Heves Megyei Hírlap, 2007. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-03 / 2. szám

Próbálják az Equust, a Tangót és a Párnaembert Alighogy bemutatta a társu­lat Shakespeare: A tél mesé­je című színművét, már el is kezdődött három új darab próbája a Gárdonyi Géza Színházban, pálfi Zoltán rendezésében műsorra tűzte Peter Shaffer: Equus című drámáját, valamint Mrozek Tangóját RADOSLAV milen­kovic, Martin McDonagh: A Párnaember című groteszk játékát DÖMÖTÖR ANDRÁS vi- szi színre. Equus: a hazug társadalom elleni lázadás drámája Vád alá helyeznek egy 17 éves fi­atalembert, aki brutális módon megvakított hat lovat az angliai Hampshire-ben. Martin Dysar, a neves pszichiáter terápiás be­szélgetésekkel próbál közel ke­rülni Alanhez. A lelki oknyomo­zás során, ahogy egyre közelebb kerül a fiú démonjaihoz: a vallá­sos révületből, szexuális fruszt­rációkból, szülői elnyomásból, komplexusokból, a hazug társa­dalom elleni lázadásból kiala­kult szenvedélyes hitvilághoz; ezzel párhuzamosan saját árnya­ival, hazug házasságával, szen- vedélytelen, bebiztosított életé­vel, pszichiáteri hitvallásával, módszereinek csapdáival, a tár­sadalmi normák és az abnormi- tás határvonalainak megkérdő­jelezésével is szembesülnie kell... Pálfi Zoltán az olvasópróbán. A szí­nész most rendez először Egerben. A darabot Göncz Árpád fordí­tásában Pálfi Zoltán rendezi. A pszichiáter Martin Dysart szere­pében Tunyogi Péter látható, Alan Strangot a frissen ideszer­ződött Bányai Miklós játssza. Az egri előadás díszlet- és jelmez- tervezője Fekete Györgyi, kore­ográfusa Barta Dóra, Harango- zó-díjas táncművész. ■ P. Cs. Az olvasópróba Dömötör András vezényletével igen jó hangulatban zajlott. A főszereplők, Schruff Milán, Gál Kristóf, Kaszás Gergő és Mészáros Máté Igazi különleges színházi csemegét kezdtek el pró­bálni a fiatal Dömötör András rendezésében az egri stúdiószínpadon. Jónás Péter Martin McDonagh Shakespeare óta az egyetlen olyan brit író, akinek egy időben négy darabját játszották a londoni West Enden. Művei kíméletlen pontossággal, kegyetlen iróniával és sziporká­zó humorral mutatják be az ír vidék legnyomorultabb figuráit, leghihetetlenebb történeteit. A nézőket hidegből forróba márto- gatja a szerző, páratlan arányér­zékkel fordítva a drámát szatírá­ba, s a humort hirtelen újból megrázó tragédiába. Talán min­den korábbi művénél igazabb ez A párnaemberre, McDonagh egyetlen olyan darabjára, mely nem Írországban játszódik. A Broadway-n egyébként min­den más McDonagh-darabnál na­gyobb sikert aratott ez a mű, öt Топу-jelölést nyert, Londonban az Év Leg­jobb Színdarabjának járó Olivier-díjat ve­hette át érte a szerző. Részlet egy angol­szász kritikából: „McDonagh David Mametet és Quentin Tarantinot tartja leg­nagyobb példaképei­nek, és ez látható is. Képzelőereje gyakran zavarbaejtő... A bemu­tatón akadt néhány üresen maradt szék a szünet után. Elég kár. Lemarad­tak a dübörgő tapsról...” (Mark Shaffer -The Seattle Times) A darab főhőse Katurian Katurian, író. Diktatúrában él, de meggyőződése, hogy történetei­nek semmi közük a politikához. Rémmeséinek semmi közük a „Hajlamos va­gyok addig fe­szíteni a húrt, ameddig csak tudom, mert azt gondolom, hogy a túlzás révén tisztábban rá le­het ismerni a dolgokra, mint a reális ábrázolás segítségével.” (Martin McDonagh) valósághoz, egészen addig, míg egy rejtélyes gyilkosságsorozat kapcsán elő nem veszi őket a rendőrség. Nemcsak Katuriant viszik be, hanem gyengeelmé­jű bátyját, Michalt is, s az utóbbi kínzásá­val akarják Katuriant vallomásra bírni. Csakhogy az írónak fogalma sincs, mit kellene bevallania: ártatlannak tudja magát. S hogy Michal is benne lehet a do­logban, az addig eszé­be sem jut, míg a rendőrök fel nem mutatnak egy doboz levágott láb­ujjat, melyet a házában találtak. Vagy mégsem? Nem kínozták meg Michalt? Nem találtak a há­zukban semmit? Esetleg nem is történt gyilkosság? Mire az igaz­ság kiderülhet, Katurian már megkötötte a maga üzletét. Vajon hármuk közül kit akar életben hagyni: önmagát, Michalt vagy publikálatlan remekműveit? Egy zseniális drámaíró fiatalo­san szertelen, s ettől az összes többinél izgalmasabb műve A párnaember. Nyolc rémmesét ol­vastat fel szereplőivel McDonagh a három felvonásos darabban. A nyolc novellát külön kötetben kellene kiadni, s külön tanul­mányt érdemel a mesélő McDonagh nyelve és elbeszélői technikája, melynek minden for­dulatát, színfoltját tökéletes elő­adói tudással poentírozza az író. Ám mindez csak hab a tortán, mankó az előadáshoz, melynek sikerét négy jó színész már ga­rantálja - a négy parádésan, fer­geteges fekete humorral megírt figura minden jó színésznek ju­talomjáték. Ismerve Kaszás Ger­gő, Mészáros Máté, Gál Kristóf és Schruff Milán tehetségét az egri előadásban sem lesz ez más­képpen. A színház januári műsora ■ Nagyszínpad 3. szerda 19.00 A tél meséje Németh László-bérlet 4. csütörtök 18.00 Átél meséje Petőfi Sándor-bérlet 5. péntek 19.00 A tél meséje Jászai Mari-bérlet 6. szombat 19.00 A tél meséje ' Kelemen László-bérlet 9.kedd 15.00 Oliver! Móra Ferenc-bérlet 10. szerda 15.00 Olherl József Attila bériét 11. csütörtök 15.00 Oliver! Vörösmarty Mihály-bérlet Í2. péntek 19.00 A tél meséje Pedagógus-bérlet 13. szombat 19.00 A tél meséje Illyés Gyula-bérlet 16.kedd 15.00 Te rongyos élet Ady Endre-bérlet 18. csütörtök 14.00 Bogármese Jótékonysági előadás-a Családi és Munkaügyi 17.00 Bogármese Minisztérium, és a Heves Megyei Önkormányzat támogatásával (zártkörű, jegyek nem válthatók) 19. péntek 19 .00 Te rongyos élet Bértetszunet 26. péntek 19.00 Tangó Gárdonyi Géza-bériet, bemutató előadás 27. szombat 19.00 Tangó Hevesi Sándor-bérlet 30. kedd 19.00 Tangó Blaha Lujza-bérlet 31. szerda 19.00 Tangó Katona József-bérlet ■ Stúdiószínpad 10. szerda 19.00 Ibusár 11. csütörtök 19.00 Ibusár 16.kedd 19.00 A Pityu bácsi fla 17. szerda 19.00 A Pityu bácsi fla 18. csütörtök 19.00 A Pityu bácsi fla ÖSSZEÁLLÍTOTTA: PILISY CSENGE. JÓNÁS PÉTER ÉS EGRES BÉLA A FOTÓKAT GÁL GÁBOR KÉSZÍTETTE Stawomir Mrozek: TANGO abszurdklasszikus Milenkovic lengyel groteszket rendez Igazi nagy abszurd klasszikus próbái kezdődtek el a nagyszín­padon. Három generáció kaoti­kus együttélésének konfliktusá­ból bontakozik ki Mrozek Tangó­jának sajátosan groteszk világa. Ez a világ robbanás előtt áll. A szülők abban tetszelegnek, hogy fiatal korukban állítólag ledön­töttek minden tabut és gúzsba kötő hagyományt, a lázadás volt az ő istenük. Évtizedekkel a nagy lázadások kora után azonban a lelkesítő eszmékből nem maradt más, mint a teljesen értelmetlen és kiüresedett káosz, melyben mindenki magányosan és látvá­nyosan szenved és unatkozik. Nincsenek normák, értékek, sza­bályok. Az egyetlen szabály a szabadosság, mely ugyanúgy A szerb Milenkovic a lengyel Mro- zeket rendezi magyarul Egerben gúzsba köt minden szereplőt, mint a hajdan ledöntött tabuk és hagyományok. Artúr, a kiörege­dett lázadók fia kétségbeesetten látja, hogy ő már legfeljebb csak a lázadás romjai ellen lázadhat: „Itt már nincs semmiféle hagyo­mány, nincs semmiféle rend­szer... A normák hiánya lett a ma­guk normája. Én már csak a ma­guk zabolátlansága ellen lázad­hatok.” Találhat-e ebben a világ­ban a fiatalság új értékeket? Le- het-e a rendteremtés lázadás - és ha igen, hová vezet? MroZek hatvanas években író­dott drámája ma is aktuális. A Nagy Generáció lázadásából má­ra már nekünk is csak az érték­válság maradt, és fájdalmasan át­éltük azt is többször a történelem során, mi történik akkor, ha vala­ki rendet akar rakni a társadalom­ban. Marad a szembenézés, a ta­nulságok levonása, önmagunk ki­nevetése. A színházi katarzis, mely még mindig rendet tud rak­ni az egyénben egy-egy este ere­jéig. A nagyszerű egri szereposz­tás és Radoslav Milenkovic ren­dező ilyen estékkel kecsegtet. ■ AZ OLDAL LAPUNK KIADÓJA ÉS A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ EGYÜTTMŰKÖDÉSE ALAPJÁN JELENT MEG. Mert az írás megsemmisül, a szó azonban megmarad Mi készteti az embert arra, hogy megmérettesse magát? Erről be­szélgettünk egy tea mellett Csendes László Jászai-díjas szín­művésszel. Sokáig nem tudtuk róla: olyanannyira sokoldalú em­ber és színész, hogy nemcsak színpadon és filmen alkot mara­dandót, de fest és farag is. A szín­ház Örökös tagjává választott művész a legutóbbi Páholy-par­tin pedig elajándékozta legked­vesebb képeit. Csendes László egyik festménye előtt a legutóbbi Páholy-partin- Fiatal koromban rengeteget foglalkoztatott az - magyarázza -, hogy utánunk színészek után vajon marad-e valami kézzelfog­ható? Csak kritikák, hangfelvé­telek, filmek, de ezek egy-két ge­neráció után tönkremennek, s ta­lán még emlegetnek egy ideig, aztán vége. Hittem abban, hogy a szó elszáll, az írás megmarad. De tudom, az ellenkezője igaz: az írás megsemmisül, vagy a leírt betűt koronként, divatonként új­raértelmezik. De ha egy szó, egy monológ vagy egy párbeszéd úgy hangzik el, hogy az élmény a né­ző számára, az megmarad, kódo- lódik. Rájöttem, nem ű megfog- hatót örökli az ember, hanem a szellemiséget. Ma már tudom, nemcsak pótcselekvés számom­ra a festés, ami kitölti az időmet, hanem éppolyan „édes rabság”, „gyötrődés”, mint a színészi munka, de épp olyan örömmel is jár. A színpadon megpróbálunk estéről estére kölcsönkapott gon­dolatokat közölni a nézővel. Érde­kes, a színpadon egyetlen pilla­natot próbálunk rögzíteni, pedig az előadás estéről estére más. Egy kép is más és más attól, hogy ki nézi, mikor, mit közvetít..- A festészetben a magunk gondolatát próbáljuk kölcsönöz­ni a nézőnek, és hagyjuk, hogy ■ A ki nem mondott gondo­latok misztikuma teszi érdekessé a festészetet ő is hozzátegyen. Ezt szeretem benne: kigondolt, de nem elénktárt gondolatokat hordoz, a lenyelt, belülről feszítő, ki nem csordult könnyeket. Mint ahogy a zenében a csönd is a zene ré­sze, itt is a ki nem mondott gon­dolatok misztikuma teszi érde­kessé a festészetet. Eljött az ide­je annak, hogy kialakuljon a stí­lusom, ami csak rám jellemző. Ha majd visszavonulok a szín­padtól, csak festészettel akarok foglalkozni, és kivenni a részem a város kulturális életéből.- Amikor visszatértem Egerbe, a Páholy-tagok három éven ke­resztül kitüntettek szeretetükkel, a legjobb színészek közé választ­va. Ekkor megígértem, hogy há­lám jeléül egy teljes kiállításom anyagát nekik ajándékozom. Most jött el az ideje karácsony­kor, hogy ezzel is megköszönjem azt a fáradozást, amellyel a szín­házat támogatják. A legutóbbi Pá­holy-partin 13 képemet adtam át a tagságnak. ■ Pilisy Cs. McDonagh: A Párnaember ősbemutató Egy ír sikerdarab készül az egri stúdiószínpadon

Next

/
Oldalképek
Tartalom