Heves Megyei Hírlap, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-28 / 149. szám

2006. JÚNIUS 28., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP PF. 2 3 5 Néhány tanács, amit levelezőink figyelmébe ajánlhatunk Tor-túra Egerszalókon falunap Rafinált ételek, kiváló borok és közös nótázás Koós Jánossal Hány perc lenne elég a gyógyító­munkára? Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk észre­vételeket, olvasói leveleket a la­punkban megjelent írásokra, il­letve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Felhívjuk levele­zőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1 -2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat Az írásokat szük­ség esetén rövidítve és szerkesz­tett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szer­kesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, cím­mel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz. A borítékra ír­ják rá: Pf. 23. Köszönet a felsőtárkányi segítőknek A Halmozottan Sérültek Heves Megyei Szülőszövetsége köszöne­tét fejezi ki a felsőtárkányi nyug­díjasklub segítségéért, felajánlá­sáért. Május 13-án majálist és gyermeknapot tartottunk a sérült fiataloknak Felsőtárkányban a művelődési ház udvarán, melyet az önkormányzat biztosított szá­munkra. A nyugdíjasklub által gyűjtött ajándékokkal nagy örö­met és igazán szép napot szerez­tek halmozottan sérült beteg gyermekeinknek és ezáltal ne­künk, szülőknek is. TarKárotyné elnökhelyettes A nyugdíjasok adoztatasa helyett legyen ebadó Valamikor létezett ebadó, de azt már régen beszüntették. Sajnos manapság több kutya van, mint gyerek hazánkban. Utánuk ta­karítani kell, mivel a gazdik ezt - tisztelet a kivételnek - nem te­szik. Külföldön nemcsak ezért, hanem az eldobott szemétért is kemény pénzbüntetés jár. Nem a kisnyugdíjast kell adóztatni! (név és cím a szerk.-ben) Egy falu vezetője mindenért fele­lős. Még a jó időért is! De Tőgyi Gábor polgármester elárulta a titkot, hogy sikerült egy napra nyarat intézni. A pünkösdi hétvége szombat­ján - immár harmadik alkalom­mal megrendezésre kerülő - egerszalóki Tor-túra megnyitó­ján kiderült, hogy falunk Mária kötényében van. Ennek köszön­hetően protekciós vonalunk van az égiek időjárási megbízottjá­hoz! Ezért fogadta szokatlanul szikrázó napsütés a több száz vendéget, Nagy Imrét, Eger pol­gármesterét és Koós János énekest A gyülekező érdeklődőknek először az asszonykórus csinált hangulatot, majd a polgármeste­ri megnyitó után Koós János vet­te át az udvarmester szerepét. A kedvcsináló történetek (értsd: ivós élmények) után dalra fa­kadt, és a vendégeket is megéne­keltette. A szokásos siker most sem maradt el! Végül a déli ha­rangszóra az egyre éhesebb tu­risták portyázó körútra indultak a faluban. A megvásárolt jegyek­kel három tetszőlegesen kivá­lasztott vendégház ételkülönle­gességét kóstolhatták meg. Rá­adásul egy emlékpoharat is kap­tak, így a helyi borokkal öblít­hették le a finomságokat. A legnagyobb dilemmát a bő­ség zavara és a fura nevű ételek okozták a vendégek számára. A kemencében és szabad tűzön sült helyi ételek elnevezései nem sok támpontot adtak a ham­burgeren felnőtt városi nemze­dék döntéséhez. Annyit azért sejteni lehetett, hogy nem Norbi és a reformkonyha menüjét fog­ják megkóstolni, de hát nem is azért jöttek. A Tor-túra védjegye - egy óriási sültet falatozó da­gadt ember - sejtetni engedte, hogy egy élelmes filmrendező élőben forgathatná „A nagy za- bálás 2.”-t. A kíváncsibbak és a bátrak azért elmerészkedtek a Kohári- házhoz egy kis „Dobálós”-ra. Je­lentem, túlélték! A Gerendás vendégházban a vállalkozó ked­vűek maguk süthették ki a „Szil- vi-nyelvi leves” után a „Molnár­kalácsot" - amit Nagy Imre is si­kerrel kipróbált. A vendégek be­vonásának sajátos módját vá­lasztotta a Helli családi pincé­szet. A tavalyi Tor-túrán megkós­tolt „Slambuc”-ot egy alföldi ven­dég kritikával „merte” illetni, így jutalmul most ő főzhette. Becsü­letére legyen mondva, eljött, és kitett magáért. De másutt előfor­dult „ízes herőce”, „Áldos”, „Cicege és görhöny”, „Thermál saslik tócsni-ágyon” és „Krumplifánk” is. A gyerekek körében népszerű volt a Fanny vendégház rizsfelfújtja (a szü­lőknek vadmalacleves) és a Szefi borozó „Házi csipkelekváros pa­lacsintája”. A legnagyobb megle­petést a Hubertus vendégház kí­nálata rejtette. Apáról fiúra is csak a halálos ágyon továbbszál- ló titkos receptek szerint készült a „Mátra sárkánya” és az „Ör- dögpirula”. Az előtte felszolgált itóka, a „Sárkánylehelet” és az utána következő „Sárkányvér” azért sejtetni engedte, hogy a re­cept fontos alkotóeleme lehet a gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott csípős paprika. A jókedvű napot élőzenével el­követett vigalom zárta. Előtte még nyereménysorsolásra ke­rült sor, ahová már szépen kipi­rulva és kigömbölyödve érkez­tek a vendégek. A sorsoláson a helyi borászok nedűit kapták ajándékba a szerencsés nyerte­sek, a fődíj pedig egy családi hét­vége volt Mária kötényében: Egerszalókon! Ott, ahol a következő napsüté­ses őszi Bor-túránkra is szeretet­tel várjuk vendégeinket szep­tember 23-án! (a szervezők) Jóval több tiszteletet az időseknek! rágalmak helyett A nyugdíjasok békében szeretnék élni napjaikat Társadalmunk életében manap­ság igen sok szó esik a korábbi években - 10-20 éve - nyugdíj­ba vonult és még ma is élő sze­mélyek életviteléről. Többségé­ben ugyan elmarasztaló, eseten­ként azonban munkájukat elis­merő nyilatkozatokat is hallani az ellenzéket képviselők részé­ről. Ez a nemzedék az I. világhá­ború alatt nőtt fel, és a II. világ­háború eseményeit is megszen­vedte. Egy részük aktív résztvevője, szenvedője volt a fasiszta terror­nak. Ez az a nemzedék, aki átél­te a nélkülözést, túlélte a világ­háborút, amelynek derékhada néphatalmat teremtett, gyárat államosított, beindította az ipa­ri termelést, az ország újjáépíté­sét, néphadsereget szervezett, határvédelemről és belbizton­ságról gondoskodott. De ez az a nemzedék is, amelynek java siheder fejjel föl­det osztott, romot takarított, vá­rosokat épített újjá, falut fejlesz­tett. Nappal dolgozott, éjszaka tanult, vagyont nem számlált, kényelemre nem hederített. So­hasem 8 órát dolgozott, harcolt a munkaidő csökkentéséért, a nők munkaidejének rövidítésé­ért, a gondtalan pihenőnapért. A sárban, hóban gyalogolások, vagy legjobb esetben biciklizé­sek egy bizonyos idő után nyo­mot hagytak az egészségük­ben. Számos esetben az elis­merés, kitünte­tés örömét de- m rékba törte a szívinfark­tus. Életükből okulnunk kellene, hogy ne csak a végtisz­tesség al­kalmából döbbenjünk rá, hogy nem vi­gyáztunk eléggé egymás­ra. E generáció még élő tagjai megérdemlik a megbecsülést, hiszen ők teremtették meg a je­len kor forradalmi változásait, robbanásszerű fejlődésének le­hetőségeit. Rágalmazó megjegyzésnek tartom az olyan kijelentéseket, megjegyzéseket, hogy „a fogat­lan nyugdíjasok miatt nem nyerte meg a 2006-os ország- gyűlési választásokat a Fidesz”. Az ilyen megjegyzéseket hasz­náló szemé­őket annak is tartják, azt már megsokallják. Elérkezett az ide­je annak, hogy az örök el­lenzéki, lázító maga­tartást tanúsító személyek tűn­jenek az or- 'i* szág 1 y e k nyilatkozatai osz­tották meg a társadalmat. A ma­gyar társadalomban élő egysze­rű emberek többsége, ha egyes személyek butának nézik őket, talán még elviselik, viszont ha sorsát irányí­tók közül. Ez a magyar társadalom a jövő­ben békében akar dolgozni, biz­tonságban, félelem nélkül akar élni, gyermekeinknek, unoká­inknak szebb jövőt építeni. Juhász Imre nyugdíjas Gyöngyös (cím a szerk.-ben) A jelenlegi egészségügyi minisz­ter minapi nyüatkozatához sze­retnék hozzászólni. „Legaláb 2 percig foglalkozzon a szakrende­lőben az orvos minden beteggel, ez legyen a cél a jövőben”. Felejt­hetetlen férjemmel betegsége mi­att számtalan neves orvosnál, szakrendelőben megfordultunk, míg végül a POTE idegsebészeti klinikáján megállították az állan­dó, elviselhetetlen remegését. Örültünk, boldogok voltunk egy ideig. Felülvizsgálat alkalmával megkérdezte a műtő főorvos, elé­gedett vagyok-e a férjem javulásá­val, mire azt válaszoltam, nagyon boldog vagyok, hogy nem remeg, de miért van, hogy nem vesz tu­domást a környezetéről, sem ró­lam, sem a gyerekekről, csak el­tűr maga mellett. Erre ő azt vála­szolta: csodát művelni én sem tu­dok. Azóta rengeteget olvastam a betegségéről, és rájöttem, hogy ez a betegség depresszióval jár, ami­re senki nem adott gyógyszert. Ha a teste mellett a lelkét is gyó­gyíthatták volna, talán még most is köztünk lenne. (név és dm a szerk.-ben) Közhasznú egyesület a látássérültekért Idén február végén jegyezték be az Észak-magyarországi Régió Lá­tássérült Gyermekekért Közhasz­nú Egyesületét. A tagok segítő­készségükkel, szakmai tudásuk­kal igyekeznek a látássérült gyer­mekek érdekképviseletében mi­nél hatékonyabban fellépni. Fő cél, hogy növeljük a látássérült gyermekek esélyegyenlőségét. Ezt elősegítve igény szerint szer­vezünk programokat a gyerme­kek számára, illetve szülőklubo­kat Tagjai vagyunk a Civil Ház­ban működő szabadidő szekció­nak és a szociális, egészségügyi szekciónak. Várjuk azok jelentke­zését, akiknek vak, gyengén-látó gyermekük van, hogy segíthes­sünk. Készséggel közreműkö­dünk a látásproblémákkal küzdő fiatalok nehézségeinek a megol­dásában is. Címünk: Eger, Bajcsy- Zs. a 9., tel.: 30/268-3165. Fogadó­órát tartunk minden hónap utolsó csütörtökjén délután 3 és 5 óra kö­zött. Friedlné Halász Anett Fogytán az egriek türelme a húzódó útépítés miatt Emlékeinkben megőrizzük búcsú Nagy Istvánnétól, a nagyfügediek tanítójától Megyei újságunk rendre nyo­mon követi Egerben a Szent Mik­lós városrész-rehabilitáció sza­kaszaként a főutca tavaly elkez­dett felújítási munkálatait. A milliárdos beruházás kivitelezé­se áldozatvállalással is jár, mi­vel a helyi járatú autóbuszok döntő részének elterelése miatt naponta ezrek bosszankodnak. Örömmel értesültünk a forgalmi rend visszaállításáról. A Hírlap május 22-én az 1. oldalon jelen­tette: június végére befejeződik a Széchenyi utca teljes rekonst­rukciója. Legutóbb június 17-én közölte értesülését az újság: „július ele­jén végig megnyitják a Széche­nyi utcát”. A csúszás elég bosz­szantó, s a saját tapasztalataim sem túl rózsásak. Mélyben tátonganak a készülő óriás köz­üzemi aknák, mindenfelé veze­tékek. A naptárra tekintve alig pár munkanap van a legújabb határidőig. Szurkolok az útépí­tőknek! Addig is gondoljanak ar­ra. hogy a finis befejezéséig a Domus-épület emeletes lépcső­in naponta idős emberek sokasá­ga várja a forgalmi rend vissza­állítását. Mellékesen jegyzem meg: a helyi járatú Volán-megál­lókban ma is feltűnő, keretes hir­detés közli, hogy 2006. február 20-án az üzemkezdéstől előrelát­hatólag május hónap végéig tart a járatok elterelése. Simon Imre Színvonalas fesztivál Tiszafüreden Országos és nemzetközi nyug­díjas művészeti fesztivált rende­zett a tiszafüredi művelődési ház és az Életet az éveknek Klubszövetség június 17-18-án. Egerből részt vettek az Életet az éveknek klub énekes tagjai: Szűcsné Lúcz Rózsa, Tóta Józsefné, Girus Tibor, Pál György, Gurnicz Vencel. A kétnapos rendezvény sike­rét igazolta a 11 megyéből érke­ző 80 fellépő csoport, szólisták színvonalas szereplése. Az egri klub résztvevőiből Gurnicz Ven­cel egercsehi lakos magyar nóta éneklésével az országos verseny második díját kapta meg. Gratu­lálunk neki! Bessenyei Illésné megyei elnök Június 23-án a gyász hozott össze bennünket a tarnamérai temető­ben. Gyászoltuk Zsuzsa nénit, mindenki Pethes tanító nénijét. Igazi pedagógus, igazi tanító volt. Önfeláldozó, aki számára a tanítás hivatást, sőt szolgálatot jelentett. Ez a szolgálat 33 évig, nyugdíjazásáig tartott a Nagy- fügedi Általános Iskolában. Ő nemcsak ismereteket közve­tített, hanem emberségre, szeré­téire, megértésre nevelt Legszebb jutalma mindig azok hálája és szeretete volt, akiket a tudás és az emberséges élet útjára vezetett Az emberek általában több is­kolát járnak végig, több tanárral találkoznak, mindig akad, akit valóban mesterüknek, tanítójuk­nak és példaképüknek tekinte­nek. Zsuzsa nénit sokan tekin­tették példaképüknek, meste­rüknek, és nemcsak tanítványai, hanem mi, kollégái is. Sokan valóban tőle tanultuk a mesterséget, a tanári pálya irán­ti elhivatottságot, a gyerekek fel­tétel nélküli szeretetét. A ravatal mellett állva végigpe­regtek bennünk az együtt töltött évek emlékei. A közös táborozá­sok, kirándulások, értekezletek, a féltve őrzött faragó gyűjteményé­nek bemutatói, a könyvek szerete- téről szóló elbeszélései, a több év­tizedes szakszervezeti munkája, amit iskolánk dolgozói érdekében kifejtett. Nagyfügeden sokan gon­dolunk rá hálával és szeretettel, hiszen a községben szinte min­den családban van olyan generá­ció, akit ő tanított meg írni, olvas­ni, és akik számára ő mutatta meg a becsületes élet felé vezető utat Pénteken örökre elbúcsúz­tunk tőle, de emlékeinkben min­dig megőrizzük. Végtelen szo­morúsággal vettünk végső bú­csút, de nem tehetünk mást, mint azt kívánjuk: Nyugodjon békében! „Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell. S akit szeretünk, Azt nem feledjük el ” A Nagyfügedi Általános Isko­la dolgozói nevében: Bagi Tamásné igazgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom