Heves Megyei Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-02 / 231. szám

2006. OKTÓBER 2.. HÉTFŐ - HEVES MEGYEI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 3 Hatvan HANGVERSENY a Zene Világnapja és a Magyarok Nagy­asszonya Egyházzenei Fesztivál alkalmából komolyzenei hangver­senyt tartanak 3-án, kedden 19 órától a belvárosi Szent Adalbert Római Katolikus Plébániatemp­lomban. Az eseményen közremű­ködik Isaac Duarte (oboa), Jonas Moosmann (hegedű), Hargitai Géza (fagott) és Rajk Judit (ének). A St. Gallen-kantoni „il Mosaico" Kamarazenekart Hermann Ostendarp vezényli. Heves ÉVNYITÓ Szombaton dél­előtt 10 órától tartja szezonnyitó foglalkozását a Gyermekház. A fia­talokat játékos vetélkedőkkel vár­ják. Ezen a találkozón beszélik meg azt is, mely szakköri foglalkozások­ra van igény, illetve milyen időpont­okban találkoznak a jövőben. Lőrinci KUTYAISKOLA Új szolgál­tatásként kutyaiskola indult a Vá­rosi Művelődési Központban. Az ebtulajdonosok vasárnaponként délelőtt 10 órakor találkoznak, hogy szakképzett előadóktól elsa­játítsák az alapvető ebtartási és nevelési ismereteket. Márkáz JELENTKEZTEK Öt pá­lyázatot nyújtott be az önkor­mányzat a LEADER+ program ke­retében, amelyeken összesen 7,3 millió forint támogatást igé­nyeltek. A pénzt tervkészítésre, turisztikai jellegű beruházásokra, illetve rendezvények szervezésé­re fordítanák. Mátraderecske jótékonyság A helyi napközi otthonos óvodában október 8-án egy hazai nagy cég csapatépítő jótékonysági tréning keretében felújítja az intézmény udvarán lévő játékokat és új esz­közökkel is meglepik a gyerekeket A megszépült udvar átadására dél­előtt 11 órakor kerül sor. Pétervására kiállítás a városi művelődési házban október 4-én újabb kiállítás várja a látogatókat. A régi paraszti élet jellegzetes ké­zimunkáit szerdán este fél hatkor ajánlja az érdeklődők figyelmébe Varró Magdolna, a helyi idegenfor­galmi egyesület vezetője. Recsk ELŐADÁSOK A helyi idő­sekből verbuválódott Örökzöld Tár­sulat a legközelebb október 7-én este hat órától tart összejövetelt a helyi művelődési házban, ahol ze­nés, táncos műsorral szórakoztat­ják a közönséget Október 14-én este hattól „A kaktusz virága” cí­mű darabot tekinthetik mega Gyöngyösi Játékszín előadásában. A legrosszabbtól tartanak Anita betegsége A kezelésekre már ráment a házuk is FOTÓ: LÉNÁRT MÁRTON Anita nagyon beteg. Már több kórház több orvosa is lemondott róla Deák Anita kedves, he­lyes és okos. Kitűnő tanu­ló. Mégsem irigylésre méltó a helyzete. Vékony­ka, 12 évesen 28 kilót nyom. Nagyon beteg. _____í-----------------------j—J------------------------------: t S zilvás Krisztina parádsasvár Anita születése után a Peter Cerny Mentőszol­gálati Alapítványnak köszön­hette az életét. Azóta többször előfordult, hogy a legrosszabbra készítették fel a családot. Hét hó­napos korában a klinikai halál állapotából hozták vissza az or­vosok. Volt, hogy az édesapja élesztette újra, és tavaly május­ban is élet-halál között volt, 40 fo­kos lázzal rohantak vele segítsé­get kérni. Több kórház több or­vosa mondott le róla többször is, de Anita nagyon élni akar. Szá­mos zárójelentése egyikében ott szerepel, hogy bármilyen apró panasz esetén azonnal orvoshoz kell vinni. Veleszületett szívbaja van, mégis, pillanatnyilag ez a legkisebb probléma az életében. Sajnos, sok más betegség is ki­alakult nála, de a legnagyobb gond az, hogy krónikus tüdőbe­teg. Már csak a fél tüdeje műkö­dik. Ezért is költözött a család egy szakorvos ajánlására az al­földi Tiszakécskéről a Mátrába.- Az egyik professzor javasol­ta Parádsasvárt, mert itt renge­teg a fenyő és a levegő jót tesz Anitának. Tavaly szeptember­ben jöttünk ide, azt mondták, ha nem költöztünk volna a hegyek­be, azóta már nem élne - öleli magához a kislányt édesanyja, Deák Imréné. - Többek között Budapesten, Kecs­keméten, Sopron­ban, Szolnokon és a Mosdósi Tüdő- és Szívkórházban is kezelték. Ott 15 ugyanilyen tüdőbe­teg kisgyerek volt akkor és közülük már csak Ani­ta él. Folyamatosan légúti pana­szai vannak, epilepsziás roha­mok jönnek rá, és egész évben allergiás. Volt, hogy 4 egymást követő éjjel is befulladt, gyakran elakad a lélegzete. Attól félek, hogy egyszer nem veszem észre, a professzor azt mondta, hogy akkor elalhat mellettem örökre. A sok gyógyszertől károsult a gyomra és a mája is, az immun- rendszere a végsőkig legyengült, felszívódási zavar alakult ki ná­la, és többek között tejfehérje-al­lergiás lett. Az iskolában nem is ehet semmit. Mindezzel Anita is tisztában van. Csendben üldögél az ágyon, mellette könyv, a Pál utcai fiúk. Azt mondja, olvasni nagyon sze­ret. Halkan teszi hozzá, hogy az udvaron nem is tud játszani, sé­tálni szoktak a közeli fenyőerdő­ben, de ott is hamar elfárad. Ah­hoz sincs elég ereje, hogy feltolja a dombra a biciklit.- Egyre gyengéb­bek a lábai, a csont­jai fájnak. Még nem tudják az orvosok, hogy ez leukémiára vagy valamilyen szövődményre vezethető vissza - sóhajt az édesanya. - Már mérhetetlen mennyiségű, erős gyógyszert be­szedett, van olyan is, amelyet Bécsből rendeltek neki, kifeje­zetten végszükség, életmentés esetére. Sokat hiányzik az isko­lából, a tanárai segítőkészségén múlt, hogy emiatt nem kellett évet ismételnie. Anitának most egy kicsit ta­lán jobb lehetne. Beköltözhetné­nek egy új lakásba, közvetlenül a fenyőerdő mellett. Ha lenne 6 millió forintjuk, már meg is kap­hatnák a lakáskulcsot De nincs, hiszen egyik napról a másikra élnek. A család nemrég kapcso­latba került az Esély a Gyerme­keknek Alapítvánnyal, ahol próbálnak nekik segíteni. Azt mondják, a XXI. században nem veszhet el egy gyemrek anyagi problémák miatt.- Egy egyszobás, penészes albérletben lakunk a tüdőbeteg gyerekkel. 4 órában járok dol­gozni, 50-60 ezer forintból élünk havonta hárman. Elad­tuk a házunkat, regeteg pénz ment el a kezelésekre. Erre ment rá a házasságom is, de a gyerekeimet előbbre valónak tartom. Egy 20 éves fiút már elveszí­tettem, balesetben halt meg. Az egyik gyerekem a hullaházban volt, a másüt a kórházban. Nem kívánom senkinek. Szerencsére Kata, a nagylányom egészséges. Egyszer azt mondta, hogy ha Anita meghalna, ő azt nem élné túl. És én sem. ■ „Ott 15 ugyan­ilyen tüdőbeteg kisgyerek volt akkor és közü­lük már csak Anita él.” Negyvenhárom órányi csend ELEINTE HIÁNYÉRZETTEL küsz­ködtem szombaton reggel: valahogy Qlyan üresek voltak a napüapok és az internetes hírpoltálok. Sehol egy „mongyon le!”, sehol egy „ta­karodj!”. De nem lehetett ol­vasni a másik pólus szlogen­jeit sem. Azt, hogy „minden­ki félreértette”, „nem is arról szólt az öszödi beszéd, ha­nem pont az ellenkezőjéről”, semmi ilyen írás nem volt ta­lálható a nevezett médiu­mokban. Kis idő elteltével el­múlt a hiányérzetem is, és ami a helyébe lépett, az ma­ga volt a nyugalom. KIRÁNDULNI MENTÜNK, sétálni, fákat, bogarakat lesni az őszi jelleget öltő erdőben. Bizto­san a véletlen hozta, hogy ezen az utolsó szeptemberi napon még igazi vénasz- szonyok nyarának örülhet­tünk. Állítólag a fővárosi Kos­suth térre is a béke költözött: „A parkolóban egy apuka frízbízik a csemetéjével, pá­ran kutyájukat sétáltatják. Az árusok viszont nagy erők­kel képviseltetik magukat Kapható minden a Zúg-búg a bombázógép című kazettától a gumidelfincukron keresztül egészen a nemzettudatjavító képekig.” - írta az egyik leg­olvasottabb internetes hírpor­tál a Parlament épülete körül szombaton történtekről. TART A KAMPÁNYCSEND még amikor ezek a sorok szület­nek, és régen véget ért már, amikor az olvasó, azaz az Ön kezébe kerülnek ezek a mon­datok. Józan belátással ítélve túl sok érdemi változásra nem számíthatunk hétfőtől ahhoz képest, ahogyan pén­teken este zártuk a napot. Minden híreszteléssel eüen- tétben az önkormányzati vá­lasztásokat tudtuk le éppen, és élvezhettük ennek negy­venhárom órányi kampány­csendjét. A MAGYAR VALÓSÁGBAN a jelek szerint ez is nagy érték, no­ha nem keüene, hogy az le­gyen. Bor és vigadalom: műsoros szüreti kóstoló a „nyárutón” bor-túra Helyi ételspecialitásokkal és a helyi borászok jófajta nedűjével várták a régi és az új vendégeket egerszalók Nemcsak a vénasz- szonyoknak kedvez a nyárutó, hanem a szüretelőknek is. Szombaton oly mosolygós volt az időjárás, hogy aki csak tehet­te, csatlakozott az Egerszalóki Túrizmus Egyesület és a hegy­község szervezte szüreti felvo­nuláshoz. A menet a St. Andrea Pincészettől indult a sportpályá­hoz, miután Török László plébá­nos megáldotta a szőlőhegyet, és Sárkány Péter nemzetközi bor­bíráló, borász megnyitó beszé­dével fokozta a jó kedvet a ren­dezvényhez. Kivált az idegenek számára él­mény az ilyen program. A mesz- sziről jött városi embert, aki csak palackozott borral találkoz­hat, lenyűgözi, amikor részesé­nek érezheti magát a folyamat­ban, figyelemmel kísérheti, be­kapcsolódhat a szüretbe, s an­nak is a legjobb részébe, a dí- nomdánomba. A településen az idegenforga­lom megvetette a lábát, több pan­zió és étterem működik sikere­sen. A visszatérő vendégeknek se szeri, se száma, sokan évek óta „hazajönnek”, mintha csalá­di szálakkal kötődnének a falu- hüz. A „szüreti bor-túra” kedvenc programjuk, mert üyenkor úgy érzik, visszautaztak a múltba. Régi, szép szőlészeti eszközöket láthatnak, s a színpadon olyan népi bohózatot, amin nagyszüle- ik nevetgélhettek. Ez alkalommal Az Egerszólátl Olaszrizling Színjátszókor megalapozta a jó hangulatot a szomszédos településről felkért Egerszóláti Olaszrizling Színjátszókor kacagtatta meg a publikumot. Az amatőr együttes­ben tízen játszanak szívvel, lé­lekkel, s ezáltal kortalanná vál­nak, holott nem csak fiatalok al­kotják a csoportot. Érkeztek előadók messzebbről is. A mazsorettek Gyoma- endrődről, a férfikórus Solymár­ról jött, hogy bemutassák pro­dukciójukat. Helyesek voltak a reneszánsz táncokat lejtő Fabula művészeti iskola növendékei és az Agria gyermektánccsoport modern táncosai is. A megyebeli hagyományőrzők - a szarvaskői, az erdőtelki, az andornaktályai, és természetesen a helyiek ­ugyancsak kitettek magukért A vendéglátó „rozmaringok” nem­csak énekeltek, hanem sütemé­nyekkel megrakott tálcákkal jár­ták a hatalmas sátrat, hogy sen­ki ne maradhasson éhes. Az egytálételeket - a vörösbo­ros vaddisznópörköltet, az úri birkagulyást, a szalóki lucskos káposztát, a csülkös pacalt - ezer forintos ételjegyért kínál­ták, de aki bilétát váltott, s még szerencséje is volt, nyeremény­nyel gazdagodott. A fődíj egy csa­ládi hétvége volt az egyik neves panzióban. Volt aki vacsorameg­hívásnak, vagy a hamarosan megnyíló fürdőbe szóló belépő­nek, valamint a nagyon jó borok­nak örülhetett. ■ (N. Z.) i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom