Heves Megyei Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-23 / 170. szám

PF. 2 3 11 2007. JÚLIUS 23, HÉTFŐ - HEVES MEGYEI HÍRLAP Sátras lagzi a Szent Kamill idősotthonban, támogatással Ezúton szeretnénk megköszönni a Heves Megyei Önkormányzat Szent Kamill Idősek Otthona ve­zetőinek és a zagyvaszántói részleg dolgozóinak és lakóinak házasságkötésünk (2007. jún. 23.) alkalmával azt az odaadó fi­gyelmüket és önzetlen segítsé­güket, amit boldogságunk érde­kében nyújtottak, és egy népha­gyományokat felelevenítő, élőze­nés, sátras lakodalmat rendez­tek számunkra, népes vendég­sereggel. Köszönjük a támoga­tók önzetlen segítségét is. Végül és nem utolsósorban fiamnak, ifj. Damó Pálnak az anyagi és erkölcsi támogatását. ■ Damó Pál és neje, Kelemen Mária Köszönet néhány egri embernek Köszönettel tartozunk pár ember­nek, sok talán tanul az esetünk­ből. Július 1-jén a lányom és a ba­rátja elmentek az egri strandra. Sajnos, csomagjaikat és ruháikat nem a megőrzőben, hanem őri­zetlenül egy pádon hagyták a fő­bejáratnál. Ezt ki is használták, lányom táskájából kivették a pénztárcáját, amelyben az összes irata, némi készpénz és egy ezüst­lánc volt. Amikor észrevették, azonnal a környező bokrokban keresték, hátha valaki eldobta. Megkérdezték a mellettük lé­vő pádon a középkorú házaspárt is, hátha láttak valakit a táska körül. Sajnos nem. A házaspár hölgytagja ezer forintot adott a lányomnak, amikor megtudta, hogy nem is egrieket loptak meg, mondván, legalább a busz­ra legyen pénze. Lányom ellen­kezése ellenére tette ezt. Húsz­éves gyermekem könnyekkel a szemében mesélte: Anya, hiszen még vannak jó emberek! Mire a rendőrségre értek, hogy feljelentést tegyenek, egy másik jó ember már leadta az Érsek­kertben megtalált összes iratot. Nagyon szépen köszönjük! Aki­nek már veszett el, illetve loptak el iratait, az tudja, mennyi időbe és pénzbe kerül azok pótlása. Sajnos, én is tudom. ■ D. Zoltánné Karácsond Olvasónk többek nevében kérdi: hogy merik lerombolni, amit felépítettek maguknak Felnémeten? Felvételünk csupán illusztráció. Felnémeten újra baj van panasz A belvárost fejlesztik, a külvárost meg züllesztik? Az emberjogi bizottságok televí­zióban, rádióban állandóan az egyenjogúságról beszélnek. Saj­nos, Heves vármegyében ez bi­zony nem így megy. A rendszer- változás óta az Egerhez csatolt Felnémet a rangsorban bizony jóval Eger alatt áll. A megyeszék­helyet fejlesztik, építgetik, Fel­németre pedig a magukat lokál- patriótáknak nevező városveze­tők kitelepítik a nemkívánatos családokat. Lényeg az, hogy ne legyenek útban. Még 1994-ben egy bizonyos házat két sérült gyermek édes­anyja szeretett volna megvenni. A kicsik apját bűnözők ütötték agyon. Valójában a család tagjai nem segélyt kértek, nem is szo­ciális házat, de nekik nem ad­ták. A jegyző ezt levélben meg is indokolta. Idézek a levélből: „A fent jelzett ingatlan lakás célja­ira történő hasznosítása jelen­tős nehézségekbe ütközne, te­kintettel arra, hogy mind álla­ga, mind eredeti rendeltetése legfeljebb üzleti tevékenység folytatására teszi alkalmassá. Az ingatlan korábban is mint élelmiszer-diszkont üzemelt, és a jövőre tekintettel is hasonló funkciót szánunk neki, amit bérbeadás útján történő haszno­sítással kívánunk elérni.”. Hát igen! Megtapasztal­tuk, hogy bérbe­adás útján volt disz­kó, verekedéssel, ordítással megtűz­delve, majd reni­tens családokat köl­töztettek oda, akik kibontották a szom­szédos kerítéseket, kivágták a fát a kertből, a terményt kilop­ták. Volt itt lányfuttatás, gyak­ran megjelent a rendőrség, a mentők, és így tovább. Ebben az időben kezdődött el Felnémeten a templom kirablá­sa is, továbbá az I. világháborús szobor megcsonkítása és a ren­geteg betörés. Ennek a folyamat­nak dr. Nagy Imre polgármester vetett véget, s akkor azt gondol­tuk, hogy mindez már a múlté. Csakhogy most újra a lokálpat­rióták irányítják a várost. A jegy­ző ugyanaz, a korábbi alpolgár­mesterből polgármester lett. És folytatódik a módszer. Ismét ki­bontották a kerítést, újra megje­lent a szemétdomb, elkezdődött a hangoskodás. Ha kimegy a rendőrség este 10 óra után, még a garázda elemek fenyegetőznek az ombudsmannal. Újra elkezdődött a bűnözés. Igazán nem régen, 2006 őszén öt, egymás­hoz viszonylag kö­zeli betöréses lopás volt. Annak idején, 1994-ben nem értet­tem, de most már értem, miért nem adták el ezt a házat. Kell a hely, hogy az útban lévő családo­kat legyen hová helyezni. Igaz, az egyik önkormányzati dolgozó közölte, hogy ha össze­fognak az emberek és vesznek ezeknek a családoknak közösen házat, akkor ők is beleegyeznek az elhelyezésbe. Hát nem jószí­vű? Köztudott, hogy egy hangos kocsma vagy egy hangos család miatt egy egész utca és környé­kének ingaüanértéke lecsökken. Mit válaszol erre az önkormány­zat? Hogy ezeknek is lakni kell valahol. Ez igaz. Csakhogy ked­ves városvezető elöljáróság! Az önök lakókörnyezetében is van­nak eladó ingatlanok. Vásárolja­nak fel ott is szociális célra háza­kat, esetleg hajléktalanszállás céljára is lehet. No persze, a hierarchia. Talán önöknek még ez ellen is mentel­mi jogaik vannak. Az önök in­gatlanját nem szabad nekik megközelíteni? Kikérjük ma­gunknak, és visszautasítjuk az üyen eljárást. Igaz, ml nem va­gyunk banktulajdonosok, még csak részvényesek sem. Fillére­kért sem volt lehetőségünk in­gatlanokat felvásárolni. Éppen ezért: ami tulajdonunk van, ne­künk nagy érték, keményen dol­goztunk érte egy életen át. Hogy merik, milyen jogon lerombolni, amit Felnémeten mi felépítet­tünk magunknak? Otthonain­kat, a békességet és nyugalmat? No persze! A hatalom nagy úr! Viszont törékeny. A közgyűléseken pedig jó len­ne, ha a hozzászólásokat nem a végére tennék. Akiknek kötelező ott lenni, azt jól meg is fizetik. A többi állampolgárt viszont nem. Sérelmeinket pedig jogunk van elmondani. ■ (név és cím a szerkőben) ■ Olvasónk írásá­ra természete­sen várjuk az il­letékes városve­zetők válaszát, illetve olvasóink véleményeit. Szülinapos meglepetés a kilencvenen túli lakóknak A csányi idősek otthonában új kezdeményezés, hogy a 95. élet­évüket betöltött lakóinkat felkö- szöntjük születésnapjuk alkal­mából. Az első ünnepelt Visztra István volt Atkárról, vagy aho­gyan ott ismerik, Szamara Pista bácsi. A rendezvényen köszön­tötték az unokái, a dédunokái, az intézmény lakói és dolgozói, s az atkári Naplemente nyugdí­jasklub népdalköre. A második ünnepeltünk Kovács Józsefné, aki májusban töltötte be 95. élet­évét. A mindig mosolygós Ilonka nénit gyermekei, unokái és déd­unokái körében köszöntöttük. Nagy meglepetéssel szolgált ne­künk Petrucz István jogi képvise­lő, aki a szokásos havi fogadóórá­jára vendéget is hozott magával, dr. Kovács Zoltán nyugalmazott gyermekorvost Zoli bácsi, aki az egri Petőfi utcai idősek otthoná­nak a lakója, izgalmas diaelőadást tartott izraeli úti élményeiről. ■ Mindkét kezdeményezés si­kert aratott. Tisztában vagyunk azzal, hogy e nehéz gazdasági helyzetben egyre nehezebb a megszokott színvonalat tartani, de az itt dolgozók kitartásának köszönhetően mi ebből szinte nem veszünk észre semmit sem. ■ Juhász Árpád Újabb élménnyel gazdagodtak a klubtagok ■ 8 Újabb élménnyel gazdagodtak az egri Dobó Katica nyugdíjasklub tagjai. Gödöllői kiránduláson ve­hettünk részt. Megtekinthettük a Grassalkovich-kastélyt. A gödöl­lői birtokközpontban megépített Királyi-kastély fehér-arany színű dísztermével, freskókkal díszített szobáival, barokk színháztermé­vel, óriási parkjával méltón szol­gált pihenésül I. Ferenc József­nek és Erzsébet királynőnek. Gyönyörű volt. Ellátogattunk még Máriabese- nyő búcsújáró kegyhely templo­mához. Végül kellemes sétát tet­tünk a Vácrátóti Arborétum ár­nyat adó hatalmas fái alatt, és megcsodáltuk az üvegházban élő növényvilágot. Köszönet érte Gyulai Ferencnek, aki mindezt megszervezte. uZeleiFerencné Eger Netán esküvőt is tartanak majd valamikor? vélemény A mai fiatalok szerelme igen gyorsan lángra kap, és nagyon hamar ellobban Én házasságpárti vagyok, ezért Szilvás Krisztina vitaindító írá­sához ilyen értelemben kapcso­lódnék. Az ember kétszer ront­hatja el az életét. Egyszer, ha rossz pályát választ, másodszor, ha rossz társat választ. De amíg a pályaválasztásra évekig tanu­lunk, addig a házasságra (élet­társi kapcsolatra) sokszor elég pár hónap, sőt nap. Ebből azt szeretném levonni, hogy egy élethosszig tartó kap­csolatot nem előzi meg a felké­szülés. A mai fiatalok azt mond­ják, majd lakva ismerjük meg a másikat. Ebben van is valami, de csak akkor, ha fordított alap­állásból indulunk. Előbb kipró­bálom, és ha nem passzol, kilé­pek belőle, mert szeretnék bol­dog lenni, s mert következmé­nyek nélkül megtehetem!! Saj­nos, a reklámok is ezt az önző magatartást erősítik. Ám ha abból indulok ki, hogy az igazi öröm forrása az, ha ad­hatok, és Téged szeretnélek bol­doggá tenni, akkor minden lé­pés tőlem indul ki, és ez fele­lősség! A szeretet egy DÖNTÉS!! A mai felkészületlen fiatalok lángoló szerelme gyakran olyan, mint amikor tüzet gyúj­tunk a bogrács alá. Ők a rőzse, ami pillanatok alatt ,ángra lob­ban, nagyon impozánsan, ro­pogva és lángolva ég, de hamar ellobban. Az egy életre elkötele­zett társkapcsolat pedig meg tudja gyújtani a vastag fahasá­bokat is, amelyek aztán sokáig égnek, izzanak és melegítenek. Az esküvő során kimondott holto- miglan-holtodiglan igazi, megalkuvást nem ismerő döntés. Azt jelenti, hogy örömben és bajban mindig veled. Egy életre szóló SZÖVETSÉG. A szö­vetségben a felek arra kötelezik magukat, hogy támogatják a má­sikat, olykor a saját érdekeiket is feladva. A házasság (a vallásos emberek meggyőződése) SZENTSÉG. Az egyetlen olyan szentség, amit nem a pap szol­gáltat ki, hanem a házasfelek egymásnak. A pap csak tanú, Is­ten és a világ tanúja. Elválaszt­hatatlanok egymástól. Mint ami­kor két folyó találko­zik. A torkolat után nem lehet megmon­dani, hogy melyik vízcsepp származik ebből, melyik a má­sikból. A leírtak fényé­ben könnyű kifogásnak tűnnek már azok a megjegyzések, hogy nem is a papír a fontos, meg hogy majd ha lesz pénzünk. írja, hogy a hivatalos papír fontos. Ez igaz. Tulajdonképpen jelzés a világnak, hogy mi ez­után a kapcsolatunkat vállaljuk, és hogy többé már nem külön­külön élünk, hanem párként, ké­sőbb családként. A születendő gyereknek mindig szüksége lesz mindkettő szülőjére. Mert a he­lyes fejlődéséhez, neveléséhez elsősorban anyára és apára van szüksége. Az alapdolgokat ők oltják belé, amire később az isko­la, a társadalom is építkezhet. Végül egy hasonlat. A mai vi­lág ebben a kérdésben olyan, mint a türelmetlen kisgyerek, aki az ünnepi asztalnál rögtön az édességre veti magát, gyor­san eltelik tőle, és az igazi étel, amitől tényleg jóllakhatna, már nem is kell neki. Csoda, hogy egy óra múlva újra éhes lesz? ■ Fehér Balázs Eger Üde fiatalok az idős emberek jókedvéért Minden idős ember számára kí­vánatosak azok a pillanatok, ami­kor a fiatalok a maguk üde lelkü- letével megszínesítik a minden­napok egyhangúságát. Két ilyen alkalomért szeretnék köszönetét mondani az egri Petőfi utcai Idő­sek Otthonának gondozottal ne­vében. Anyák napján az Epres­kerti óvoda kicsinyeinek műsora csalt mosolyt a ráncos arcokra. Június 20-án a Gárdonyi Géza Színház fiatal művészei ismert, modern zenés darabokból és operettekből előadott részletek­kel vidították fel a hallgatóságot. Köszönet az előadóknak és szer­vezőknek egyaránt. ■ Kovács Zoltán Eger, Petőfi u. 26/B. ■ Az esküvő során kimondott holto- miglan-holtodig- lan igazi, megal­kuvást nem is­merő döntés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom