Heves Megyei Hírlap, 2006. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
2006-02-06 / 31. szám
4 mmMEGYEI KORKÉP HEVES MEGYEI HÍRLAP • 2006. FEBRUÁR 6., HÉTFŐ Sztráda: sebesség határok nélkül kezdeményezés A rendőrségi szakember szerint a korlátozás a biztonságot szolgálja Sebességmérés. Eltérnek a vélemények azzal kapcsolatban, hogy a korlátozás növeli, vagy éppen csökkenti-e a biztonságot ruiu; riLiai eeemek Téli vadászat: és ki kerül a célkeresztbe? Magyarország A tél egyet jelent a vadászati idénnyel. Ilyenkor a vadgazdaság erdőőrei mellett a legális (alkalmi) hobbivadászok, az illegális orvvadászok is puskát ragadnak, hogy kisebb-na- gyobb zsákmányt ejtsenek. Nem mindegy azonban, hogy a vadállat, a kirándulásra magunkkal vitt kedvencünk vagy mi magunk kerülünk a célkeresztbe. A vadászatokon általában a nyugat-európaiak, a tengeren túli és a hazai tehetősebb belföldiek a résztvevők. Hétvégi buli vadászattal egybekötve, ez trendi kikapcsolódás manapság. A ceremóniára férfiak, nők, gyerekek érkeznek, puskákat ragadnak, és ki-ki pénztárcája erejéig szedi le az élők sorából a vadgazdaság direkt erre a célra óvott vadállatait. A hobbivadászok nemegyszer egymásra is veszélyt jelenthetnek. Néhány példa. 2006, január 12.: halálos vadászbaleset történt Nógrád megyében, ezúttal egy lajosmizsei vendégvadászt lőtt fejbe társa vaddisznóhajtás közben. 2005 októberében a helyi erdőgazdaság vadásza lelőtt egy kutyát Csillebércen. ■ A hobbivadászok nemegyszer egymásra is veszélyt jelenthetnek Vadvédelem címén az erdőkben van, hogy kutyát és macskát lőnek, ami törvénysértés - ismerteti a tényállást Seres Zoltán, az Orpheus Állatvédő Egyesület képviselője. - A vadászati pasz- szus 2005-ös módosítása után a vadászok nem lőhetik le a kóborló állatokat. Nem ejthető el az erdőben szabadon sétáltatott kutya, erdőjáró macska sem, csak akkor, ha az vadat űz vagy életet veszélyeztet. Ettől függetlenül sok a vadász- baleset és az állatok ellen elkövetett túlkapás is. Vadászati idényben sose menjünk egyedül kirándulni. Kedvencünket saját belátásunk szerint vigyük csak ki a természetbe. A téli erdőjárás közben a terepszínű öltözéket kerüljük el, próbáljunk meg élénk (kék, piros, sárga) ruhákat felvenni. Megalakult az NSL Egyesület, amelynek elsődleges célja: „No Speed Limit On Highways!”, azaz annak elérése, hogy eltöröljék a sebességkorlátozást az autópályákon. Az NSL Egyesület civilszervezet, amelynek elnöke Árpa Attila. A rendőrségi szakember szerint azonban a korlátozás megszüntetése egyáltalán nem jó ötlet. H. A. HEVES MEGYE. MAGYARORSZÁG A hatályban lévő KRESZ szerint az autópályákon a maximálisan megengedett sebesség 130 km/óra. A valóság ezzel szemben az, hogy a vezetők többsége az autópályán gyorsabban hajt a megengedettnél. Egy közvélemény-kutatás szerint a magyar vezetők fele be is vallja, hogy rendszeresen gyorsabban szokott hajtani a megengedettnél, tehát a magyar vezetők fele az autópályán szabályt sért. A „No Speed Limit” kezdeményezés célja, hogy eltöröljék az autópályákon a sebességkorlátozást Elavult, nem életszerű szabályozásról van szó, mivel az autósok közel fele rendszeresen nem tartja be. A sebességkorlátozás eltörlése és a balesetek számának növekedése között nincs összefüggés. A vezetők többsége gyorsabban hajt, mint 130, a legkevesebb baleset mégis az autópályákon következik be. Magyarországon az autóbalesetek közül csak minden 24. történik autópályán, ami az összes baleset mindössze 4 százaléka. A halálos balesetek pedig lakott területen belül hétszer, lakott területen kívül pedig 12- szer gyakoribbak, mint az autópályákon. Á 130 km/órás sebességhatár eltörlésére több európai példa is van. Németországban az autópályákon nincs sebességkorlátozás, csak egyes szakaszokon - ahol lakott terület van a közelben, vagy veszélyesebb az útszakasz - korlátozzák szakaszosan a sebességet. A legkevesebb baleset Németországban is az autópályákon történik, ahol nincs sebességkorlátozás, pontosan az összes baleset 7 százaléka. A közlekedési szabályokat az ésszerűség alapján alakították ki, ezért a németek be is tartják azokat. A szomszédos Ausztriában az ország két meghatározó politikusa, Hubert Gorbach közlekedési miniszter és Wolfgang Schüssel kancellár a média nyilvánossága előtt beismerte: előfordult már, hogy az autópályán szabálysértést követtek el, és a megengedett 130 km/óra sebesség felett autóztak. Az osztrák közlekedési miniszter sajtótájékoztatón mutatta be azt a filmet, ahol egy tesztvezető kétsávos úton átlagosan 152-158 km/óra sebességgel halad ott, ahol tesztjelleggel be akarják vezetni a megemelt, 160-as sebességkorlátozást. A12 kilométeres szakaszon a tesztautót 14- szer előzték meg. Gorbach a bejelentést követően ismertette a Tempo-160 programját, amelynek lényege, hogy az osztrák autópályákon emeljék meg a sebességhatárt az eddig 130 km/óráról 160 km/órára. A Tempo-160 program első lépéseként tesztszakaszt jelöltek ki Spittal és Paternion között az AlO-es autópályán. A 12 kilométeres szakaszon 2006. május 2-től 160 km/órára emelik a sebességhatárt, és az 1 hónapos tesztidőszakot követően kiértékeli az eredményeket. Ausztriában a lakosság többsége támogatja a kezdeményezést A No Speed Limit kampány az autópályák sebességkorlátozásának eltörléséért túlmutat a közlekedési táblák leszerelésén, hiszen arról szól, hogy a közlekedési szabályokat vegyék komolyan az autósok. Ezt pedig csak akkor fogják megtenni, ha azok ésszerű és életszerű szabályok. * Lapunk megkérdezte e kezdeményezésről Szecskó Antal r. alezredest, a Heves Megyei Rendőrfőkapitányság közlekedésrendészeti osztályának vezetőjét is. Szerinte a statisztikák azt mutatják, hogy az autópályákon nőtt a balesetek száma, különösen az úgynevezett „ráfutásos” eseteké A rendőrségi szakember szerint ma nem lehet összehasonlítani a német és osztrák autópályákat a hazai hálózattal, és jelentős különbségek vannak a járművezetők felkészültségében is. Ebben a helyzetben a korlátozás feloldása nem volna biztonságos. szaporodott meg. Ennek legfőbb oka pedig nem más, mint éppen a gyorshajtás, aminek következtében nem tudnak megállni a hirtelen lassító, fékező járművek mögötti autók. Sőt, ha már kialakult egy ilyen szituáció, akkor nyilvánvaló az is, hogy a nagyobb sebességnél több kocsi ütközhet össze. Egy másik probléma - vélekedett a szakember -, hogy 130 km/órás sebességhatár fölött már olyan erők hatnak az emberi testre, amelyek ütközés esetén nagyon kevés esélyt hagynak a túlélésre. További kérdéseket vet fel a hazai autópályák hossza és minősége, valamint a közlekedési kultúra, az autóvezetők tudása, gyakorlata is. Nem szabad összehasonlítani ugyanis a német vagy osztrák sztrádákat a hazai hálózattal: egyrészt azok „hossza”, másrészt az út minősége miatt sem. Heves megyében például több helyen kellett utóbbi okok miatt 100 km/órás korlátozó táblákat elhelyezni, s ezek a szakaszok az eső, a vizes útburkolat következtében különösen veszélyessé válhatnak, a nagy sebesség pedig csak tovább ront a helyzeten. Szólni kell a honi sofőrök felkészültségéről, illetve felkészületlenségéről is: sokan nem tudnak bánni az erős és gyors kocsijukkal, gyakran megtörténik például, hogy kritikus helyzetben ezek a vezetők egyszerűen megijednek és balesetet okoznak. Végül Szecskó Antal elmondta: amíg az autópályák hossza viszonylag kicsi, a közlekedési kultúra pedig a mai szinten áll, semmiképpen sem biztonságos eltörölni a 130 km/órás sebességhatárt a magyar sztrádákon. Rákellenes világnap: a küzdelem nem csupán orvosi feladat Hat évvel ezelőtt, 2000-ben a Párizsi Charta február negyedikét a rák világnapjává nyilvánította, hogy a rák ellen folytatott küzdelem eszméje „a világon élő összes ember szívében és gondolataiban éljen”. Mi február negyediké üzenete? A daganatos betegségek még most, a III. évezred elején is a legpusztítóbb betegséget, az emberiség legnagyobb ellenségét jelentik. Bár a tudomány minden területe, így az orvostudomány is nagy lépésekkel fejlődik, a rák sajnos mind a mai napig nem előzhető meg. Mivel azonban ismerjük a kialakulás kockázatának tényezőit (dohányzás, táplálkozás, életmód stb.), ezért nem állunk teljesen tehetetlenül a daganatos betegségekkel szemben: a rák kialakulásának veszélye tehát csökkenthető. A betegség elleni felelősségteljes küzdelem mindannyiunk közös ügye. Mindenki tehet valamit, s csak közös összefogással vehetünk erőt e szörnyű kór uralmán. Betegek és orvosok, kutatók és gyógyszergyártók, politikusok és a média képviselői mind-mind tehetnek a daganatos betegségek ellen, hiszen a rák csak 15 százalékban orvosi kérdés. Emberi életünk szinte minden egyes területe érintett: a családtól a társadalom széles köréig (nemzeti rákellenes programok), a munkavédelemtől a közlekedéspolitikáig, a törvényhozástól a környezetvédelemig minden területen kimutatható a felelősség a rákkal szemben. A rákellenes világnap a rák elleni küzdelem fontosságára kívánja a társadalom figyelmét irányítani. Ez a küzdelem nemcsak orvosi feladat, hanem mindany- nyiunk közös ügye. Az egyéni felelősségvállalás alól senki sem menthető fel, hiszen hazánk a daganatos megbetegedések okozta halálozásban az első helyen áll. A Magyar Rákellenes Liga, amely immár 16 esztendeje vesz részt a magyarországi rákellenes küzdelemben, kiemelkedően közhasznú szervezetként újra meg újra fel kívánja hívni a figyelmet a személyes felelősségre. Nem vagyunk tehetetlenek a rákkal szemben, de szűrni csak azt lehet, aki el is megy a szervezett szűrésekre. Emellett szükséges az is, hogy megismerjük testünk daganatos betegségre utaló jelzéseit. Akkor, ha a baj már bekövetkezett, és diagnosztizálták a beteg-, séget, érdemes, onkológus szakorvos segítségét kérni. A gyógyulásban hatékonyan segítenek azok az Onkológiai Centrumok, ahol a legkorszerűbb és leginkább hatékony terápiákat is megkaphatják a betegek. A betegségről, az Onkológiai Centrumok elérhetőségeiről és a kezelési módokról a Liga honlapján, a www.rakliga.hu-n találnak bővebb információkat. A Párizsi Charta alapelvei és legfőbb célkitűzései A dokumentum hitet tett az emberséges kezelés és a minőségi rák-ellátás mellett, egyenlő partnerként kezelve a rákos betegségben szenvedő embereket. Hangsúlyozta az új orvosi kutatások fontosságát, illetve azt, hogy ezek a kutatási eredmények minél hamarabb utat találjanak a klinikai területre. Szót emelt a megbélyegzés, a félelem és a közömbösség ellen, hogy a közvéleményt megfelelő irányba befolyásolja. Kiemelte a tájékoztatás fontosságát, hiszen egy tudatos és tájékozott beteg könnyebben részt tud venni a rá vonatkozó döntések meghozatalában, illetve fokozottabban tud együttműködni az orvosokkal a terápia sikerének érdekében. Egyik legfontosabb szempontként a korai felismerést, illetve a szervezett rákszűréseket nevezte meg. A rákbetegek általános fizikai, lelki és szociális szempontokat is magában foglaló jólétének, azaz életminőségének javítását - tekintet nélkül a betegség fokára és kimenetelére, különös hangsúllyal a fájdalom kezelésére a betegség minden szakaszában - ugyancsak az elsődleges célok közé helyezte. CT-vizsgálat. Sokat segíthet a korai felismeré: Nem összehasonlítható
