Heves Megyei Hírlap, 2007. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
2007-04-04 / 79. szám
4 Köszönet jár a megyei hírlap gondos, pontos kézbesítéséért Köszönetét mondunk a Heves Megyei Hírlap Szerkesztőségének azért, hogy - többhetes angliai tartózkodásunk idejére - a Hírlapot, a Vasárnap Reggelt és a Kiskegyedet a szerkesztőségben visszatartották, s hazaérkezésünkkor időrendi sorban ösz- szerakva kiszállították. További jó munkát kívánunk. ■ (cím a szerk.-ben) A derűs percek elfeledtették a hétköznapokat Pétervásárán az idősek otthonában a múlt hónapban tartottuk a farsangi mulatságunkat. Az ösz- szeszokott kis csapat, a dolgozók és az idősek együtt mulattunk. Megmutattuk, hogy „nem csak a húszéveseké a vüág”. Műsorunkban farsangi lakodalmast és a Dáridó csapatát vonultattuk fel sok zenével és tánccal. Ezután került az asztalra a finom farsangi fánk, amit előtte közösen készítettünk. A délutánt tombolával zártuk. A helyi vállalkozóknak és a munkatársaknak köszönhetően sok hasznos dolgot sorsoltak ki. A végére mindenki kellemesen elfáradt. A közösen eltöltött derűs percek elfeledtették velünk a hétköznapokat. ■ Zemniczky Lászlódé, dolgozó Elbúcsúztak a hadiárvák segítőjétől Szolnokon a belvárosi nagytemplomban búcsúztatták a nemrég elhunyt dr. Leskó Ferencet, a Magyar Hadigondozottak Országos Nemzeti Szövetségének elnökét Mint azt Nagy János, a szövetség alelnöke elmondta, Leskó Ferenc kimagasló személyisége volt a magyar hadigondozási törvény megalkotásának. Rengeteget tett a hadirokkantakért, a hadiözvegyekért, a hadiárvákért. Hálával gondolunk rá. ■ Nagy János, (cím a szerk.-ben) PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. ÁPRILISA., SZERDA 'fos flM M ; K A dolgozókat minden korábbinál jobban kizsákmányolják. Sokszor három műszak mellett szombaton is dolgoznak. Képünk illusztráció. ■? ?■ JnI Akik dolgoznak éjjel-nappal panasz Úgy látszik, a magyar munkásoknak nincs védőszentje Véleményem szerint a magyar munkások teljesen ki vannak szolgáltatva. Több munkástól is hallottam már, hogy a hétvégi pihenőnapokon is dolgozniuk kell. Ez önmagában még nem olyan nagy bűn, az viszont már annál inkább, hogy semmiféle pótlékot nem fizetnek érte. A hét végén ledolgozott napokért kapnak cserét e egy hétköznapot, amikor otthon maradhatnak. Hol van a szakszervezet, hol van az érdekképviselet? Úgy látszik, a magyar munkásnak nincs „védőszentje”. Ezen túlmenően az éjszakai és a délutános pótlékot is mindig csökkentik. Be kellene vezetni azt, hogy ha egy üzemben hét végén is termelés folyik, akkor a vezetőségnek is be kell menni dolgozni, és ők is kapnának „jutalmul” egy hétköznapot. Sőt kipróbálhatnák az éjszakai műszakot is egy héten át, s talán akkor másként gondolkodnának a dolgozók béréről. Kevés olyan vezető van manapság, aki megbecsüli a dolgozóját. Nem törődnek a munkásokkal, lenézik azokat, s csak azzal foglalkoznak, hogy a saját zsebük megteljen. Pedig megérthetnék, hogy az ő zsebük akkor telik meg, ha az egyszerű ember verejtékezve dolgozik. A rendszerváltozás előtt volt érdekképviselete a munkásoknak. Talán a parlamenti képviselők, akik ott üldögélnek, tehetnének valamit annak érdekében, hogy a munkásembereket ne rabszolgaként kezeljék. Sokkal hasznosabb elfoglaltság lenne ez, mint egymás lejáratásával törődni, vagy a tüntetésekkel foglalkozni. Oda kellene figyelni a magyar munkás jogaira és problémáira, és szót emelni értük! ■ Ország János Istenmezeje vélemény Mint a tigris és a nyúl esete: megjáratják az ügyfelet a hivatalokban Nap mint nap hall ink és olvasunk a reformokról. A közigazgatási reform szükségességét azzal indokolják, hogy megvalósításával a közigazgatás olcsóbbá válik, egyszerűbb, az ügyfelek számára pedig jóval kényelmesebb lesz. Mint mondják, ar nak bevezetésével nem az állampolgároknak kell járkálni egyik irodából a másikba, hanem a hivatalok egymásnak továbbá ják az iratokat, és az ügyfél majd az elintézett, kész dokumentumot veheti kézbe. Bizony nagyon jó lenne, ha ez így valósulna meg! A gyakorlatban egyelőre sok helyen ezzel ellentétes tendenciát tapasztalhatunk. íme egy példa: két éve műszaki vizsgára vittem a kocsimat. Akkor azt átvizsgálták és megfelelőnek tartották. Ezt bevezették a forgalmi engedélybe. Majd felragasztották a rendszámtáblára a matricát. Helyben befizettem a vizsgadíjat, és kész volt. A napokban (a reform-időszakban) újra műszaki vizsgára mentem a kocsival. Megfelelt a követelményeknek. Kifizettem a kb. 25 százalékkal magasabb vizsgadíjat. Ezután átadtak egy műszaki adatlapot azzal, hogy két héten belül vigyem azt el az okmányirodába. A továbbiakat majd ott intézik. Elmentem a hivatalba, de a bejáratnál az a kiírás fogadott, hogy az okmányirodában a mai napon csak a mára beren- delteket fogadják. A portán azt a felvilágosítást kaptam, hogy oda előzetesen időpontot kell kérni. Az illetékes ajtónál megvártam a soromat. A nagyon udvarias előadó közölte, hogy 21-én 10 órakor tárgyalnak majd velem. Egyúttal a kezembe adott egy 12 ezer és egy 320 forintról szóló befizetési lapot, hogy azokat addig fizessem be a postán, és a feladóvevényeket és a forgalmi engedélyt hozzam magammal. Ezenkívül szereljem le a hátsó rendszámtáblát, mert arra a matricát bent az irodában ragasztják majd fel. Kíváncsi lennék, hogy mit csináljon az, aki nem tudja a rendszámtáblát leszerelni! Az fogadjon egy szerelőt is az olcsóbb közigazgatási ügyintézés jegyében? Nem tudom, ki írta elő ezt az „egyszerűsített, az ügyfél számára kényelmesebb" eljárási rendet. Talán az illető nem hallott még a reformról? Lehetséges, hogy ez is úgy történt, mint a Rajkin által elmondott mesében, ahol a tigris azért kapta be a nyu- lat, mert nem volt jelen azon az értekezleten, amelyen úgy döntöttek, hogy a legerősebb állat a nyúl. ■ Kardos Márton Lőrinci Kéthetente szórakoztatták a színjátszók a karácsondiakat Karácsond község iskolája, a Gönczy Pál Általános Iskola tavaly novemberben indított el egy színjátszó-találkozót, ami a környék általános iskolásainak adott helyet bemutatkozásra. Itt a zsűri a közönség volt, akik nevettek, tapsoltak, szórakoztak múlt év november 11. óta, kéthetenként A találkozókra szombat délelőttönként került sor. Telt ház előtt játszott minden meghívott csapat. Köszönjük a község gyerekeit, felnőttjeit szórakoztató színjátszósoknak - a hevesi Garabonciásoknak, a gyöngyösi Meseházikónak, a gyöngyösi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola drámásainak, a visontai Gézengúzoknak, az abasári Mitől messze? csoportnak, a kisnánai Hetedhéthatárnak, a siroki Ben- degúzoknak és a Pafff színpadnak, valamint a helyi Fityfiritty csoportnak -, hogy maradandó élményt nyújtottak nekünk. A szervező a helyi karácsondi Fityfiritty színjátszó csoport volt A tavalyi évben a Mobilitás pályázatán nyertek ennek a programnak a megrendezésére pénzkeretet. így tudták a vendég fellépőket ebéddel megvendégelni és a színpadi játék után a kiváló drámapedagógusok vezetésével egy-egy dráma-műhelymunkával meglepni. Ez a februárban véget ért programsorozat igazi színfoltja volt községünknek. A fellépő csoportok is kedvezően nyilatkoztak a lehetőségről, a helyi vendéglátásról, a szívélyes fogadtatásról. mTóth Józsefné, Karácsond Levelezőink figyelmébe ajánljuk Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ Az utókor nem felejti a 2. Magyar Hadsereg tragédiáját kegyelet Hevesen és Kömlőn emléktüzek lobbantak, gyertyagyújtással idézték az elhunyt áldozatok emlékét A „halál mezsgyéjére” vitték a 2. Magyar Hadsereget 1942-ben. Immár hat évtizede, hogy a Donnál 1943. január 12-én tragikus körülmények között megsemmisült a hadsereg, s részeként az egri 14. gyalogezred. Az uralkodó osztályok a hazától 1200 km-re SAS-behívóval vitték harcba, a halál mezsgyéjére a magyar honvédet, melynek okát és értelmét sosem értették. Miért? Kiknek az érdekében? Máraz áttörés napján (Urivnál) január 12-én kettévágták a hadsereget, a szovjetek már ekkor hétezer foglyot ejtettek. Dr. Somorjai Lajos orvos harctéri naplójából tudjuk, hogy a könnyű hadosztály 40 százaléka életét vesztette a mínusz 40 fokos hidegben. Bisek helységnél (az első rendezésnél) megállapítást nyert, hogy 8 ezer szánból és fogatból mindössze 150 maradt, 132 harckocsiból 83 vergődött. A lótetemektől és a küőtt harckocsiktól közlekedni lehetetlen volt Vasvári Frigyes őrnagy kiadta a parancsot: a törzsnél 3-4 szán maradhat. Mindenki vegye magához, amire szüksége van, a többi szánt meg kell gyújtani, és fel kell gyújtani azt a raktárát is, ahol 30 ezer pár szőrcsizmát tároltak, s érthetetlen okok miatt nem osztottak ki az ezred katonáinak A vissza- özönlés, menekülés gyalog történt, a sebesültek megfagytak, megőrültek. A büszke hadvezetés Uyen előzmények után, az áttörés másnapján, ellentámadást indított. Egy nap alatt 1400 honvéd vesztette életét Ekkor adta ki Jány vezérezredes (hadseregparancsnok) hírhedtté vált hadparancsát. „Á 2. Magyar Hadsereg elvesztette becsületét, mert kevés kötelességéhez hű ember kivételével nem váltotta be azt, amit tőle mindenki joggal elvárhatott. Állásaikból ellenséges túlerő kivetett, még akkor is, ha a csapat kötelességét megtette. Ez nem szégyen. Ez szerencsétlenség, az a lelkevesztett, fej nélküli menekülés, amit látnom kellett, amiért most a szövetséges német hadsereg és az otthon mélységesen megvet bennünket. Ehhez műiden oka meg is van. Vegye tudomásul mindenki, hogy innen sem betegséggel, sem sebesüléssel, sem fa- gyással el nem engedek senkit. Azon a területen, ahol a gyülekezést elrendelték, ahol az újjászervezést végrehajtjuk, ott marad mindenki, míg meg nem gyógyul vagy el nem pusztul. Számolni kell azzal, hogy élelem terén alapos korlátozások lesznek. Elsősorban annak van jussa élelemhez, aki elöl harcol. Aki helyét elhagyta, örüljön, ha annyit kap, hogy éhen nem pusztul. A fagyá- sosok és könnyű sebesültek hólapátolásra rendelendők”. Eleiki és fizikai szenvedéstörténetből kitetszik, hogy a hadsereg katonáinak keresztjét a „halál csiszolta”. Túdatom mindenkivel, akiket illet, hogy a krasz- nogorszki temetőben elkülönítve, gondozott parcellában nyugodnak a magyar hadifoglyok. Gránitkereszttel vannak megjelölve. A kisebbik parcella 600 négyzetméter, itt fekete márvány emlékmű jelzi az eltemetett magyar katonákat A nagyobbik parcellában kopjafa és pad látható. E kegyeleti emlékezés a (Memóriáié) orosz Ojennije Szervezet és a Magyar Hadigondozási Iroda tevékenységének köszönhető. Ezúttal idézem azon belga No- bel-díjas író gondolatát, aki a következőket mondja: „Sehol sem virágzik olyan szépen az élet, mint azoknál a népeknél, ahol a halottak iránt érzett kegyeletet ápolják”. Csak halkan jegyzem meg, hogy talán belátható időn belül jelentkeznek szponzorok, akik önzetlenül támogatnak zarándokutat Urivba, Kraszno- gorszkba, Voronyezsbe. Hevesen és Kömlőn emléktüzek lobbantak, és gyertyagyújtással emlékeztek a tragikusan elhunyt áldozatokra. ■ Szabó Lajos, Heves, Tavasz u. ■ Jány: Most a szövetséges német hadsereg és az otthon mélységesen megvet bennünket.
