Heves Megyei Hírlap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)
2006-05-24 / 120. szám
5 2006. MÁJUS 24., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP PF. 2 3 Köszönet jár a segítőkész, udvarias buszsofőrnek Sérült fiatalok hálóztak „Soha nem felejtem el ezt a csodálatos délutánt” Keserű szájízzel kellett távoznom a születésnapos cukrászdából Ez év május 9-én Egerben voltam gyógykezelésen. Hazafelé az egri Volán egerfarmosi járatával utaztam délelőtt, amely 9.37- kor indult a Kertész úti buszmegállóból. A busz vezetője egy fiatalember, akit Kiss Zsoltnak hívnak. Szeretném megköszönni, hogy felszálláskor nehéz mozgásom ellenére türelmes, segítőkész és udvarias magatartást tanúsított. Nagyon sok buszsofőr példát vehetne róla. Továbbra is kívánok Zsoltnak balesetmentes vezetést és jó egészséget! VasFerencné, Makiár Hol vannak a fogyasztót védő emberek? Az elmúlt időszakban ajándékba kaptam egy kínai gyártmányú villanyborotvát. Legnagyobb meglepetésemre mikor felbontottam, magyar nyelvű használati utasítás nem volt benne. Tüdo- másom szerint ha külföldről árut hoznak be, azt magyar felirattal is el kellene látni eladás előtt. Hol vannak az ellenőrök, akik meg tudnák akadályozni ezeket a hiányosságokat? Ha ez törvényileg van szabályozva, azt miért nem lehet minden esetben mindenkivel betartatni? (név és rím a szerkőben) Levelezőink figyelmébe ajánljuk Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. Ez év tavaszán bált rendeztek a Gyöngyösön és környékén élő sérült fiatalok számára. Amikor édesanyámmal megérkeztünk, a szervezők és a vendéglátóink nagy örömmel és nagy szeretettel fogadtak bennünket. Régi ismerősként üdvözöltük egymást. Volt ott azonban valaki, aki tényleg nagyon régi ismerősöm, nagyon jó barátom is. Miután helyet foglaltunk, a terem közepén egy nagyon kedves általános iskolai osztálytársamat véltem felfedezni egy súlyosan mozgássérült, kerekes székes lány személyében. Nem mertem hinni a szememnek, összeszorult a torkom, és a szívem hevesen dobogott. Édesanyám megnyugtatott, megerősítette, hogy igen, ő az, Jankovich Andrea, a kedvenc osztálytársam és a legjobb barátom az általános iskolában. Remélem, nem haragszik rám, amiért most az igazi nevét leírtam le, hiszen én így ismerem. Egyébként most Csillag Andreának hívják. Gondolom, ez a művészneve. Amikor ő is megismert, azónnal odajött hozzánk, és óriási örömmel köszöntünk egymásnak. Mindkettőnk szemében könnycseppek csillogtak, hiszen hosszú évek óta nem találkoztunk. Kiderült, hogy Andi a mozgássérültek egyesületének országos szövetségénél dolgozik. Meghívott vendégként volt jelen ezen a farsangi bálon. A barátom ugyanis az egyik tagja a Napsugaras Jeltánc duónak. A páros másik tagja Sugár Anna, aki nagyothalló és mozgássérült is. Sokan biztosan nem tudják, mi is az a jeltánc. A jelnyelvről úgy hiszem, már mindenki hallott Ez az a nyelv, ez az a jelrendszer, amelynek segítségével a siketek és nagyothallók is képesek kommunikálni egymással és az ép hallásúakkal is. A Napsugaras Jeltánc duó azért jött létre, hogy a siketek és nagyothallók számára is érthetővé, élvezhetővé tegyék a zenét és a táncot. Szerették volna, ha ezek a sérült emberek is jól érzik magukat a bálokon, táncmulatságokon, és a különböző rendezvényeken is. Ez a kettős a könnyűzenei számok dalszövegét lefordítja jelnyelvre, a zenét pedig saját koreográfiájuk alapján táncolják el. Visszatérve a báli eseményekhez miután mindenki helyet foglalt, a két főszervező köszöntőt mondott, szép szavakkal üdvözölte, s bemutatta a vendégeket, és megnyitotta a bált. Elkezdődött a zenés, vidám, télbúcsúztató mulatság. Elsők között voltam, akik táncolhattak Sugár Annával, a duó tagjával. Elmondhatom magamról, hogy egy híres emberrel táncoltam, hiszen a Napsugaras Jeltánc páros nagyon sok helyen, rendezvényen fellépett ijfár szerte az országban, és a tv-ben is sokat lehet őket látni. Ráadásul a kettős másik tagja az egyik legjobb barátom. Mérhetetlenül büszke vagyok rájuk. Hamar megteremtődött a kitűnő hangulat, amely kitartott egészen a bál végéig. Szünet következett, elhallgatott a zene, kiürült a táncparkett, mindenki elfoglalta a helyét, és elcsendesedett a társaság. Egy produkció kezdődött a Napsugaras Jeltánc duó előadásában. Anna jeltolmácsolt és táncolt, Andi szintén jelelt és táncolt, de ő a kerekes széke segítségével tette mindezt: dr. Komáromi István „Ha könnycsepp lennék” című dalát jelelték és táncolták el. Az előadás nagyon felemelő, megindító volt. Többen el is sírták magukat a meghatottságtól. A csodálatos produkció után újra felharsant a zene, a táncparkett ismét megtelt jókedvű, vidám táncolókkal, köztük az édesanyámmal és velem is. Egy újabb szünet után megérkezett a bál díszvendége, dr. Fodor Gábor SZDSZ-es országgyűlési képviselő. A képviselő úr is szólt hozzánk pár kedves, barátságos, közvetlen szót. Fodor úr még tombolanyereményt is felajánlott, amit éppen mi nyertünk meg édesanyámmal. Vidám táncmulatsággal, a tombolával és nagyon szép nőnapi köszöntéssel zárult ez a tényleg nem mindennapi esemény. Sokan és sok mindent nyertünk. Azt hiszem, mindenki jól érezte magát. Úgy az értelmileg sérült, a hallássérült fiatalok, mint a látássérült, a mozgássérült, sőt az ép társaink is. Még most is magam előtt látom annak a délutánnak az eseményeit, és még most is könnybe lábad a szemem, ha visszagondolok erre a csodálatos délutánra. Soha, de soha nem fogom elfelejteni ezt a napot. Azt hiszem, mindannyiunk számára felejthetetlen emlék marad ez a délután. Óriási hála és köszönet érte mindenkinek, akit érint, mindannyiunk nevében. Nagy Éva (Szuzika) Gyöngyöshalász Életveszélyben a Sas úti gyalogosok Évtizedek óta nem sikerült megoldást találni a gondra A város különböző részein megfordulva örömmel tapasztaltam, hogy mennyi odafigyeléssel és - gondolom - nem kevés pénzzel alakítják várusunkat, hogy szebb, vonzóbb és élhetőbb legyen. Van viszont egy terület, ami évtizedek óta mindig kimarad, megfeledkeznek róla. A képviselők ha arrafelé kellene gyalogosan(l) közlekedniük, bizonyára elgondolkodnának azon, hogyan lehet megtenni Egerben a Sas út 4. számú háztól a Sas út 12. számú házig tartó utat úgy, hogy egyáltalán életben maradjanak. Először is át kell(ene) kelni a síneken az autók mellett. Ha ez a mutatvány sikerül, akkor még mindig ott a kérdés, hogyan tovább? Az egyik oldalon van egy járdaféle, de ez az Ady Endre út alsó részénél lévő hídnál véget ér. Ha visz- sza szeretnénk jutni innen a páros oldalra, akkor vagy megvárjuk, hogy a lehetséges 5 irányból egy jármű se jöjjön, vagy az autósok jóindulatára bízva magunkat, vakmerőén nekivágunk a kockázatos kalandnak. Ennél bonyolultabb a helyzet, ha ezt egy mozgásában korlátozott idős ember, egy babakocsis kismama vagy egy gyerek próbálja ki. Gyerekkoromban itt éltem, innen jártam naponta iskolába, de abban az időben nem volt ilyen nagy a gépjárműforgalom. Ha az elmúlt 50 évet vesszük, , akkor ezen a területen semmiféle előrelépés nem történt, sőt! A páros oldalnak ezen a szakaszán működik pár éve egy kocsma, egy kirakós „kereskedő”, és nyitottak egy új bekötőutat is. Pf. 23 letékeseinek tudomásuk van erről a problémáról, hiszen minden lakossági fórumon J Ezek mind a gyalogosközlekedést teszik még veszélyesebbé. A város ilszem- besülnek ezzel, voltak helyszíni vizsgálódáson is, de sajnos addig nem jutottak még el, hogy javítsanak ezen az áldatlan állapoton. (név és rím a szerk.-ben) Egy kis malőr történt az egri patinás Dobos Cukrászda 40. születésnapján május 16-án. A megyei Hírlapban olvasva és egyébként dolgaim intézését követően betértem a fenti cukrászdába, mely a 40. születésnapja alkalmából 40%-os kedvezménynyel kínálta saját készítményeit az adott napon. Egy lényeges dolog azonban kimaradt a tájékoztatásból, miszerint ez az engedmény csak az üzletben fogyasztott termékekre vonatkozik. Ebből fakadt az alábbi kissé kellemetlen szituáció. Az eladó hölgytől kértem 2 db cukrászsüteményt, egyet elvitelre, ill. egyet szalvétára téve, de ugyancsak nem ott fogyasztva. A kérést teljesítették. Ezután jött a meglepetés, mivel a hölgy a teljes árat számlázta. Leültem az első asztalhoz, elfogyasztva a szalvétán lévő süteményt és kértem egy felszolgálót, hogy rendezhessem a számlám. Némi szóváltás keletkezett az ott dolgozók és köztem. Ekkor belépett az üzletbe egy hölgy, rövid ideig hallgatta a diskurzust, majd közölte, hogy ugye nem gondolom komolyan, hogy a 40%-os csökkentés mellett még a csomagolás költségeit is vállalják. Egyébként - tájékoztatott - ő a tulajdonos. Ezek után a patinás helyről keserű szájízzel távoztam. Megítélésem szerint a cukrászda hírnevéhez nem elég tulajdonosnak lenni, vendégszerető viselkedés, kultúra is szükségeltetik. (név és rím a szerk.-ben) Köszönet a gondos ápolásért a gyógyítóknak Hálás szívvel köszönjük a gyöngyösi kórház DL belgyógyászat, a krónikus belgyógyászat és a h^L vani dialízis központ orvosainak, nővéreinek, hogy édesanyámat, Előházi Lászlónét gondos ápolásban részesítették, szenvedéseit enyhíteni igyekeztek, s türelemmel, odaadóan, emberi méltóságát tiszteletben tartva gondoskodtak róla. Ez családunknak is sokat segített a veszteség feldolgozásában. A gyászoló család (cím a szerk.-ben) Igazságtalanul büntető parkolóőrök Megaláztak, s azt éreztették velem, hogy hazudok Segítséget kérnek a könyv megírásához Az egri parkolóőrök, illetve feletteseik nemcsak akkor büntet nek igazságtalanul és jogtalanul, ha egy érvényes bérlet véletlenül lecsúszik, miként azt a Hírlap május 17-i számában olvashattuk. Én május harmadi- kán, tudván, hogy bérletem az adott utcában nem érvényes, gondosan jegyet váltottam, szabály- és törvénytisztelő lakos lévén. Mire az automatától visszaértem az elég távol álló kocsihoz, már rajta volt a büntetőcédula. Mivel körbepillantva intézkedő egyenruhást nem láttam - bár a korábban megírt eset tanúsága szerint hiába is láttam volna -, igazam tudatában a központba siettem, ahol is egyszerűen nem fogadták el az érvényes parkolójegyemet. Az iroda dolgozója szerint feltétlenül vissza kellett volna érnem az autóhoz azon a hat percen belül, ami a vásárlás és a piros zacskó közt eltelt. Merthogy ő például visszaért volna... Olyan akadályoztatás föl sem merülhet, mint például egy köhögőroham, netán hogy megszédültem, vagy szétcsúszott a táskám, amit össze kellett szednem, esetleg kutyámnak hirtelen kisdolga támadt, vagy unokám elesett, le kellett porolnom, mobilon hívtak, ezért megálltam, mert írnom kellett, vagy csak simán fájós lábú vagyok. Nem, ilyen nincs. Annál inkább valószínű - így az irodai dolgozó -, hogy valaki átpasszolta a saját megváltott jegyét!!! Hiába kértem azonnal egy borítékot, amibe bezártam a csak általam megérintett parkolójegyet - ujjlenyomat-ellenőrzés végett -, ezt a fellebbezésnél nem vették figyelembe. Maradt az ezer forint büntetés, ami az ügyvé■ „Maradt az ezer forint büntetés, ami az ügyvédem szerint tökéletesen jogtalan, de kinek van ideje pereskedni...” dem szerint tökéletesen jogtalan, de kinek van ideje pereskedni... Meg a cinikus válasz a fellebbezésemre, hogy irányomban már többször méltányosságot gyakoroltak. (Azt bizony! Ilyen kétszáz meg ezer forintos méltányosságokat, szintén csak bérlet-lecsúszási ügyekben!!!) Es persze maradt még a keserű állampolgári és várospolgári érzés, a jogbiztonságba vetett hit további gyengülése, valamint a megalázottság amiatt, hogy azt éreztették velem, hazudok. (Név, rím, s az igazoltan érvényes, igazolhatóan általam vásárolt parkolójegy másolata a szerkesztőségben) A tervek szerint az év végére - az önkormányzat támogatásával - elkészül Nagyfiiged hiteles történetéről szóló könyv. A kutatási munkák már elkezdődtek, ám a levéltárakban föllelhető szövegek, oklevelek mellett a minél részletesebb és pontosabb tény- és történetfeltáráshoz szükséges lenne az egykori helybeliek, valamint a lakosság támogatása is. A téma feldolgozásában nagy segítséget jelentene, ha kapnánk olyan iratokat, kéziratokat, melyeket elszármazott nagyfügediek írtak. Az illusztrációs anyag bővítéséhez szükség lenne olyan képekre, amelyek a régi települést ábrázolják. Szívesen fogadunk még egyéb iratokat, képeslapokat, leveleket is. Várjuk olyan személyek jelentkezését, akik a község régi történetéről hitelt érdemlően be tudnak számolni, vagy rendelkeznek az ehhez szükséges dokumentumokkal. Segíthetnek azok is, akik ismerik az egykori földbirtokosok leszármazottak, vagy felkutatásukban szívesen közreműködnének, hogy be tudjuk mutatni a családok történetét. Az írásos információkat levélben a polgármesteri hivatal rímére (3282 Nagyfiiged, Kossuth u. 15.) juttathatják el. Bővebb információ a 37/325-001-es telefonszámon kérhető. Köszönettel Vendriczki Róbert I
