Heves Megyei Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-11 / 160. szám
Kerecsenden olyan minőségi oktatást folytatnak, hogy a szülők ingáztatás helyett szívesen járatják helyben iskolába a gyermekeiket Előnyös-e az egri társulás? közoktatás Nem tudni, kinek jó a vidéki iskolások betelepítése Az egri városi közgyűlést követő Valami nagyon elromlott, ideje lenne változtatni, míg nem késő Rendszerváltásunk óta tetten érhetők mindennapjainkban az általános züllés idegborzoló hírei. Tanulságos visszalapozni történetesen az idei év első felének krónikáját. A valóság újabb adalékai sokkolják a jóérzésű embert. Látjuk, halljuk, olvassuk, hogy télen ellopnak akár egy egész erdőt. Azóta már a szobrokat is viszik. A színesfémtolvajok sokoldalúak, szakosodtak a vízműtelepekre. Kábellopás miatt késtek a vonatok. m Hazánkban személyenként 2 millióra rúg az államadósság összege. Fiatal lányok raboltak ki egy idős férfit Mezőtárkányban. Ha így nő a bűnözés, riasztó lesz Dél- Heves jövője. Tanárverésekről, s arról is beszámolt a Hírlap, hogy a diákok hadilábon állnak az értő olvasással. A szegénység után megjelent a mélyszegénység. Trükközés, kenőpénz, üvegzseb- betyár, rendőrbűnözés, megélhetési bűnözés, szőkítés, bizalomvesztés. Ám van ettől még lejjebb is: sírgyalázás, sírrablás. Magyar csoda, hogy többet költünk, mint keresünk. Hazánkban személyenként 2 millióra rúg az állam- adósság. Ráadásul van, akiket adósságcsapdában uzsorakamat fojtogat. Közútjainkon évről évre többen halnak meg balesetben. A férfiak halálozásában jelentős rizikófaktor a stressz. A képviselőket nem érdekelte a népesség- fogyás a parlamenti vitanapóri. Áfa-csaló minisztert keres az MDF. Fékezhetetlen a makói lány felgyújtásával vádolt fiú. Nem meglepő, hogy tovább nőtt a csalódottság a rendszerváltás miatt. A Kossuth Rádióban elhangzott tanulmány szerint a szülők 80 (!) százaléka nem tudja, hogy gyermeke 12 éves kora óta iszik... Sikk lett a morális korlát semmibe vétele. Könnyen válhat mindenki a bűnözők áldozatául. A média tálalja az eseményeket, de arra gondolni sem merek, hogy ez csak a jéghegy csúcsa. Az, ami nyilvánosságra került. És ami nem? Értékvesztett világunkban minek kell még bekövetkeznie, müyen tragédia döbbent rá bennünket, hogy ebben az országban valami nagyon tönkrement? Ez tarthatatlan. Változtatni kell rajta. ■ Simon Imre (cím a szerkőben) különböző sajtótájékoztatók után - a kiegyensúlyozott tájékoztatás érdekében - a következőkkel is meg kellene ismertetni az olvasókat. Mint a Felsővárosban élő, pártoktól allergiát kapó szülő mentem el a közgyűlésre, mert a gyermekeim további iskoláztatása izgatott. Rájuk való tekintettel nem nevesíteni macáin, mert nem szeretném, ha véleményem miatt hátrány érné őket A felsővárosi iskola-összevonások, ha úgy tetszik, közös igazgatás alá helyezésük az új törvényi szabályozás következménye. Megértjük, hogy a csökkenő gyermeklétszám mellett nem tartható az eddigi pénzügyi támogatások rendszere. Az átszervezés módjával azonban nem lehet és nem is szabad egyetérteni. Iskolai szülői fórumon próbálta előadni a város vezetése, hogy miért van szükség az átalakításokra. Megdöbbentő volt a szülői kérdésre válaszoló egyik felelős oktatási vezető kijelentése, miszerint ő nem igazán ismeri a város általános iskolai rendszerét. Ilyen emberek irányítják Eger város oktatását? A közgyűlésen dr. Sípos Mihály oktatási bizottsági elnök elmondta, hogy Eger számára jogi kötelezettség is a kistérségi közoktatás megszervezése. Jogos kérdésként vetődik fel bennünk, egri szülőkben: előnyös-e az Egerben élők számára a társulásban való részvétel? A mostani átszervezés azt mutatja, hogy nem. Csak a hátrányát fogjuk érezni szeptembertől. Gyomorforgató az a valótlanság, ami az egyik párt sajtótájékoztatóján elhangzott: a társulás azért fontos, hogy a vidéki iskolák ne szűnjenek meg. Ezzel szemben megszűnik az egerszalóki, a demjéni általános iskola, az egerbaktai 7-8. osztály is beköltözik a felsővárosi iskolákba. A településeknek sem jó (legfeljebb az önkormányzatuknak), ha a közösségi szerveződés egy ilyen fontos intézménye kerül a süllyesztőbe. Hova lesz a falvak megtartóereje? Ezeknek a településeknek a vezetése nem vállalja fel azt a küzdelmes jó példát, amely Kerecsenden valósult és valósul meg. A kisebbségben élők nagy száma ellenére megáhították az iskola elfogyását, olyan minőségi oktatást alkalmaznak, amely gondolkodóba ejti a szülőket, bejárassák-e Egerbe a gyermeküket iskolába. Megfordult a helyzet, egyre többen ismét helyben akarják gyermeküket taníttatni. Kinek jó a vidéki, kisebbségi sorban élő gyermekek betelepítése a felsővárosi iskolákba? A helybeli oktatás lehetőségétől elzárva, saját környezetükből kiszakítva, egy teljesen idegen miliőbe érkeznek. Teljesen érthetetlen, hogy a működési nehézségekkel küzdő Felsővárosi Általános Iskolát nevezte ki a képviselő-testület az egyik székhelyintézménynek. Jogos képviselői észrevétel volt, hogy az előzőleg elfogadott anyagban egy székhelyintézmény szerepelt: a Balassi Bálint Általános Iskola. A közoktatási iroda vezetője hosz- szasan próbálta levezetni, a képviselőket fárasztva igazolni a döntés előkészítését. (A képviselők kifogásolták a hatástanulmányok, gazdaságossági számítások hiányát, a szakmai anyagok előkészítetlenségét.) Elgondolkodtató, hogy miért nem ez a jól felszerelt, jól működő intézmény lett a székhelyiskola. A csúcsigazgató megbízása is sajátságos. A megszűnő egerszalóki iskola igazgatóját bízzák meg a pályázati eljárás végéig, de ő is pályázhat. Miért nem a helyi viszonyokat jól ismerő, nagy vezetői gyakorlattal rendelkező, szakmailag kiváló igazgatók közül választott a javaslattevő oktatási bizottság? - vetette fel az egyik képviselő. Igazi, meggyőző érveket nem tudott felhozni az elnök. A közgyűlési szünetben a kiválasztott igazgató apjának személyes kapcsolatait látták igazolva a döntés mögött. A közgyűlésen elhangzott: az óvodavezetői állásokra pályázóktól oktatási bizottsági meghallgatásukon megkérdezték véleményüket az óvodák közös igazgatás alá helyezéséről. Erkölcsileg semmivel nem igazolható, hogy a nyilvánvalóan sarokba szorított, kiszolgáltatott pályázóknak ezt a kérdést feltették, mert nem mertek nemet mondani. A bizottsági ülést vezető felelőssége, hogy milyen módon bonyolódik a tárgyalás. A Minőség és megújulás programját csak abban az esetben lehet támogatni, ha valóban a színvonal emelkedése valósul meg. A jelen példa sajnos nem ezt támasztja alá. ■ (név és cím a szerkőben) Fokozottabban kellene figyelni a rend őreinek az éjszakában Felháborító, hogy Hatvanban a Főposta mellett, a város szívében sokadik alkalommal verik szét vandál kezek a telefonfülkét. Azt megértem, hogy mindenhová nem állíthatnak rendőrt, de megfigyelhető, hogy mindig szombat vagy vasárnap virradóra történik meg ez a barbár cselekedet. Ilyenkor fokozottabban kellene figyelni a rendőröknek vagy a polgárőröknek, és elkapni végre a tetteseket. Gondolom, a Matávnak nem kevés pénzébe kerül a helyreállítás. A tettesekkel meg kellene végre fizettetni az okozott kárt. Vasárnap reggel sokan mentünk el fejcsóválva és tehetetlenségtől dühösen a telefonfülke mellett, és elgondolkoztunk, hogy merre haladunk ezzel a viselkedéssel, vissza „Keletre, az őshazába”?! ■ (Név és cím a szerk.-ben) Székelyföldi testvérekkel emlékeztünk Az Egri Végvár Polgári Körök Egyesülete rendezésében június 2-án Egerben, a Petőfi téren, több száz résztvevő jelenlétében emlékeztünk a 87 évvel ezelőtti trianoni diktátumra. Különlegessé tette ezt a napot és rendezvényt az, hogy székelyföldi testvéreink képviseletében Zetelaka 38 fős küldöttsége is részt vett a megemlékezésen, melynek fő eseménye a közös kopjafaavatás volt. Erdélyi testvéreink a polgári kör vendégeiként három napot töltöttek városunkban, s igyekeztünk számukra minél több látnivalót megmutatni Egerből. Köszönöm a civilszervezeteknek a kopjafaavatáson való részvételt, valamint a támogatóinknak a kopjafa felállításához adott segítségét és a kulturális műsorban résztvevők munkáját. Köszönet jár a szállásadók fáradozásáért és Eger Város Önkormányzata Civil Alapjától kapott támogatásért. Jelképezze ez az erdélyi testvéreinkkel közösen felavatott Petőfi téri kopjafa a magyar nemzet egységét és erősítse a határon túli és az anyaországi magyarság összetartozását. ■ Csákvári Antal Polgári Kör elnöke ■ Az oktatás átszervezésének médiával nem lehet és nem is szabad egyetérteni. Idősen is lehet teljes, aktív életet élni vélemény Felejtsük el bátran a nyugdíjasokról alkotott elképzeléseket! Sajnos vagy mégse, nyugdíjas vagyok. Összejöveteleinken megha- tottan állunk fel, amikor elénekeljük a himnuszunkat. Petőfi Távolból című megzenésített versének dallama csodálatosan tükrözi a költő elkeseredését nyomorán, kis lakának elvesztésén. Vajon mi, nyugdíjasok is ilyen nyomorban élünk? Amit énekelünk, ugyanis arról szól, hogy mi már nem emberek vagyunk, hanem nyugdíjasok. Nyugdíjasként éljük a vüágot... Csupa bánat, önsajnálat, lemondás az énekünk. Számunkra azt sugallja, hogy „Ember, lásd be, hogy mindennek vége, te már senki és semmi vagy! Neked már nem lehetnek vágyaid, hisz napjaid vannak hátra.” Megtört szívvel illik tehát el- töltenünk a következő tíz, húsz, harminc, negyven évünket. Eszünkbe ne jusson, hogy még lehetnek vágyaink. Ülj a fotelodba te vénség, és várd évtizedeken át a megváltó halált. Hiszen a nyugdíjasnak nincsen semmi vágya... Nekünk nem elég, hogy a közvélemény így könyvel el bennünket Ráteszünk egy lapáttal, és zokogva siránkozunk önmagunkon. Bizony, emberek, mi már megtört szívvel nyugdíjasok lettünk. Nagy lélegzetet veszek, ösz- szegyűjtöm az ezek után még megmaradt bátorságomat, és kijelentem, nekem ugyan nem himnuszom ez a tragikus vers! fiiszem, hogy vannak még nyugdíjasok, akiknek vannak vágyaik, akik még dolgoznak, akik még mernek a jövőre gondolni. Felejtsük el bátran a nyugdíjasokról kialakult idejétmúlt elképzeléseket! Ha mi, nyugdíjasok nem tiltakozunk a sztereotip megítélés ellen, bizony nem várhatjuk el, hogy a fiatalok tiltakozzanak helyettünk. Érdekes, nemrégvoltam húszéves, és most hogyhogy nyolcvannyolc vagyok? Hiszem, hogy nem vagyok egyedül, aki ma is kimegy a kertjébe tenni-venni. Egy kis fizikai munka után még a közérzetem is jobb. Nem vetem meg a szellemi munkát sem, gyakran megírom véleményem itt az újságban, akkor is, ha az más, mint az éppen divatos szólamok. Győrben, Egerben, Tatabányán versemmel, szavalattal, novellámmal három első, három második díjat nyertem. Szóval, nyugdíjasnak nincsen semmi vágya? Nem vitatom el a jogot azoktól, akik megtört szívvel nyugdíjasok lettek. Nem vagyunk egyformák. Mindenkitől ezúton kérek bocsánatot, de nem szállók be a közös kesergésbe. Nekem nem himnuszom ez a bánatos siránkozás! ■ László Ferenc aktív nyugdíjas ■ Ráteszünk egy lapáttal, és zokogva siránkozunk magunkon. Táborozó gyerekek. Somfai Elvira néni vezetésével idén is ragyogó hangulatban telt a június közepén megrendezett várbükki tábor, ahol ismét felejthetetlen, élményteli napokat töltöttek a gyerekek. /
