Heves Megyei Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-20 / 297. szám
4 PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2006. DECEMBER 20., SZERDA A honi gazdák védelmében válasz Ne engedjük, hogy Európa szemete nálunk landoljon A kétkezi munkát aligha lehet számon kérni a magyar gazdáktól, hiszen a szőlőművelés, a metszés, a szüretelés enélkül nem is menne \ Sajnálom a következő nemzedéket, a fiatalokat Sajnálom a gyerekeket, a fiatalokat, mert egyre több ocsmányságot kell megtanulniuk. Rosz- szak az oktatók, vagyis mi, a felnőttek. Csak egy pár témával utalnék a „példaértékű”, jövőt formáló, a felnőttek által kreált „oktató” anyagból. Az újságok, a tv-csatornák, a rádióműsorok nagy többsége címlapon, naponta kiemelten mutatja be Győzike és családja vagy Zalatnay Cini mindennapi életét, ami tele van ellentmondásokkal. Aztán itt van Majka és az egész „majkaizmus”, ahol meg lehet tanulni minden abnormális játékot, az agyament, bosz- szantó hülyeségeket. Meg lehet tanulni könnyedén továbbá a sok-sok kétes értékű „lánytól”, hogyan miként kell pasizni, szeretőket cserélni, alaposan lejáratni másokat. Még egy gondolat! Tiszteltem, szerettem Puskás Ferencet. Mindent elhiszek, amit most mondanak róla, még akkor is, ha sok a legenda körülötte. Valóban nagy volt, megérdemli, hogy szeressék. Csak van egy kis probléma. Például Papp László hasonló kvalitású ember volt. Ő is szerény volt, nagysága mellett, őt is ismerték határainkon túl is, pedig ő nem hagyta el soha a hazáját. Pedig lehetett volna profi világbajnok is, ezt minden pályatársa, ellenfele elismerte. Ó is szerette hazáját, talán azzal is bizonyította, hogy itt maradt akkor is, amikor mehetett volna. Ő nem lett dandártábornok. Ő egy vidám pesti srác maradt, még időskorában is. Neki nem járt 160 milliós temetés, díszpompa. Őt senki nem kiáltotta ki a legnagyobb, legmagyarabb magyarnak. Neki nem járt ekkora felhajtás, ami nem baj. Mert most is itt van a szívünkben. Nagyon sokan úgy emlékezünk rá, mint egy szerény, mindig köztünk élő barátra, akire büszkék vagyunk ma is. Puskás Ferenc amikor lenézett Papp Laci mellől a saját temetésére, biztos, hogy dühös lett. Mert ezt ő sem akarhatta. Ő is szerény volt. Lehet, hogy szülei, barátai körében, a kispesti pálya mellett szeretett volna végleg nyugovóra térni. ■ Jánosi Péter Parúdsasvár, Ságvári út Tisztelt Nagy D. Frigyes! Először felháborodva, majd megdöbbenve, végül elkeseredve olvastam levelét, mely a mezőgazdasági termelőkről jelent meg december 13-án. Ön saját állítása szerint 40 évet dolgozott az agrárszakmában, bár 10 éve nyugdíjas. Ne haragudjon a véleményemért, de úgy tűnik, Ön a rendszerváltás óta nem ebben a közegben élt, de korábban sem igen a gyakorlati élet közelében dolgozhatott. Családom 20 éve foglalkozik tejtermelő szarvasmarhatartással, kb. 5-12 darabos állományig, minden külső segítség nélkül, családi alapon, 2006-ig kiegészítő tevékenységként. Tettük ezt azért, mert az „újkori” földosztással csekély (10 hektárnyi) földhöz jutottunk, másrészt egyféle „menekülési lehetőségként” kezeltük, ha a munkahelyünkkel bármi történne. Én 2006. januárig vezető beosztásban, kereskedelmi igazgatóként dolgoztam, jó fizetéssel, amely ez időtől a munkahely átszervezése miatt megszűnt, tehát jött a „menekülési út”. Mellesleg csak annyit a kétkezi munkát nem szeretőkről, hogy a napjaim általában úgy teltek, hogy reggel 5-től 7-ig az istállóban, majd az irodában, este 6-tól 8-ig ismét a gazdaság, férjemnek pedig tejes napját kitöltötte a munka. Es ebben a tevékenységben a munkaév 365 napból áll! A gazdaságosság mindaddig nem volt fő kérdés, amíg a főállásból származó jövedelem megoldotta a család kiadásainak a többségét, diplomát lehetett adni két gyermekünknek, és tisztességesen el lehetett őket indítani az életben. De ettől az évtől ez megváltozott, és mostantól ebből a tevékenységből kellene megélni, mert 55 évesen nemigen nyújtják felém a kezüket a cégek, hogy foglalkoztatni óhajtanának. Jelenleg 4 fejőstehénből áll az állomány, és főként a férjem dolgozik velük, de hiába is lenne több, hiszen a gyöngyösi tejipart is felszámolták, a felvásárlási körülmények is egyre szigorodtak. Gondolkodhatnánk azon is, hogy sertést tartunk, de a gyöngyösi vágóhíd a privatizáció óta többször cserélt gazdát, zárt be, szünetelt, stb. Erre pedig nem lehet egy gazdaságot alapozni. Ön, tisztelt uram, másféle számológépen számol, mint a mező- gazdaságban dolgozók. Ha 2 hektár föld 2-6 milliós jövedelmet hozna, akkor ma a legtöbb gazda a Bahamákon nyaralna. Ön lehet, hogy a mezőgazdaságot figyelemmel kísérte, de a fogyasztás és a kereskedelem, de legfőképp az élelmiszeripar változásait nem. Azt állítja, hogy pl. paradicsomból hektáronként 4-600 mázsát lehetne termelni és értékesíteni a piacokon. Hídja Ön, hogy hány háztartás lecsófőzéséhez lenne elég csak 2 hektárnyi paradicsom? Tudja Ön, hogy még azok a háziasz- szonyok is leszoktak a lecsófőzésről, akik korábban tették, mert a hipermarketekben fillérekért megkapják? Tudja Ön, hogy alig van ma Magyarországon olyan élelmi- szeripari cég, amelyik magyar tulajdonban van és magyar alapanyagból dolgozik? Ön számon kéri az ágazat dolgozóitól a kétkezi munkát. Látott Őn már februári jeges szélben 60 év feletti embereket szőlőt metszeni menni és őszi szakadó esőben szüretelni? Majd ebből pénzt csak a következő év vége felé látnak, amikor a termést a kereskedő eladja. Egyben Önnek igaza van. Rengeteg támogatást kapott az ágazat. De megvizsgálta, hogy ezek a pénzek hová mentek? Az is kapott földalapú támogatást, aki üzleti célból több száz hektárt felvásárolt, esze ágában sem volt termelni, de több milliót felvett rá. Ő valóban megélt ebből. De aki igazából becsületből művelte á földjét, annak csak csekély segítség volt ez a támogatás. Ön a gazdák szemléletét kéri számon. Én az ágazat irányításáért felelős vezetőkét, akiknek többet kell tenniük a piacszervezés, minőségvédelem terén. Nem szabad megengedni, hogy Európa szemete nálunk landoljon. Kérem, Uram! Ezt az ágazatot oly sokan bántják és alulértékelik. Legalább ilyenek, mint Ön, akik benne dolgoztak, ne szítsák ellenünk az embereket! A traktoros tüntetés nem erről szól, és véleményem szerint semmit nem lehet az utcán megbeszélni. De jelzés arra, hogy figyeljünk oda, mert a magyar mezőgazdaság - amely a Monarchia éléskamrája volt - a második világháború előtti színvonalra süllyedt. És erről nem a dolgozó parasztember tehet! ■ Tisztelettel: Horváth Béláné Gyöngyösoroszi, Móricz út 71. Százötven ajakról csendült fel a Csendes éj a templomban December 3. Mátyás-templom, karácsonyi előzetes, várakozás, eljövetel. A koszorún meggyújtottuk az első gyertyát. A Mo- zart-előadás után gálakoncerttel köszöntöttük ezt a napot, így ismét felejthetetlen este részesei lehettünk. Öt énekkar messziről érkezett. Mindegyik hozta saját népe jellegzetes karácsonyi dallamvilágát, ritmusait, öltözetét, szokásait. Sötét és csendes, de zsúfolt volt a templombelső, amikor a bejárattól felhangzott a svédek könnyed karácsonyi dallama, a Santa Lucia. Ezután a Helsingborgsi Musikolans lánykórusa érkezett földig, fehér angyalkaruhában. Az osztrákok főleg hagyományos kórusműveket szólaltattak meg. A finn kamarakórus szólóénekesével ejtette ámulatba a hallgatóságot. Különös színfolt volt a lengyel Halka Choir kórus. A külföldiek között négy magyar kórus énekelt. Holló Gyula dirigálta a Csepeli Vegyeskart és Zrínyi kórust, Kalocsainé Csillik Mária és Kalocsai Mária a gyöngyösieket A régi magyar dallamvilágot Kalocsai Mária szólóéneke idézte. A műsorból nem hiányozhattak a Hollerung Gábor vezette Bartók kórus dalai tökéletes harmóniájukkal. Mégis a befejezés volt a legbensőségesebb, amikor mindannyian együtt énekeltünk. Százötven ajakról szállt a kupolába Kodály Adventi éneke, Gruber Csendes éj. Együtt köszöntünk el a közönségtől az Esti dallal. ■ Törőcsik Sarolta Levelezőink figyelmébe ajánljuk Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat A közölt levelek tartalmáért szerkesztőségünk felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ ■ Alig van ma Magyarországon olyan élelmiszeripari cég, amely magyar tulajdonban van Halljuk meg a legyilkolt, ártatlan állatok segélykiáltását! ajándékozás Aki szőrmebundában jár, jusson eszébe, s ne feledje, hogy egy egész állattemetőt visel a testén Különböző alkalmakkor, ünnepeken, karácsonykor megajándékozzuk szeretteinket. De tudjuk-e, mi bújik meg valójában az ajándék mögött? Dobóvári Ivett Ugye, Ön sem szeretne adni vagy kapni állatok szenvedésével átitatott ajándékot? Akkor kerülje el az állatok életét és kínzását megkövetelő termékeket! A továbbiakban ehhez szeretnék segítséget nyújtani. Ne vásároljon bundát vagy valódi szőrmével díszített ruhadarabokat, mert rengeteg állatnak kell ezért meghalnia - ez túl finom szó volt -, legtöbbször élve, bundájuktól megfosztva, véresen és kínok között kilehelni a lelkűket, mert sokan divatőrülettől hajtva, státusszimbólumként megveszik ezeket a termékeket. Egy bunda átlagosan 40 állat életét veszi el (ez a szám a kisebb termetűeknél jóval nagyobb, például a csincsilla 150, mókus 400), egy kapucni-dísz pedig 1-3 állati életet követel. És nem csak a drága bundákról van szó, hanem a főleg Ázsiából érkező árukról, melyek élve megnyúzott cicák és kutyák szőrét is tartalmazzák. A probléma nagyságát az is mutatja, hogy amikor Bush amerikai elnök Hu Jintao kínai elnökkel találkozott, az IDA (In Defense of Animals, az állatok védelmére létrehozott szervezet) tagjai óriási nagy számban gyülekeztek a Fehér Ház előtt. Tiltakoztak a Kínában történő brutális állatkínzások ellen, nagy hangsúlyt fektetve a szőrmeiparra, mely legtöbbször élve nyúzza meg az állatokat. Felszólították a kínai elnököt, hogy hazájában hozzon törvényeket az állatok védelmében. Nem könnyebb a csapdával elfogott állatok sorsa sem. Hódok, nutriák, mosómedvék, rókák, vadmacskák és alig totyogó kicsinyeik, sőt őzek, madarak, elkóborló háziállatok szenvednek a fűrészes fogú lábcsapdában. A hód például 11 perces haláltusát vív. Annak ellenére, hogy a szőrmét megtisztították a vértől és sokszor az élősködőktől, melyek az embertelen körülmények miatti tartás során támadják meg az állatokat, még szenvedés is tapad hozzá. Vigyázat! A nagy prémkereskedők megtévesztésül már azt is kitalálták, hogy lenyírják és élénk színekre festik a szőrméket, nehogy azok valódi és természetes viselőjükre emlékeztessenek. Ezoterikus gondolkodók szerint az állati kínokkal átitatott ruhadarabok hihetetlenül káros rezgéseket hoznak létre az azt viselő személy aurájában, amelyek idővel betegségeket is okozhatnak. Brigitte Bardot a sajtó nyilvánossága előtt a következőket írta levelében Sophia Lorennek: „Amikor bundában jársz, ne feledd, hogy egész állattemetőt viselsz a testeden.” A leírtak alapján mindenki, akiben van egy kis tudatosság és nem struccpolitikát követ, próbáljon meg kedves szeretteinek tetsző, pozitív energiákkal teli ajándékot venni vagy készíteni, és nem kegyetlenül meggyilkolt, megnyúzott állatok szőrméjéből készült termékeket viselni magán vagy ajándékozni másoknak. Szerte a vüágon ebben a pillanatban is rengeteg állatot ölnek meg kegyetlen módszerekkel. Hallja meg kétségbeesett segélykiáltásukat! Ne feledje, hogy a kereslet diktálja a halál-listát, de ha ott lakozik Önben a szeretet, akkor egy „tollvonással” sem járul hozzá a csodálatos állatok halálos ítéletéhez. Jelenleg a szőrmeipar 100 millió állatot használ fel évente. Felét csapdában fogják el, felét tenyésztik. Tegyen Ön is ellene, hogy ez ne történhessen meg. ■ Szerte a világon ebben a pillanatban is rengeteg állatot ölnek meg kegyetlen módszerekkel.
