Heves Megyei Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-07 / 32. szám

4 Számlálatlanul, átgondolatlanul ömlik a pénz az úthálózatba A Hírlap január 4-i számában megjelent írások tele vannak pa­nasszal akkor, amikor az elmúlt kormányzati ciklusban a magyar úthálózatra több pénzt költöttek, mint korábban bármelyik ciklus­ban. Igaz ez a megállapítás sző­kébb pátriánkra, Heves megyére és Eger városára is. Sajnos, az utak fejlesztését ritkán a forgalmi igények döntik el, helyette politi­kai ígéretek, határozzák meg a fő csapásirányt Már rég nem kor­rupciómentes az építőipari ága­zat, ám az elmúlt ciklusban ez a tendencia mindent felülmúlt Eh­hez elengedhetetlen a politika vé­dőernyője. Maradva csak a me­gyében és a városon belül: jól ér­zékelhetőek a logücáüan, érthetet­len megoldások. Nehezen magya­rázható, hogy miért itt dolgoznak üyen magas áron a kivitelezők, és az extra árakért miért fogadnak el a megrendelők sélejtközeli minő­séget A gyöngyös-verpelét-egri út egri átkelési szakaszának mű­szaki megoldása szégyen. ■ A gyöngyös-verpelét-egri út egri átkelési szakaszá­nak műszaki megoldása enyhén szólva szégyen. Hasonló a Bazilika melletti út­felújítás megoldása, minősége is. A burkolat hullámos, a víznyelők környéke akkorát dob a gépko­csin, mint egy fekvőrendőr. He­ves megyében a kedvező bánya­közeli keverőtelepek ellenére leg­alább 30 százalékkal magasab­bak az aszfaltárak a hasonló bu­dapesti munkák árainál. Az M0- ás autópálya egységárai szintén nem érik el a hatvani elkerülő 32-es út árainak a 70 százalékát. Újabban az egri útépítéseknél már a közbeszerzés kiírása előtt eldöntik a kivitelező kilétét. A gátlástalanság napjainkban pol­gárjogot nyert. Az elmúlt ciklus­ban megépített autópályák árait ha átszoroznánk a jelenleg épü­lő MO-ás vagy az M7-es mostani egységáraival, illetve az önkor­mányzati munkák budapesti 2005-2007. évek átlagáraival, akkor az elmúlt négy év többlet- kiadása több mint 250 milliárd forintra tehető. Ez az összeg hi­ányzik a magyar úthálózatról. Ha valaki figyelmesen átolvassa a HVG január 6-i számát, ott meg­található, hogy hol landolt az út­építési extraprofit jelentős része. ■ (név és rím a szerk.-ben) Mi ' MM , < ' PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. FEBRUÁR 7., SZERDA m llillliil jMMMMgKMM89ÍM MM "" Csodálatos egri élmények turizmus Feledhetetlen négy napot tölthettünk a ragyogó városban bejáratánál: Egerben télen-nyáron ezernyi látnivaló, s vendégszeretet fogadja az-ide látogatókat. Mikor is épült? - érdeklődő turista a Bazilika Elég húzós volt az elmúlt év, így tavaly december közepe felé úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy valahol már végre el kéne költeni a munkahelyemtől ka­pott üdülési csekkeket. A vüág- hálón kutakodva hamar ráakad­tunk a Hotel Eger Park négyna­pos, akciós ajánlatára. Vízkereszt másnapján, a dél­utáni órákban érkeztünk a város­ba. Elfoglaltuk kellemes szállá­sunkat, majd elindultunk az év­tizedes emlékeket felélénkíteni. Idegenvezetőktől hallottam, hogy sok olyan pontja van a vi­lágnak, ahova - ha lehet - úgy viszik a vendégeiket, hogy az el­ső találkozás az esti órákra es­sen, s ezáltal az adott díszkivilá­gításban lássák és szeressék meg a helyet, majd’ másnap még nagyobb lelkesedéssel indulnak a további felfedezésekre. Akar­va-akaraüanul ez történt velünk is. A Bazilika aranylón izzó fé­nyei elkábítottak, meghódítot­tak. Majd ezt tovább fokozta az ünnepi fü­zérek, csillagok ra­gyogása a belváros utcáin, terein. Öröm volt ebben a fényes- séges békességben sétálni. Másnap mindez így folytatódott tovább. A Bazili­ka orgonája lelkünk mélyéig ha­tolt, s már nappali világosság­ban élvezhettük a belváros szí­nes forgatagát. A „Város a város alatt” pince- rendszere egyszerre testesítette meg számunkra az emberi te­remtőerő nagysága mellett az elemek, a természet ön- és újra­teremtő erejét, az évezredeket néhány évtizedbe sűrítő cseppkövesedési folyamatokat éppúgy, mint a mindenen áthato­ló gesztenyefa vizet kereső és ta­láló gyökereinek élni akarását. Reméljük, hogy megfelelő anya­gi források és lelkes helyiek összefogása eredményeként tény­leg megvalósul né­hány éven belül a ter­vezett „Kazamata Pa­niert azért biztos, hogy mi is visszatérnénk ide. A volt Érsekkert még így, tél­víz idején is olyan fenséges. El­ámító belegondolni, milyen le­het-tavasszal vagy a rekkenő nyárban. Bár már több száz moziban jártunk, de ilyen hangulatos né­zőtéren még sohasem ültünk, fő­leg úgy, hogy a széksorokhoz bárasztalkák is tartoznak. Ezek azok az „apró” emberi pillanatok, ami­kért érdemes néha elutazni távolra az ottho­nunktól. noptikum” Természetesen megnéztük a Megyeházát és a híres Fazola- kapukat is. Az udvaron sétálva az olimpikonok emlékfalát né­zegettük, amikor egy 50 körüli úr gyors léptekkel igyekezett az épület hátsó traktusa felé. Fele­ségem megszólította, s az udva­ron található múzeumról kér­dezte, ő pedig - bár látszott, hogy sietne - azonnal megállt, s igazi lokálpatriótaként beszélt az épületről, sőt a tér közepén álló, védett fák árnyékában meghúzódó padokról is. Ismer­te azt az idős lakatosmestert, aki ezeket elkészítette a „Fazoláék” stílusában. (Az igaz­ság az, hogy ezek azok az „ap­ró” emberi pillanatok, amikért érdemes néha elutazni távolra az otthonunktól.) ■ Sándor József Budapest, Ferenc körút 23. Levelezőink figyelmébe ajánlhatjuk kérés Lehetőség szerint használják a drótpostát, küldjenek e-mailt is! Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk ész­revételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdések­kel kapcsolatosan. Ennek a kö­vetkezménye, hogy anyagtorló­dás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, ma­ximum egy gépelt oldal terjede­lemben fogalmazzák meg gon­dolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formá­ban tesszük közzé. A közölt le­velek tartalmával szerkesztő­ségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelen­tetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. A borítékra írják rá: Pf.: 23. Ha lehetőségük nyílik, használják a drótpostát is! ■ Összefogtak a tarnazsadányiak, és segítettek a gyászolóknak Mint a Heves Megyei Hírlap is megírta, súlyos autóbaleset tör­tént községünkben, Tarnazsa- dányban, ahol N. Antal 12 éves kisfiú életét vesztette. A gyermek elhalálozása a csa­lád részére feldolgozhatatlan, de megrendítette a község lakossá­gát is. A baleset után - a tapasztalt együttérzés mellett - a kisebbségi képviselő segítsé­gével önkéntes alapon ado­mánygyűjtésbe kezdtek. Jóleső érzés volt tapasztalni, hogy a fel­keresettek - legyenek azok ma­gyarok vagy romák - támogat­ták a családot, hogy a kiadások­hoz hozzájáruljanak. A temetés napján rengeteg ro­kon, osztálytárs, ismerős mel­lett a falu lakossága is megje­lent, hogy részvételével erősít­se a gyászban való osztozást. Ezért szeretnék a család nevé­ben köszönetét mondani mind­azoknak, akik a temetés meg­szervezésében segítettek, s azoknak, akik adományaikkal hozzájárultak költségeinkhez, s az iskola részéről történő meg­emlékezésért. ■ A gyászoló család nevében: Mága Miklósné, Tamazsadány Tüntetni talán a munkától is könnyebb lehet Az elmúlt nyáron kirobbant Gyurcsány-nyilatkozat, vagyis az öszödi beszéd nagy felhábo­rodást keltett országszerte. Ezzel kapcsolatban a vélemé­nyem az, hogy az elmúlt 16 év alatt többet hazudtak nekünk, mint az azt megelőző 30 évben. Azt hiszem, üyen hatalomvágyó politikusaink az elmúlt száz év­ben sem voltak. Sajnos, odáig jutottunk, hogy egyes politiku­sok külföldön is lejáratják ha­zánkat. Tudomásul kellene vég­re venni, hogy hazugságokkal nem lehet előrehaladni. Pedig ez már lassan népbetegség lesz Magyarországon. Egyre nő az ingyenélők tábora, s egyre ke­vesebb az aktív keresők száma. Talán cinikus vagyok, de mégis úgy vélem, hogy tüntetni talán még a munkától is könynyebb. ■ Ország János Istenmezeje Ideje elfelejteni a kivételezettek kedvezményeit A szent és érinthetetlen járandóságok vélemény A gazdasági miniszter nyilatkozatai nem mindig megalapozottak Nincs szükség a szaporodó új pártokra Adj, uram, de ingyen! Az a véle­ményem ezzel kapcsolatban, hogy igenis minden ember fizes­se meg a teljes árú áramot, utazást (kivétel diákok). A nyugdíjasok, ha utazni vágynak, vegyék igény­be a kedvezményre jogosító iga­zolványukat, de ha ez betelik, vá­sárolják meg a teljes árú jegyet A közgyógy- igazolványai rendelke­zők csak saját gyógyszerüket ve­hessék kedvezménnyel. Nem va­gyok benne biztos, hogy az erő­mű, az áramszolgáltató, vagy ép­pen a közlekedés alkalmazottai többet dolgoznának, mint más ágazatokban. Jómagam is napi 10 órát dolgozom nettó 80 ezerért nő létemre, és semmilyen kedvez­ményben nem részesülök. ■ Január 22-én a Budapestről Hat­vanba 12.05-kor induló vonaton a kalauznő - helyesen és jogsze­rűen - különösen szigorúan el­lenőrizte a nyugdíjasok személyi igazolványát. Meg is indokolta a szokatlan szigort: a nyugdíjasok miatt megrövidítettek bennün­ket, elvették tőlünk az ingyenes utazási lehetőséget az első osztá­lyú kocsikban. Mi közük ehhez a nyugdíja­soknak? - kérdeztük többen. A válasz: nekünk azt mondták, hogy csökkenteni kell a MÁV veszteségét. Ehhez meg kell vonni az utazási kedvezménye­ket, vagy a vasutasoktól, vagy a nyugdíjasoktól. A nyugdíjasoké megmaradt, a mienket csök­kentették. Vajon kik lehettek azok, akik „azt mondták...”? Eszembe jutott, hogy az általam egyébként sokra értékelt gaz­dasági miniszterünk nyilatko­zott hasonlóan. Amikor ugyan­is próbálta indokolni a villamos- energia-ipari dolgozók áram­kedvezményének a megvonásá­ra irányuló elképzelését, azt mondta, hogy azt mint a Kádár­rendszer kivételezettjei kapták, s emiatt a többi fogyasztónak 25 fillérrel többet kell fizetnie kilowattóránként. Ezt a kijelentést kétszeresen is cáfolom. Én még jól emlék­szem, hogy 1939-1944 között minden villanyszerelő vágya volt, hogy az áramszolgáltatónál vagy a villanytelepen (erőmű­nél) dolgozzon, mert ott ingyen kapták az áramot. Olyannyira, hogy a lakásukon fogyasztásmé­rő sem volt felszerelve. Akkor még nem volt Kádár-rendszer. Jó lett volna arról is szólni, hogy a 32 forintos kilowattórán­kénti villanyárból a bérköltség kb. 3 forint, ezzel szemben 13 fo­rintot tesz ki az állami bevétel és a tulajdonosok profitja. Ezek szent és érinthetetlen dolgok? Ezekről nem ülik beszélni? Nemcsak a villamosenergia­iparban van az, hogy a dolgozók járandóságuk kis részét termé­szetben kapják. Állítólag az er­dészek évi járandóságként bizo­nyos mennyiségű tűzifa-juttatás­ban részesülnek. Csak nem ezért vásárolhatom én olyan drá­gán a tűzifát? Úgy tudom, hogy az OTP dolgozói kedvezményes áron vásárolhattak bankjuk részvényeiből. A közelmúltban kinevezett új elnökhelyettes ma­ga mondta, hogy járandóságként meghatározott értékű kötvénypakettet kap.’ Mégsem hallok arról, hogy ezzel indokol­nák az OTP szolgáltatásainak, pl. a számlavezetési díjnak a fel­emelését. Kóka Jánost tapasztalatlansá­gának vélem betudni, hogy né­mely, mostanában tett nyilatko­zata nem megalapozott. ■ Kardos Márton Lőrinci Olvastam arról, hogy a jobbol­dal (Fidesz) egy újabb pártot alapít Schmidt Mária milliomos üzletasszony kezdeményezésé­re, aki a nagytőke képviselői­ben lelt társakra. Az a vélemé­nyem, hogy ilyen ínséges idők­ben, amikor nincs pénz gyógy­szerekre, a beteg gyerekekre, s kétséges a kisnyugdíjasok éle­te, nem engedhető meg, hogy még többet vegyenek ki az or­szág zsebéből. Nem értem, hogy a milliárdos emberek miért nem finanszírozzák a maguk kis cirkuszát a saját zsebükből, miért nem figyelmezteti őket valaki, hogy ez már sok! ■ Bemáth Illésné kisnyugdíjas

Next

/
Oldalképek
Tartalom