Heves Megyei Hírlap, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-11 / 264. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2006. NOVEMBER 11., SZOMBAT Ördögjáték a régi világgal színház Avagy mit is jelentett hetvenkettőben a mozgólépcső? „A pestiek azok mindent tudnak, de aki vidéki, az ott bolyong az aluljáróban.'' A vidéki házaspár: Sata Árpád és Nádasy Erika. Gábor szülei reménykednek, hogy kiderül az igazság November elején - halottak nap­ja környékén - sokan gondol­nak a halottaikra. Gondoljunk hát néhány pillanatig arra a Kiss Gáborra is, aki oly különös kö­rülmények között tűnt el Egerből 2000. november 11-én, s akit fél évvel később a Dunában talál­tak meg egy faágba beakadva, megcsonkítva. A két időpont között történtek­ről azóta sem sokat tudni. A szü­lők szerint azért, mert ennek fel­derítésében az illetékes hatósá­gok kevés segítséget nyújtottak, az előítéleteik irányították őket. Bár ők azt állítják, mindent megtettek, amit tehettek... A hat éve elhunyt fiú hozzátar­tozói tudtára adták mindenki­nek: még nem adták fel a re­ményt. Hisznek abban, hogy egyszer mégis kideríthessék, ho­gyan került a gyermekük, Eger város ösztöndíjasa 2000 telén a Duna hideg vizébe. Az igazság kutatása tovább tart. A segítőknek felajánlott díjki­tűzés jelenleg is érvényes, és to­vábbra is várják azok jelentkezé­sét, akik a valóság feltárásában segíteni tudnak. ■ Öt évtized félszáz kézműves- dinasztiával Az iparos mesterség tisztelete és becsülete sugárzik ki abból a ju­bileumi emlékkönyvből, amely félszáz kézműves elmúlt ötven évét foglalja össze. Az Ipartestü­letek Országos Szövetségének a gondozásában megjelent mun­ka - többek között - az asztalos, pék, csizmadia és cipész, kárpi­tos, géplakatos, mézeskalácsos, kályhás, orgonaépítő, ötvös, lát- szerész, kesztyűs, órás, kalapos, cukrász, fényképész, szabó, bá­dogos, szűcs, kőfaragó, faeszter­gályos, kötélverő, kádár szakmát folytató országos hírű családi di­nasztiák életét, munkáját és ha­gyatékát örökíti meg. Apáknak, fiúknak és unokák­nak a kisiparban töltött éveit mutatják be. Az ország különbö­ző részein tevékenykedett jeles mesterek között a kocsigyártó bognár, asztalos egri Flaskay családról is olvashatunk ebben a könyvben. ■ Vajon egy mai nyírségi vagy sza­bolcsi gyereknek mennyiben kü­lönbözik az élete a fővárosiétól? Mit jelent az internet, a kábelté­vé és a mobütelefon világában a vidékiség, a fővárosiság? A válasz alighanem kézenfekvő: legfeljebb egy árnyalatnyi, talán csupán gondolkodásbeli különbség lehet az ország két különböző világá­ban élők közt. Mert annak, aki vi­déki házában is képes bekapcso­lódni a nagyvilág eseményeibe, már nem sokat jelent a fővárosi- asság, legfeljebb a megszokottól kicsit nyüzsgőbb utcákat, kipufo- gógázosabb levegőt. Ebben a fel­gyorsult, mobilizált világban már kissé életidegennek hat Háy Já­nos: A Pityu bácsi fia című ör­dögjátéka, amelyet az egri Gár­donyi Géza Színház tűzött műso­rára. A darab 1972-ben játszódik vi­déken és a fővárosban. Ez az a korszak, amikor az ország szívé­ben és a távoli megyék életszín­vonalában még égbekiáltó kü­lönbség mutatkozik. Ebben az időben a keleti végeken még min­dig nagy a forgalom a házak ka­pui elé kiállított kispadokon, még senki sem szólja meg a szom­szédját, ha egy nagy darab ke­nyérrel és kolbásszal kiáll fala­tozni a ház elé. A főváros arca pe­dig évről évre ridegebb, lélektele­nebb lesz. Gombamód nőnek ki a földből a panelok, a lakótelepek, a zsúfoltság megszüntetésére épül a metró, s megjelennek a menőbb tiniken az első farmer- nadrágok. Szociográfiailag két­ségkívül izgalmas korszaka ez a jelenkor történelmének. Ám eb­ben színházat látni csak nagy- nagy tudományos áldozatok árán lehetséges. Mert vajon miért izgalmas ne­künk, 2006-ot író színházlátoga­tóknak, egy 1972-es, szorgos-dol­gos, vidéki családi életébe csöp­penni? Avagy, mi érdekfeszítőt láthatunk a fővárosi pa­nelban nyo- morgó, részletfize­tő, egész ál­ló héten csak güriző munkás életében? Csöppnyi tör­ténelem ez a korszak, sőt jóindu­latúan még azt is mondhatjuk, meg lehet mosolyogni a vidéki ember naivságát, rácsodálkozó képességét, de roppant távoli már ez a fajta gondolkodásmód, léte­zési mód napjainktól. Ebből a kis­sé száraz, kissé ironikus, faluku­tatásokat megörökítő írásokra emlékeztető darabból kellett Szegvári Menyhért rendezőnek élvezhető, színházia-sított társa­dalomkritikát színpadra alkal­maznia - ami, valljuk meg, em­bert próbáló feladat volt. Csík György három helyszínes díszletet tervezett a darabhoz, ami mozgatás nélkül is alkalmas átutaztatni a szereplőket a távol­ságon. A játéktér egyik sarkában az idilli vidék, kolbászos, szalon- nás kamrával, a másik sarokban a fővárosi panel, középütt az ut­ca, a metróval, a frissen vásárolt Ladával. Ezt a három helyszínt járják be a szereplők: előbb Pityu látogat a vidéki rokonokhoz, majd azok utaznak a fővárosba panelt és metrót néz­ni, végül Pi­tyu bácsi fia megy egy végzetes nyaralásra a vidéki roko­nokhoz. S hogy mi történik ezen­közben? A vidéki rokonok száj- tátva és hitetlenkedve hallanak a metró építéséről, majd saját sze­mükkel meg is győződnek arról, hogy valóban van olyan lépcső, ami mozog, s hogy a panelokba zsúfolódott százezreknek bizony nem ünnep az otthonaikban töl­tött szabadnap. A vidéki rokonok hálát adnak saját nyugalmukért, Pityu meg beletörődik a fővárosi létbe. Pityu bácsi vidéken vakáci­ózó fiának tragédiájában pedig egy kissé erőltetett módon azt az írói szándékot érezhetjük: a fővá­rosi gyerek életképtelen a ma­gyar faluban. A szereplők önmaguk is zavar­ban vannak: mennyire kell komo­lyan venniük az akkori szó- és hangsúlyhasználatot, mennyire játsszák távolságtartással vagy átéléssel a történetet. Inog a mér­leg nyelve a hitelesség és a paró­dia közt, ahogy igazán az sem dönthető el, hogy a korszakot visszaidéző mondatok közé mennyiben vegyülhet a ma már sajnos természetesnek számító káromkodás. Sebaj, zárhatnánk magunkban az összegzést, hi­szen a stúdiószínpad a rétegdara­bok, a kísérleti színház vagy az al­ternatív színház terepe. Meg nem kerülhető tény azonban, hogy ab­ban a világban, mikor emberek milliói kapcsolnak el a hírműso­rokról, amikor egyre inkább érez­hető az igény a naturális valóság­tól történő elvonatkoztatásra, a politikum-semleges estékre, ak­kor a színháznak mi a feladata: szórakoztatni vagy társadalom­szatírát játszani? ■ SzuromiRita Még vizsgálják a szakértők a lőszergyári robbanás okát Folytatás az 1. oldalról Mint Kakuk György alezredes, a Heves Megyei Rendőr-főkapi­tányság tájékoztatási osztályá­nak vezetője elmondta: a vizsgá­lat még tárt, további szakértői véleményekre várnak az ügy le­zárásához. Az Egri Rendőrkapi­tányság a nyomozást foglalko­zás körében elkövetett gondat­lan veszélyeztetés vétségének gyanúja miatt folytatja ismeret­len tettes ellen. A speciális kül­ső szakértők, tűzvizsgálók bevo­násával végzett vizsgálat tehát még mindig nem ért a végéhez, egyelőre nincs megnevezett ok és felelős sem. így nincs válasz az esetleges emberi mulasztást firtató vagy a technikai hiba, rö­vidzárlat kérdésére sem. A má­jus 23-án indult eljárás kitűzött határideje már többször lejárt, legutóbb szeptemberben hosz- szabbították meg. Kedvező eset­ben akár novemberben is meg­születhet az eredmény, de az év végéig mindenképpen szeretné lezárni az ügyet a hatóság. A mintegy 200 környékbelit fog­lalkoztató üzem működése egyébként nem sokkal az eset, il­letve az azt követő helyreállítás után már újraindult. ■ K. J. Új oktatási eszközöket adtak át Oktatási eszközök ünnepélyes átadását, átvételét tartották az egri Informatikai, Közgazdasá­gi és Nyomdaipari Szakközépis­kolában a TISZK Térségi Integ­rált Szakképző Központ Kht. tá­mogatásával. A cég célja ezáltal az, hogy a partnerintézményei számára beszerzett eszközökkel az iskolákban folyó elméleti és gyakorlati oktatás, képzés szín­vonalát emelhessék. Az eszkö­zök értéke összesen 17 millió fo­rint. Az iskola fejlesztése a jövő­ben is tovább folytatódik a TISZK segítségével. Molnár György, az intézmény igazgatója elmondta, az idei tanévben tízéves fennál­lását ünneplő iskolában 900 négyzetméteren és 100 négyzet- méteres tanműhelyben folyik az alap-, közép- és emelt szintű oktatás. ■ ■ A PITYU BÁCSI FIA A darab szerzője: Háy János Rendezte: Szegvári Menyhért Díszlettervező: Csík György Főszereplők: Nádasy Erika, Sata Árpád, Venczel Valentin A vonat elé lépett, azonnal szörnyethalt Tegnap reggel Karácsondon a vasúti átjáróban egy idős helybeli férfit gázott halálra a Budapest-Eger között közlekedő vonat. A szerencsétlenül járt ember a fénysorompó tilos jelzése ellenére lépett a vonat elé. A helyszínelés miatt késések alakultak ki. A rendőrség közigazgatási eljárás keretében vizsgálja az eset körül­ményeit. Egyelőre nem tudni, hogy baleset vagy öngyilkosság történt-e. ■ Épületeket és laborokat újítanak fel Nyolc partnerszervezet részvéte­lével nyert tízmilliós támogatást az Eszterházy Károly Főiskola - mint főpályázó - az OMAI fejlesz- tésiterv-pályázatán. Az EKF labo­ratóriumainak a felújítása aktuá­lissá vált, továbbá olyan épületek­kel, amelyek alkalmasak arra, hogy megfelelő rekonstrukció után a korszerű oktatás és kuta­tás színterei legyenek A pályá­zattal kapcsolatos elképzelések­ről sajtótájékoztatón tettek beje­lentést, amelyen a partnerszerve­zetek közül a megyei kereskedel­mi és iparkamara képviseleté­ben Fülöp Gábor főtitkár vázol­ta a kamara és a felsőoktatási in­tézmény együttműködésének eredményeit. ■ Ki ludat nem eszik, éhezik hagyomány Márton napjától lehet az újbort kóstolni Régi szokás, hogy Márton-napon ludat sütnek. Ez ahhoz a legen­dához vezethető vissza, misze­rint a középkor egyik népszerű szentje nem akart püspök lenni Tours városában, ezért elrejtőzött egy libaólban. A ludak hangos gágogása azonban elárulta jelen­létét, amiért később büntetésül valamennyit levágatta. Márton napjához különböző népszokások kötődnek. Ekkor van a gazdasági év zárása, az advent előtti utolsó ünnepi ét­kezés, a lúdevés ideje, s ilyenkor kóstolható meg az újbor. A ha­gyományok úgy tartják, ha vala­ki Márton éjszakáján álmodik, az boldog lesz. Márton-napkor libát illik enni, mert „aki ludat Finom étkek sora Az egri Old Jack's Pub fő­szakácsa több Márton-na- pi menüt is készített a no­vember 19-ig tartó jeles na­pokra. íme, az egyik: Galénesi libaleves zúzá­val, libamájgaluskával csészében. Roséban párolt libamellfilé Sherwoodi módra, krokettel. Egy po­hár békési öregágyas szil­vapálinka a Békési Pálin­ka Zrt-től, egy pohár Cabernet Sauvignon - Kékfrankos rosé - Szabó Gyula pincészetéből. nem eszik, egész évben éhezik”. Az elfogyasztott állat mellcsont­ja pedig megmutatja, milyen lesz a tél: „Márton olykor fehér lovon jár”, vagyis felkészülhe­tünk a havazásra, vagy „ha Már­ton lúdja jégen áll, karácsony­kor sárban botorkál”. Ezenkívül a november 11-i időjárásból az egykori öregek a következő évi szőlő- és bortermésre is próbál­tak következtetni: ahogy majd az ereszcsatornák zúgnak, úgy zörögnek majd jövőre a prések, vagy ahány csepp eső hull a tő­kére, annyi szőlő lesz rajta ősz­szel. A szokás úgy tartja, ha Márton napján a szőlő leve még zöld, akkor enyhe télre lehet számítani. ■ i I 4 Í

Next

/
Oldalképek
Tartalom