Heves Megyei Hírlap, 2006. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
2006-03-29 / 74. szám
5 Egy felemelő esemény Kiáltás méltó ünnepért Egerben 2006. MÁRCIUS 29., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP A helyi demokrácia és polgári szerveződés jelentős eseményeként értékelendő, hogy március 15-én négy civilszervezet „Kiáltás méltó ünnepért” címmel közös ünnepséggel adózott 1848. március 15-e eszmeiségének. Sajnálatosnak tartom, hogy a szépszámú ünneplő egri közönséget vonzó, színvonalas és felemelő eseményről nem számoltak be a megyei médiák. Fontosnak tartjuk, hogy városunk és Heves megye lakossága értesüljön arról, hogy a megyeszékhelyen volt egy ünnepség, melyen egyértelműen elhangzott, hogy ma nincs más dolgunk, mint az elveszett polgári eszmények helyreállításáért küzdenünk. Mint azt B. Szabó Pál, az esemény ünnepi üzenetének tolmácsolója kifejtette: mára elveszett a nemzeti függetlenség, amiért '48-as elődeink az életüket adták. Nincs fontosabb feladata a ma nemzedékének, mint a nemzeti függetlenség visszaállítása és a nemzeti lét megerősítése. „Polgári legszentebb kötelesség” az igazság kimondása, a hallgatás bűn a mai helyzetben is, mint volt az Kossuth idejében is. Csak a hazaszereteten alapuló erkölcsös politika biztosíthatja a törvények erejét és a rendet. A szónok figyelmeztetett, hogy az örökös, szükségtelen kompromisszumok a nemzet önfeladásához, a pusztuláshoz vezethetnek. Meg kell szívlelni Kossuth szavait: a nemzetnek erőt kell teremtenie, s ennek az erőnek az Istenben bízó hazaszereteten, a tiszta erkölcsön, s a jogos önvédelemre képes nemzeti hadsereg megteremtésének kell nyugodnia. „Ameddig van seregünk, van hazánk” - illesztette Kossuth gondolatait a szónok a jelen helyzethez. Az egész rendezvény méltó volt „Petőfi napjához”, hiszen a „márciusi ifjak” jelenkori meg- idézőivé váltak a szereplők. Szabó Viola és Herczeg Flóra megénekelte, Patkós Attila és Pócs Dávid versbe foglalta forradalmunkat. Sziki Károly pedig szenvedélyesen, aktuális Kossuth-in- terpretációjában forradalmivá tette az eseményt. Felolvasva 2006. március 15-ének az aktuális 12 pontját, többek között követelve hun-szkíta-avar-magyar őstörténetünk nyilvánvalóvá tételét. A jelenlévők közös fohászukban áldást kértek az eseménnyel egy időben zajló székely nemzet- gyűlés munkálkodására. Horváthné T. Erzsébet IVass Albert Olvasókör tagja Sérülten is élhető teljes, boldog élet A Hevesi Mozgáskorlátozottak Egyesületének szervezésében több program valósult meg az elmúlt időszakban a szegényes anyagi háttér ellenére. 2005 decemberében két rendezvényen is részt vettek az egyesület tagjai: a Nemzeti Színházban voltak, valamint Hevesen a Művelődési Házban megrendezésre került a Szeretet ünnepe címen létrehozott összejövetel és gálaműsor. Az év végi statisztika szerint 446 tagot és 18 pártoló tagot számlál az egyesület. A támogatásokból befolyt összeget egyesületünk az ünnep megrendezésére használta fel. Legutóbbi találkozónkon Burkus Sándorné - az egyesület elnöke - ünnepi beszéde után Mészáros Ildikó ecsetelte a szeretet jelentőségét. Díszvendégként jelen volt Godó Lajos országgyűlési képviselő és Kontra Gyula, Heves város polgármestere. A műsorban felléptek: az adácsi néptáncosok, Szekeres János igazgató irányítása alatt, akik fergeteges táncaikkal méltán arattak nagy sikert. Nem kisebb sikerrel lépett fel a hevesi Rock and Roll tánccsoport Magyar Péter művészeti vezető irányításával, majd gyönyörű versek következtek. Köszönjük Szőke Emilnek, a művelődési ház igazgatójának és munkatársának, Nagy Tamásnak, hogy ez a szép nap létrejöhetett. A jövőre tekintve nagy tervek megvalósításán dolgozik az egyesület vezetősége. Többek között az egyesület önállóvá válásának 15 éves jubileumát szeretnénk megünnepelni, egyben ünnepi közgyűlést tartani, ahol az elmúlt évek hiányosságain okulva építenénk fel az éves tervezetet Burkus Sándorné tervezi, hogy egy művészeti kiállítást szervez a mozgássérültek művészi munkáiból. Kozma Mónika Heves PF. 2 3 1 Gondolatok a múlt és a jelen focijáról a Bélkőalján Valamikor réges-régen, amikor még a régi cementgyár füstje, „pora” szállt az égen, és fűzős labdát rúgtak a srácok, a megye egyik legjobb csapatát tudhatta magáénak Bélapátfalva. Amíg a cementgyár működött, komoly sportegyesületi munka folyt a faluban (spartakiádok, vállalati kispályás bajnokság, teke, labdarúgás, asztalitenisz). Akkor még el sem tudták az emberek képzelni, hogy ne a Bélapátfalva nevével kezdődjön egy teremfoci- vagy Hírlap-kupa! Sajnos ez már a múlt. Amióta bezárták a gyárat Bélapátfalván, már csak pislákol a régi idők focija. A falusiak már csak az emlékeikben őrzik a jó focit. Nem kellene ennek így lennie! A tárgyi feltételek adottak: jó minőségű füves pálya, megfelelő öltözők, salakos edzőpálya. A hetvenes évek végén kerültem az ifi csapatba, majd a felnőttek közé. A katonaságig nagyon szép négy évet töltöttem el itt. így tehát s van némi összehasonlítási alapom. '98-ban ismét Bélapátfalvára igazoltam. Barátok szóltak, hogy jöjjek, a körülmények ugyanolyan jók, mint régen, „csak pénz nincs”. Az évek során szembesültem azzal, hogy már semmi sem a régi. A jó játékosok már nem igazoltak hozzánk, s aki itt volt, azt is nehéz volt megtartani, vagy nem is sikerült. A hangulat a csapatban nagyon jó volt, viszont a foci már nem. Minden évben a kiesésért küzdöttünk. Sajnos a szakosztályvezetőnk az évek hosszú során egyetlen játékost sem igazolt Azt a pár embert, akik jöttek, azt is az edzőnek köszönhettük, mint annyi minden mást is, pedig a faluban sokan megkérdőjelezték a munkáját. A tréner nagyon sok jó focistát nevelt és nevel ma is az iskolában. Sajnos már Ő is máshol játszik és edzősködik, senki sem marasztalta. Arra eszméltünk, idősebb játékosok, hogy a vezetés és az új edzőnk sokszor hangoztatta: „jó nekünk a megyei II. is”. Itt látszik, hogy miért nem akarnak igazolni jó játékosokat, és szponzorokat keresni. Lehetőség lenne, de így mindenkinek könnyebb! zunk azon, hogy az utcákon, grundokon már nem látunk gyerekeket önfeledten rúgni a labdát, ebben mi is hibásak vagyunk! Itt a Bélkőalján, ahol minden tárgyi feltétel adott lenne a jó csapat felépítéséhez, már csak múltja van a focinak, de lehet, hogy jövője már nincs. Túdatosan építik le a focit akkor, amikor a faluból már város lett! A srácoknak nem a kocsmákban, játéktermekben kellene tölteni a szabadidejüket, hanem egy jól szervezett, céltudatos csapatban. Utoljára csak még annyit szeretnék elmondani, hogy Elnök úr, lehet, hogy a régi trénerünknek „bűvEzek után lesz még jó foci Bélapátfalván? így indulunk neki a tavaszi szezonnak! A sok tehetséges fiatalnak van így sportjövője? Sosem voltam egy nagy tálentum, nagyobb volt a foci sze- retete, mint a tehetségem, de ha kellett, rám mindig lehetett számítani bármiben. Ne csodálkozköre” volt, de úgy gondolom, az egyesületnek kellett volna mindent megtenni azért, hogy ezek a játékosok ne menjenek el. Tehát az egyesületnek kellene bűvkörének lennie. Nagyon szeretném, ha a csapat a jövőben is a megyei I. osztályban focizna! S egy-két embernek tükörbe kellene néznie, hogy megtett-e mindent azért, hogy Bélapátfalván minőségi foci és jó csapat legyen! Név és dm a szerkesztőségben Megtisztelték a hölgyeket Szűcsi községben működik a Szűcsi Évgyűrűk Nyugdíjas Kulturális Egyesületünk 20 férfi és 50 női tagsággal. Március 10-én a művelődési házban nőnapi ünnepséggel kedveskedett maroknyi férfi tagságunk a hölgyeknek. A műsorban szerepeltek vidám, szórakoztató jelenetek, népdalcsokor citerakísérettel és Tóth Endre verse „Asszonyok, gyönge nők” címmel, valamint egy rímekbe szedett zenés ösz- szeállítás a 2005. év közös programjaiból. A műsort követően a férfiak saját készítésű szendvicsekkel, süteményekkel kínálták az asszonyokat. Szép Vázát és virágot is kaptunk emlékbe. Mi asszonyok, gyönge nők, szinte könnyekig meghatódtunk ennyi törődést, kedvességet tapasztalva. Úgy gondoljuk, hogy férfijaink nőnapi meglepetése igazán megérdemli, hogy a nagy nyilvánosság előtt is dicséretet kapjon. Én a magam részéről már azt dicséretesnek tartom, hogy 60-70 éves férfiak képesek voltak önállóan, titokban egy 45 perces műsor összeállítására, előadására. Sasné Bercsényi Erika Szűcsi Katolikus iskolások úszódöntője A Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium szervezésében 2006. március 28-án került sor a katolikus iskolák úszóversenyének országos döntőjére. A gimnázium vezetősége köszönetét mond dr. Seregély István érsek úrnak, dr. Nagy Imre polgármester úrnak, Nyeste Pál atyának, a KIDS elnökének, dr. Székely Ferencnek, a sportszövetség elnökének, Jánosi Zoltánnak, a sportbizottság elnökének, Hegedűs Gábornak, a Közoktatási Iroda sport-főtanács- nokának, Szente Jánosnak, a Bitskey Aladár Uszoda igazgatójának és munkatársainak. Köszönet az áldozatos segítségért Édesanyánk, a közelmúltban elhunyt Horváth Mihályné több törést követően vette igénybe a Bélapátfalván lévő Idősek Napközi Otthonában dolgozók gyógyító segítségét. Napi rendszerességgel keresték fel lakásunkban őt az otthon munkatársai, aminek következtében biztosították részére a tisztálkodás lehetőségét, de rendszeresen kezelték a kialakult sebeit is. Sajnos, előrehaladott életkora játszott közre abban, hogy a gondos, mindenre kiterjedő segítségük ellenére eltávozott közülünk. Családunk nevében ezúton kívánjuk megköszönni áldozatos munkájukat. Horváth Mihály Templomukért jótékonykodtak a halásziak Február 25-én jótékonysági bált rendeztünk, a bevételt a gyöngyöshalászi római katolikus templom elektromos hálózatának korszerűsítésére ajánlottuk fel. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik munkájukkal vagy anyagi hozzájárulásukkal hozzásegítették az egyházközséget a bál bevételének növeléséhez és emelték az est színvonalát. Az egyházközség képviselői nevében: Rapiné Marika Cél: visszajuttatni az eredményes szakágakat a helyükre A Heves Megyei Hírlap március 8-án megjelent levelezési rovatában Dániel Tamás „Az egrieknek szerzünk örömet” című cikkében többször említi személyemet és formál véleményt egy nyilatkozatommal kapcsolatban. Kérem, tegyék lehetővé válaszlevelem megjelenését. Hazai pálya? - válasz Dániel Tamás ügyvezető úr részére: Kedves Dániel Tamás Úr! A Heves Megyei Hírlapban tett nyilatkozatom, melynek egy mondata az Ön családi vállalkozásában működtetett Fekete Sasok csapatát érinti, zűrzavaros és hamis, valamint személyeskedő eszmefuttatások megírására ihlették. Azt megértem, hogy az Önt érintő soraimra reagált. (Csupa valótlan állításokkal.) De hogy a mondanivalóm többi részét miért keveri, arra értelmes magyarázatot nem igazán találok. Maradjunk a tényéknél! A Magyar Kosárlabda Szövetség a mai napon a kérésemre a következő tájékoztatást adta: Fekete Sasok kosárlabdacsapatának bejegyzett címe: 3100 Salgótarján, Rákóczi u. 13. Pf. 160. Ezért kár volt tollat ragadnia! Itt be is fejezhetném, de akkor már hadd reagáljak én is írására. Szeretné összemosni és hasonlóvá tenni a vízilabda és a kosárlabda helyzetét. Ne tegye! A kettő köszönő viszonyban sincs egymással. A vízilabda esetében egy egri bázisú, nagy hagyományokkal, egri alapokkal rendelkező csapatot erősítettek meg eredményesen a szakosztály rendkívül áldozatkész vezetői. A sportért élnek. A kosárlabda esetében adott volt négy egri NB II.-es, ebből kettő NB I/B-be feljutásra esélyes, osz- tályozót játszó csapat. Ahelyett, hogy a város sportvezetése az egri csapatok megerősítésén fáradozott volna, egy komplett NB I/B-s csapat idejövetelét finanszírozta, jóval felülmúlva az addigi pénzügyi támogatásokat. Úgy érzem, három-négy jó képességű játékossal - elsősorban center poszton - megerősíthettük volna annyira egyesített csapatainkat, hogy gond nélkül tudták volna produkálni az NB I/B-es színvonalát (akár másik edzővel is). Én is hadd emlékeztessem Önt a 2002-es Hész- Gépszolg csapatának két szép eredményére: Magyar Kupa, Bp. Honvéd - Hész-Gépszolg Eger 98-102. Az MK következő fordulójában a magasabb osztályban játszó salgótarjáni Fekete Sasok vért izzadva, az ön edzője véleménye szerint csak nagy szerencsével jutottak tovább ellenünk. Az osztályozok és a szép kupaeredmények, valamint a sok tehetséges egri fiatal teljesítménye megérdemelte volna a nagyobb bizonyítási lehetőséget. Sajnos, nem így történt! Ma ennek következményeként a legjobb egri fiataljaink elhagyják városunkat, más csapatoknál játszanak, pl. Debrecenben, Körmenden. Ön utánpótlás-csapatokkal nem rendelkezett, ezért vállalkozóként szerencsésnek mondhatja magát, hogy készen jutott az itt jól működő kor- osztályos csapatokhoz. Öntől sem a Hész-Gépszolg vezetői, sem én nem kértünk segítséget. (Ezt miért állította?) Úgy gondolom, hogy a következő sorok a kosárlabdától eltávolodnak, de azért hagy köszönjem meg „segítségét szélesebb körű tájékozódásomhoz” (ezt hogy találta ki?), a labdarúgás és a női röplabda sportágakban. Hagy emlékeztessem arra, hogy ez a két nagyobb, szép eredményt felmutató szakág pillanatok alatt esett szét. Ráadásul a női röplabda többszörös kupa- győzelem és a bajnoki cím után épp a csúcson tartózkodva! Szeretnénk visszajuttatni e két szakág csapatait a méltó helyükre Eger város sportéletében! Remélem, nekem is sikerül örömet szereznem Önnek terveink egy piciny részletével. Szeretnénk városunk különböző pontjain legalább három street-ball pályát építeni, a rendkívül rossz állapotú és baleset- veszélyes atlétikai pálya felújítását és rekortánborítását megvalósítani. Végezetül egy apróságra hívnám fel a figyelmét: nem foglaltam állást a kosárlabdával konkuráló helyi sportágak között. A sok téves állítása az „tényleg veszélyes”. Csapatának szép eredményeket, sok sikert kívánva, maradok tisztelettel: Szeleczki János Eger (cím a szerkőben)
