Heves Megyei Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-14 / 111. szám

4 :í^ Hét év óta most először csökken a lakáshitelek állománya A legfrissebb adatok szerint je­lentős változások következtek be az elmúlt hónapokban a la­káspolitika, pontosabban a la­kásfinanszírozás területén. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint ugyanis idén márciusban, hét év óta először, csökkent - a februári­hoz képest pontosan 23 száza­lékkal, mintegy 5,2 milliárd fo­rinttal - a lakosság által lakás­célra felvett hitelek állománya. ■ A forint mostani ereje a lakosság bizalmát tovább erősíti. A lakáscélú hiteleken belül a támogatott hitelek aránya már csak 23 százalék. A ked­vező kamatok miatt még min­dig szinte kizárólag svájci frankban adósodnak el a hitel- felvevők, s a forint mostani ereje a lakosság bizalmát még fokozza is az ilyen hitelek iránt. A támogatás nélküli (eb­ben az esetben elsősorban svájci frank alapú kölcsönök- ről beszélhetünk) hitelek irán- ' ti igény tovább növekedett. A piaci alapú hitelek átlagos nagysága 5,6 millió forint. Most már ezeknél a hiteleknél magasabb az átlagos hitel- nagyság, mint az új lakások­hoz felvehető támogatott kölcsönök esetében. A jövőre bevezetendő ingat­lanadóról szóló törvény tárgya­lása és elfogadása már az év második felében éreztetheti hatását. Az elemzők szerint ekkor azonban két egyidejű tendencia érvényesülhet: egy­felől az eladók megpróbálják majd beépíteni a lakásárakba az ezzel kapcsolatos többletki­adásokat, másfelől pedig az adó csökkenő forgalmat és bő­vülő kínálatot, s így árcsökke­nést eredményezhet. ■ A Remenyik Középiskoláért Alapítvány köszönettel fogadta a 2006-os évben felajánlott 1 %-OS támogatást. Továbbra is várjuk felajánlásukat. Adószám: 18579428-1-10 _ Számlaszám: 61900019-13100076 MEGYEI KÖRKÉP HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. MÁJUS 14., HÉTFŐ Belefér az Árpád-sávos zászló is holokauszt-emlékezés Az én liberalizmusom többet elbír - mondja Székely Gábor Székely Gábor: A magyar társadalomban a kirekesztés és a rasszizmus még mindig benne van A nagy ünnepeken a temp­lomudvarban csak egyedül voltam, annyira nem ma­radt gyerek - idézi a múl­tat az 1948-ban Egerben született Székely Gábor. Kovács János A főváros korábbi főpolgármes­ter-helyettese, a Szerencsejáték Zrt. vezérigazgatója a Holocaust Dokumentációs Központ és Em­lékgyűjtemény Közalapítvány kuratóriumi elnökeként Eger ré­gi zsinagógájában Auschwitz Al­bum Rólunk, nekünk, nélkü­lük... címmel nyflt kiállítás első vidéki bemutatóján emlékezett az elpusztított helyi közösségre.- Az egri zsidóság, az egykori virágzó közösség, amely oly fontos szerepet játszott a kis­város életében - vidéki sors­társaihoz hasonlóan -, eltűnt. 1944. június végéig a főváros kivételével gyakorlatilag az egész országban lezajlottak a deportálások.- Egriek valóban nagyon keve­sen jöttek vissza. Inkább a környe­ző falvakból érkeztek sokan túl­élők, akik egyedül maradva már nem mentek vissza oda, ahonnan a családjukkal együtt elvitték őket Maradt egy kétszáz fős közösség, amennyire emlékszem, 1957-ig, akkor aztán nagyon sokan kiván­doroltak. Gyakorlatilag csak az öregek maradtak.- Személyesen nem élte meg a vészkorszakot, ám családját közelről érintette a holokauszt. Müyen hatással volt mindez az ön életére?- Édesapám és édesanyám is egri, s mindketten holokauszt- túlélők. Ők felnőtten élték át az eseményeket, apám 1898-as, anyám pedig 1915-ös születésű. Mind a kettőjüknek volt család­ja a háború előtt is. Apám felesé­gét és a két lányát, ezenkívül a testvérét is elvitték Auschwitz­ba, ahol meggyilkolták őket. Anyámnak nem csak a szüleit és a testvérét deportálták, ha­nem az egész családot. Nem jöt­tek vissza. Apám és anyám túl­élőként a háború után házasod­tak össze. Tehát én első generá­ciós holokauszt-gyermek va­gyok. Ennek a megélése elég bo­nyolult az én esetemben, hiszen egy viszonylag vallásos, hagyo­mányőrző családban nőttem fel, és sok más, hasonló helyzetű családdal ellentétben nálunk szó volt arról, hogy kivel mi történt a háborúban és Auschwitzban. De velem ezt a tragédiát igazán nem éreztették.- Nem csak a családján ke­resztül ismerője a vészkor­szaknak, kuratóriumi elnöke­ként hivatalból is „gazdája” az emlékezésnek. Egy olyan tör­ténelmi eseményre, melyről Heller Ágnes filozófus azt mondja, hogy tökéletesen fól- foghatatlan, irracionális, és kí­vül van a történelmen.- Igen, fólfoghatatlan. A mai napig sem értem azt, hogy mi­kéntjuthat bárki eszébe - mond­juk maradjunk az én két testvé­remnél - egy 12 és egy 16 éves kislányt elvinni az otthonából, fólrakni a marhavagonokba és el- gázosítani. Hogy tud ellenség lenni két gyerek? Szerintem a fel­nőtt sem ellenséges addig, amíg vele szemben nem ellenségesek. De a gyerek vagy a nagyon öreg ember...? Elvitték például Eger­ből a 94 éves ortodox rabbit. Aki­nek tényleg csak a vallás és an­nak tanítása volt az élete. Ő ho­gyan tudott ellenség lenni?- Lehet-« azért tenni valamit, hogy ne váljon üressé és for­málissá az emlékezés, amely egyéb más ünnepeinket is jel­lemzi? Hogy az üres proto- kollrendezvények helyett sze­mélyekhez, arcokhoz is le­hessen kapcsolni az esemé­nyeket, amik megérinthetik a ma emberét.- Ezen az úton igyekszünk járni a fővárosi Páva utcai emlékközpontban, egyrészt a kiállítás megpróbálja csalá­dokon keresztül bemutatni a tör­ténteket. Az oktatásban is sok személyes elemmel kíséreljük meg elérni azt, hogy a fiatalok is megérthessék és tisztában legye­nek a holokauszttal és következ­ményeivel. Ha a gyerekeket csak egy kicsit is megérinti, hogy az ember milyen borzalmakra is ké­pes, akkor talán visszafogja őket, hogy csinálják, de még abban is, hogy egyetértsenek vele. A ma­gyar társadalomban a kirekesz­tés és a rasszizmus még mindig nagyon benne van. Nehéz össze­hasonlítani, hogy a két háború közöttihez vagy más történelmi korokhoz képest mennyire. De ez a modern ember tudatában is sokszor jelen van. Nem is biztos, hogy a zsidókkal, hanem a cigá­nyokkal vagy a külföldiekkel szemben. Tehát van mit tennünk.- Hogyan éli meg, amikor pél­dául zászlóvitaként pro és kontra vélemények osztják meg a társadalmat Árpád-sá- vot igenlőkre és ellenzőkre?- Az emberek érzékenységét mindig figyelembe kellene ven­ni. De most egy személyes dol­got erről: én sokkal toleránsabb vagyok. Valószínű, hogy az én li­beralizmusom egy kicsit többet elbír, ebbe nekem belefér az Árpád-sá­vos zászló. Ha nem fér bele, az csak azok miatt a hetven éven felüli túlélők miatt van, akiket hasonló zász­lók alatt vittek el. Nekik tényleg nagyon rosszat idézhet fel. A fé­lelmet. Akárcsak minden össze­írás, népszámlálás. Még ha név nélküli is. Ebben is az az érzés van, hogy őket egyszer mér számba vették.- Ma már sokan a külvilág fe lé is vállalják a zsidóságukat, de Ön a közéletben a nagy nyilvánosság előtt is régóta így jelenik meg.- Zsidó vallású, magyar nem­zetiségű embernek vallom ma­gam. Engem vallásosan neveltek, az apám volt Egerben a hitközsé­gi elnök. Tüdők imádkozni, ni megtartjuk a péntek estéket, mi­vel így neveltek. Soha semmilyen kellemetlenségem nem volt eb­ből, semmüyen retorzió nem ért Sem itthon Egerben, sem Pesten, sem másutt. Talán pont azért, mert ennyire vállalom, mert eny- nyire nyilvános és nyilvánvaló. Igen kevés antiszemitizmussal találkoztam életem során.- Sok szó esik arról is, hogy vajon nőtt-e az antiszemitiz­mus, a rasszizmus itthon az elmúlt években?- Szerintem nincs szó erősö­désről. Inkább az a baj, hogy na­gyon nehezen kiirtható az em­berek fejéből a másságtól való irtózás. Ez egyébként általános emberi jellemző. Ugyanúgy igaz magyarra, nem magyarra, zsi­dóra és nem zsidóra. Csak a kul- túrember, az európai ember ezt önmagában kezelni tudja. Én sem mondom el, hogy melyek azok a társadalmi csoportok, akiket például a gondolkodásuk miatt nekem nehezebb elfogad­ni. Ez az én belső ügyem, ma­gamban rendezem el.- Az egrieket is megosztotta, amikor a díszes belvárosi statusquo zsinagógát lebontot­ták a hatvanas években, a he­lyén szállodát építettek, s az Ön édesapja hitközségi elöljá­róként áldását adta erre.- A mi családunk ebben na­gyon érintett, az én apám hitköz­ségi elnökként kifejezetten örült annak, hogy lebontják. Nem azért, mert eltűnt innen, hanem hogy ne lehessen profán, tehát idegen célra használni. Akkor nem látszott az például, hogy ab­ból múzeum lehet. Azt pedig nem akarta, hogy bútoráruház, török bazár legyen ott, mint pél­dául később a régebbi ortodox zsinagóga esetében. És meg kell mondanom, hogy megértettem ezért. Azt gondolom, hogy a zsi­dó vallásnak egy kicsit más a vi­szonya az épületekhez. Egy templom van, a jeruzsálemi szentély, a többi a gyülekezés há­za. Apám azt mondta, ahol az emberek imádkoztak, a minden­ható szeretete volt, abból ne le­gyen valami közönséges hely.- Úgy tűnik, hogy a város ko­rábban mintha elfeledkezett volna arról, hogy milyen kö­rülmények között veszítette el közel kétezer polgárát. Nem volt benne a köztudatban ez a veszteség.- Sehol nincs benne. Ezen pró­bálunk változtatni. A politika is azt mondja, hogy a hiányra kell felhívni a figyelmet. De hát hat­van év múltán a hiány már afelé bomlik, hogy ilyesmi meg ne tör­ténjen még egyszer. Ezért inkább a jövőt igyekszünk alapozni. ■ Az 1944-ben el­hurcolt 1620 eg­ri zsidóból 32- en tértek haza. <u-j-U Kedves Hölgyem! Tisztelt Uram! Döntsön a környezet­és természetvédelem javára! Legyen támogatónk ebben az évben (is) a személyi jövdelemadója 1 százalékának felajánlásával! Adószámunk: 19142443-2-10 Minél többen ítélik támogatásra érdemesnek tevékenységünket, annál többet tehetünk az egészséges és természetes környezetért, a környezeti ártalmak okozta megbetegedések megelőzéséért, valamint a vadon élő állatok védelméért. Káli Iskola Tanulóiért Közalapítvány köszönetét fejezi ki az eddigi adományokért és arra kéri Önöket, hogy 2006. évi személyi jövedelemadójuk 1%-ával támogassák céljai megvalósítását. Az Alapítvány célja, hogy a káli iskola tanulóinak I tanórán kívüli tevékenységét támogassa. Adószámunk: 18576755-1-10 I Köszönettel: az Alapítvány Kuratóriuma (188779-213025) a Szederinda Alapítvány köszöni az előző évben nyújtott támogatást, melyet az együttes a határon túli magyar néptánctalálkozó megszervezésére fordított, és kéri, hogy ebben az évben is az SZJA i %-ával támogassa alapítványunkat. Adószám: 19135076-1-10 Köszönettel: _ Balogh Ágnes, az alapítvány | képviselője, együttesvezető | Mátraballa Alsófokú Oktatás Fejlesztéséért Közalapítvány köszönetét mond minden adományozónak, és előre is köszöni, hogy adójuk 1%-át alapítványunk működésére ajánlják. Adószámunk: 18575802-1-10 ! A Szegényeket Támogató Alap Egri Alapítványa tisztelettel kéri az adózó magánszemélyeket, cégeket, vállalkozásokat, hogy adójuk 1 %-ával szíveskedjenek támogatni kiemelten közhasznú alapítványunk célkitűzéseit: — 12 férőhelyes gyermekek átmeneti otthonának működtetése, — Rossz szociális helyzetben élő egyének, családok segítése, érdekképviselete, — Nehéz körülmények között élő gyerekek nyári táboroztatása, szabadidős programok, tanulást segítő tevékenységek szervezése. ADÓSZÁM: 19135942 1 10 f SZÁMLASZÁM: BBRT Egri Fiók 10103513-47545529-00000001 § Az Eszterházy Károly Főiskola a Lyceum Pro Scientiis Alapítványt abból a célból hozta létre, hogy • a felsőfokú szakemberképzést, • a tudományos ismeretek bővítését, • a nemzeti és az egyetemes kultúra közvetítését, •az oktatás-gazdaság kapcsolatának fejlődését felkarolja és azt támogassa. Ennek érdekében tudományos képzésre, oktatásfejlesztésre, képzésének korszerűsítésére és hallgatóinak ösztöndíjra biztosít pályázati lehetőséget. Lyceum Pro Scientiis Alapítvány kuratóriuma | Az alapítvány adószáma: 19133012-1-10 „Nyitva van az Aranykapu” Káli Óvodás Gyermekekért Közalapítvány köszönetét fejezi ki az eddigi adományokért, és arra kéri Önöket, hogy a 2006. évi személyi jövedelemadójuk 1%-ával támogassák céljai megvalósítását. Az Alapítvány célja az óvodai oktatás támogatása. Adószámunk: 18582468-1-10 Köszönettel: az Alapítvány Kuratóriuma

Next

/
Oldalképek
Tartalom