Heves Megyei Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-21 / 298. szám

4 2006. DECEMBER 21., CSÜTÖRTÖK - HEVES MEGYEI HÍRLAP S A JTÓ É S TANULÁS Eragon a mozivásznon bizonyul, és egy kék sárkány kel ki belőle. Ezzel Eragon éle­te egy csapásra megváltozik. Mint a sárkány gazdája, a Lo­vasok rendjébe emelkedik. A legendás Sárkánylovasok elő­ző nemzedéke elpusztult a go­nosz és rettentő mágusi hata­lommal bíró Galbatorix király (John Malkovich) elleni harc­ban. Most az egyszerű falusi sihederre hárul a feladat, hogy megszabadítsa országát a ke­gyetlen zsarnokságtól. Segítő­je Saphira, a nőnemű sárkány, akivel gondolatátvitel útján kommunikál, és Brom, a rejté­lyes öregember (Jeremy Irons), a múlt titkainak tudója, aki a varázsláshoz is ért. Hosz- szú út áll előtte, tele izgalmak­kal és felfedezésekkel... STRÓFA-FARAGÓ Karácsonyeste Leszáll az alkony, csendes a táj. Csak a hó szitál a házak udvarán. Te mással vagy és nem is gondolsz rám. De én rád gondolok még ma is, ezen az éjszakán. A szívem bár vérzik, én mégis azt kívánom, Legyen boldog és szép ez a karácsony. Bár a szívem keservesen zokog most itt belül. Azért mert ma mindenki a családjával van, csak én vagyok egyedül. Ücsörgők egy szobában, s az ablakon át a tájat nézem. S hogy te boldog legyél, a Jézuskától csak ezt kérem! Közben pedig ahogy a hópihe hullik a faágra, Ugyanolyan lassan hullik a könny az én párnámra. Tudod mit! Egy gyertyát is gyújtok érted! Csak azért, hogy a fényében lássalak téged. Láthassalak, és elmondjam, hogy én még most is szeretlek. És elmondjam azt is, hogy nem igaz, hogy megvetlek. Biztos sok kicsi gyemnek várja már az ajándékot. A fa alatt ücsörögve játssza már a betlehemi játékot. Piros arcocskájukon a boldogság képe látszik. Mert tudja előre, hogy holnap már új játékkal játszik. Egykor én is közéjük tartoztam, és nem tudtam, mi az igazi ajándék. Nem tudtam, hogy nem az érték számít, hanem a jó szándék. De mára már megtanultam, hogy mik a tények. A meghitt családi ünnep volt akkor a lényeg! Ezért szeretnék ismét egy boldog családot kérni. Akikkel a karácsonyestét boldogan át tudjuk élni. Akiknek nem az az érték, hogy mennyibe került az ajándék, Hanem az, hogy a szívük mélyéről jött a jó szándék. ■ Gáspár Melinda Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola Az árván maradt, apjáról mit sem tudó Eragont (Ed Speleers) nagybátyja neveli egy eldugott faluban. A tizen­öt éves fiú egy éjszaka, vadá­szat közben tükörsimára csi­szolt, rejtélyes kék követ talál, amely utóbb sárkánytojásnak Ha minden héten olvasod a SÉTA-oldalt, értékes ajándéko­kat nyerhetsz. Kérdéseink mindig az előző csü­törtöki lapszá munkban megjele­nő diákírásokhoz kapcsolódnak. Kérdésünk: Hogy hívják az országos magyar bajnok rally-navigátomőt? A helyes válaszokat decem­ber 27-ig levélben (3200 Gyön­gyös, Török Ignác u. 8.) vagy e- mailben (marianna.juhasz@ axelspringer.hu) várjuk. A neved mellett tüntesd fel az életkorodat is! Előző heti játékunk he­lyes megfejtése: Ördögi angyal. A jó válasz beküldői közül egy mozijegyet nyert jeges tamás (Ecséd), aki a gyöngyösi Cinema Bridge moziban (Páter Kis Szaléz u. 22., 500475) nézhet meg egy filmet. Gratulálunk! Maratoni focira készülnek a diákok A hatvani Széchenyi István Közgazdasági Szakközépisko­lában ma 9 órától rendezik meg a 24 órás focit. Az egész napos mérkőzésen a verseny­zők és a nézők számára 24 órán keresztül étkezési lehető­séget is biztosítanak a szerve­zők. Először idén fogják hivatá­sos bírók felügyelni a játéko­kat, ezzel is biztosítva a szabá­lyos versenyt Az egészségügyi ellátást mentőtisztek végzik majd. A helyezéstől függetle­nül minden résztvevő a ren­dezvényvégén egy emlékpólót kap ajándékba. Szeretettel vár­juk az érdeklődőket! ■ Nagy Sándor Adrián SZIKSZ Enni márpedig kötelező csontkollekció A kóros soványság nem mindig nyerő a fiúknál Kalóriaszámlálás, Atkins-féle di­éta, léböjt-kúra, hogy már a Nor­bi módszerről ne is beszéljek. Mégis mind miért? Mert a kör­nyezetünk elvárja tőlünk a kar­csú derekat, az izmos lábakat és a formás feneket. A folyamatos éhségérzet és az egészség persze nem számít. Ugyan minek is? Talán 10-20 év múlva már nem fog számítani, hogy a bő- -rünk papírvékony, az emészté­sünk rendszertelen, az immun- rendszerünk gyenge. A lényeg, hogy a medencecsontunk élesen álljon ki az oldalunkból, a com­bunk pedig alig egy-két centivel legyen vastagabb a csontnál. Mindez később persze megbosz- szulja magát, és számítani fog az önsanyargatás. De majd az orvo­sok rájönnek a titokzatos beteg­ség okára, írnak gyógyszert a fá­jó gyomorra, és kész. Mi most szépek vagyunk és kívánatosak, minden tökéletes. De ez sajnos nem lehet cél. Magyarországon az iskolás lá­nyok körében az elhízottak ará­nya 20 százalék, azaz majdnem minden ötödik lány súlyfelesleg­gel küzd. Ez az arány persze sok­kal szembetűnőbb a kórosan so­ványakénál, hiszen az nem éri el az egy százalékot sem. Azonban ami a legmegdöbbentőbb, hogy a tinédzser lányok csaknem 80 százaléka nincs megelégedve az alakjával. Ez persze a magazi­nokban szereplő és a tévé által sugár­zott tökéletes ala­kú divatvilág miatt van, mely azt su­gallja, hogy csak a csontsovány a szép. Pedig a szépség et­től sokkal összetettebb, minden­kinek mást jelent. Ezért termé­szetellenes a fiatal lányok egy­formaságra való törekvése. Per­sze többségük nem a pluszkilók felé kacsingat, hanem épp ezek­től szeretne megszabadulni. A képlet egyszerű: ha nem eszem, a testem a felhalmozott energiaraktárt használja fel, be­következik a súlycsökkenés. Az­zal azonban senki nem számol, hogy a test működéséhez is ener­giára van szükség, és ezt az ener­giát a szervezet nem tudja csu­pán párolt zöldségekből előállíta­ni. A másik téves szándék az, hogy mindenki hetek alatt akar kilókat fogyni, holott ahogy a hí­A fiatalok többsége önképzavarral küzd. Emiatt lesznek sokan anorexiások és bulímiások íí,US \ zás, ez is las­sú folyamat, dekáról dekára történik. Egy drasztikus súly­vesztést nem könnyű átvészelni, és még ha sikerül is, az eredmény gyakran nem bizonyul tartósnak. Meg kell említenem a két leg­gyakoribb evészavart: a bulimiát és az anorexiát. Gondolom, nem kell bemutatnom egyiket sem, hiszen az utóbbi időben (szeren­csére) mindkettőt elég nagy mé­A torna egészségesebb, és hatásosabb koplalásnál diaérdeklődés övezi. Sokszor nem is tud a betegségről az, aki evészavarral küzd, és akkor is kövérnek látja magát, amikor már egyáltalán nincs rajta súly- felesleg. Ilyen esetekben a kör­nyezetnek, a családnak van nagy szerepe. Ha nem érkezik időben a segítség, a betegség igen súlyos következményekkel járhat. Természetesen mindenkinek saját joga, hogy fogyókúrázzon, ha nincs végképp nincs megelé­gedve a külsejével. Fontos azon­ban a fokozatosság, és ha igazán látható eredményekre törek­szünk, párosítsuk a diétát moz­gással. Napi húsz perc gyaloglás­sal körülbelül 100 kalóriát éget­hetünk el, de ha izmosodni sze­retnénk, iratkozzunk be egy edzőterembe, ahol kifejezetten arra a testtájunkra edz- hetünk, amellyel nem vagyunk elégedettek. Közeledik a kará­csony, a szilveszter, a nagy evések ideje, és én azt tanácsolom, hogy mindenki egyen azt, ami jól­esik, a kilókkal pedig majd ráér törődni az új évben. ■ Lázár Lilla Szilágyi Erzsébet Gimnázium A másik út mindig sokkal rövidebb keleti bölcsesség A magány mindenkit megtanít arra, hogy lásson szépet- Köszönöm szépen - hálálko­Egy öregember munkálkodott el­hagyatott háza mellett fekvő ap­ró kertjében. Finom és remegő, tapasztalt mozdulatok. Ez a hangtalan, mégis oly meghitt hajnali munka sok mindent el­árult életéről. Egyedül az erdő­ben. Talán magányosan. Biztosan ritkán jönnek erre emberek, s még akkor is csak olyan eltévedt lelkek, akárcsak ő. Akik nem ta­lálják a Chang’an felé vezető utat- Tiszteletem, uram! Nem tud­ja véletlenül, merre van az or­szágút, ami Chang’an-ba visz? lüdja, eltévedtem - szólalt meg a vándor.- Az utat megtalálja, ha észak felé fordul. Azon a kiégett síksá­gon átvágva már kora délután a városba érhet. dott az utazó az öregembernek.- De ha akarja, mutathatok egy annál rövidebb utat. Ha kí­váncsi rá - szólt az öregúr.- Valóban léte­zik rövidebb is? - a vándor érdeklőd­ve kutatta kíván­csi szemével a tá­voli horizontot.- Nem, nem ar­ra - s azzal északkelet felé mu­tatott.- Jó nagy kitérőnek látszik. Biztos, hogy rövidebb? - A sze­mében kétely látszott.- Ha akarja, velem jöhet, s meggyőződhet maga is. Én még valahányszor végigmentem raj­ta, mindig rövidebb volt. A jövevény beleegyezett, s vé­gül elindultak. A táj lassan meg­változott; hegyek-völgyek közt haladtak. Az út során a vándor képtelen volt betelni a kristály- tiszta patak gyé- mántpor-csillogá- sával, a vadon ter­mő virágok fűsze­res illatával. A tá­volban hegyi kecs­kék legelték a domboldalak harmatos füvét, miközben hűs hegyi szellő szá­rította nedves homlokukat. Ahogy a nap egyre feljebb kú­szott az égen, a vidék is más-más színezetet öltött. Délre a szirtek mintha maguk­ba szívták volna az éltető nap­fény minden cseppjét, melyet csak oly nehezen akartak elen­gedni; csupán alkonyaikor, mi­kor a csúcsok közt lehanyatló na­pot egymást túlkiabálva búcsúz­tatták az eperszín, majd rőzseár- nyalatok, hogy hangjuk egyetlen hatalmas kórusba fonódva fog­lalja koszorúba nevüket. Ahogy ott haladtak, mintha megállt volna az Idő. Már este volt, mire megérkez­tek a városba. Az öreg így szólt: - A másik úton feleennyi idő alatt ideért volna. S most mond­ja meg, végül is melyik volt a rö­videbb út? - s a vándorra nézett, majd elmosolyodott. Mindketten tudták a választ. ■ Zsigmondi Zsolt Neumann János Középiskola és Kollégium ■ , Ahogy a nap egy­re feljebb kúszott az égen, a vidék is más-más színeze­tet öltött.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom