Heves Megyei Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-11 / 239. szám

2006. OKTÓBER 11., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP PF. 2 3 5 Ne zaklassák a gazdikat a névtelen jelentgetők! Tíz hónapos spániel kiskutya va­gyok, Manócskának neveztek el szerető gazdijaim. Hevesen, az Erkel Ferenc úton lakom, szeret­nék békében itt élni, ha néhány, nevét nem vállaló, unatkozó lakó­társam gazdáimat nem zaklatná miattam. Történt ugyanis, hogy névtelen levelet írtak Heves Vá­ros Városüzemeltetési Irodájá­nak, hogy összepiszkolom a kör­nyezetet. Ezúton tudatnám min­denkivel, hogy gazdijaim szerető gondoskodásának köszönhetően alaptalan a vádaskodásuk, illetve hagyjanak békén engem, Dzsesszikét és Picúrt is, akik a pajtásaim, és akiket szintén na­gyon szeretnek és féltenek gaz­dáik. Kérem, amennyiben valós, konkrét problémájuk van, mer­jék felvállalni nevüket, és igyek­szünk azt orvosolni, de nem ter­heljék valótlan vádjaikkal a Pol­gármesteri Hivatalt, mert van ne­kik fontos dolguk, tisztelet és megbecsülés övezi a város veze­tőit, ezért kíméljék meg őket a névtelen leveleiktől, Kedves Ol­vasók! Köszönöm, hogy elolvas­ták soraimat, melyet gazdám ve­tett papírra, akinek neve és címe a szerkesztőségben található. (név és cím a szerk.-ben) Köszönöm a segítséged, polgármester úr! Mint választott vezetőnek, nekem is szembe kell néznem-azzal a ténnyel, hogy egyszer elmúlik a megbízatásom, és újra „csak” pol­gár leszek a társadalom színpa­dán. Szeretném azt hinni, hogy majd akkor tollat ragad valaki, és megköszöni név nélkül, amit mindannyiunkért tettem. Lehet, hogy csupán ez az önző vágy ad­ta a gondolatot, de tudom, hogy a pozitív döntések nem kaptak kel­lő elismerést, mivel „ez volt a kö­telessége, a munkája, így szóra sem érdemes” - mondtuk. Ezért köszönöm, amit segítettél, polgár- mester úr! Ez a köszönet egyben biztosíték a jelen szereplőinek, hogy az előadás végén mindenki meghajolhat, és ha kijár, fogad­hatja az elismerő tapsot Császár Imre a Mozgássérültek Heves Megyei Egyesülete Elnöke Veszély a gyógyparkban segítség! Tiltsák ki a száguldozó kerékpárosokat a pihenőparkból! Ami szeptember 27-én velem történt, hihetetlennek tűnik, de igaz. Ezen a kellemes őszi estén, 18 óra után pár perccel kedvenc fagylaltozóhelyemen, a Szent Jó­zsef Gyógypark területén lévő Harmos cukrászda ajtaján kilép­ve, balesetet szenvedtem. Nem közúton, a gyógyparkban! Ahol valójában nincs semmilyen gép­járműforgalom. Viszont vannak száguldozó bringás srácok. A legváratlanabb helyen, a legvá­ratlanabb pillanatban ért a meg­lepetés. Hirtelen nem is tudtam, mi történik velem: isteni tejszín­hab borította be a fél arcomat, csattanás, fájdalom, azt hittem, a látásom vesztettem el, a szemem megsérült! Hál' Istennek meg­úsztam a többszereplős csatta- nást. Először a vezérbringás csa­pódott nekem, értsd: szó szerint a cukrászda ajtaján kilépve, ahol csak kis gyalogút van, utána pe­dig az őt követő két srác fékcsikorogva torpant meg, azonban az energiák ilyenkor keményen dolgoznak. A fiatalembert - olyan 14-17 éves forma emberke -, aki el­ütött, megkértem, hogy adja meg az adatait. Nem titkolta el, készséggel állt rendelkezésem­re. Hófehéren, a sokktól talán ő is kissé remegve, de lediktálta az adatait. Utána a fiúkkal még váltottam pár szót, hogy nem itt és ilyen nagy sebességgel kellene szá­guldozniuk... A teraszon üldögé­lő vendégeket is meglepték a tör­téntek, hiszen kisgyermek is volt közöttük, velük... és mi a kis­gyermekek dolga? Ők önfeled­ten, mosolyogva, biztonságban érezvén magukat, jönnek el szü­leikkel a „gyógy’-parkba sétál­ni, játszani, csodálni a szökőkút nemes vízcsóváit, sétálni azon a kis hídon, amit ma, éppen abban az időben a bringás srácok gyor­sulási versenyük helyéül sajátí­tottak ki önkényesen. Elköszöntünk, én leültem a mosóasszonyság szobra mellé, elnyalogattam a fagylaltomat, amire korábban annyira áhítoz­tam... Most talán kicsit keserűb­bek voltak a gombócok, mint máskor, talán az én gombócom a torkomban nem engedte át az édes ízeket... Lassan elindultam hazafelé... A karom egyre jobban fájdogált, az arcom lüktetett, le­zsibbadt kicsit... ki tudja, a tej­színhab édes-bársony simogatá- sa okozhatta ezt az érzést? Nem valószínű... Egy stroke-kal (agyi katasztrófával) a múltamban, ki­csit megijedtem... Bementem a kórházba, ahol az SBO ügyeletes orvosa megvizsgált. Röntgenfel­vételek sorozata: kétirányú ko­ponyafelvétel, arckoponya-felvé­tel, bal alkar kétirányú felvétel. Az eredmény megnyugtató: tö­résvonal nem ábrázolódik, csontsérülés nem látható... Csak a fájdalom és az elkeseredés... Ez pedig majd enyhülni fog, hol­nap kisüt a nap... és ragyog rám a fény, jobb kedvem lesz... Ez ma velem történt meg. De holnap vajon kivel fog? Melyik védtelen kisgyermekbe rohan­nak bele a féktelenül száguldozó biciklisek? Mit keresnek a Szent István Gyógypark kellős köze­pén? Nem tudom a választ... Csak azt érzem, hogy zsibbad az arcom, sajog a karom, amikor írom ezeket a sorokat. Ki az a kompetenciával bíró személy, akihez fordulhatok a történtek után? Nem a fájdalma­kat kívánom enyhíteni, nem az 1082 Ft-os gyógyszerköltséget kí­vánom a balesetet okozó fiún be­hajtani (jómagam rokkantnyug­díjas vagyok, ez a kiadás valójá­ban nem hiányzott az egyébként havi tízezres nagyságrendű gyógyszerkiadásom mellé...). Megtörtént, a sebek begyógyul­nak, a kék foltok elmúlnak, a fáj­dalom enyhül... De valami ott ma­rad: ki lesz a következő? Lesz-e még olyan finom a tejszínhabos fagylalt, mint annak előtte? Kérem a segítséget. Kérem a támogatást ahhoz, hogy intézke­dés szülessen a biciklisek kitil­tására ebből a parkból! Nemrégi­ben kaptak a várostól nagyszerű „játszóhelyet” a MÁS klub szom­szédságában, meg van annyi bi­ciklis út is... Miért pont itt, ezen az 50 méteres szakaszon rendez­nek gyorsulási versenyt? A sport, a mozgás az egészség, az öröm forrása. A biciklisek tudják ezt, ezért is vágtatnak olyan büszkén csodaparipáju­kon... De NE ITT, ne egy gyógy­forrást körülölelő gyönyörű, sok­színű virággal teletűzdelt, víz­csobogástól visszhangos kis ék­szerdobozban - ahol a pihenni vágyó idősek és fiatalok, az első lépéseiket büszkén ismételgető vagy már nevetősen futkározó gyermekek élvezhették a park által kínált kikapcsolódást. Cs. Deák Éva Eger Gondolatok az Árpád-sávos zászlóról vigyázat! Felelőtlenség a fiatalok kezébe adni egy kétes üzenetű lobogót Ez év elején a megyei Hírlap­ban és néhány országos lapban megjelent egy írásom az Árpád­sávos zászlóról, illetve a XX. sz.- i történelmünk hiányos ismere­teiről. Miért jelentkezem most ismét? Azért, mert az utóbbi he­tekben a tüntetéseken egyre több Árpád-sávos zászlót látok, s néhány felelős politikus he­lyénvalónak tartotta azok meg­jelenését a tömegrendezvénye­ken. Ez felelőtlenség. Kétségte­len, hogy az Árpád-sáv történel­mi hagyományaink közé tarto­zik, azonban az ifjabb generá­ció nem tudja (nem ismeri), hogy a nyilasok a II. világhábo­rú alatt kisajátították, és emiatt sokak szemében a magyar fa­sizmus jelképe maradt. Ezért felelőtlenség a jóhiszemű, de történelmi ismeretek híján lé­vő fiatalok kezébe adni azt a zászlót. Hiszen tudjuk, hogy a szélsőjobbos elemek (az elmúlt évtizedekben) a zavaros belpo­litikai helyzetekben aktivizá­lódtak. Kihasználva a helyze­tet saját ideológiájuk erősíté­sére, terjesztésé­re. Tehát az Ár- pád-sávos zászlónak semmi köze a miniszterel­nök „levál­tásához”. Félek, hogy más célok ve­zérlik eze­ket az ura­kat. Nem aka­rom részletezni a nyi­las csőcselék annak idején el­követett gaztetteit, a nemze­tünknek okozott károkat. Csupán a közelmúlt egyik jeles eseményét idézem: néhány hete avatta boldoggá az egyház Salkaházi Klára szerzetesnővért Őt 1944-ben - a megmen­lagot viselő nyüas pribé­kek. Egyébként a nyilas, fasiszta ideológia 1944 előtt is je­teni szándékolt zsidó emberekkel együtt - lőtték a Dunába az Árpád-sávos karsza­len volt és hatott. Te­hát vigyáz­zunk! Különben is van nekünk gyönyörű nem­zeti lobogónk, ami méltó jelképe nemzeti összetartozásunknak. Miklós Endre nyugdíjas, Eger Élményteli családsegítés programok segítséggel Az Egri Családsegítő Alapítvány támogatásával a Belvárosi Csa­ládsegítő Csoport szervezetében évek óta működő Kaptár Játszó­házban kéthetente, szombat dél­előttönként általános iskolás ko­rú gyermekek jönnek össze, hogy játékosan töltsék el idejü­ket. Ezeknek a gyerekeknek, akik különböző, többnyire ne­héz szociális körülmények kö­zött élnek, évente szervezünk tá­boroztatást, így ebben az évben 20 kisdiák Bükkszéken nyaral­hatott egy hetet. A tábor ideje alatt a gyerekek gazdag és válto­zatos programokon vehettek részt. A táborozok körében nép­szerűnek bizonyult a limbó- verseny, kugliverseny, számhá­ború, strandolás, vízibomba-ver- seny, kalandtúra, manuális fog­lalkozások. A bükkszéki ifjúsági táborban eltöltött 5 nap után a kisdiákok vidám és felejthetetlen élményekkel tértek haza, melye­ket lelkesen idéztek fel a pár hét­tel később megrendezett találko­zón. A szükséges anyagi háttér nagyobb részét az Eger város ál­tal kiírt „Előny 2006” elnevezésű nyertes pályázatunkon keresztül biztosítottuk, így a családoknak csupán a tényleges összeg töre­dékével kellett hozzájárulniuk a költségek fedezéséhez. Terveink szerint az őszi időszakban is foly­tatódik a Kaptár Játszóház, vala­mint már készülünk a jövő évi tá­bor szervezésére. Egri Családsegítő Alapítvány Színt hoztak az egri klubtagok az életünkbe Szeretnénk a lap hasábjain is kö­szönetét mondani az egri Lajosvárosi Idősek Klubja tagja­inak és vezetőjüknek, Simonné Zsókának, akik az idősek világ­napja alkalmából nagyon kedves műsorral köszöntöttek bennün­ket a Mezőszemerei Idősek Ott­honában. A délutánt vidám ének­léssel fejeztük be, a fürgébbek pedig még táncra is perdültek. Hálásan köszönjük nekik ezt a napot. Reméljük, hogy a közeljö­vőben újra eljönnek hozzánk. Molnár Béláné A Mezőszemerei Idősek Otthonának lakója Cukoitetegen is egészségesen élhetünk remény A bajban lévők bátran keressék fel Kellerné Lucyt! Ő segít Július 31-től augusztus 6-ig egy nagyon tanulságos hetet tölthet­tem el Balatonszemesen, cukor­beteg gyermekek és fiatalok kö­rében. Én nem vagyok beteg, de a családomban már két éve jelen van a diabétesz, így meg kellett tanulnom együtt élni vele. A fel­kérést, hogy kísérjem el öcsémet a táborba, a Heves Megyei Diabé­tesz Szövetség elnökétől, Keller­né Lucytól kaptam, akinek ez­úton szeretném megköszönni azt az áldozatos munkát, melyet már 15 éve fáradhatatlanul végez. Az ő segítsége nélkül már sokan fel­adták volna a küzdelmet. A tá­borban több egészséges felnőtt is jelen volt, ők mindannyian a he­lyes étrendet, az inzulínadagot és a pontos vércukorértékeket felügyelték. Én három új beteg kislányra figyeltem. Számomra is nagy volt a kihívás, hiszen sok mindent velük együtt tapasztal­tam meg. Á kezde­ti nehézségek - szénhidrát, számo­lások, ijedtségek, hypoglikémia - el­lenére megtanultam kezelni a helyzetet, és sok más fontos dol­got. A ma embere mindezekről azonban nagyon keveset tud. Ezért is ragadtam tollat, hogy le­írjam azokat a fontos dolgokat, melyeket érdemes tudni, nem csak diabéteszeseknek. A cukor- betegség nagyon alattomos be­Nagyon fontos a betegek számára a megfelelő étrend és a mindennapi inznHfi. tegség, mert kellő odafigyelés hi­ányában több szerv - köztük a ve­se, a szem - is károsodhat Na­gyon fontos a betegek számára a már említett megfe­lelő étrend és a min­dennapi inzulin. Mindezek mellett mindig hordania kell magánál szőlő­cukrot és az ún. hypokittet Ez egy narancssárga dobozban található injekció és ampulla, mely eszméletvesztéses hypoglikémia esetén szükséges, és melyet azonnal be kell adni. De mi is az a hypoglikémia? Ez a cu­korbetegek rémálma. Ilyenkor a vércukorszint annyira lecsökken, hogy a beteg elveszíti az eszméle­tét Ebben az esetben a lehető leg­rövidebb idő alatt be kell adni ne­ki a hypokittet, és ha magához tért, cukros vizet kell vele itatni. Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy az utcán eszméletlenül fek­vő ember nem biztos, hogy alko­hol befolyása alatt áll. A tábor leg­fontosabb tanulsága azonban a következő: a diabétesszel nagyon jól lehet egészségesen együtt élni, csak tudni kell kezelni. Azt is megtanultam, hogy nem szabad elkeseredni, mert a szövődménye­ket ki lehet küszöbölni. Ha valaki mégis úgy érzi, hogy itt a világ vé­ge, az bátran keresse fel Kellerné Lucyt Ő ahol tud, segít Tordai Zsófia (cím a szerkőben) Kedves „lírai" találkozó a Csányi Idősek Otthonában A csányi Idősek Otthonában ha­gyományosan immár negyedik alkalommal rendeztük meg az „Ékes szó” vers- és prózamondó­találkozót. A találkozót Farkasné Horváth Magdolna megbízott igazgatónőnk nyitotta meg, kö­szöntötte a kedves vendégeinket és a résztvevőket. A találkozó gördülékenyen zajlott le, és min­den résztvevő igyekezett a tudá­sa legjavát adni, melyet a szak­értő zsűri ki is emelt az értéke­lésében. Különdíjat kaptak a ki­emelkedő teljesítményt nyújtó verselők. Valamennyi résztvevő jól érez­te magát, és elismeréssel szól­tak az otthon családias és békés környezetéről. Sokan gyönyör­ködtek a „Jó Fiúk” által kezelt vi­rágoskertben, mely elsősorban Pusztai Zoltán lakótársunk munkáját dicséri. A fellépők a lakókkal is hosszasan elbeszél­gettek, sokan már mint régi ba­rátok üdvözölték egymást, és új ismeretségek is kötődtek. A csányi Idősek Otthonában megint egy jól szervezett rendez­vénynek lehettünk részesei, amiért köszönetét mondunk a vezetőségnek és a szervezők­nek. A rendezvény támogatói voltak: Megyei Önkormányzat Művelődési Bizottsága, Békés Naplemente Alapítvány, Gyöngyszöv Áfész Pattinka Üze­me, T-MATIC Kft. Jászberény. Juhász Árpád i t 4 A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom