De sokat tanul­tam a szakmáról és emberségből is. A főiskola után úgy éreztem, hogy ez az ötödév. Érdekes lesz a bemutatón egyben látni a filmet. Szeretnék a következő évad­ban is minél többet dolgozni - mondja terveiről. - Ha egy fia­tal színész sok és nehéz felada­tot kap, az nagy lehetőséget je­lent számára a pá­lyán. Most néhány hetet töltök Ameri­kában, nyelvet ta­nulok, sokat járok majd moziba és pihenek. Már a film közben éreztem, a sok uta­zás, a hajnalig tartó kimerítő forgatás felemésztette utolsó energiáimat is. ■ Pilisy Cs. ■ Sokat tanultam a szakmáról és emberségből is. AZ OLDALT. MELY LAPUNK KIADÓJA ÉS A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ EGYÜTTMŰKÖDÉSE ALAPJÁN JELENT MEG. PILISY CSENGE ÉS EGRES BÉLA ÁLLÍTOTTA ÖSSZE. A FOTÓKAT GÁL GÁBOR KÉSZÍTETTE Mi fényérzékenyek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom