Heves Megyei Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-02 / 231. szám
HORIZONT Szolgálat repeszálló mellényben békemisszió A szarajevói és az afganisztáni külszolgálat kiválói a magyar katonák Kemény kiképzés a misszióra és a terepen való túlélésre EGER I will now explain how to unload the weapon - ez az egyik megtanulandó mondat abban a nyelvkönyvben, amelyből a katonai angolt sajátítják el az öt hónapos tanfolyam résztvevői. Egyikük, Veres István főtörzsőrmester gyakorlottan fordítja magyarra: „Most elmagyarázom, hogy miként kell üríteni a fegyvert.” A fiatal tiszthelyettes nem először vesz részt a Dobó István Laktanyában zajló képzésen, most éppen a NATO-haderők által használt szaknyelvet biflázza keményen. Tapasztalatból tudja ugyanis, hogy - a rendkívül alapos katonai kiképzés mellett - a nyelvtudás elengedhetetlen egy- egy külszolgálat alkalmával. A 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj vezénylő zászlósa először 1997-98-ban szolgált a nemzetközi békefenntartó erők boszniai kötelékében. Az akkor még őrmesteri rangban lévő tiszthelyettes és társai a SFOR- csapatok mozgását, illetve az ütés hídépítő századok tevékenységét biztosították Okucaniból. A következő misszió során Kabulban a könnyű lövészezred egyik rajparancsnoka volt. Részt vett az új afgán rendőrség tagjainak a kiképzésében, akik külön járőröztek. A magyarok az afgán főváros három kerületében szolgáltak, s a béke és a biztonság fenntartása volt a teendőjük. Egyik helyen sem veszélytelen feladatot láttak el.- Boszniában a helybeliek egyik éjjel a környező házak közül tűz alá vették a tábort, máskor egy piacon járőrözve tüntetőkbe botlottunk, akik ütötték- verték az autónkat. Kabulban az egyik külvárosi bűnöző csoport miatt kerültünk nehéz helyzetbe, amit a helyi erőkkel együtt próbáltunk megoldani - mondja a főtörzsőrmester, majd megjegyzi: akiben ilyenkor nincs szorongás, az hazudik. - De nem szabad félni, a katonának bíznia kell önmagában és a parancsnokaiban. A felderítő zászlóalj parancsnoka, Vizi Sándor alezredes réJárőrszolgálatban a felderítők Kabulban. A század feladata a kijelölt területek rendjének és békéjének a biztosítása volt Veres István: „Ha lehetőséget kapok rá, a jövőben szívesen vennék részt újabb nemzetközi misszióban...” gi katona. Több mint két évtizeddel ezelőtt volt tisztiiskolás, de annak is hat éve már, hogy az egri alakulat élén áll. Tavaly hat hónapot töltött a koszovói Pristinában, ahol a KFOR többnemzetiségű felderítő törzsében szolgált értékelő csoportvezető főtisztként. Egy parancsnok - az egészséges kalandvágy, illetve a szakmai tapasztalatszerzés mellett - elsősorban a példamutatásért vállal ilyen szolgálatot. Azt vallja ugyanis, hogy csak az tudja igazi beleérzéssel felkészíteni Vizi Sándor: „Parancsnokként elégedett és büszke vagyok a zászlóalj katonáinak a fegyelmezettségére és helytállására...” katonáit az esetleges éles helyzetekre, aki maga is járt már olyan helyen. Az egriek 1997-ben vettek részt az első misszióban: Cipruson és a Sínai-félszigeten, majd a SFOR és az IFOR kötelékében 2003-ig szolgált összesen negyvenhét fő. Koszovóban, Macedóniában és Boszniában 1999 és 2006 között 173-an láttak el felelősségteljes feladatokat. Irakban 2003-ban és 2004-ben 150, Afganisztánban eddig 115 katona szolgált. Manapság is több válságövezetben vannak jelen: az afganisztáni Baghlan tartomány székhelyén, Pol-e Khomriben lévő újjáépítési csoport vezetését és működtetését a hollandoktól átvevő magyar kontingensben tizenegyen szolgálnak. A koszovói missziónak hét itteni tagja van, az EUROFOR szarajevói bázisán száztízen tevékenykednek Szabó János őrnagy vezetésével. Mindkét misszió állományával rendszeres kapcsolatot tart a felderítő zászlóalj parancsnoksága. A hírösszeköttetés révén érdeklődtünk a kintiek hogylété- ről Szabó János őrnagytól.- Mindenki jól van, valamennyien egészségesek vagyunk - mondta a szarajevói kontingens parancsnoka, aki hozzátette: aránylag jó időjárási viszonyok között tevékenykednek, de mivel arrafelé hamarabb váltanak az évszakok, már megkezdték a télre való felkészülést. - Mozgalmas másfél hét van mögöttünk: részt vettünk egy többnemzetiségű tömegkezelési gyakorlaton, amit kiválóan hajtottunk végre. A műveleti feladatok elvégzése során százezer kilométert tettünk meg, s összesen 74 településen jártunk. Jó érzéssel tölt el bennünket, hogy ahol a magyar felségjélű járművek eddig megfordultak, mindenütt barátságos lakossággal és vezetőkkel találkoztunk. Nemcsak a helybelieknek ez a hozzáállása, hanem a nemzetközi katonai vezetés elismerése is jelzi, hogy a magyar katonák mindenütt megállják a helyüket. Erre álljon itt Bernardo Alvarez Del Monzano spanyol vezérőrnagynak, az NHQS Parancsnokság macedóniai regionális katonai képviselőjének a levele, amelyet Szabó János őrnagynak, s az egri őr- és biztosító szakasz állományának küldött: „Kevésszer volt alkalmam dicséretben részesíteni olyan egyéneket, akik kiváló munkájukkal hozzájárultak a szkopjei NATO-parancs- nokság működéséhez, s ez az első alkalom, amikor helyénvaló dicséretben részesíteni egy teljes csapatot.” ■ Szilvás István EGER A külszolgálatban való részvételnek meghatározott feltételei vannak. A jelentkezőknek önként kell vállalniuk a nem veszélytelen feladatot, ezen túl meg kell felelniük a szigorú egészség- ügyi, fizikai és pszichológiai követelményeknek. Mindezek után kezdődik a minimum három hónapos, mindenre kiterjedő általános és szakfelkészítés. Ennek során a katonák kemény kiképzésen vesznek részt harcászatból, lövészetből, hadszíntéri, továbbá egészségügyi ismeretekből, tereptanból, híradó- és felderítőeszköz-használatból, vegyvédelmi és műszaki, valamint vám- és pénzügyi tudnivalókból. Elsajátítják a békefenntartáshoz szükséges teendőket, s megfelelő hadi jogi ismereteket szereznek. Útjelző oszlop Afganisztánban: idő előtt még senki sem tért haza Ha mindezeket sikeresen teljesítik, akkor következik a szakfelkészítés, amelyben egyebek mellett térképismeret, helymeghatározás, angol nyelvű híradás, vasúti, légi és vízi szállítási gyakorlat szerepel. Mivel veszélyzónákban teljesítenek szolgálatot, el kell sajátítaniuk a túléléshez szükséges ismereteket: a rejtek- és pihenőhelyek kialakítását, a tűzrakás szabályait, a vízhez jutás, valamint a terepen fellelhető élelem - ehető növények, emlősök, szárnyasok, halak - elkészítésének a fortélyait. ■ „Féltjük, de büszkék is vagyunk rá...” terepszínben Régen nyűgnek érezte a katonaságot, ma Szarajevóban szolgál Más kultúra és vallás, tisztelendő helyi szokások Eger A jelenleg Szarajevóban szolgáló Balázs Zoltán szakaszvezető annak idején azzal a szándékkal húzott egyenruhát magára, hogy mielőbb letudja a sereget. Szabadszálláson képezték ki, majd Aszódra helyezték, s onnan is szerelt le. A civil élet azonban nem tartott sokáig, mert a fiatalember teljesen váratlanul szerződéses szolgálatra jelentkezett.- Nem örültünk neki - említi az édesanyja -, de tartottuk any- nyira felnőttnek, hogy elfogadtuk a döntését. Mária asszony és férje később elégedetten állapította meg, hogy fiuk - akárcsak testvére, a A szülők gyakran megnézik a kint készült felvételeket. Ezen a képen sorrendőrtiszt István - megtalálta a ban a második az ő fiuk fotó: pilist elemér számítását, s jól érzi magát a felderítőknél.- Te voltál katona, tudhatod, hogy mit jelent az embernek egy ilyen lehetőség - mondta Zoltán az apjának, mielőtt tavaly fél évre kiment Afganisztánba. A szülők aggódva bár, de ismét elfogadták a döntését. Ezek után már sem őket, sem a barátnőjét nem lepte meg, hogy az idén újabb külszolgálatot vállalt.- Lassan megszokjuk, hogy ismét ritkán látjuk, halljuk. Az azért egy kissé megnyugtató, hogy Szarajevó nem Afganisztán - mondja a családfő, Balázs István és felesége. - Féltjük most is, de büszkék is vagyunk a fiunkra... ■ Szarajevó, baghlan A rend- fenntartás és az újjáépítés szempontjából érintett térségekben a miénktől számos tekintetben eltérő világ fogadja az ott missziós szolgálatot teljesítő katonákat, akik kiküldetésük előtt speciális felkészítést kapnak arra, hogy miként illik viselkedniük az adott országban. Ennek során a térséget ismerő szakemberek részletes tájékoztatást adnak arról, hogy milyen földrajzi, kulturális és vallási környezetbe kerülnek majd. A keresztény és az iszlám kultúra határán fekvő Szarajevóban, illetve a muzulmán Afganisztánban egyaránt tisztelni kell a vallási helyeket, csoportokat és szokásokat. Óvakodniuk kell a lakosság provo- kálásától: nem illik megbámulni, megszólítani a nőket, megjegyzést tenni a helybeliek ruházkodására, utcai viselkedésére. Keresztény embernek nem szabad a háziak hívása nélkül belépnie egy muzulmán otthonba. A katonáknak ismerniük és tisztelniük kell az etnikai csoportok szokásait és ünnepeit. Nem árt tisztában lenniük azzal sem, hogy milyen ételeket és italokat fogyasztanak ott, jó tudni például, hogy ha a barátság és a vendégszeretet jeléül teával kínálják az idegent, azt nem illik visszautasítani. ■ t i k
