Heves Megyei Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-28 / 50. szám

4 ÜÉ PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2007. FEBRUÁR 28., SZERDA Igazmondás és ködösítés kommunikáció Az embereket nem szabad teljesen hülyének nézni A bontás után újraépítik a kordont a budapesti Kossuth téren. Sok száz rendőr kísérget 20 - 50 embert napokon keresztül. Képünk illsztráció. A betegséggel együtt élhetünk, ha támogatnak a szeretteink Az ember nem is gondolná, hogy egy pillanat alatt megváltozhat az élete. Ma már az orvostudomány szinte minden betegséget képes kimutatni. Általában a szülők bu­rokban nevelik fel gyerekeit, óv­ják őket, védik mindentől, csak­úgy, mint engem is. De van, ami­től nem tudtak megmenteni. Egy átlagos pénteki napon tör­tént. Amikor az ember kicsit la­zít a suli után, övé a hétvége. Édesanyám kérte, ha elmegyünk a barátomékhoz, nézessem meg a vércukorszintemet, mert a fiú édesapja cukorbeteg. Hát meg­néztük... ■ Most mi lesz velem? Va­lami csodában remény­kedtem. Az ilyen mérőkészülékek rit­kán tévednek, ha mégis, nem so­kat. Egy egészséges ember ter­helt vércukorszintje 6,0 mmol/egység. Hinni sem akar­tunk a szemünknek, amikor az eredményem 24 mmol/egység volt. Egészségügyi szakközépis­kolába járok, tudtam, hogy ez mit jelent. Mégis, abban a pilla­natban képtelen voltam gondol­kodni. Csak néztem magam elé, és potyogtak a könnyeim. „Most mi lesz velem?” Valami csodában reménykedtem. Miután össze­szedtem magam, felhívtam az édesanyámat. Hogyan fogadhat egy ilyen hírt a szülő? Ahhoz, hogy az életünk olyan lehessen, műit előtte, bele kell a helyzetbe nyugodni. Képzeljék el az édesapámat, a magas, derék emberty ahogyan lerogyott a kór-' házi ágyam mellé, és a könnyeit visszatartva nézett rám és beszélt hozzám. Édesanyám megsápad­va jött be, a gyönyörű kék szeme véreres volt, és semmit sem szólt, csak fogta a kezemet A barátom, Túzson is bejött, leült mellém a székre, és zokogott A testvérem­nek, Tominak is nagyon nehéz, mind a mai napig. A nagynéné- mék, Anikóék telefonon tartották bennem a lelket így próbáltak se­gíteni. Ilyenkor elég egy szó biz­tatás, és máris jobban érzi magát az ember. A nagymamám régeb­ben a gyermekosztályon dolgo­zott, ahol én feküdtem. Sosem tudja majd túltenni magát azon, ami tavaly április 30-án történt. Most már tudom, hogy a be­tegségemmel együtt lehet élni ■ Kovács Kata, Eger Csalódtam. Már megint. Nem ki­csit Nagyon. Már nem csak a mi­niszterelnök hazudik, hanem az egész kormány. Még mindig nem akarnak engedni az elhibázott döntéseikből egy jottányit sem. Körömszakadtáig ragaszkodnak az elképzelésükhöz. Nem mond­ják ki az igazat, hanem ködösíte­nek, és ezzel sokkal rosszabb helyzetbe hozzák magukat a ké­sőbbiekben. Sorolhatnám a példákat az egészségügyről, az oktatásról, az önkormányzatok finanszírozásá­ról, de most konkrétan a kordon kapcsán élesen megmutatkozik a hazugság. 1 Nézem a tévében a kutyakomé­diát. A rendőrök készültsége 50- 60 millió naponta. Más értelme Az „Adj uram, de ingyen" című cikkhez szeretnék hozzászólni. Én is egy olyan nyugdíjas va­gyok, aki a visontai bányától ment nyugdíjba és kapta az áramtámogatást. Mi ezt nem kértük, hiszen volt szénpénz, amit eltöröltek, amikor egyesül­tünk az erőművel. Helyette ad­ták az áramkedvezményt. Aki a nincs az egésznek. Ragaszkodni a kordonhoz mindenáron, mert ha beismerik, hogy felesleges, csorba esik a kor­mány tekintélyén. Sok száz rendőr kí­sérget 20-50 em­bert napokon ke­resztül. Mennyivel tisztességesebb lett volna, ha Petrétei miniszter úr a Fidesz levelére elmondja az igaz­ságot. A kordon marad, mert a kormány fél március 15-étől. Ha március 15-én nem lesz balhé, majd lebontjuk (visszatérünk rá, beszélünk róla stb.). Passz. Sze­rintem ez az igazság,- és ha ezt így elmondja, az emberek többsé­ge megérti, és nem lett volna kor­donügy. A másik, kicsit kozmeti­bányától ment el nyugdíjba, az a mai napig kapja a szénpénzt, még az özvegy házastárs is jogo­sult rá. Ha az áramkedvezmé­nyünket eltörlik, nagyon rosszul járunk, mert sem az egyik, sem a másik támogatást nem fogjuk kapni. Jelenleg ott tartunk, hogy de­cember és január hónapra még kázott változat (ez is hazugság, de még talán hihető lett volna az emberek egy részének, például az MSZP-szavazók- nak) az lehetett vol­na, ha elmondja azt, amit már az esemé­nyek után mondott, hogy a nemzetközi terrorizmus miatt kell a kordonnak maradni. Passz. Továbbá kezdeményezi, hogy tör­vényesen rendezzék a törvényte­lenül felállított kordon ügyét. Ezt kívánta volna a mundér védelme. De! Mindezek helyett előállt egy blőd mesével, hogy ő nem uta­síthatja a fővárosi rendőrkapi­tányt stb. Cinikusan belehazudva ezzel az emberek képébe. Ez a bosszantó. Ugyanilyen cinikus nem kaptuk meg az áramszám­lát. Decemberben szóltam az ÉMÁSZ-nak, azt válaszolták: át­alakítás alatt van a rendszer. Mi attól félünk a többi nyugdíjas tár­sammal együtt, hogy megvárják, amíg eltörlik a kedvezményt, és akkor küldik ki részünkre a de­cemberi és a többi elmaradt számlát, emelt díjakkal. Amely módon reagált az MSZP részéről minden nyilatkozó. Az a fő baj, hogy először mindig mellébeszél a kormány valamelyik tagja. Hiller úr kiáll a nép elé, és nem azt mondja, hogy a nehéz helyzetben levő költségvetés miatt ki aka­runk vonni az oktatásból 40 mil­liárd forintot, hanem azt mondja, hogy bevezetjük a tandíjat, így igazságosabb lesz az oktatás. Molnár úr előáll, és nem az iga­zat mondja, hogy a nehéz helyzet­ben levő költségvetés miatt ki akarunk vonni az egészségügy­ből 40 milliárdot, hanem azt, hogy a vizitdíj, a dobozdíj beveze- tésévei majd nem kell hálapénzt fizetni. A baj az, hogy ezeket ép­eszű ember nem hiszi el. uB.T.(névéscíma szerk.-ben) szerintem jogtalan, mivel még a mai napig sem fogadták el az emelést. Nem tudom, mit gondolnak a szolgáltatónál, hogy mennyi pénzzel rendelkezünk, ha majd egyszerre kiszámlázzák az el­maradt díjakat. Miből gondolják, hogy ki tudjuk fizetni. ■ (név és cím a szerk.-ben) Összefogtak a kompolti iskolások beteg társukért A Kompolti Általános Iskola felhí­vására ugyanis nagyon sokan se­gítettek egyik 4. osztályos kis ta­nítványunk életmentő orvosi be­avatkozásához szükséges pénz­beli költségek előteremtésében. Nyirati Lili súlyos betegségben szenved, aminek orvoslása nem kevesebb, mint 2 millió forintba kerül. A kompolt általános iskola tanulói azért, hogy segítsenek en­nek a nagy költségnek az előte­remtésében, gyűjtést rendeztek. Ugyanakkor csatlakoztak hozzá­juk az iskola dolgozói, valamint a faluban élők egy része. Nagy se­gítséget jelentett Piricsi László százhalombattai vállalkozó, aki 100.000 forintot adott át a kislány szüleinek. Az iskolások nemcsak zsebpénzükből adományoztak, hanem felajánlották a napokban megrendezett kulturális bemuta­tó bevételét is, valamint az osz­tálypénztárakból ajánlottak fel erre a célra egy összeget. így az összegyűjtött 363.000 Ft-ot sze­mélyesen tudtuk átadni Nyirati Üli gyógykezelésére. ■ A Kompolti Általános Iskola közössége Vidám farsang­búcsúztató az idősotthonban „Áll az alku!” Az ismert televízi­ós műsort idézve hangulatos dél­utánt rendeztek nemrégiben Egerben, a Petőfi úti Idősek Ott­honában. Farsangi maskarát öl­tött lakó és dolgozó egyaránt, vi­dáman, közösen búcsúztatva el a telet Szeretnénk köszönetét mon­dani a boldog pillanatokért min­denkinek. ■ Az otthon lakói Levelezőink figyelmébe ajánljuk A közölt levelek tartalmával szer­kesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, cím­mel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz. ■ Ha eltörli a szolgáltató a kedvezményt aggodalom Miből gondolják, hogy az idősek ki tudják fizetni a számlát? ■ Az a fő baj, hogy először mindig mellébeszél a kormány vala­melyik tagja. Van, aki tüntet, és van, aki randalírozik válasz Nem a békés demonstrálókkal van baj, hanem a zavarkeltőkkel Köszönet a klubvezetőnek, új elnök a Naplementében Tisztelt Csákvári Uram! Megyei lapunk 2007. január 17-i számá­ban Ön alaposan megdorgált, mert védelembe vettem rendőre­inket. írásomban nem vontam kétségbe jogállamiságunkat, nem hasonlítottam az 50 évvel ezelőtti fiatal hősöket korunk bal­héra kiéhezett fiataljaival. Nem az általam régen lezárt átkos su­gallta torz mentalitásból táplál­kozom, és nem emlegettem egyet­len leáldozott politikust sem. Nem az Ön által mondott „békés” tüntetőkkel támadt bajom, ha­nem a felvonuló tömeg előtt ala­posan megszervezett, „védőpaj­zsot” alkotó, randalírozásra vágyó fiatalokkal. A napjainkban lezaj­ló eseményeket igyekszem tár­gyilagosan, a tények birtokában rögzíteni, és ha úgy tetszik, közzéadni. Ami a „békés” tünte­tést illeti... Tavaly szeptember­ben az MTV-székházat brutális módon békés tüntetők ostromol­ták meg? Törtek-zúztak, rombol­tak. Ugyanakkor építkezési anyagból barikádot építettek a főúton. Uram! Az ilyen alanyo­kat nevezhetjük békés tüntetők­nek? Néhány héttel később a „védőpajzs” egyik elvetemült tagja fenekét mutogatta a rend­őröknek, majd a betontuskót ka­lapácsként röpítette a zsaruk közé. Egy másik csoport a kiál­lítás helyéről a T-34-es harcko­csit kötötte el, és azzal randalí­rozott. Uram! Itt is békés tünte­tőkről lehet beszélni? És a kő- dobálók esete? Nézze, az kétség­telen tény, hogy bizonyos rend­őri túlkapásról lehet beszélni, ezt utólag elismerem! Ám szí­veskedjék elfogadni a követke­ző, definíciónak is mondható té­zist. Minden demokratikus ál­lamban a „tüntetéshez” való jog csak látszólagos. Ha szükséges, a hatalom adott esetben terrori­zálhat is. Bizonyítom, a rend­szerváltozást követő első békés tüntetésen, amelyik a Parla­ment előtt zajlott, a belügyér a tömeg közé szeretett volna lövet­ni. Uram, abban az időben már nem diktatúráról, hanem de­mokráciáról illett beszélni. Ide kívánkozik, hogy az elmúlt 17 évben egymás követték a „bé­kés” tüntetések szerte az or­szágban. Eredményt egyik sem hozott, mert a mindenkori hata­lom kifárasztotta a felvonulókat. Erről ennyit. Jut még eszembe, volt időszak, amikor a fiatalok­ból verbuvált kormányzati erő uralkodott. Miért nem lépte meg békés eszközökkel a „tisztoga­tást”? Fontosabbnak találta az osztogatást és a fosztogatást, mint minden más, eddig hatal­maskodó elit. Tisztelt Csákvári Úr! A köz­tünk támadt nézeteltérésért el­nézést kérek. Részemről a „kö­zelharcot” lezártnak tekintem. uBollók István Eger, Kodály Z. u. A hatvani Naplemente Nyug- díjaskub elnöki teendőit 18 éven át látta el Móricz Máténé Erzsi­ké. Az évente megrendezendő regionális nyugdíjas-találkozó is az ő nevéhez fűző­dik. Jó pár évvel ez­előtt megálmodta, hogy a megyékből a nyugdíjasok évente találkozza­nak, s kultúrájukat, tehetségü­ket mutassák meg. Ezek a talál­kozók mindig igen jól sikerültek. Évtizedeken át sem időt, sem fá­radságot nem kímélve a nyugdí­jasok érdekeit képviselte. Lelki- ismeretes munkájáról többször megyei, helyi vezetőktől vehette át az elismeréseket. Az igen jó szervezőképessége mellett jel­lemző rá a szerénység. Január 15-én új vezetőség, s új elnök megválasztására került sor. A tagság többsége Sánta Gyula klubtagunk­nak adta meg a bi­zalmat, hogy Erzsi­ké helyébe lépjen, s remélhetőleg az ő nyomdokain halad­va fellendíti a klub életét. Volt klubvezetőnk továbbra is tiszte­letbeli elnökünk marad, s számí­tunk részvételére, támogatására. Ezúton mondunk köszönetét a 18 éves munkájáért, becsüle­tes helytállásáért. A klubtagok nevében: mNuman György vezetőségi tag ■ Volt klubveze­tőnk továbbra is tiszteletbeli el­nökünk marad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom